Téma: A vég és a kezdet

[whiteattil]

 Ez a történet bárkivel megtörténhetne a körülöttünk élő lecsúszott emberek közül. Bárcsak minnél többen megszabadulnának... Istennél semmi sem lehetetlen!

Bár ez a story csak részben igaz, (végül is csak egy "novella"), de a nagy része megtörtént, a saját életemből merített dolgokon alapszik, kíváncsi vagyok e témában a véleményetekre. Hogyan lehet megközelíteni ezeket az embereket?
Sajnos nem borulnak tömegével az ilyen emberek Krisztus lábaihoz.

[kati]

Kedves Whiteattil!

Nagyon hálás vagyok az életedért.
Valóban Istennek semmi nem lehetetlen.Ő betegekért jött és nem az egészségesekért.
Többször szolgáltam krizis központban,és nagyon fájt a szívem azokért az emberekért.
Igen,ezért mondja az Úr,hogy a világ sovárogva várja Isten gyermekeinek megjelenését.
Hiszem,hogy Isten nagyon szereti a hajléktalanokat,drogosokat alkolholistákat.
Lehet,hogy mi emberek lemondunk ezekről az emberekről de Isten S O H A nem mond le róluk.
Jézus vére fedezze be az életedet,és vezess minnél több embert Istenhez.

[Antee]

Kedves whiteattil!

Köszönöm, hogy feltöltötted ezt a történetet. Megdöbbentő, hogy milyen gyorsasággal tud lehúzni a bűn...
Jusson eszünkbe mindenkor ez a történet, mikor látunk egy segítségre szorulót!

Egy hasonló, rövideb történetet szeretnék én is leírni:

Egy vizeletszagú és horzsolásokkal teli arcú ember feküdt a híd alatt. Horzsolásait a részegsége által szedte össze.
Egy kis beszélgetés után kiderült, hogy egy jómódú orvos, akinek egy jófizetődő állása volt. Volt szép nagy háza,
kocsija, felesége és gyermekei. És persze egy titkárnője is volt. Ott kezdődött minden...
Viszonya lett a titkárnőjével. Pár hónapig titokban találkozgattak, de nem maradhatott sokáig titokban. A dolog kitudódott és ez az
állásába került. A felesége elvált tőle. A hitelt, amit a házra és az autóra vett fel, nem tudta fizetni. Így a munkahelye, háza, kocsija
és a családja odalett... Az italhoz nyúlt. Egyre többet és többet ivott, míg az utolsó filléreit is elitta. És ahogyan kezdődött ez a történet,
a híd alá került...

Sajnos ez a történet nem végződött Happy End-el

Vigyázzunk, mert a bűn egyre mélyebbre és mélyebbre húz... Álljunk meg a lejtőn Jézus befogadásával!

Ámen!

[maria]

Én is hálás szívvel olvastam ezt a történetet, megvallást, bizonyságot... Sajnos a legtöbb nem így végződik. Van egy fickó az én ismeretségi körömben is. Ő is lent volt a mélyben, de ettől méglejebb. Hihetetlen, hogy azt hisszük ettől lejebb nem lehet kerülni, de lehet. Eljutott a megtéréséig és meg is nősült. Sajnos de egyre jobban az Úr van háttérben, mert már ott a kényelem. Az ember nagyon hálátlan tud lenni Istenhez, Aki mindenét odaadta, hogy nekünk már jobb életünk legyen. Azt nem értem, hogy ha már az Úré, akkor minek a kisértés? Miért érzik biztonságban magukat? Hiszen elveszített már egyszer mindenét! Most az Úr van a soron???? Nagyon fájdalmas dolgok ezek.

Én nagyon régóta vágyat érzek a szívemben, hogy kinyuljak ezekért az emberekért. Vannak az utcákon olyanok, akik még őszintén szeretnének Istenhez tartozni, de nem tudnak. Nincs otthonuk... Már egy párszor körülnéztem, hogy hol van olyan épület, amit meg tudnánk "szerezni" és odavinni az olyan elesetteket, akikkel együtt munkálkodnánk a "házkörül". A munkájukért otthont kapnak, meleg ételt, amit közösen készítenénk el. Szóval olyan családias otthont adni nekik. Itt belül ez már készen van, de az Úr még várat.

