Egyszer valaki azt mondta, hogy ha valaki nem ápolja a kapcsolatot Isten népével, akkor igazából Istennel magával nem ápolja azt. Isten az ő népe között van jelen.
Természetesen különbség van az egyes helyi gyülekezetek között. Lehet különbség a vérmérséklet között, másként dícséri az Urat egy fiatalokból álló közösség, mint egy idős csapat. Másként élhetnek a léálek ajándékaival, s lehetne sorolni.
Személyes tapasztalatom az, hogy egy csendes, idős, láthatóan alvó közösségben is ott lehet az Úr. s egy láthatóan tüzes, pezsgő közösségben is szorulhat háttérben.
Közelünkben van egy kis gyülekezet, átlagéletkor 70 felett. Abban a városban van más, méreteiben nagyobb közösség. Szívesebben vagyok a kis öregek között, mint a nagy testvérek között. Ez a kis közösség egy imádkozó közösség. Nem csinálnak nagy dolgokat, de imádkoznak. Nincs lelkipásztoruk, sokszor annyi egy összejövetel, hogy felolvasnak egy zsoltárt, valamit, imádkoznak, s hazamennek.
Én voltam gyülekezetelhagyó. Megbántam. Nagyon! Nem az Úr akarata az elválás.
Sőt most is fontolgattam elhagyást. Oka: nem látom a fejlődést, az áldást, a szolgálatra készséget... Elmentem egy másik közösségbe, s hallgattam a szolgálatot. Az Úr szólt hozzám. Ébredést akarsz? Rajzolj egy kört, állj a közepébe, s imádkozz azért, hogy a körön belül Isten adjon ébredést! Nem szolgál X vagy Y? És te? Te miért nem teszed? S így tovább. Abban maradtam Istennel, hogyx maradok, s a helyemre állok, kritizálás és ítélkezés nélkül.
S mi a helyzet veled, kedves olvasóm? Ne a körülményekre nézz, hanem beszélgess az élő Istennel erről.
