Ezsdrás

Ezsdrásról nem szoktunk sokat hallani. Sokan azt se tudják, hogy egyáltalán van ilyen könyv a Bibliában, akik pedig tudják, azok közül sokan el sem olvassák. Pedig Ezsdrás személye, szentsége sokat taníthatna a mai kor nemzedékének. Kezdjük mindenekelőtt ezzel:

Ezsdrás 7,6-10
„Ez az Ezsdrás feljöve Babilóniából, (ő, aki bölcs írástudó vala a Mózes törvényében, melyet az Úr, Izráel Istene adott vala) és megadá néki a király az Úrnak, az ő Istenének rajta nyugovó kegyelme szerint minden kérését. Feljövének pedig az Izráel fiai, a papok, a Léviták, az énekesek, a kapunállók és a Léviták szolgái közül többen Jeruzsálembe Artaxerxes király hetedik esztendejében. És Ezsdrás megérkezék velök Jeruzsálembe az ötödik hónapban, a király hetedik esztendejében. Ugyanis az első hónak első napján határozá el a Babilóniából való feljövetelt, és az ötödik hó első napján érkezett Jeruzsálembe, az ő Istenének rajta nyugvó jó kegyelme szerint; Mert Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket.

Olvassuk el újra ezt a gyönyörű mondatot:

„Mert Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket.”

Az Úr törvénye mily csodálatos! Elmondjuk ezt a zsoltárossal egyetemben?

Zsoltárok 119,18
„Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.”

Továbbá:

Zsoltárok 119,77
„Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.”

Ha elmondhatjuk mi is magunkról, hogy gyönyörködünk az Úr törvényében, akkor Ezsdráshoz hasonlóan „erős szívvel” törekedjünk keresni az Úr törvényét, más néven akaratát. Itt most egy kicsit időzzünk el, értsük meg a keresés lényegét és annak ígéretét. A népszerű „Mi Atyánk” imádság most új értelmet nyer!

Lukács evangéliuma 11,1-13
„És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait. Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, akik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. És monda nékik: Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie; Az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked? Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, amennyi kell. Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki? Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.

Elsőként figyeljünk fel a következőre:

„A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.”

Testvérek, bár jól tudom, hogy úgy vonult be a keresztény köztudatba, hogy ez a fizikális étel ígéretét jelenti, ámde az ige egyértelmű tanítása szerint első mindig a lelki és csak azután a testi. Nagyon sok bizonyságot hozhatnék erről, de álljon itt most csupán kettő:

János evangéliuma 6,27
„Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.”

Továbbá:

János evangéliuma 4,31-34
„Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.

Ugye elég meggyőző? De gondoljunk csak Izrael pusztai vándorlására, mikor Isten mennyei kenyeret adott nekik enni naponként, erről pedig jól tudjuk, hogy Isten beszédét jelképezi:

5Mózes 8,3
„És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik.

Tehát Jézus kérése a mindennapi kenyérről túlmutat a testi táplálékon, értsük meg hogy lelki táplálékról beszélt! Folytassuk:

„És monda nékik: Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie; Az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked? Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, amennyi kell. Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”

Értjük? Jézus egy emberbaráti példázattal erősíti bennünk, hogy Isten igéje adatik mindannak, akik kérik és keresik. Nem hiába mondta Jézus a következőket:

Máté evangéliuma 5,6
„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”

Igazság? Mint ahogy Pilátus is kérdezte, mi az igazság? Pont maga az Igazság állt őelőtte.

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Továbbá amint az ige is bizonyságot tesz arról, hogy Jézus maga az Isten igéje, ezért akik szentek lesznek, azok az Isten igéjének megtartása által lesznek szentek:

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Menjünk tovább és lássunk teljes egységet Jézus záró mondataiban:

„Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki? Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.”

Látjátok Testvérek, hát nem egyértelmű hogy mire vonatkozik a kérés?

„...mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.”

Azt mondta Jézus, hogy kérjünk és adatik? Mi adatik? Amit kértünk: Szentlélek! Na de időzzünk el itt is egy picit, a Szentlélekről millió meglátás létezik, többnyire érzelmi kirohanások és ultra lelkiesség követi. Hívjuk segítségül ismét Isten igéjét, és lássuk meg hogy mi a Szentlélek feladata? Miért küldte el Jézus?

János evangéliuma 14,23-26
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

(Ébresztő, Jézus az Atya parancsolatait tanította.)

Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.

Továbbá:

János evangéliuma 16,7-15
„De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”

Jézusból merít és azt adja tudtunkra! Nem él önálló életet, nincs az igével összeegyeztetetlen cselekedetei. Mert mit jelent, hogy Jézusból merít? Mi már jól tudjuk az ige bizonysága szerint, hogy Jézus a testté lett ige, de erről Jézus többször is bizonyságot tett, mivel csak azt mondta és csak azt cselekedte, amit az Atya mondott Neki. Értjük tehát, hogy aki kap Szentlelket, az valójában az igei kijelentéseket jelenti? Értjük, hogy aki betöltekezik Szentlélekkel, az az igével töltekezik be? Ó mennyien nincsenek betöltekezve, bárhogyan is állítják!

Ezsdrásnál tartottunk, és csak abból, hogy kereste Isten törvényét mennyi mindenre jutottunk! Emlékeztetésül hadd olvassam el újra:

„Mert Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket.”

A keresést már értjük, és láthatjuk a sorrendből is, hogy akik kerestek és megtalálták, majd csak ezután kezdhetik el cselekedni. Mert mielőtt cselekednénk, tudnunk kell róla, hogy vajon Isten előtt kedves? Azt pedig hogy mi Isten előtt kedves, azt az Ő igéjéből tudhatjuk meg. Ja hogy a Szentlélek bennünk kijelenti, hogy mi a helyes? Elég, ha Ő vezet minket? Téves ez Testvérek, ugyanis amint olvastuk is, a Szentlélek Jézusból merít és eszünkbe juttatja. De ehhez ismerni kellene Jézust, ehhez olvasni kellene Isten igéjét! Mert mit juttasson eszünkbe, ha sosem olvastuk? Hogyan vezessen, ha az utat sem ismerjük?