Én annyira nem tudok egyetérteni az évi egyszeri, karácsonyi ebéddel. Félelmetes, hogy mi van utána? Csak akkor kell gondolni rájuk? Akkor kinyitják a szívüket?

[kövecske]

 
   Mária! Ha az Úrnak is ez a terve... meglesz, az tuti! Ő soha nem késik... még ha néha úgy is érezzük...
   Én úgy tapasztalom, hogy ha valamiben várat az Úr, akkor abban a várakozási időben csodálatos dolgokat ismertet meg velem... tanít... felkészít...
   Ezeknek az embereknek tényleg nagyon nagy szükségük van a segítségre, és ezt látja, tudja az Úr! Akit ezekhez az emberekhez elhívott, a segítségükre rendelt, azokat "támogatni" is fogja. 
   Úgy legyen!

  Szeretettel:
  kövecske

[maria]

kövecske! Igen ez így van. Áldjon meg az Úr a vígasztalásodért! Tudom, hogy nem kis munka lenne ez, de ha nem is ebben akar használni Isten, azt is elfogadom. Egyenlőre más tervei vannak velem, de előhozza amikor kész lesz az Ő terve. Tudod, én sokszor szeretnék olyan sok pénzzel és vagyonnal rendelkezni, hogy segíteni tudjak másokon. Így is azt teszem, de a kereteken belül. Azt is tudom, hogy nem szeretné ha beleszólnák a dolgaiba. Lehet, hogy előbb adnák, mint ahogy azt Ő gondolja. Hiszen a tanítást sem szabad kihagyni. Ha Ő valamire tanít, akkor én ne kontárkodjak bele. Én meg csak a megoldáson gondolkodom. 

[Évus]

Köszönöm a bizonyságtételt, az utóbbi időben többször voltam olyan helyzetben, hogy érezhettem egy normális életből az utcára kerülni, nem sok kell, elég ha megbetegszünk és nem tudjuk fizetni a számláinkat, a bank pedig viszi a házat ami az övé. Ha nem volna segítségünk és bizodalmunk az Úrban, bizony sok történet az idegosztályon és az utcán végződne.
Mert valamikor azt gondoltam, hogy az utcára kerülés valami hosszú folymat, de most látom milyen kevés választja el a hétköznapi embert ettől az állapottól, most sokkal jobban át tudom érezni a helyzetüket.
 
Saját fiatalkori tapasztalatomból mondom, hogy Istennek össze kell törnie az gőgöt, az elbizakodottságot, és mindent amit egy ember el tud érni a saját erejéből, hogy egy elrontott élet romjain rájöjjön arra, hogy csak kár és szemét minden amit eddig véghezvitt. Akkor feladja az erőlködést és elfogadja Isten vezetését a dolgokban, csak ettől a ponttól tud minket használni valamire.
És ide kívánkozik amit az egyik prédikációban hallottam: Isten országában minden szalonna kutyából van. 

[Sándor]

Kedves Attila,

Isten egy emberi szinten legyőzhetetlen akadályt tett "ennek" a férfinak az útjába - bizony ajándékba. Neki ennyi kellett. Tudod van nagyon sok történet, ami viszont nem így végződik - fedél nélkül, alkohol rabjaként, rázza az öklét és nem kell neki az Ilyen Isten, aki ha van - ide juttatta. Sajnos az sem jó, ha veszel neki ruhákat, mert akkor hiába koldul, nem fogják megszánni az emberek.
A legmeghatóbb történetet két tolókocsis embertől láttam, akik áldották az Istent a tolókocsijukért és ragyogott az arcuk. Nem megjátszották magukat - hanem komolyan gondolták. Nem nő ki a lábuk - de a mennybe mennek, ez elég nekik - és nincs több ennél. Minden ami több, ennél kevesebb. A hitetlen járókelők is sírtak, ők meg énekeltek az aluljáróban. Sok tolókocsis is jött - ment és hülyének tartotta öket.
szeretettel Sándor

[mnorbi]

Hát ez gyönyörü bizonyság. Ez veled történt meg? Dicsöség az Urnak,hogy nála minden lehetséges

[Guti Tünde]

Csodálatos történet!
Dicsőség az Úrnak, hogy Ő nem személyválogató és bárkit megszabadít, aki teljes szívből Hozzá kiált! Igen, Ő a senkikért jött, hogy valakikké tegye őket! Hallelujah!
Nagyon örülök, hogy feltetted, Tesó!

