A beoltatott állapot

Hóseás könyve 12,1-14
„Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba visznek olajat. Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az ő útai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki. Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel. Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk. Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az ő neve. Térj hát vissza a te Istenedhez; őrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben. Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni. És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna! De én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől kezdve. Újra sátorok lakójává teszlek téged, mint az ünneplés napjain. Mert én szólottam a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és én szólottam hasonlatokban a próféták által. Ha Gileád a gonoszság városa, bizony semmivé lesznek! Gilgálban ökrökkel áldoznak; de oltáraik is olyanokká lesznek, mint a kőrakások a mező barázdáin. Jákób Aram földére bujdosott, és egy asszonyért szolgált az Izráel, és egy asszonyért pásztorkodott. És próféta által hozta fel az Úr Izráelt Égyiptomból, és próféta által tartatott meg. Gonoszul ingerelte Efraim az Istent; de rajta szárasztja a sok vért, és gyalázatosságát megfizeti néki az ő Ura.”
 

Efráim... Testvérek, figyeljük csak meg a kulcs mondatot ismét: 

„Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni. És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!” 

Bizony sokan vélekednek olyképpen, hogy a dolgai, viselkedése, értékrendje, nem bűn. Vagy sok esetben úgy, hogy: hááát, nem vagyunk tökéletesek, de „odaát” már nem fogok bűnben élni, mert Isten megszabadít, úgyhogy nincs semmi baj. De van baj, mégpedig nem is kicsi. Meg van írva: 

Ézsaiás könyve 26,10
„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.”
 

Nos, ez alapján láthatjuk, hogy a bűnös ember nem nyerhet kegyelmet. Az elválasztás itt történik ezen a világon. Vannak olyanok is esetleg, akik valamely bűnöktől hányatott életet élnek, de úgy, hogy gyűlölik azt a bizonyos bűnt, és attól szabadulni akarnak. Többen úgy vélekednek, hogy bizonyára démonizált az illető. Nos, ha a hit az Isten ajándéka, márpedig az, és ha úgy van a hitre jutás és az újjászületés, mint ahogyan le van írva a János evangéliuma 1. fejezetében, akkor kijelenthetjük, hogy hívőben nem lehet démon! Amikor pedig a hívőből démont űznek, akkor az a Szentlélek káromlást merítik ki. 

Ézsaiás könyve 5,20
„Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!”
 

Az, hogy nagyon sokan a démonokat okolják a bűneikért, az nem új keletű dolog. Nem én, az asszony, akit te adtál! Nem én, hanem a kígyó! Más okolása, egymásra mutogatás, testi élet. Hogy is volt a 7-es versben? 

„Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni.” 

A kanaániták azok, akik az örökösökkel együtt élnek, közös az országuk, bár azon vannak, hogy az örökösöket kizárják, kiszorítsák az örökségükből. Most vegyük sorjában a bűneiket. Kanaánita. Ez önmagában még sokak szerint nem lehet bűn, pedig az sajnos. Meg van írva: 

1Mózes 9,25-26
„Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!”
 

Nos, az aki oda születik, még nem lenne felelős mindezért, ámde ha megtartja a népe szokásait, az ő atyai útjain jár, nem hagy fel az elvetemültséggel, nem szakít a gonoszságokkal, akkor már felelős, hiszen ő maga él kanaániként. Miért nevezi az Örökkévaló a próféciában Efráimot kananeusnak? Mert az Örökkévaló parancsával szemben, nem űzte ki maga elől a kanaenitákat, hanem az együttélést választotta velük. Átvette a szokásaikat, Isteneiket, Istentiszteletüket, életmódjukat, tehát elegyedett velük, megfertőztette a testvéreit, bűnbe vitte őket, nem sokkal később már kritizálta a testvéreit, ellenük fordult, és amikor bajba kerültek, cserben hagyta őket. Erről emlékezik a zsoltár is. 

Zsoltárok könyve 78,1-11
„Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt. Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.”
 