Ha pedig eljutunk a cselekvésig, amely Isten előtt jó, tiszta és kedves, akkor léphetünk a következő szintre, ami a tanítás! Hisz Jézus is ekképpen tett:

Apostolok Csel. 1,1-2
„Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.”

Cselekedni és tanítani! Ezért volt más, mikor Jézust hallották az emberek és nem más tanítókat!

Máté evangéliuma 7,28-29
„És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”

Jézus ugyanis cselekedte! És miért volt hatalma? Pontosabban, min volt hatalma? A bűn felett Testvérek! Megélte amit mondott, és erőknek erejével jutott el a szívekhez Isten üzenete.

Menjünk tovább és lássuk meg Ezsdrás hitét:

Ezsdrás 8,21-23
„Ekkor bőjtöt hirdeték ott az Aháva folyóvíz mellett, hogy megaláznók magunkat a mi Istenünk előtt, hogy kérnénk tőle szerencsés utat magunknak, családainknak és minden marháinknak. Mert szégyeltem vala a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra a mi ellenségeink ellen ez útban, mert ezt mondtuk volt a királynak, mondván: A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, akik őt keresik, az ő javukra, és az ő hatalma és haragja mindazokon, akik elhagyják őt. És bőjtölénk és a mi Istenünkhöz könyörgénk annakokáért, és meghallgatott minket.”

Figyelem, újra olvassuk el:

A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, akik őt keresik, az ő javukra, és az ő hatalma és haragja mindazokon, akik elhagyják őt.”

Ezsdrás hitt Isten gondviselésében és védelmében. De ez a gondviselés nem azoké, akik megvallják vagy csak hiszik, hanem azoké, akik keresik Istent és akarata szerint élnek. De tanít még valamire Ezsdrás, ellentétben azokkal az emberekkel, akik azt élik és vallják, hogy Istentől elvárhatjuk, netalán követelhetjük az áldásokat, mégpedig arra tanít, hogy alázattal és odaszánással kell az Úr elé menni, függetlenül attól, hogy Isten ígéretei adottak azoknak, akik akarata szerint élnek:

„És bőjtölénk és a mi Istenünkhöz könyörgénk annakokáért, és meghallgatott minket.”

Menjünk tovább és lássuk meg Ezsdrás szentségét:

Ezsdrás 9,1-15
„Minekutána ezek elvégeződének, jövének hozzám a főemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitől, amiképpen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna, Mert ezek leányai közül vettek vala feleséget magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és főemberek valának elsők e bűnben. Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felső ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem. És hozzám gyűlének mindnyájan, akik reszketve gondoltak Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, akik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig. Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felső ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez. És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orcámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek! A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orcapirulásra, amint ez a mai nap is van. És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az ő szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban. Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai előtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben. És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, mindezek után? Azt, hogy mi mégis elhagytuk parancsolataidat, Amelyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, útálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukban; Annakokáért leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak és az ő leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek barátságukat, sem javokat soha, hogy megerősödjetek és éljetek e föld javaival, és örökségképpen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké. Mindazok után pedig, amik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bűneink miatt érdemeltünk volna, s adád nékünk e maradékot, Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem hírmondónk ne legyen? Oh Uram, Izráel Istene! igaz vagy te, mert meghagytál minket, maradék gyanánt, mint e mai nap bizonyítja. Ímé előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg előtted e miatt!”

Láthatjuk, hogy bár Ezsdrás nem volt részese ennek a bűnnek, mégis úgy meg tudott alázkodni, úgy meg tudta sanyargatni magát, mint ha ő maga követte volna el. Sírt mások bűne felett! Közbenjárt a népért, kérve Isten kegyelmét, majd ez után jött a cselekedet, mely által megtisztította Izraelt a bűntől és elfordította Isten haragját a népről. Elég sokat lehetne beszélni arról, hogy miért volt bűn a más nemzetséggel való összeházasodás, amely bűnről egyébként Nehémiás történeténél is olvashatunk, de ez a mai téma nem erről szól (lásd: „Hívő házasodhat hitetlennel?” c. témát).

Ezsdrás volt az, aki elfordította Isten haragját a népről. Akárcsak Mózes, aki közbenjárt a hegyen a népért, akképpen járt közben Ezsdrás Izrael népéért. Erre mondja Jakab:

Jakab levele 5,16-20
„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét. Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.”

Tehát az igaznak buzgóságos könyörgése! De ki az igaz? Szokták mondani: „mi mindannyian igazak vagyunk Jézusban!” Sajnos épp azok hirdetik leginkább, akiknek a cselekedeteik romlottak. Mert Jézusban azok az igazak, akik Jézusban vannak, Jézusról pedig már a mai napon is beszéltük, hogy Ő az Istennek az Igéje. Így az neveztetik igaznak, akik az ige szerint élnek, lásd Jakab példájában is, aki Illés személyén keresztül mutatja meg. De lássunk túl a csodatetteken és tekintsünk Illés személyére, akiről tudjuk, hogy buzgón követte Isten törvényét és megtérést hirdetett a nép között (1Kir. 18,21).

Nem vagyunk Isten előtt egyformák Testvérek! Aki az Ő akarata, azaz törvénye szerint jár, annak megbecsülése lesz Istennél.

2Timóteus 2,19-21
„Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: "Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!" Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.

Te melyik edény akarsz lenni?