[Guti Tünde]

Mozgó városok - Miért?

2010/03/10 02:03, Látták: 129

Mozgó városok

A hatalmas 8.8 erősségű chilei földrengés Concepcion városát 3 méterrel nyugat felé mozdította és számos egyéb Dél-amerikai területet is arrébbvitt a Falkland szigetektől egészen Brazíliáig.

A négy egyetem és számos földrengéskutató intézet által végzett előzetes felmérések alapján megállapítható, hogy a chilei földrengés az ötödik legnagyobb földmozgás volt mióta a föld szeizmikus változásait dokumentálják.

Argentína fővárosa, Buenos Aires 2,5 centiméterrel mozdult el nyugati irányba, míg Chile fővárosa, Santiago 28 centiméterrel került arrébb dél-nyugat felé. Valparaiso és Mendoza városok is jelentősen elmozdultak.

A földrengés epicentruma a Csendes-óceánt körülölelő úgynevezett „tűzgyűrű”, egy hatalmas szeizmikus feszültségnek kitett területre esett.

A chilei földrengés megrövidíthette a napok hosszák

A történelem hetedik legnagyobb földrengése elmozdíthatta a föld tengelyét

 
A chilei földrengés módosította a Föld megszokott forgását.

A változás apró, de állandó: minden nap 1,26 mikroszekundummal (a másodperc egymilliomod része) rövidebb lett a NASA számításai szerint.

A CNN rámutat: a földrengés miatt hatalmas sziklák mozdultak el, így megváltozott a bolygón a tömegeloszlás is. Ha pedig ez megtörténik, módosul a Föld forgástengelyének szöge is, ami meghatározza a földi nap hosszát. A szakemberek a jelenséget ahhoz hasonlítják, mint amikor egy műkorcsolyázó behúzza a kitárt karját: a forgása felgyorsul. A karok ugyanis megváltoztatják a korcsolyázó tömegeloszlását, ezért a forgás sebességét is.

Richard Gross, a NASA geofizikusa modellezte, hogyan hatott a február 27-ei, 8,8-as erősségű chilei földrengés a Földre. Számításai szerint a Föld tengelyének iránya (e tengely körül forog a Föld és ekörül oszlik el a tömege egyenletesen) 2,7 ezred ívmásodperccel módosult, ami a Föld felszínén nyolccentiméteres eltolódásnak felel meg. Ez rövidítette meg a napokat is.

A múltban is előfordult már ilyesmi. A 2004-es, tragikus cunamit okozó, 9,1-es erősségű földrengés miatt a nap hossza 6,8 mikromásodperccel rövidült. Bár a chilei földrengés kisebb erejű volt, hatása mégis erősebb, mivel az egyenlítőtől távolabb történt.
 Mi a jelentőse ezeknek az eseményeknek?

Jézus, tanítványai kérésére, hogy mondja el nekik második eljövetele idejét, ezt a választ adta:

"Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?" A "világ vége" alatt, az ember igazságtalan földi uralmát értjük, nem pedig a föld bolygó pusztulását.

"Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. 7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete." (Máté 24:3, 6-8)

Ézsaiás próféta is megjósolta, hogy az utolsó napokban hatalmas földrengések lesznek: "mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.  Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld; 20 Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé. És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak"(Ézsaiás 24:18-20, 30:25)
Kapcsolódó tanulmány:

[Guti Tünde]

Elgondolkodtató...


