A gyümölcsözésről

Zsoltárok könyve 50,1-23
„Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet! És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.”
 

Áldott testvérek. A ma esti alkalommal ezen fejezeten induljunk el igei kalandozásunkban, és lássuk meg hova vezetnek ezek a sorok. Mint látjuk, ez a zsoltár az ítéletről szól, amikor az Örökkévaló, mint Dajan ha Emet (Igaz Bíró), ítéletre készülve tanukat szólít. 

„Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet! És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.” 

Vajon az Örökkévalónak miért van szüksége tanúkra, hiszen Ő maga a Mindenható?! Nos azért, mert az Örökkévaló meg és betartja azokat a szabályokat, amik megtartására a maga népét is felszólította. Például: 

5Móz 19,15
„Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.”
 

A következő igeversek arról szólnak, illetve arra intenek, hogy az, aki bőséggel áldozik Istennek, azért ne gondolja azt, hogy ő tartja el, vagy tartja jól a Teremtőt, hiszen mindaz, amit az ember adhat az Istennek, az az Istennek a teremtménye. És ezennel egy nagyon fontos dologhoz értünk a mai igetanulmányainkban, nevezetesen a gyümölcs kérdése. A gyümölcsről már a teremtés könyvében olvasunk, és az ott leírt fogalom által tudjuk, hogy azok a gyümölcsök, amik önmagukban hordozzák a magvukat. Ezt ebben az aspektusban azért fontos tudni, mert így érthető meg, hogy az ember is, amikor mások számára gyümölcsöző életet él, azokban is elvetésre kerül a mag, és bennük is megtermi ezeket a gyümölcsöket. Azért mondtam, hogy: „mások számára gyümölcsöző élet”, mert egy gyümölcsfa sem táplálkozik a maga gyümölcséből. 

Tehát amikor gyümölcsök teremnek az Isten által bennünk, úgy mint: hála, türelem, szívesség, szelídség, akkor mindazok akik részesednek ezekből a gyümölcsökből, és jó termőföldként fogadják a magot, azokban is megfogannak ezek, és a maguk idejében meg is termik ezeket a gyümölcsöket. Hogyan történhet ez a megfoganás? Nos amikor valaki másvalakivel ugyanabba a szituációba kerül, és látja azt a társát, aki abban a helyzetben teszem azt: békés, szelíd tud maradni, ez megragadja azt, aki forrong, vagy kétségeskedő, ez belátja hogy az általa felmutatott viselkedési formával szemben az a másik, kívánatosabb, jobb. Mindez pedig nyilvánvaló jele annak, hogy a jó gyümölcs magva elvetésre került őbenne is. Tehát megállapítható, hogy a gyümölcsök, gyümölcsöket plántálnak, és ez fontos felismerés a következők miatt. 

„Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!” 

Hálával áldozni az Istennek. A hívő ember is gyakran megfeledkezik arról, hogy mindaz, ami vele történik, az Istennek jó indulata érte. És ez igaz nem csak a jó dolgokra, de a próbákra, nehézségekre is, hiszen megértettük már, hogy a próbák és nehézségek által formál bennünket az Isten, csiszolja a jellemünket, ezek által tesz bennünket szilárdakká, állhatatosakká, és ezek által érjük el a hitben való megpróbáltság jelzőjét.

Ám, és ami talán a legfontosabb: az Isten iránt felmutatott hála, mint gyümölcs által ismerjük el az Isten előtt, hogy oda ahova eljutottunk, az nem a mi érdemünk, jóságunk, bölcsességünk, szépségünk eredménye, hanem az Isten kegyelme! De még ennél is több. Hiszen a hála, nem csak elismerés, hanem bizonyságtétel is egyben! Hiszen a hálaadással kinyilvánítjuk, hogy az Isten igaz és megtartja a szövetséget, és ebben az ígéreteit is. Amikor az Isten „kihívta” Ávrámot, akkor azt mondta neki: 

Mózes I. könyve 12,1-3
„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.”
 

Tehát: „Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.” Ez a „bevitelt” jelzi, amikor is az Isten a Neki engedelmes követőjét „beviszi” az ígéret földjébe. Mi ugye tudjuk, hogy ez a föld nem e világi, hiszen Ábrám sem érezte otthon magát azon a földön ahova eljutott, hanem tovább vágyódott, és erről így ír a zsidókhoz írt levél szerzője: 

Zsidókhoz írt levél 11,8-10
„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.”
 

Majd ugyanez igaz a többi hithősre is, mert így zárul ebben az aspektusban a róluk emelt szó: 

„És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.” 

