Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: 1 ... 8 9 [10]
91
Árvai Emil / Re:Olvasónapló
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2019 November 06, 19:01:17 »
"A szeretetnek egy csöppje többet ér,
mint az értelem óceánja."

(Blaise Pascal - internetről)
92
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2019 November 06, 08:05:21 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 06 Meddig?

„Meddig rejted el Arcodat előlem?
Meddig kell... bánkódnom szívemben
naponként?" (Zsolt. 13. 2b - 3a )

Dávid kezdett belefáradni abba, hogy Saul király féltékenyen üldözte, és Istenhez fordult: meddig tart ez, Uram? Meddig kerekedik fölém ellenségem? Sokunk szívében megszólalnak ilyen kérdések. Meddig várjak még, hogy legyen társam, szülessen gyermekünk, békén hagyjon, aki gyötör, megszabaduljon egy családtag a szenvedélyéből... Illik ilyet kérdezni egy hívő embernek? Illik, nem illik, kérdezi. Csakhogy Dávidnak ez a rövid imádsága egészen más lelkületről árulkodik, mint Istenfélő ember. Először is Istent kérdezi. Nem Róla beszél másokkal, hanem Neki önti ki a szívét. Úgy, mint aki mást is megbeszél Vele, nemcsak most, a bajban, türelme fogytán jön hozzá, ők beszédes kapcsolatban vannak. E kapcsolatnak csak egy része az, hogy most kérdez. Uramnak szólítja, és ezzel elismeri, hogy élete az Ő Uralma alatt van, és ez nagyon jó. Kérdez. Nem vádol, nem kér számon semmit Istenen, hogy hogyan engedheti meg... Tudja, kivel beszél. Teljes Tisztelettel és bizalommal szól Hozzá. „Mert én Hűségedben bízom..." Ezért egészen bizonyos abban, hogy Választ és Szabadítást fog kapni, „...szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem." De hiszen még nem tett semmit! Dávid a bekövetkező Segítségben olyan bizonyos, hogy előre megköszöni. Ő valóban ismeri Istent, és bízik Hűségében. Szabad bármit kérdeznünk az Úrtól. Aki ilyen Hittel borul Elé, az megérti: addig tart nehéz helyzete, amíg a javára van, s amíg ebben is felragyog majd Isten Dicsősége."
93
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2019 November 06, 08:00:46 »
„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„November 06

„Akkor elment Naamán lovaival és kocsijával, és megállt
Elizeus házának a bejáratánál. Elizeus egy követet küldött
hozzá ezzel az üzenettel: Menj el, és fürödj meg hétszer a
Jordánban, és megújul a tested, és megtisztulsz. Akkor
megharagudott Naamán, elment, és azt mondta: Íme, én azt
gondoltam, hogy kijön hozzám, és elém állva segítségül
hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, kezével megérinti a
beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést. Hát nem
jobbak – e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar Izráel
minden vizénél? Hát nem fürödhetnék – e meg azokban,
hogy megtisztuljak? Azzal megfordult, és nagy haraggal
elment.” (2Kir. 5. 9 – 12 )

Naamán végre eljutott oda, ahonnan segítség érkezett. Mint ahogy az beteghez és pogányhoz illik, nem ment be Elizeushoz, hanem kint a kapu előtt várakozott. Látszólag illedelmesen és alázatosan várt, de belsőleg mégis elvárt volna valamit. Elvárta volna, hogy Elizeus kimenjen hozzá, hogy kezével illesse a sebeit, hogy mellette, vele imádkozzon érette. Nem csak gőg volt Naamánban, hanem elvárás is arra nézve, hogyan gyógyítsa meg őt Elizeus. Elizeus először is az önérzetében sértette meg Naamánt azzal, hogy nem ment ki hozzá. Másodszor pedig az, amit ajánlott, merőben más és sértően egyszerű volt ahhoz képest, amit Naamán elképzelt. „Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban.” Ő a főember a szabadban fürödjön? Gennyes sebeivel belépjen a nem egészen tiszta folyóvízbe? Éppen a Jordánban? Az otthoni vizek mind jobbak, tisztábbak mint ez. Otthon neki illatos gyógyfürdőt készítenének. Nem, nem, ez megalázó. Ez egyszerűen tűrhetetlen. Ezt a gyógyítási módszert nem lehet komolyan venni! A mai ember is Naamánhoz hasonlóan megsértődik, elégedetlen a válasszal, hogy nyomorult helyzetére a Biblia a megoldás. Miért éppen a Hit lenne a legszükségesebb az életben? Miért a Kereszten meghalt Krisztus Vére az egyetlen menekvés? Ezekhez lenne kötve a Megtartatás? Igen, ezekhez! Vagy elfordulsz, és akkor nincs gyógyulás, vagy engedelmeskedsz, és akkor megmenekülsz. Ne menj el sértődötten.