Szükséghelyzet workshop: felkészülés az áramnélküli életre

2010/10/01 03:29, Látták: 28
Szükséghelyzet workshop: felkészülés az áramnélküli életre
Whptv.com
   Share
   

Első hallásra úgy tűnhet, mintha egy akciófilm forgatókönyvét olvasnánk, de a helyzet nagyon is valóságos. Egy elektromágneses impulzus sok millió otthont borítana sötétségbe és megbénítaná mindennapi életünket. A veszély valós.

Pontosan ez volt a keddi Cumberland megyei konferencia témája. A konferencia szervezői szerint a Hadsereg Hadászati Főiskoláján most van a legjobb alkalom a felkészülésre.

„Képzeljünk el egy napot autók, áram, számítógépek vagy telefonok nélkül. Képzeljük el, hogy úgy kell élnünk, mintha a XVI. században járnánk,” nyilatkozta Bill Waddell, az esemény szervezője.

Sok ember számára belegondolni is nehéz egy ilyen helyzetbe, a hadsereg, a kormány és a helyi szervezetek képviselői azonban pont az ilyen jellegű katasztrófákra próbálnak felkészülni

„Képzeljük el, hogy egy teljes évig nincs áram. Ez nem szenzációhajhászat, hanem egy nagyon is valóságos veszély.  Igenis előfordulhat és a felkészülés nagyon sokoldalú megközelítést igényel,” nyilatkozta Kirk Wilson, Carlisle polgármestere.

A workshop célja a közösségek közötti kommunikáció elindítása az elektromágneses impulzusokra való felkészüléssel kapcsolatban. Ilyen elektromágneses impulzusok előfordulhatnak a nap aktivitásának köszönhetően természetes úton, de okozhatja őket egy magaslégköri atomrobbanás vagy egy cyber-támadás.

„A cyber-fegyverek egyre kifinomultabbak és ez az egész „cyber-téma” egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, így egyre komolyabban aggódunk, hogy egy ellenséges ország vagy csoport esetleg ezt az eszközt használja arra, hogy tönkretegye Amerika infrastruktúráját,” mondta Bill Waddell.

A konferencia szervezői szerint a párbeszéd a felkészülés egyik legfontosabb lépése, hozzátéve, hogy mindenkinek saját felelőssége, hogy megteszi-e a szükséges óvintézkedéseket.

„Gondoljunk bele mihez kezdenénk, ha mondjuk egy hónapon keresztül áram nélkül maradnánk. Mit tennénk vagy mire készülnénk fel? Lenne elég ételünk? Képesek lennénk túlélni egy ilyen hosszú időszakot, amíg helyreállnak a dolgok?”

Forrás: vegsoidok.hu
 

[whiteattil]

Ez a történet bárkivel megtörténhetne a körülöttünk élő lecsúszott emberek közül. Bárcsak minnél többen megszabadulnának... Istennél semmi sem lehetetlen!

Bár ez a story csak részben igaz, (végül is csak egy "novella"), de a nagy része megtörtént, a saját életemből merített dolgokon alapszik, kíváncsi vagyok e témában a véleményetekre. Hogyan lehet megközelíteni ezeket az embereket?
Sajnos nem borulnak tömegével az ilyen emberek Krisztus lábaihoz.

Kedves fórumozó testvérek, vendégek!

Mivel hiányzik a csatolmány, (nem tudom, hogy tűnt el) ami nélkül nincs sok értelme így a történetnek, ide felrakom az írást,  lehet újra elolvasni. Igaz, hogy már régi, de szerintem minden időben van aktualitása!