Ebből tudjuk, hogy az Isten ígéretei nem e világra, és nem a testi életre vonatkoznak. Tehát a bevitel, be-vezetés nem annyit jelent, hogy valahova bevisz, hanem rengeteg dolgot hordoz magában. A bevitel jelenti azt, hogy vezet! Hiszen egy oly földről van szó, amit mi nem látunk, tehát ebben a vonatkozásban, és ezen a ponton vakok vagyunk. Ezért mondja: 

Ézsaiás könyve 42,16
„A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.”
 

De még ennél is többet jelent a bevitel, hiszen az út során, amikor kiszolgáltatottak lettünk, hiszen kimozdultunk az eddig biztonságot adó testi értelmünkből, akkor meg is vigyáz, és ha kell, meg is véd az út során. Ám nem csak ez, hanem el is tart bennünket, és gondoljunk csak a sivatagi vándorlásra, ami előjelül adatott számunkra minden vonatkozásával együtt: egy sem halt sem szomjan sem éhen a sivatagban 40-éven át. A ruha sem kopott le róluk, tehát ezek alapján, rólunk is gondoskodik ez úton. Ám, a bevitel, magában hordozza a célba jutásra való felkészítést is, tehát nevel, átformál. Újrateremt időközben, azaz felkészít az ígéret földjén való életre! Erről is olvashatunk: 

5Mózes 8,1-20
„Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz! Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon; Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban; És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából; A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából; A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután: És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.”
 

Tehát amikor hálával áldozunk az Úrnak, akkor tanúbizonyságot teszünk arról, hogy az Örökkévaló megtartja a szövetséget, és ebben az ígéretét, azaz fogadását is. 

5Mózes 32,1-18
„Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra! Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő! Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék. Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg. Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked! Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint, Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét; Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket: Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele. A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat; Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál. És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját. Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották. Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok. A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.”
 

Tehát az Isten megtartja az ígéretét, de mi van velünk? Mi is megtartjuk? Tehát amikor majd ítéletre kerül a sor, mint látjuk a próféciában, az 50-es Zsoltárban: 

Zsoltárok könyve 50,1-7
„Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet! És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.”
 

Ugye a törvény szerint, három tanúbizonyságot hív elő az ítélethez: 

„Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!” 

Tehát az egeket, hogy megvolt-e a gyümölcsök beszolgáltatása, a földet, hogy volt-e miből, és a kegyeseket, hogy a gyümölcsök, azaz az Istennel való együtt járás létre jöhetett az emberek számára. 

5Mózes 26,1-19
„Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban: Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve; És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat; És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal; És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt; És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van. Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak: Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem! Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.”
 

Vannak vélemények, amikor hívők egy csoportja azt mondja: „sok esetben egyszerűen nincs miért hálát adni.” Vagy: „miért tudnék most hálás lenni?” Az ige bizonysága szerint, azonban az igaz hívők úgy gondolkodnak: „miért nem (!!!) tartozom hálával?” Hiszen minden, ami történik, miértünk történik, és mindaz az Isten kezében eszköz, éspedig miértünk. Azután persze, ahogy egyre közelebb jutunk az ígéret földjéhez, annál inkább „zörög a léc”, tehát annál magasabb az Istennek arra a szintre vonatkozó elvárása is. Ezért mondja Péter: 

1Péter levele 4,1-19
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván. A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élőket és holtakat. Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben. A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez. Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai; Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen. Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt. Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó: Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent. Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.”
 

Szóval minél közelebb jutunk a célhoz, annál nagyobbak a próbák. Hiszen az, ami a kezdetnél elég volt, mára már nem elég. Egykor a szövetség első szintjén, az ember odaszánására volt bízva a szövetségben való megmaradás, az Isten igéjéhez való hűség. Majd eljött az idő, amikor ezt már az Isten az újjászületéshez kötötte, és ezen a ponton már Ő maga végzi bennünk, az Ő Szent Lelke által. 

5Mózes 6,1-9
„Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt; Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.”
 

Majd pedig: 

Ezékiel könyve 36,24-28
„És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.”
 

Ugye tulajdonképpen ez az „újszövetség” ígérete, amiről ugyanennyire nyilvánvaló módon szól: 

Jeremiás könyve 31,26-40
„Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával. És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr! Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele. Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr! Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig. És kijjebb megy még a mérőkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé. És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mező a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.”
 

Bizony ezt a szintet embertől született már nem érheti el, ehhez biza újjá kell születni! Jézus mondja: 

János evangéliuma 3,1-8
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.”
 

De a nehézségek fokozását okozzák még, a valaha testvéreknek gondolt tagok is, akikkel együtt indultunk, és egy célt tűztünk magunk elé. 