A mélyből kiáltok, Jézus, a bűnnek verme de mély!
Rám omlott az átok. Jézus, oly szörnyű sötét az éj.
Ha nem jössz segélyre, Jézus, kialszik minden remény,
És itt a vak éjbe`, Jézus a mélyben veszek el én.”

* Az Igazi kincs – Mát. 6. 19 – 24”
94
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2019 November 05, 09:26:51 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 05 Élő Reménység

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene
és Atyja, Aki... Újjászült minket Jézus
Krisztusnak a... Feltámadása által Élő
Reménységre..." (1Pét. 1. 3 )

A szakemberek azt mondják, hogy a sok öngyilkosság oka a reménytelenség. Vagy nincs semmilyen megalapozott távlat az emberek előtt, vagy pedig csalódtak olyan elképzeléseikben, amelyeknek nem volt alapjuk. Erről írja Csokonai Vitéz Mihály:

„Földiekkel játszó égi tünemény,
Istenségnek látszó csalfa, vak remény!
Kit teremt magának a boldogtalan,
S mint védangyalának bókol untalan."

Ezzel szemben Isten a Benne hívőknek egészen Bizonyos Jövőt készített. Az Ő Ígéretei Igazak, s Jézus Krisztus Feltámadásával megalapozta a Jövőnket. Péter apostol ebben a levélben részletesen leírja: mi várjuk Jézus második Megjelenését Testben, de addig is Örömmel végezzük a munkánkat, sőt így vállaljuk Jézusért még a szenvedéseket is. Mert sohasem csupán a pillanatnyi körülményeinkre nézünk, hanem túllátunk azokon a mi Urunk Ígéreteire. Mivel Biztos Jövőnk van, nem szédítenek meg a pillanatnyi sikerek, és nem csüggesztenek el a pillanatnyi kudarcok, Hitünk az Örökkévalóságban gyökerezik, s ezért kiegyensúlyozott az Életünk. Olyan a Krisztusban Reménykedő ember Élete, mint egy mélyen gyökerező fa, ami bírja a viharokat, sőt közben megtermi még a Szeretet Gyümölcseit is - ahogy az Ige folytatásában írja. Az Élő Krisztus nemcsak a jelen megpróbáltatásai közt Biztos Támasz, hanem tudjuk azt is, milyen gazdag Örökséget készített el az övéinek amit senki el nem vehet, ami Örök Értékű Kincsekből áll. Akinek ilyen Biztos a Jövője, az Örömmel él a mában. Ismerem - e ezt a Reménységet, és Él - e ez a szívemben?"
95
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2019 November 05, 09:18:30 »
„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„November 05

„Hadd jöjjön hozzám, és tudja meg az az ember,
hogy van próféta Izráelben.” (2Kir. 5. 8c )

Lehet, hogy valaki csokorként tartja kezében a nagyságot, a hatalmat és a dicsőséget, a csokorban azonban mindig ott éktelenkedik egy szál kóró is. Ez az egy szál kóró az emberi nyomorúság, amely az egész csokrot elcsúfítja. Naamán, a szíriai király hadvezére leprás, vagy mondhatnánk így is: bűnös, akinek gyógyulásra van szüksége. Egy olyan nagy embernek, mint a király fővezére, olykor a legkisebb ad tanácsot, aki a gyógyulás útját már megjárta. Egy kis rabszolgaleány tanácsára indul el Naamán. Ennek az útnak azonban nem a világ fiai az útjelző kövei. Amikor Naamán elmondja királyának a rabszolgaleány tanácsát, a király Isten embere helyett Izráel királyához fordul, vagyis összetéveszti a királyt a prófétával. A félreértésből természetesen újabb félreértés lesz: Izráel királya megretten, amikor elolvassa a szír király levelét. Attól fél, hogy kötekedési szándék áll a levél hátterében. Biztosan újabb háborút akar Szíria, és királya így keresi az okot a háborúra, hogy Naamán meggyógyítását követeli rajta. Izráel királyából ekkor feltör a kétségbeesés: „Hát Isten vagyok – e én, aki megölhet és megeleveníthet?” – kiált fel keserűen. Nagyon szánni való ebben a tehetetlenségében. Olyan sokat várunk másoktól, emberektől, hogy őszinte perceikben ők is megdöbbennek, és nehéz helyzetbe kerülnek emiatt. Pedig a kis rabszolgaleány Isten emberéről, és nem Izráel királyáról beszélt Naamánnak. Ahol a világ és a világ fiai – még a királyok is – saját tehetetlenségüktől gyötörve megtorpannak, ott Isten gyermekei Jézus Hatalmáról tesznek bizonyságot. Elizeus számára nem lehetetlen a megelevenítés, mert az Úrtól kapott hatalmat hozzá. Te megismerted – e már a gyógyulás útját?

