Felnőttkor

Efézusi levél 4,1-32
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire? Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.) És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben. Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”

Olvassuk el újra ezt a részt:

„Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele”

Vegyük példaként a testi gyermekkort, ha nem is emlékszem minden részletére a gyermekkoromból, látom a saját gyermekemen, hogy mivel még kicsi, így bizony nap mint nap a figyelmetlensége miatt megbotlik és többnyire el is esik. De ahogyan telnek az évek és egyre nagyobb lesz, annál figyelmesebb, jobban odafigyel, hogy hova lép, így ha meg is botlik, nem minden esetben esik el. De ha a felnőtteket nézzük, ugye nem sokat láttunk közülük megbotlani és elesni? Kifejlődött teljesen az egyensúly érzetük, nagyon ügyelnek arra, hogy hova lépnek, így akár teljesen el tudják kerülni az elesés veszélyét. De ha meg is botlanak, el nem esnek! Ennek tökéletes egységben kellene lennie a lélekkel, aki felnőtt a hitben, annak nem szabadna elesnie. Mert minden feltétel adott ahhoz, hogy úgy járjunk az úton, hogy botlás nélküliek legyünk, ha pedig mégis megbotlunk, és netalántán elesünk, az azért van, mert nem eléggé figyeltünk az utunkra!

1János levele 5,18
Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.

Volt, hogy ezzel az igével kapcsolatban egy olyan megnyilvánulást hallottam, hogy biztosan félre lett fordítva, ez nem lehet igaz. Így teszik érvénytelenné Isten igéjét! Bár tényleg nehéz lenne ezt az igét kiforgatni, igaz nagyon sok más ige is van, aminek ugyanez az üzenete, de azokat valahogy csak-csak félre tudják magyarázni, de amiket egyértelműen már nem lehet félremagyarázni, azokra mondják azt, hogy biztosan félre lett fordítva. De mi hiszünk Jánosnak ugye? Bizakodom, hogy igen…

Filippi levél 1,1-11
„Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig: Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben. Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében. És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.”

A botlás nélküli élet lehetőségét csípőből elvetik a kereszténység, pedig az ige tanítása szerint lehet így élni (mert minden lehetőség adott ehhez). Nagyon rossz az a határ amit a maiak húznak, a maguk által felállított erkölcs, igazság és jóság messze nem összeegyeztethető azzal, amit Isten kér tőlünk. A probléma gyökere pedig abban rejlik, hogy az Isten igéjének, azaz Jézusnak nem hisznek. Helyette érzelmeikből állítják fel az Istenismeretüket, nemhogy utánanéznének az igében annak, hogy Isten mit vár el a követőitől. Vannak alapnak hitt tanítások, amelyek megkérdőjelezése eretlenségnek számít, ámde ha megnézzük Isten igéjében a róla vonatkozó igéket, sokról megláthatjuk, hogy nem is igazak! Tudjátok nagyon ég bennem a vágy, hogy ezekről beszéljek nektek, de van ennél fontosabb, és bár sokszor ismétlések ezek az alkalmak, de nagyon szükségesek. Szükségesek megérteni, és még szükségesebb ezek után megcselekedni. Nem azért gyűlünk össze, hogy csak újakat és érdekességeket halljunk! Ha csupán lenyűgöz minket Isten igéje, a kijelentett titkok, akkor nemhogy semmi haszna, de egyenesen ítélet a számunkra. Az alapokkal kell tisztában lennünk, ha még az sincs meg, akkor hogyan építhetnénk a falakat!?

Zsidó levél 6,1-2
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.”

A Krisztusról való kezdetleges beszéd például a holt cselekedetekből való megtérés. Ez a kezdet, mint ahogyan olvashatjuk a kezdetekben: „legyen világosság” (1Mózes 1,3). A mi cselekedeteink milyenek? Sötétek? Mert ha igen, akkor a Krisztusról való kezdetleges beszédig sem jutottunk. Lássuk újra, hogy milyen felhívást kaptunk:

„törekedjünk tökéletességre”

Nem azt olvassuk, hogy próbáljuk, hanem hogy törekedjünk, ami magában foglalja azt is, hogy érjük is el! De már hallom lelki füleimmel a kifogást, hogy Pálnak sem sikerült… Csak óvatosan Testvérek! Először is, nem Pál feszítetett meg értünk, hanem Jézus. Így Jézus a mi példaképünk és nem Pál. De nézzük meg közelebbről Pál ama megvallását a tökéletességről:

Filippi levél 3,12-14
„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.

Nagyon nem helyén való, ha Pál eme szavaira máris bélyeget tettünk, hiszen ha figyelmesen olvassuk, akkor megláthatjuk azt, hogy bár még itt megvallása szerint nem érte el a tökéletességet, de ezért ragadta meg Krisztus! Vagyis a tökéletesség elérésére. Továbbá értsük meg, hogy Pál igyekezett a megjutalmazásra, és ez az igyekezet nem volt más, mint a tökéletességre való eljutás. És mi ez a jutalom?

2Timóteus 4,7-8
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.

Akik vágyva várják az Ő megjelenését? Tudjátok Testvérek, a Mennyország nem az a hely, ahol minden kívánságunk teljesül és mindenünk meglesz, bármit is akarunk. Akik várják Isten megjelenését, eljövetelét, azok nem mást várnak, mint az Igazság eljövetelét, és jól tudjuk, hogy az ige az igazság (Jn. 17,17). Azok tehát, akik nem járnak Isten igazságában ezen a földön (igen, az ige útján), azok nem is éreznék magukat jól a Mennyországban, ugyanis ott is az igazságban való, azaz az igében való élet várna rájuk. De ezzel úgy sem lesz gondjuk, mivel amúgy sem kerülhetnének oda. De visszatérve az előzőleg felolvasott igerészre:

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája,…”

Emlékszünk még az előzőleg felolvasott igerészre, mikor még nem érte el a tökéletességet Pál? Akkor igyekezetről és jutalomról beszélt Pál. Ebben az igerészben pedig az igyekezet (futás) elvégzéséről és a jutalom elnyeréséről beszélt Pál, ami az igazság koronája! A koronáról pedig jól tudjuk, hogy olyat csak a győztesek kapnak. Akárcsak fehér ruhát:

Jelenések könyve 3,5
Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”

Győzni a kísértések felett, azaz nem engedni, hogy a bűn beszennyezzen minket és ezzel egyetemben Istennel való kapcsolatunkat. Sokan abban élik meg Istennel való kapcsolatukat, hogy folyton bűnöket visznek Jézus színe elé, és megelégülten saját magukat felszabadítva folytatják bűnös életüket. Szánalmas! Isten nem az, aki alig várja, hogy bűnt kövessünk el, hogy legyen mi alól felszabadítson minket! Nem az boldogítja Istent, hogy leveheti rólunk a bűnöket, hanem az, hogy ha megdicsőítjük Őt az életünkkel.

Egy fontos tisztáznivaló a tökéletességről: a tökéletesség nem azt jelenti, hogy sosem követünk el hibát! A tökéletességet Isten igéje iránt értsük! Mert ha például nem figyelünk oda és megvágjuk magunkat késsel, ettől még nem lettünk tökéletlenek Isten szemében. Ha vizes kézzel nyúlkálunk a konnektorhoz és megráz minket az áram, az nem tökéletlenség Isten szemében! Ezek hibák, és nem Isten törvénye, azaz akarata ellen vétünk. Ámde a bűn az nem hiba, egyáltalán nem engedhetjük meg magunknak!

1Korintusi levél 14,20
„Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.”

Legyünk gyermekek a gonoszságban, de felnőttek a hitben!