Szeretettel  : W Attil

                                           

A vég és a kezdet

Ismét kibukkant a nap a szürkés-zord felhők mögül. Kicsit felszárította az aszfaltot. Hideg, nyirkos, ködszitálásos idő volt reggeltől, a legrosszabb novemberi időjárás. Fázós emberek rohantak mindenfelé a szürke belvárosi forgatagban. Még a tágas tér sem állította meg őket. Egyik oldalon elnyelte, majd kiokádta magából a tömeget az aluljáró. Rohanás, gépies szenvtelen arcok.
  Valaki azonban ráérősen botorkált át a nedves-foltos úttesten. Nem lökdösődött, nem furakodott, hiszen mindenki kikerülte. Mocskos, szakadt, bűzös ruházatáról, ápolatlan hajáról, arcáról lerítt, hogy hajléktalan. Dideregve leült egy félreeső padra, aprópénzt halászott elő a zsebeiből és ráérősen számolgatni kezdte. Néha oda-odament egy-egy emberhez és kéregetett. Undorodva elfordultak tőle, valaki jól le is teremtette. Hogy dolgozni kéne, maga még fiatal, mit képzel, én lopom a pénzt?? Egyszer belerúgtak. Némán vette tudomásul. Azért néha-néha valami csurrant-cseppent.
  Emberünk nem véletlenül verődött erre, mivel ebédosztást szervezett egy szeretetszolgálat. Hirtelen hatalmas sor keletkezett. Ő is beállt, és kb. fél óra múlva fázva vitte a műanyag tálkát egy félreeső sarokba. Látható megelégedéssel törte a kenyeret, kanalazta a babgulyást. Remegő kezeivel komoly harcot kellet vívnia, nehezen ment a kanál a szájához. Ujjai ragadni kezdtek a rárakódott koszrétegtől, mely a meleg ételtől elmaszatolódott.
 Mikor végzett, az egyik kukából két literes üdítős flakont szedett ki és elindult egy kis mellékutca felé. Egy kis italboltnál az összekoldult pénzből olcsó bort vett. Ott az úton dönteni kezdte magába a gyanús származású italt, de ez fölöttébb hidegen hagyta. Felkúszott agyába a mámor, a remegés elmúlt, a fáradt napsugár is táncolt a flakon oldalán. Nem érdekelte a holnap a holnapután, valami hamis boldogság-szerűség is látszott az arcán. Sovány testén összefogta az ócska kabátot és még egy fordulóra visszament.
  Teljesen részeg állapotban rogyott le az aluljáró elhagyott szegletében, mindenki utálkozva nézte. Még az ott lévő ˝elitcsövesek”is kinézték maguk közül. Hatalmas verekedés támadt a rossz matracokért, takarókért. Őt ez nem érdekelte. Mámorban aludt az egyre hűvösödő estében és nem foglalkozott a reggellel. Pedig a másnap kegyetlen kínos lesz!
                                                                 