* Így imádkozzatok – Mát. 6. 9 – 18”
96
Ismerkedés és szabadidő / Re: Hírek a világból
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2019 November 05, 09:03:57 »
cikk az internetről:

"Álszentek vagy szentek? - sztárok és az újjászületés"

https://777blog.hu/2019/10/28/alszentek-vagy-szentek-sztarok-es-az-ujjaszuletes/
97
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2019 November 04, 08:27:04 »
„Cseri Kálmán
A Kegyelem Harmatja"

„11. 04 Elengedés

„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki
sem hal meg önmagának... Tehát akár élünk, akár
meghalunk, az Úréi vagyunk." (Róm 14. 7 - 8 )

Gyászunkra nézve azt tanácsolja Isten Igéje, hogy engedjük el a halottainkat. Vegyük komolyan, hogy minden Istené, s amikor Ő elhív valakit mellőlünk, nem a miénket veszi el, hanem a Magáéval rendelkezik. Szeretteinket is csak egy időre bízza ránk, egy időre ajándékoz meg egymással, hogy addig szeressük és őrizzük egymást. Amikor pedig ez az idő letelik, adjuk vissza őket Neki! Ne is találgassuk, hogy vajon hova kerültek, bízzuk Őrá egészen! Istent tisztelő ember nem ragaszkodik halottaihoz, hanem átadja őket Teremtőjüknek. Jób komolyan vette ezt, s ezért tudta súlyos gyászában elmondani: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr Neve!" (Jób 1. 21 ) Kinek nehéz ez az elengedés? Aki bálványozta azt, akit elveszített, vagy akinek rossz a lelkiismerete mulasztásai miatt. Aki bálványozta, tegye most életében az első helyre Istent! Legyen valóság, amit az ének így mond: az űrt Ő töltse ki! Egyedül Ő tud adni Igazi Vigasztalást nekünk. Akit pedig vádol a szíve, vegye komolyan, hogy sok mulasztást nem lehet már pótolni, de Isten Kegyelme ezekre is elég! Vallja meg Neki őszinte bűnbánattal, higgye, hogy bocsánatot kapott, s az Úrral való Közösségben Békessége lesz. Egyvalamit soha nem vesz vissza tőlünk Isten: Önmagát. Aki Őbenne hisz, az is szegényebb lesz a gyászban, mert elveszített valakit, de nem lesz nincstelen, nem marad üres az Élete."

„A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait,
Maradjon meg mellettem Szerelmed és a Hit;
Csak azt el ne veszítsem,
Mi Benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!"
(Fejes István)
98
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2019 November 04, 08:16:57 »
„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„November 04

„Ez a férfi vitéz hős volt,
de leprás.” (2Kir. 5. 1c )

A pogány Naamán a győztes arámi hadsereg fővezére volt. A király nagyra becsülte őt. „Vitéz hős – olvassuk róla –, de leprás.” Naamán történetében Isten az ember általános állapotára mutat rá. Sok jót el lehet mondani az emberről. Sok mindent alkotott, sok mindent elért, feltalált. Nem véletlen, hogy időről időre ismétlődnek azok a korok, amikor az ember önmagát dicsőíti és csodálja. A sok tekintetben kiváló emberről azonban azt is tudni kell, hogy bűnös. A lepra és a bűn között sok közös hasonlóságot találunk. A lepra halálos, gyógyíthatatlan, ragályos betegség. Kicsi piros folt alakjában jelentkezik, amely azután az egész testen szétterjed. A leprás élve elrothad. A halál akkor következik be, amikor a betegség már a belső szerveket is elérte. A leprát egy ideig titokban lehet tartani, de azután láthatóvá válik, és másokra is átterjed. Szegény leprás Naamán, szegény bűnös ember! Amikor nyilvánvalóvá válik a betegség, a bűn, akkor Isten mindig megmutatja a gyógyulás útját is. Naamán esetében egy kis rabszolgaleányon keresztül mutatta meg. A győztes hadvezérnek a háború egyik legkisebb áldozata teszi a legnagyobb ajánlatot. A legyőzött segít a győztesnek. A lenézett vallású kis rabszolgaleány Istenéhez való ragaszkodással beszél az Isten emberéről, Elizeus prófétáról. A bűnös embernek Krisztusról kell beszélni. Az emberről akkor mondunk el mindent, ha azt is elmondjuk, hogy bűnös. Az embernek pedig akkor mondunk el mindent, ha elmondjuk, hogy van szabadulás a bűnből Jézus Vére által.

