Sziasztok kedves fórumos testvérek!
Olvasgatva írásaitokat úgy gondoltam talán én is tudnék hozzászólni, egy keveset.
Miután megismertük Istenünk kegyelméből az Igazságot és szellemi szemeink megnyíltak és valamiképp megláthatjuk a láthatatlant, azóta mássá lett az életünk.
Istenünk úgy látta jónak, hogy Jézusnak visszaadva eredeti dicsőségét a menyben, bennünket kik az övéi lettünk, mégsem hagyott árván. Szabad akaratunkból hozott döntésünkel, miszerint életünket átadjuk neki és az Isten értékrendje a fontos számunkra, ezt Ő a Szellemével pecsételte meg az életünkben. A szellem által születtünk újjá és lettünk szellemi emberekké (is).
Talán nem furcsa számotokra sem, hogy két személyiség viaskodik bennünk.
Talán az is ismerős, amikor nem azt műveljük amit akarunk, hanem amit gyűlölünk azt cselekedjük.
Azt a részt is megtaláljuk magunkban, aki a jót akarja cselekedni, de sokszór a jó végezvitelét nehezen tudjuk megtenni.
A külső és belső, azaz az Ó ember és az Új ember harca ez. Kellemetlen az a tudat, hogy itt a földön ez egy véget nemérő küzdelem.
Ez egy olyan csata amelyben előfordúlhat hogy egyik, vagy másik kerül felűlre, vagy a győztes állapotba. Mindenkorra tudatosítanunk kell magunkban, hogy egy pillanatnyi csata elveszése, még nem jelenti azt, hogy az egész küzdelmet illetve a győztesnek járó pálmát elveszítettük. Ne felejtsük el, hogy nem kevesebb személy van a mi oldalunkon, mit a hatalmas Úr Jézus, aki azt igérte :
... és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! ( Mt. 28/20 )
Magam is sokat küzködtem ezekkel a gondolatokkal:
- én nem vagyok jó keresztény....
- nem tudok jó lenni ....
- mindíg elbukok ...
- Istenünk szégyenére vagyok ...
stb.
Aztán megértettem, hogy a
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
A test nem is tud jó lenni mert nem is teheti!
Ennek a világosságnak a felismerése sokat segített rajtam, és bennem rendbetenni dolgokat.
Akkor mit is tegyünk? Ha a test nem is tud jó lenni, akkor minek erőlködni? Ami nem megy nem kell erőltetni.
NEM! Nem ez a megoldás. Megvan bennünk az a rész aki Istentől született és erőssebb az embernél. Az a Szellemi, Krisztusi természettel és jellemmel bíró új ember.
Mindkét részünk él, táplálkozik és cselekszi, a mindnnapok magvetéseit.
Ameddig az ó embert, a testi embert a világ és a test kívánságai táplálják, erősítik és edzik a rossz cselekedetek véghezvitelére, addig az új embert, a szellemit Isten beszéde, szelleme által kapott kijelentések és Isten jelenlétében tőltött idő táplálja és teszi képessé legyőzni a testünket.
A döntés rajtunk áll! Melyik részünket etetjük és mivel?
Sokáig úgy akartam jó lenni, hogy a testemet, az ó embert akartam "megjavítani", vagy úgymondd megtéríteni, hogy Isten szerint cselekedjen.
Ma már tudom, hogy ez nem így működik. :)
Remélem érthetően sikerűl megosztanom veletek a gondolataimat és abban is reménykedek, hogy talán valakinek ez segítségére lehet.