                                                                   ***
Nem mindig volt ez így. Átlagos középosztálybeli családból származott, szülei munkásként keresték kenyerüket. Ő is egy ipari iskolában tanult. Otthon állandóan veszekedés, civakodás és megelégedettlenség uralta a légkört. Apja anyja, ha tehette ivott. Az összes negatívum rajta csattant, szinte menekült otthonról. Könnyen csapódott rossz társasághoz, sőt egy idő után a legrosszabb lett. Gyakran összedobták a pénzt, italoztak, rock koncerteken tomboltak. A többiek gyakran hánytak, rosszul lettek a túlivás miatt, ő soha. 16-17 évesen borzalmas mennyiségeket tudott inni, a többiek csodálták ezért. Közben sikeresen befejezte az iskolát, dolgozni kezdett. Otthon egyre többször és egyre nagyobb zűrök keletkeztek, apja belerokkant és meghalt. Nemsokára az anyja is követte. Közvetve az alkohol végzett vele, mámorosan egy teherautó alá lépett.
  A kétszobás lakás őrá maradt. Egyre gyakoribbá váltak a bulizások, néha emiatt a munkáját sem tudta végezni rendesen. Egyszer-egyszer kimaradozott. Eleinte még betelefonált, később már azt sem. Sokszor fizetés előtt egy héttel már nem maradt pénze. Ekkor kereste fel először a zálogházat. A haverok persze elmaradtak, már egyedül is betért a kocsmába. Ekkor még magába tudott nézni, ez így nem lesz jó. Bágyadtan fújta a cigarettafüstöt a kocsmaablak üvegére. De egy-két feles, sör feldobta a hangulatát.
  Egyszer egy „jól sikerült”este után nem tudta hol ébredt. Szortyogó, horkoló emberek közt, alkoholbűzös levegőben érte a hajnal. Rácsos ágyban feküdt, a beszűrődő utcai fénynél észrevette az ágynemű pecsétjét: toxikológiai intézet! Dermesztő légkör, egykedvű orvosok és ápolók végezték rutinszerűen a munkájukat. Kínzó másnapossággal vette magára koszos, sáros ruháját. Mindenét elitta, iratait egy bérletszelvény kivételével elhagyta. Vagy ellopták. Megkapta a csekket, hazaballagott.
  Munkahelyén persze nem nézték jó szemmel az egyre gyakoribbá váló utólagos szabadságkéréseit. Sokszor elhanyagoltan érkezett, szemei vörösek voltak a szesztől. Az egykor dolgos jó szakember ímmel-ámmal végezte a munkáját.
  Otthon elgondolkozott a dolgain. Ezek a percek azonban hamar elmúltak. Az ital enyhítette fokozódó depressziós érzületeit. Éjszakánként a nyugtatók átlendítették a holtponton. Lányokkal nem sűrűn találkozgatott. Ha fel is bukkant valaki, hamar odébbállt egy-két hét ismeretség után. Részegen sokszor „mehetnéke”támadt, az italtól a járdán vagy egy padon esett össze. Gyakorivá váltak a detoxikálóban való éjszakázások. Eleinte még befizette a csekkeket, később már azt sem. Az anyjától örökölt arany ékszereket nem tudta kiváltani a zálogházból. Egyszer csöngetett a végrehajtó... Magnója, háztartási gépei mind odalettek. Persze mindenkit hibáztatott önmagán kívül, feszültségoldásnak meg irány a kocsma!
  Munkahelyén egyszer betelt a pohár. Megunták a hiányos munkavégzést és egy alkalommal megszondáztatták. Persze elszíneződött. A reggeli kínok miatt mindig tartott magánál valami tömény italt. Még aznap elküldték. Ekkor iszonyatosan berúgott.
  A munkanélküli segély semmire sem elég, munkát pedig sehol nem kapott. Ha fel is vették, pár hét alatt eljátszotta a bizalmat. 13 hónap alatt 9 munkahelyet próbált ki. Az elvárások magasak, senki nem nézte jó szemmel a bágyadt, fáradt, drogos külsejű fiatalembert. Később sehová sem vették fel, barátai teljesen elmaradoztak tőle. Kiesett a munkanélküli ellátásból is. Jövedelempótló támogatáson tengődött. Sokszor napokig nem evett, lassan a bútorok is eladásra kerültek.
   Reggelente iszonyú kínokra ébredt. Epét hányt, keze-lába, gyomra remegett. Fejfájások gyötörték, iszonytató fülzúgások szaggatták. Alvászavarokkal küszködött, sokszor nyugtatókra lett volna szüksége. Mint a megváltást úgy várta a segélyt. Pár napig nem gondolt semmire. Legjobb állapot az emlékezet kihagyás...
Képtelen volt fizetni a közüzemi számlákat, tartozásai egyre nőttek. Albérlőt vett magához, de jó érzésű embert undor fogta el a lakás láttán. Piszok, kosz mindenütt, a konyha hónapok óta felmosatlan, koszos edények mindenütt, amelyekbe beleszáradt az ételmaradék. Végül egy kétes egyén költözött hozzá, három hónap után otthagyta fizetés nélkül. Magával vitt néhány általa értékesnek gondolt dolgot.
   Az ital teljesen rabjává tette. A lakásban nem maradt csak egy asztal, két szék, egy szekrény és egy vetetlen, bűzös ágy. Régen nem foglalkozott már az ápoltsággal, remegve, izzadva, hőhullámokkal küszködve próbált aludni. A hasmenéses, hányásos állapot állandósult, orvoshoz persze nem akart elmenni. Enni csak egy bizonyos alkoholadag elfogyasztása után tudott.
Egy napon újra csengetett a végrehajtó. A fűtőmű és a lakásszövetkezet nem tűrte tovább a tartozást, amely több százezer forintra rúgott. Elárverezték a lakást. Nagyon gyorsan az utcán találta magát. Két nagy táskával megrakva albérlet után járkált. A megmaradt pénzből egy darabig még futotta. Egy nívósabb szórakozó helyen kapcsolatba került a kábítószerrel. Nem merte lőni, csak cigarettában szívta a heroint, alkoholt ivott rá. Furcsa szellemi élményeket élt át, a világ urának képzelte magát. Másnap olyan szívdobogás zavarai lettek, azt hitte itt a vég. Komolyan elgondolkozott. Hogy lehetett idáig jutni, miért veri őt a sors? Józansága csak pár napig tartott. A főbérlő gyorsan kirakta a szűrét.
Holmijai szinte teljesen elúsztak. Italra költötte az értük kapott csekély pénzt. Bagóért eladott mindent, a kocsmában könnyen lehetett üzletet kötni. Áruházi tolvajként szerezte be az alkohol adagot, míg szinte minden üzletből kitiltották.
Egy ócska, lepusztult szanálásra ítélt kamrában húzta meg magát. A maradék ruháit egy este ellopták Kukák mellé kirakott göncökben járt. Nyáron valamennyire átvészelte az éjszakákat, de nem mert a télre gondolni.
Teljes testi-lelki függőségbe került. Minden percét az ital utáni sóvárgás töltötte ki. Depressziós állapotát kizárólag alkohollal tudta oldani Semmi nem érdekelte a nemrég még jófejű, kiváló tudású szakembert. Tudta, élete zsákutcába jutott, kiutat nem látott maga előtt. Ha el is szánta magát a változásra csak hideg falakba ütközött. Az emberek megvetették, a hajléktalan-orvos rideg egykedvűséggel végezte dolgát. Átmeneti szálló a részegségek miatt szóba sem jöhetett. Az alkoholtól majdnem teljesen roncs ember sehová sem mehetett. Huszonnyolc évesen negyvenötnek nézett ki.
                                                           