* Az alamizsna törvénye – Mát. 6. 1 – 8”
99
Árvai Emil / Re:Vers
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2019 November 03, 18:03:52 »
PRÉDIKÁTOR KÖNYVE

Minden hiábavalóság, panaszolja Prédikátor
könyve. Mégis, az élet ajándék.
Bölcs, aki a számadással számol,
s úgy él, mint igaz. Mert nem szabadna másképp.
100
Gondolatok Isten Igéjéről / Re:Napi lelki morzsák
« Utolsó üzenet: írta szandry Dátum 2019 November 03, 07:57:18 »
„Cseri Kálmán
A kegyelem Harmatja"

„11. 03 A halottak és mi

„Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak,
az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a
halottak közül." (Luk. 16. 31 )

A gazdag és Lázár történetében külön hangsúlyos, hogy a pokolba került ember szeretne segíteni még élő testvérein, hogy azok ne oda kerüljenek. Ezért szeretné, ha Lázár visszajöhetne a földre, hogy tájékoztassa őket erről. Megtudja azonban, hogy ez lehetetlen. Az élők és az elhunytak közt semmiféle érintkezés, kapcsolat nem lehetséges. Egyetlen, de nagy lehetőségük (az élőknek), hogy olvassák és vegyék komolyan a Szentírást. Az megmentheti őket a pokoltól. A Biblia más Igéivel együtt ez azt tanítja, hogy a halottak lelke nem jár vissza. Isten a mi érdekünkben éles határt vont a két világ közé. Aki az Ő tilalma ellenére mégis megpróbálkozik valamiféle halottidézéssel, az nem az elhunytak lelkével, hanem démoni lelkekkel kerül kapcsolatba, és ennek mindig súlyos következménye szokott lenni. (Erről szól egyebek közt: 5Móz. 18. 9 - 14 és Ézs. 8.19 - 21 ) Ezért nem helyes az sem, ha valaki elhunyt szeretteivel kezd beszélni. A halottakkal minden kapcsolatot megtiltott Isten - a mi érdekünkben. Amíg élnek, addig vigyünk nekik virágot, addig imádkozzunk értük és velük, addig kérjük a tanácsukat! Jézus azonban Világossá teszi a végén azt is, hogy Isten Igéje menthet meg mindnyájunkat a pokoltól. A halott Lázár nem jöhet vissza ilyen céllal sem. De Isten gondoskodott arról, hogy a Bibliából pontosan megtudjuk, milyen helyzetben vagyunk, mi vár ránk, ha így maradunk, milyen Út vezet vissza Hozzá, és mit készített a Benne hívőknek. Erre hív bennünket nagy Szeretettel. De ennek a hívásnak csak itt, a földi életben lehet engedni. Ne halogassuk!"

A varázslás tiltása 5Móz. 18. 9  -  14.:
„Mikor bemész arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened
ad neked, ne tanuld el azokat az utálatosságokat,
amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen közöttetek
olyan, aki fiát vagy leányát áldozatul elégeti, se
jövendőmondó, se kuruzsló, se jelmagyarázó, se
varázsló, se bűbájos, se szellemidéző, se titokfejtő, se
halottidéző! Mert mindazt utálja az ÚR, aki ezeket műveli,
és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az ÚR, a te Istened
előled. Légy feddhetetlen az ÚR, a te Istened előtt. Mert azok
a nemzetek, akiket elűzöl, kuruzslókra és jövendőmondókra
hallgatnak. De neked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened." (Rev. Károli ford. )

A babona büntetése Ézs. 8. 19  -  22.:
„Ha azt mondják nektek: Tudakozódjatok a halottidézőktől
és a jövendőmondóktól, akik mormolnak és suttognak – hát
nem Istenétől tudakozódik-e a nép? Az élők felől a holtaktól
kell - e tudakozódni? A tanításra és bizonyságtételre
hallgassatok! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala. Az
ilyen szorongva és éhezve fog bolyongani a földön. Ha pedig
megéhezik, haragra gerjed, és megátkozza királyát és
Istenét: fölfelé néz, aztán a földre tekint, és íme, mindenütt
nyomor, sötétség és szorongató homály, ő pedig ki lesz
taszítva a sűrű sötétbe." (Rev. Károli ford. )
Oldalak: 1 ... 8 9 [10]