1János levele 2,15-19
„Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók. És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.”
 

Bizony a testvérharc a legnehezebb rész, és ezért marad a küzdelmeink végére. Gondoljuk csak meg Kain és Ábel esetét. Kainnak csak akkor lett gondja Ábellel, amikor az Istenhez való közeledésükben az Isten egyértelmű különbséget tett. Ézsau és Jakov. Csak az ígéretek örökségének átvételekor fordult Edom Jakov ellen, amíg csak ígéretekről volt szó, és az ahhoz szükséges életformáról. Edomot nem érdekelte a dolog.

Így most is vannak, akikkel együtt indultunk valaha, és ugyan azon elhívásnak engedelmeskedve, egy cél eléréséért emeltük a szemünket a láthatóktól, a láthatatlan felé. Ám a próbák során voltak, akik a maguk igyekezetével próbáltak menekedést találni. Akár a bölcsességük, akár az erejük által, de magukat szabadították ki szorult helyzetükből. Innen már csak egy pillanat volt, amikor az Isten tanítását fel is cserélték az emberi okoskodásokkal, és elhagyták az Isten szövetségét, miközben egyre hangosabban kiáltják, hogy ők a szövetség kedvezményezettjei, és rázzák öklüket azok felé, akik valóban a szövetség útján haladnak. Erről az időről, rendkívül sok prófécia szól. Például: 

Mikeás könyve 7,1-7
„Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem! Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk. Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége. De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!”
 

Nos tehát először is: Ugye leírja ezeket az állapotokat, amikor is kontrasztosan elválik a két nemzedék útja: 

„Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor.” 

„Elveszett a földről a Kegyes” arról számol be, hogy a hívők túlnyomó többsége, világi értékrendet követ, tehát gonosszá váltak. Nem mindannyian, de sajnos a többség, a hangosabb többség. Erről Jézus így szól: 

Máté evangéliuma 24,8-13
„Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.”
 

Hívők a hívők ellen. De valóban ennyire megtévesztő és átláthatatlan ez a kép? Valóban ennyire nehéz különbséget tenni a két oldal között? Nos, van ennek egy módja: 

Malakiás könyve 3,13-18
„Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened? Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent! Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.”
 

A megtérés pedig abban nyilvánul meg, hogy felhagyunk az emberi tanítások követésével, és az Isten igéjének vezetésére bízzuk magunkat. Ez eredményezi egyben az újjászületést is! 

János evangéliuma 1,9-13
„Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
 

Na most akkor a különbség tétel, ezek fényében ki is támad kire? Akit az Isten igéje vezet, erőszakos indulatú? Hazudik? Áskálódik mások ellen? Aljas? Susárol? Rágalmaz? Ugye hogy nem olyan nehéz különbséget tenni?(!) De, és szintén sokszor elhangzó kérdés: „kit kövessünk? Kire Hallgassunk? Hisz minden tanító az igére hivatkozik, mind ugyanazt vallja Istenének, Urának?” Nos, erre is egyszerű a válasz. Az igazság az, amit az Isten kimondott! Az Isten szava a „Felkent” azaz a Messiás (Krisztus). Ami, vagy aki az Isten szavának ellentmond, ahhoz hozzátesz, vagy abból elvesz, az az Antikrisztus. Az Isten igéjét kell követni, és nem embert, emberi koalíciót, vagy dac és véd szövetségeket. És ha belegondolunk, mindez csak azért, mert voltak, vannak próbák, nehézségek, kívánságok és gerjedelmek, de nem volt velünk valamennyi próbában az Úr? Valóban elviselhetetlen és kiállhatatlan dolgokat várt el az Isten tőlünk? Nem adott a testiek helyett, új kívánságokat, célokat, vágyakat, amik fontosabbak lettek számunkra a testi dolgoknál? Ezért is mondja Jézus: 

Máté evangéliuma 6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”
 

Ahol kincsünk, azaz a vágyaink és a számunkra igazán fontos dolgok, ott van a szívünk is. És oda jutunk, ahova a szívünk húz! Pál erre mondja: 

Galátzia levél 6,7-9
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.”
 

Szóval erről lenne szó testvérek. Valójában a különbség a két csoport között, az Úrral, vagy nélküle. Itt a Mikeásban olvastuk az imént a kulcsról: 

Mikeás könyve 7,7
„De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!”
 

Azt mi már átbeszéltük, hogy azé az Isten szabadítása, azé a Szabadító (Yessua), aki szabadulásra vágyik! Aki magáért harcol, vagy aki jól érzi magát, annak nincs szüksége a Szabadítóra. Ezért mondja Jézus: 

Jelenések könyve 3,20
„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”