                                                          ***

Hajnali ötkor ébredt az aluljáróban. Szinte tűként szurkálta gyomrát a feltörő hányinger. A földön egy nagy vizelettócsa fénylett ahonnan fölállt. Gyorsan kisomfordált a hidegbe. A kabát alatt még maradt a flakonban a tegnapi borból. Megitta, majd elindult a jeges szélben. A Duna fölött az egyik hídon megállt és hirtelen megpróbált átlendülni a korláton. Valami visszahúzta, de nem tudta meghatározni az agyában összecsapódó gondolatokat. Lehuppant a járdára sírva temette kezébe az arcát. Iszonyatosan szenvedett. Visszaindult. Lehajtott fejjel bandukolt a járdán. Egy szemetes mellett valamilyen szórólapot látott. Talán a közeli lépcsőház postaládáiból dobhatta ki valaki. Bágyadtan fölvette a vizes papírt. Krisztus evangéliumát hirdető szórólapot tartott a kezében. A végszó nagy betűkkel: JÉZUS TÉGED IS HÍV! Nem érdekelték az efféle dolgok, de a szeretetszolgálatoktól azért elfogadta az ételt és a ruhadarabokat. Egykedvűen zsebre rakta a málló papírlapot. Aznap estére egy gyülekezeti összejövetelt tartottak egy teremben. Gondolta elmegy, addig is melegben lesz.
Este kezdés előtt jó fél órával előbb érkezett. Lehuppant hátra a sarokba, hogy ne érezzék a vizeletszagot a ruhájáról. Lassan gyűltek az emberek, nézte őket. Vidáman üdvözölték egymást, mindenkihez szóltak egy-két kedves szót. Egyesek ránéztek, de nem gyűlölettel, hanem kíváncsi csodálkozással. Meglepődött. Hallgatta az előadókat, az énekeket. Elszorult a szíve, mikor a feltétel nélküli odaadásról beszéltek. Átérezte Jézus szenvedéseit, hisz az övé ehhez képest csak csepp a tengerben. Hatalmas súlyként tornyosult előtte eddigi féktelen, bűnös élete.
 Az alkalom végén kérdést intézett az előadó a hallgatósághoz. Kinek van szüksége Jézus megváltó kegyelmére? Átjárta valami furcsa húzóerő, ami más volt az alkohol utáni vágy erejétől. Aznap a reggeli maradékon kívül nem is ivott semmit, egy fillért sem sikerült összeszednie. Majd felállt, többekkel együtt előre ballagott. A hallgatóság láthatóan sugárzott az örömtől. Nem kérdezték ki vagy, miért nézel így ki, miért vagy büdös...? Valaki rátette a kezét és Istenhez imádkozott. Az ima alatt próbálta, de nem tudta ésszel felfogni azt a túláradó szeretetet, amit a bensőjében érzékelt a Szent Lélek által. Megnyitotta teljes lényét az eddig ismeretlen szellemi erő felé, amely teljesen átjárta. Hirtelen a hatalmas súly egy pillanat alatt köddé vált. Megalázva, könnyekkel küszködve térdre hullott és eddig még soha nem hallotta, de belsőjében érezte Istent:”Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”Sírva mondta el a megtérő imát és teljes szívéből átadta nyomorult életét Jézusnak. Ezután egy kisebb helyiségbe vezették, ruháit eldobták, tisztába öltöztették. Csodálta ezeket, az embereket, a nyílt, őszinte szeretetüket. Hatalmas űr támadt a szellemében, kezdte szomjazni Isten kijelentését. Nagyon erősen, nagyon nagy sóvárgással vágyott az Úr jelenlétére. Hosszú évek után újra olvasni kezdett, a Bibliát, Isten ihletett igéjét tanulmányozta. Ráébredt, hogy egyedül Krisztus tudja helyreállítani kisodródott életét, Ő a remény Ő a szabadító.”Én vagyok az út, az igazság és az élet.”/Ján14, 6/
Valami véget ért, valami elkezdődött...

