Világítani

A világítás egyik ismertetőjegye a hívő embernek, nem csupán szükséges, hanem kötelező jellemvonásunk kell hogy legyen. A világítást nem lehetőségként adta Isten az Őt követőinek, hanem ismertetőjegynek, hogy közük van a mindenség Urához. Mint tudjuk az igéből, Jézus maga a világ világossága:

János evangéliuma 8,12
„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”

Ezt láthatjuk már a kezdeteknél, mikor Isten előhívja a világosságot, és világosság is lesz, mielőtt bármilyen égitest lenne az égen.

1Mózes 1,1-4
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.”

Ugyanezt láthatjuk bezárólag a Jelenések könyvében, hogy nem lesz többé semmilyen égitest, mert az Úr fogja megvilágítani a mindenséget.

Jelenések könyve 21,23
„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.”

Ez a világosság pedig nekünk adatott, mint ahogyan Jézus is megmondta:

Máté evangéliuma 5,14
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.”

Akkor most ki a világ világossága, Jézus vagy mi? Az eredőztető, az igazi: Jézus, és ez úgy válhat valóssággá a mi életünkben is, ha Jézus bennünk lakozást vesz. Így lehetünk mi is a világ világosságai. De ki mondaná azt magáról hívőként, hogy nem lakozik benne Jézus? Nyilván minden Jézusban hívő vallja azt, hogy benne Jézus lakozik. Mondani könnyű, de ettől még nem válik igazzá. Szokták mondani: „behívtam Jézust az életembe!” Nagyszerű, de egyáltalán nem biztos, hogy Jézus be is megy oda. Jézus nem zsebi baba, hanem a mindenség Ura! Jézus határozott pontokat fektetett le, hogy mikor nem vagyunk méltók Őhozzá, azaz hogy mikor nem vállal velünk közösséget! Mondhatjuk mi, hogy behívtuk, hogy lakozást vett mibennünk, mondhatjuk, hogy Ő az életünk Ura, de a szép szavak mögött sokszor nincs semmi tartalom. Beszéljünk akkor most arról, hogy mikor nem vagyunk méltók Őhozzá, vagyis hogy mikor nem vállal velünk Jézus közösséget:

Máté evangéliuma 10,37-38
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.”

Vagy:

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”

Merthogy csak azok mondhatják Jézust Uruknak, akik cselekszik a beszédét. Ha pedig nem az Urunk, akkor közösségünk sincs Vele.

Máté evangéliuma 10,39
Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”

Megtalálni az életünket? Mit jelent ez? Megtalálni az életünket ebben a földi világban! Röviden megfogalmazva: otthon találni e világban. Ha jól érezzük magunkat e világban, akkor nagy baj van, mert ezek szerint itt gyűjtöttünk kincseket. Viszont ha elvesztjük az életünket, vagyis ha nem a saját kívánságaink szerint élünk, hanem Isten akaratának, akkor ily módon életünk lett Istenben és örökösei lettünk az Ő országának.

Ha tehát átmegyünk ezen a „szűrővizsgálaton”, akkor beszélhetünk arról, hogy Jézus lakozik bennünk. Így ha mi is elmondhatjuk, hogy a világ világosságai vagyunk (mert hogy Jézus mibennünk lakozik), akkor milyen meghatározó jelei lesznek a világításunknak? Mit jelent világítani? Mint ahogyan Jézus is megmondta, nem rejthető el a hegyen épített város, utalva arra, hogy a hitéletünket nem dughatjuk zsebre (mivel lehetetlen), úgy Őhozzá hasonlóan az Atya akaratának élve az életünket, kontrasztot mutatunk az e világ cselekedetei és az Isten cselekedetei között.

János evangéliuma 7,7
„Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.

Hogyan tudhatjuk, hogy világítunk? Vannak tulajdonságok, amelyeket bárki könnyedén felvehet, nem kell hozzá Jézus. Ilyen például a keresztényi nyelvjárás, úgymint: „áldjon meg az Úr” vagy „Imádkozom érted”, akik ilyeneket mondanak, még nem biztos hogy közük van Istenhez. Ugyancsak vannak olyanok, akik megszokásból templomba járnak, ettől még nem lettek Isten gyermekei, vagy ott vannak azok, akik nem káromkodnak jó erkölcsi magatartásuk miatt, nem pedig Istenfélelemből. A világítás nem olyan, amit bárki felvehet, csak azok világíthatnak, akikben valóssággal Jézus lakozást vett. Mert aki valóssággal világít, annak nem szűnhet meg a fénye, csak ha ő maga is eltűnik. Lásd Jézust, aki mindaddig világított, amíg halálra nem adták (utána jött is 3 órányi sötétség, mert ugye a világ világosságát feszítették meg). Nem volt olyan pillanat, mikor Jézus ott állt, de nem volt fénye, ugyancsak ránk is igaz kell hogy legyen ez, csak akkor szűnhet meg a világosságunk, ha befejezzük a földi életünket, másképpen nem! Legyen bármilyen körülmény, fénylenünk kell, ahogyan Jézus is tette.  

Kicsit még térjünk vissza a bárki által felvehető tulajdonságokra, amely által még senki sem fog világítani.

2Korintusi levél 11,14-15
„Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; akiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.”

Vagyis a Sátán is jónak mutatja magát! Mint aki a javadat akarja, akárcsak a kígyó szavai Éva felé „olyanok lesztek mint Isten”. Ki ne akarna olyan lenni, ez jól hangzik nem? A történet folytatását tudjuk... Sátán tanítása sűrűbben megtalálható a gyülekezetekben és a hívő emberek életvitelében, mint az Isten tanítása. Mert mi a Sátán tanítása? Mint ahogyan előzőleg olvastuk, Ő a világosság angyalának adja ki magát, vagyis nem egy olyan tanítást képvisel, amely könnyedén felismerhető. Olyan tanításai vannak, amelyben az emberi érdekeket helyezi előtérbe és az Isten igéjét/beszédét pedig háttérbe. Például: „senki sem lehet tökéletes, ne is próbáld!” Vagy: „elég ha hiszel Istenben, nem kell túlságosan komolyan venned a parancsolatait”. De mit mondott Pál a hamis evangélium prédikálóiról?

Galátzia levél 1,6-9
„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen.”

Mert mi is az alap amitől mi hívőknek neveztetünk? Az Isten igéje! Így bárki bármit is mond, akár lehet ember vagy angyal, azt az igével kell összeegyeztetni. A hamis tanítást lehetetlen felismernie azoknak, akik nem olvassák az Isten igéjét. Akik pedig olvasgatják, de nem tulajdonítanak neki életet megtartó fontosságot (Jak. 1,21), azoknak pedig nehéz felismerniük a hamis tanításokat. Viszont azok, akik olvassák, élik és felmagasztalják, azoknak könnyű felismerniük a hamis tanításokat. Az ige tanítása szerint kell élnünk, hisz ez különböztet meg minket a hitetlenektől.

Prédikátor 7,29
„Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.