De ha belegondolunk, ma hányan és hányan élnek úgy a testvéri közösségben, hogy valójában mindez fellelhető bennük is? Hiszen nem az Isten rendeléseit preferálják, hanem emberi ötleteket. Nem egy szabály szerint gondolkodnak, azokkal, akik Istennek szeretnének tetszeni, fenyegetőznek és gyűlölködnek. Most nem a kanaánitákról beszélek, hanem azokról, akik a kanaáni értékek szerint élnek közöttünk, az efráimitákról van már szó. Tudjuk, hogy mindaz, ami benne foglaltatik a Szentírásban, valójában tanítás, és mint olyan: előjel. Efráim sorsa, tehát: születése, befogadása az Isráelita közösségbe értük is szóló szabadítása az Istennek, Istenben és Istentől való meggazdagodásuk, majd pedig testvér elleni gyűlöletük, makacsságuk, bálványimádatuk, bűneik összessége, mind előjel egy későbbi időre vonatkozóan, egy „bizonyos” viselkedési formára, a „beoltattak” egy részére vonatkozóan. Most sokan azt gondolják, hogy aki már beoltatott, az nem lehet a későbbiekben hitetlen, engedetlen, testvérgyűlölő, gonosz, stb. Már Pál is utalt rá, hogy de! 

Római levél 11,16-22
„Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.”
 

Akkor most nézzük, ki is volt a példaadó ebben az esetben. Józsefről tudjuk, hogy a testvérei „közreműködésével” Egyiptomba került, hogy (mint később kiderült), Isten így gondoskodjon a népéről. Egyiptomban az Isten felemelte őt, és jóra fordította a sorsát. Itt feleséget vett magának, és fiai is születtek.

Na, most: bár József zsidó, ám a fiai mégsem lettek azok, hiszen a zsidó törvények szerint az a zsidó, aki anyai ágon születik zsidónak. József felesége, egyiptomi volt ugye, így a fiai sem számítottak zsidóknak, és hogy egy részük lehessen a zsidókkal, úgymint: egy Isten, egy nép, egy ígéret, egy sors, ezért Jákov (Yisráél), a magáénak fogadta József gyermekeit, Efráimot és Menássét. 

1Mózes 48,1-22
„És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben. Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton. És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek? József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg. Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket. És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is. Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre. És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá. Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala. És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig: Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön. Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át. És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet. Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz. És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak. És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére. Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.”
 

Ettől kezdve lett atyai ágon Efráim, Yisráél része törvényesen, tehát így gondoskodott Yakov arról, hogy ő utána a fiai ne zárhassák ki őt az örökségből. Tehát az első „beoltatásnak” lehetünk tanú ebben az esetben.

Ugyan a beoltatás megtörtént tehát, ámde mégsem jutottak egységre, bár az indulás jó volt. Közös sors, közös szabadulás, közös kivonulás, közös vándorlás, az Isteni vezetés, és az Isteni gondviselés is közös volt, még a cél is közös volt, sőt, a bevonulás kezdete is közös volt, és ami ennél is több: két ember vezette az Isten nyáját Mózes után, Káleb és Yosua. Az egyik zsidó, a másik Efraimita. De a nyugalomba helyezés után Efráim, nos, más értékrend szerint kezdett gondolkodni, más Istent kezdett követni, a testvéreiről is másként gondolkodott, más szabályokat állított magának, más törvényeket követett. Mi a különbség Efráim és Menássé között? Hiszen mind a ketten József fia, mindketten beoltatottak. Végeredményben az, hogy Menássé megmarad törzsként, és benne az áldás szövege szerint mindazok, akik beoltatnak. 

1Mózes 48,5-6
„Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.”
 

Nos ezért van az, hogy a Jelenések könyvében, a törzsek felsorolásnál már nem találjuk Efráim nevét, de Menássé neve és József neve megjelenik. 

Jelenések könyve 7,1-10
„Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára. És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek, Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve. A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt. Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!”
 

Mindez azt is jelenti, hogy Efráim, mint törzs, nem lehet jelen örök és megmaradó nemzetként a testvérei között, ámde a megtérői igen! Hiszen József ismét megjelenik a törzsek között, noha sem Egyiptomban, sem pedig a kivonuláskor, sem az ígéret földjén a letelepedők között nem számoltattak be. Ez pedig azt jelenti, hogy mindazok, akik bár Efráimiták voltak, de felhagytak az Efráimra jellemző viselkedéssel (!), és visszatértek az atyai neveltetéshez, azok megmaradnak. Azt mondtam, hogy „felhagytak az Efráimra jellemző viselkedéssel”, tehát egy „viselkedési formát” kell keresnünk, ami rájuk jellemző, és elárulja az ő létezésük miben létét. 

Vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy az „ószövetségi” írások a zsidóknak írattak meg, a levelek pedig a címzésüknek megfelelően, tehát a Római levél a rómaiaknak, a Korintoszi a korintosziaknak, és így tovább és így tovább, nekünk meg megmaradt a könyv borítója. Csakhogy ez nem igaz! Mert a viselkedési formáknak, és formákról ír a szent tan. A hívőknek a hitük céljáról, a hitetleneknek és gonoszoknak a bűneik következményéről. Így a szent tan, sőt, az újszövetségi írások is felemlítik az Efráimita viselkedési mintát, hogy felismerhessük, és hogy őket figyelmeztessük, de a viselkedésüket ne kövessük. Melyek ezek tehát? Elsősorban, és ezzel is kezdtük: Efráim, egyfajta egyveleget alkot az Isten tanításából, és a világ tanításából. Ugye az ige szerint: 

Hóseás könyve 12,1-8
„Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba visznek olajat. Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az ő útai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki. Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel. Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk. Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az ő neve. Térj hát vissza a te Istenedhez; őrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben. Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni. És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!”
 

A 7-es vers tehát: 

„Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást megcsalni.” 

Hamis mérték jelenti a személyválogatást is, hiszen minden embert más mérték alapján kezel. Tehát személyválogató, hazug, csaló, és már eleve kanaáni, tehát nem az ígéret népének szokásait, életvitelét, gondolkodás módját követi, hanem a világét. Hány olyat hallottunk már, hogy állítólagos hívők azt mondták, hogy nem kell a Szentírást komolyan venni, nem így kell érteni, hanem úgy, meg hogy nem lesz számonkérés, tehát a bűn számukra nem bűn. Ezt mondja a 8-as versben is: 

„És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!” 

Ez az igevers pedig nagyon fontos számunkra, hiszen a Jelenések könyvében is visszaköszön. Tehát újra a származási ige: 

Hóseás könyve 12,8
„És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!”
 

Majd a Jelenések könyvéből ugyanez: 

Jelenések könyve 3,14-22
„A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.”
 

A 17-es versre figyeljünk tehát: 

„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem;...” 

Azt mondja az Úr, hogy ezek a langymelegek. Az elmúlt alkalommal beszélt Anti testvérünk erről a langymelegségről, úgyhogy erről én nem is szólnék többet, egyetlen dolgot kivéve. Langymelegség az is ám, ha az ember egy néphez tartozik, de törekvéseikben nem vállal közösséget, az ellenségeikkel nem vállal konfrontálódást, a nehézségeikből nem veszi ki a részét. Figyeljünk csak: 

Zsoltárok könyve 78,9-11
„Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.”
 

Hányan és hányan felejtették már el, hogy honnan és milyen áron adatott meg nekik, hogy az ígéretek részesei lehessenek? Hányan felejtették el, hogy nem az ő érdemük volt a megtérésük, hanem az Isten hívását követve juthattak megtérésre? Hányan felejtették már el, hogy a hitben sem rajtuk múlik a megmaradás, hanem csak az Isten megtartó erején múlik? Hányak gondolják magukat már most győzteseknek, pedig a cél, még messze van tőlük? És hányan gondolják feleslegesnek a célra futást, hiszen már most győztesek és gazdagok a maguk szemei előtt (gazdagság = örökség)??? A 18-19-es verssel folytassuk: 

„Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” 

Tűzben próbált arany. Nos, az arany, az Isteni természet jelzője. Tehát az a letisztult, drága és nemes anyag, ami az Isten tulajdonát jelzi! 

Aggeus könyve 2,8
„Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.”
 