                                                         ***

Mintegy nyolc esztendő telt el az előző események óta. Egy hegyvidéki táborban a nyári délutánon sok ember gyűlt össze. A gyülekezeti tábor közepén létesített kis színpadszerű építményen egy csillogó szemű fiatal férfi beszél. Csak hangorgánuma, arcának jellegzetes vonásai emlékeztetnek az előző történetben szereplő nyomorult emberre. Kisimult, békességet sugárzó arccal beszél Isten csodálatos dolgairól, Jézus szeretetéről. Előtte mintegy százan ülnek a fűben, nők, férfiak vegyesen. Mindannyian szenvedélybetegek. Alkoholisták, kábítószeresek, játékgépesek, depressziótól szenvedők. Egy közös bennük: szeretnének szakítani eddigi életükkel, de a világ teljesen elvetette őket. Jézus Krisztus hívó szavára viszont igent mondtak. A világban lévő lehetőségek mind kudarcot vallottak, vagy el is zárkóztak sok helyen ezektől az emberektől.
  A férfi mosolyogva, szenvedélyesen bizonyságot tesz. Majd Krisztushoz hívja mindazokat, akiknek szüksége van Isten szabadító csodájára. Sokan sírnak, nevetnek, kezükbe temetik az arcukat, vagy térdre esnek, ahogy a prédikátor imádkozik értük.
Előtte az első sorokban egy fiatal asszonyka ül, mellette három éves fiúcska játszik a virágokkal. Egy másik gyermek, egy pici csecsemő csendesen alszik mellettük egy mózes-kosárban. Az evangélista odapillant, az asszony visszanéz, találkozik a tekintetük. Egymásra mosolyognak, nem lehet nem észrevenni, hogy összetartoznak. Egyszerre kiáltják: HALLELUJAH!!
 
                                                                                                                   Cs. A.
     


     

[Antee]

Kedves Attila Testvérem.
A csatolmány ott van a legelső hozzászólás alatt. Nem tűnt el...

[whiteattil]

Szia Anti!

Mikor megnyitom, azt írja ki, hogy: 404 a csatolmány nem található. Akkor a gépem rossz?