Szoktak a Lator esetével érvelni, hogy neki elegendő volt segítségül hívni Jézust és üdvösséget kapott. De ez így nem igaz, jóval több történt a segítségül hívásnál.
Lukács evangéliuma 23,40-42
„Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!”
-Ez a lator beismerte, hogy jogosan bűnhődik. (mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük)
-Felismerte, hogy Jézus bűntelen. (ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett)
-Felismerte, hogy Jézus a Messiás. (mikor eljősz a te országodban)
-Jézus kegyelmét kérte. (Uram, emlékezzél meg én rólam)
Vagyis: bűnvallást téve felismerte, hogy Jézus az Istennek a Fia, és a kegyelmét kérte! Viszont az élete ezután nem volt néhány óránál több, gyümölcsöt nem tudott érlelni, hiszen az egész teste meg volt feszítve.
De mi van azokkal, akik bűnvallást téve Jézus kegyelmét kérik és ezután nem a halál vár rájuk? Maradhatnak-e gyümölcstermés nélkül? Az ige szerint ha Jézusban élünk, lesznek gyümölcseink, a Lator viszont tehetetlenül függött a kereszten. Ugyanis mindenkinek amint adatott, úgy kell szolgálnia Jézust!
Ha élsz, akkor az életedet Jézusnak kell adnod és nem csak képletesen.
Galátzia levél 2,20
"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem."