Közömbösség

Ahogyan a világi emberek között megtalálható, azonképpen a hívők között is, ez pedig nem más, mint a: közömbösség. Ennek van több nézete (mint például az embertársaink felé), de a mai napon a legfontosabbat szeretném kiemelni, ez pedig a közömbösség Isten felé. Isten akaratát megtalálhatjuk az Ő törvényeiben, ezek iránt pedig nem lehetnénk közömbösek. De mi az oka, a közömbösség felbukkanásának? Az oka testvérek az ítélet. A törvényadás idejében láthattuk, hogy Isten a törvényszegést azonnal büntette. Majd ugyanezt láthatjuk az apostolok idejében, mikor az atyafiak közösséget alkottak. Azóta már megint elkorcsosodott, ezt a legtöbben Isten megváltozásának, azaz az újszövetségnek tulajdonítják be, bár bevallom nem értem, hogy akkor a 12 apostol idejében, amikor már „újszövetségről” beszélünk, miért látjuk a sokak szerint a „kegyetlen” ítéletet a bűnök felett? Ha hinnének Istenben, akkor hinnének az Ő igéjének, hinnének annak, hogy Ő sosem változik meg. Sokszor beszéltünk már arról, hogy azért látjuk az ítélet azonnali megtorlásának a megváltozását, mert nem az Isten változott meg, hanem az emberek.

Mikeás könyve 7,2
„Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.”

Isten azért árasztotta ki türelmét, kegyelmét az emberiség felé, hogy némelyek megmenekülhessenek. Mert ha csupán az igazságát árasztaná ki, már ez a föld elmúlt volna és minden, ami rajta van. És miért árassza ki kegyelmét, türelmét? Megmondta Péter:

2Péter levele 3,7-9
„A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.”

Tudjátok a törvényadásnál azért engedte Isten, hogy végrehajtsák az emberek a halálos ítéletet a bűnt elkövető embereken, mert a végrehajtók mentesek voltak a bűntől. Hogy tökéletesek lettek volna? Nem, hiszen csak emlékezzünk, hogy Isten elrendelte az állatáldozatot az emberek bűneiért, így akik ily módon bocsánatot nyertek, azoknak nem rótta fel Isten a bűnt. De ha a végrehajtó ember is ugyanolyan bűnös mint akit halálra kellene juttatni, akkor mi van? Egymást kövezzék meg?

Emlékezzünk csak Jézus egyik történetére, amelyben egy parázna nőt vittek hozzá, hivatkozva a Mózesi törvényekre. Sokat lehetne erről a történetről beszélni, de most a témához kapcsolódót vegyük elő. Történetesen azt, hogy azért nem kövezhették meg az asszonyt, amit Jézus is megmondott:

János evangéliuma 8,7
„Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” 

Láthatjuk tehát, hogy nem Isten változott meg, hanem az emberek változtak meg, és Isten dönthetett két dolog között:

a.)    Mindenkit elpusztít

b.)    Türelmesen vár azokért, akik még menthetők

Prédikátor 8,11-12
„Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel, úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át. De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert Őt félik.”

Ez itt a mai kor felfogása is. Mivel nincs azonnali megtorlás a bűn felett, ezért azt gondolják, hogy Isten sem veszi véresen komolyan a bűn elkövetését. Így lesznek sokan közömbössé Isten törvénye/akarata iránt és így csinálnak maguknak ki ilyen, ki olyan bálványt. Pedig Jézust, azaz Isten igéjét kellene követni, Őt tette az Atya pásztorunkká. Ezért Ő az út, amint már Jákób is megláthatott:

1Mózes 28,10-17
„Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem amit néked mondtam. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.

Tehát van itt egy lajtorja, azaz létra, ami által a Mennybe lehet jutni, teljes összhangban van Jézus beszédével:

János evangéliuma 1,52
„És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.”

Nem egy olyan csodáról beszélt Jézus, ami szemmel látható lesz, vagyis hogy az angyalok le és felszállnak Jézusra, hanem arról a csodáról beszélt, amit Jákób is megértett és megvallott:

„Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.

Erről beszélt Jézus, hogy megfogják látni, hogy Ő maga az égnek a kapuja, Ő az út az Atyához, hiszen emlékezzünk csak, Jákób álmában is az Örökkévaló állt a létra legtetején.

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Sokan el akarják felejteni az Atyát, és Jézust tekintik célul. Hatalmas baklövés. Továbbra is az Atya a cél, és út gyanánt Isten igéje, azaz Jézus adatott. Ha pedig elfogadjuk ami meg van írva, hogy Jézus nem mondott mást és nem tett mást, csak amit az Atya mondott neki, akkor megértjük, hogy a Fiú nem szakítható el az Atyától, mert tökéletes egységben vannak. Nem lehetünk közömbösek Isten igéje iránt, amit megértettünk, azt fogadjuk el, amit elfogadtunk, azt cselekedjük meg. Ez az egyetlen út, nincs kiskapu. Ha úgy érezzük, hogy nincs haszna az Isten parancsolatainak a megtartásának, ha elveszi a kedvünket egy-egy testvér nem túl kedves megnyilatkozása, ha nem kapunk lelki erősítést, vigaszt, bátorítást vagy csak beleuntunk a magányba, akkor jusson eszünkbe Jeremiás. Neki nem volt könnyű dolga, annál inkább volt szenvedése, nem termett gyümölcsöt a szolgálata, ítéletül és jelül adatott az akkori kornak, mégis kitartott és véghezvitte Isten akaratát, és egy olyan felhívást kapott az Úrtól, ami nekünk is szól:

Jeremiás könyve 15,19
„Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájok!”