Téma: Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója.

[szbalint]

Kedves Daba tesóm!

Dicsőség legyen az Úrnak, ha tetszik, amit írok. Szolgálatnak érzem, hogy a belémszorult hülyeséggel felvidítsam "még a legjobbakat is", akik megfáradtak a keskeny úton.
Tudod: Kinek a gyógyítás ajándéka, kinek a tanításé, kinek a kuncogásé.
Egyébként a távhőnél dolgozom.

Áldjon az Úr és olvass, ha jól esik!

Bálint

[Jules]

Figyelek Bálint tesó! Még számunkra nem aktuális! Csak az asszony szokott megtisztelni a "szőlös" résszel. 

Mondok jobbat. 

Sok éve, egy meleg nyári napon átjöttek nővéremék. Akkor volt 2-3 éves az unokahúgom, és ebéd után nem akart elaludni, csak ha valaki odaül mellé és vigyáz rá. Mint mondtam, meleg volt, egy szál sortban, póló nélkül odadőltem hogy vigyázzak rá, hadd lazítson kicsit az anyukája is.

A kiscsajnak úgy félálomban a szőrös mellkasomra tévedt a keze... matat... elmosolyodik: "Ciccaaaaa......!"

[Csaba]

[ermaha]

Antikám,jobb előre tudni mire számíthatsz.Legalább emlékezni fogsz rá,ha rákerül a sor.

Soha nem lehet tudni,minek veszed hasznát./Jules/

[tothg]

  Jules-cica 



Bálint nem fényt, hanem hőt ad... még szerencse, hogy garanciális az akkumulátora az Úrnál.

[maria]

Üdvözlégy Mária! Te is hiányoztál!

Akkor most Mária jelenés voltam? 

[maria]

Bálint: 04:59 Lelkiismeret-furdalásom van. Mi lesz, ha mégis felkel és újra megsimogat. - Atyám, kérlek, adj Eszterkének békés, nyugodt pihenést. Legalább fél hatig.
05:05 Míg vissza nem fordul anyucihoz nem alszok el.
05:22 Visszafordult!!!
05:30 BÍP! BÍP! BÍP! BÍP!

Az eszedbe se jutott, hogy te fordulj meg? 

[Guti Tünde]

 
Ezek a kis párbeszédek jól felvillanyoztak! 

[szbalint]

Ma reggel fáradtan ébredtem. Tegnap is. 2 éve fáradtan ébredek.
Késztetést éreztem a mellékhelyiségben való kezdésre a tegnap esti teatömeg után. Azonban fáradtságom győzött, így beültem a konyhába kávét inni.

5:50 Bálint megjelent egy vastag könyvvel a hóna alatt, majd kifordult a konyhából. Ismerős ajtócsapódás...

6:00 Megittam a kávét, megyek, könnyítek magamon. Nem nyílik a WC ajtaja. Valami történt vele éjszaka, mert este még semmi probléma nem volt vele. Nyomogattam a kilincset, mire Bálint kiszólt, hogy mikor hagynám már békén...

6:10 Indulnom kellene. Bekopogtam Bálintnak: - Légy  szíves tegyél könyvjelzőt oda, ahol jársz. - Vicces - jött a válasz. Ha tudná, hogy nem is olyan vicces...

Visszamentem a konyhába, magamba roskadtam, elképzeltem a legrosszabbat:

Ma autóval megyek a munkahelyre, mert a buszon nem fogom kibírni. Gyors puszi azoknak, akik nem ülnek a WC-n, majd a szokásos reggeli áldáskívánás. Sapka, sál, nagykabát, mert odakint - 12 °C van. Garázsnyitás, autóbeindítás. Nagykapu nyitása. Befagyott a lakat... Végül is Kínában ritka az ilyen hideg. Öt perc alatt sikerült kinyitni a kaput. Azt mondják, a fuldoklónak minden másodperc számít. Most már tudom, hogy nemcsak a fuldoklónak...
Sima és önelégült elindulás. Már az első lámpánál pirosat kaptam. A másodiknál görcsöt is fogok.
Közel a cél, de ismerős piros villogó inger éri a látásért felelős idegeket. SOROMPÓ!!! A huszonharmadik tehervagon után nincs kedvem tovább számolni.
Sosem gondoltam, hogy bizonyos élethelyzetekben milyen nehéz nyomkodni a kuplungpedált. Bárcsak automata váltós lenne a skodánk!
Még nyolcszáz méter... Hétszáz... A hétszázát!!! Rendőri ellenőrzés. Képtelen vagyok a féket nyomni, ezért a kézifékkar óvatos húzgálásával állok meg, ez az izomcsoport ugyanis nem érinti a mellkas alatti részeket.
- Jó reggelt uram, közúti ellenőrzés!
- Reggelt! (A Jó-t nincs kedvem kimondani.)
- Ivott, mielőtt gépjárműbe ült?
- Rengeteget, biztos úr! Rengeteget!
- Akkor fújja meg jó erősen ezt a szondát!
A légvételhez és erőltetett fúváshoz már végképp nincs erőm...
- Drága biztos úr! Ha azt a szondát most megfújatja velem, abból nagyon nagy baj lesz.
- Fenyegeti a hivatalos személyt?!
Istenem, kérlek add, hogy szeretni tudjam az ellenségemet!!!
Megfújtam. Úgy óvatosan, pici rekeszizom-mozgásokkal. Nem tanultam anatómiát, de azt hiszem, a hólyag lentebb van, mint a tüdő...
Három hónapnak tűnt ez a két perc.
Végre megérkeztem. Nagy terpeszállásban, 45 fokban előrehajolva, apró léptekkel jutottam el a "megváltás" helyére.