Ezt az anyagot rendelte magának az Örökkévaló a frigyládára vonatkozóan is, ami ugye és mára már tudjuk is, hogy nem csupán egy „áron” tehát egy ládáról szól, hanem arról, ami, aki, akik, vele lehetnek, az Ő jelenlétében! Figyeljük csak meg: 

2Mózes 25,9-22
„Mindenestől úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját. És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat. Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belől is kivül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörűl arany pártázatot. És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát. Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal. És a rúdakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát. A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból. És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába. Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset. Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére. Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélből csináljátok ki a Kérubokat annak két végén. A Kérubok pedig terjeszszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arczaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arczai a fedél felé forduljanak. A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked. Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.”
 

Tehát kell egy „áron”, éspedig ez „fából” készül! A fa, az embert jelképezi a szent tanban. Ezt kívül és belül, arannyal kell borítani, tehát egy emberről van szó, aki Isteni természetet öltözik fel és változik el természetében, az Isteni értékrend szerint! Figyelem: 

Ézsaiás könyve 33,13-24
„Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot. Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy. Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.”
 

Tehát olyan emberről szól mindez, aki mind életvitelében, mind belső tulajdonságok szerint az Urat öltözte fel. 

Galátzia levél 3,26-29
„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.”
 

És ebben az áronban (ládában) mi is volt? 

2Mózes 25,16
„És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába.”
 

A bizonyságok ugye? Tehát nem felejtkezünk el sem az Úr törvényeiről, sem a kiválasztásáról, sem pedig arról, hogy mivel táplálkozunk, azaz: mivel kell táplálnunk a lelkünket! Ezek után, a „fedél”: 

2Mózes 25,17
„Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset.”
 

Na itt már nincs fa. Itt már nem emberről van szó! És még egy fontos dolog ezzel kapcsolatban: 

2Mózes 25,21-22
„A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked. Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.”
 

Na valószínűleg ezért mondjuk, hogy az Egyház feje a Krisztus! Azok, akik erre igyekeznek, azok azok, akik nemcsak „beoltattak”, de be is „pecsételtettek”! Ők azok, akik az Isten jelenlétében élhetnek! És erről beszél Jézus, a Jelenések 3-ban, amikor azt mondja: 

Jelenések könyve 3,18-22
„Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.”
 

Ugye a név lett csupán más, de a személy(ek) ugyan az. Már nem Efráimként vannak nevezve, hanem: Laodícea. És ez nem egy nép, hanem azon emberek összessége, akik egy adott viselkedési sémát követnek. Ugyanezek a jellemzők neveztetnek a Kolossébelieknek írt levélben is, amikor a bűnök felsorolása, illetve az azoktól való tartózkodás inspirálása történik. Ráadásul könnyítésképpen, a Kolossé levél második fejezete megadja a címzetteket is: 

Kolossébeliekhez írt levél 2,1
„Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak, és mindazokért, a kik nem láttak engem személy szerint e testben;”
 

De nem csak itt bukkan fel ez a viselkedési séma, mint: más mértékek, azaz csalás, hazudozás, személyválogatás, versengés, testvértagadás, kizárás, törvénytelen életforma, Isten tagadás. Hiszen még a korintosziaknál is elkél a figyelmeztetés: 

1Korinthusi levél 4,7-8
„Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.”
 

Ugye??? Versengés, uralkodás, tehát meggazdagodás, gazdagság. 

Hóseás könyve 12,8
„És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!”
 

Bárhogy is nevezzük őket: Efráimiták, Laodíceaiak, amit művelnek, az nem jó. De van számukra egy út, ez pedig nem más, mint a megtérés (mint mindannyiunk számára)! Bár számukra, hogy ne érezzék magukat oly nagyon biztonságban, külön is küld figyelmeztetést az Örökkévaló, hiszen azzal, hogy együtt lakoznak az Isten népével, hamis illúzióban ringatják magukat a sorsuk felől, és ezért oly nehéz hatni rájuk. A prófécia így szól számukra: 

Jeremiás könyve 31,18-26
„Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem. Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát. Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr! Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba! Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy! És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántóvetők és baromtartók együttesen. Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek. Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.”
 

Tehát a megtérés! És figyeljük csak a 22-es verset:  

„Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit. 

Ugye a férj, tehát a férfi az Örökkévaló! Egyszer, sőt többször is megtette, hogy utánunk nyúlt, és kiragadott a bűneink következménye elől. Most már nem az „ébredésre” kell várni, hanem ezen ige szerint is fel kell ébredni, és az Úr keresésére kell indulni!