Gondolataimat egy kiáltás szakította félbe: - Apa! Kész vagyok, mehetsz!!!

[Antee]

Szerintem a befagyott lakat kiolvasztását egybeköthetted volna a hólyagos résszel. Tudod, kellemest a hasznossal!

[maria]

Bálint írta: 5:50 Bálint megjelent egy vastag könyvvel a hóna alatt, majd kifordult a konyhából. Ismerős ajtócsapódás...

Amikor a férfiak/fiúk megjelennek a napi lappal vagy rejtvénnyel, akkor lehet tudni mire készülnek.., de ha egy vastag regénnyel, akkor jobb ha a szomszédot látogatjuk meg, vagy egy nyilvánost. 

[ermaha]

Ejnye,vajon kitől tanulta ez a gyerek?///nálunk tőlem///---nálatok???

[szbalint]

Betegségnek felerősödése, és ugyan idő híjának kevése alatt www.adrianplass.com website forditani google által, midőn röhögésnek könnyes szeme vigyorog. Testvér Daba kijelenti ilyenkor "nekem ez bejött!":

"Zárthely-iszony

By Adrian Plass : Adrian Plass

Ahogy öregszünk, testünk sag és húzza, de úgy tűnik, hogy pszichológiai-módosításokat is. Az én esetemben egy meglehetősen meglepő szigorítását hajlamos szenved klausztrofóbiás érzéseket.
Gyerekként mindig szorította a testem a pillanatban teret Hide and Seek, és mint egy tinédzser lennék bemagol magam a hátán egy kétajtós autót három vagy négy másik azt jelentette, ha kapnak egy szabad út a kocsmába. Az utóbbi időben azonban az évek óta először voltam szétlapított be a hátsó ülésre egy olyan kicsi autó, a hatalmas, fenyegető vissza egy útitárs előttem, egy áthatolhatatlan akadályt az utas ajtót. Szörnyű képek töltött fejemben.
We'd összeomlik. Az autót fog égni. Én lennék szendvics között darab csavart fém, képtelen menekülni, mert az élettelen nagy részét társam-utas blokkolja az utat. Elkezdtem izzadni, és nehezen lélegzik. Volt félelmetes.
Nem találom a hátán egy kétajtós autót.
Ez ugyanaz a liftek. Voltam egy kis pár hónappal ezelőtt Hollandiában. Körülbelül akkora, mint egy nagy koporsó. A dolog megállt két emelet és a fény kialudt. Egy szörnyű pillanatig azt hittem kezdeni sikoltozik és rugdossa a falhoz, és az ajtót, de hála istennek, hogy újra a fény jött vissza. ÉN használt a lépcsőn, a többi az én marad.
Én mondom mindezt, hogy segítsen megmagyarázni, hogy miért Jézus feltámadása olyan fontos nekem. Közeleg az én ötvenes évek közepén, szeretem az életet, de a kísérteteket, az öregség, fogyatékosság, a halál tartja dugta a fejét, és vigyorgott rám, mint a váratlan sarkok célok egy lőtéren, igazán örül, hogy nem vagyok zárva egy szánalmas kis ciklus elején a születés és a halállal végződő vagy a különválás és a feledés az Istentől. Azt hittem, ha az egész komplexumot, szép, tragikus dolog lesz a vége a némaság és sötétség lenne, mint - nos, egy kicsit mintha az autóban, vagy a lift.
Hitem, hogy az Isten Fia tette a dolgot, hogy határozza meg nekem - nekünk - mentes a végzet terhelt sors, és lehetővé teszi, hogy menjünk haza. Az élet megy tovább. Lesz szerelem, nevetés, egy találkozó a szem és az édes, édes ízű a pezsgő tavaszi reggel. Eszedbe ne jusson a vallás, sem a nyoma szűk, és mint CS Lewis olyan híres mondása, nem lesz sok meglepetés."

[Antee]

Mos' mi vaaa???

[ermaha]

Antikám,egy kis részlet,fordítás ,magyarítás nélkül.