Szentlélekkel és tűzzel (2. rész)

Rómabeliekhez írt levél 8,1-16
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”
 

Áldott testvérek. A múlt szombati alkalommal ugye arról beszéltünk, hogy az eredendő bűn miatt, minden ember, az Ádámi természettel születik, Isten számára holtan, és minden dolgát testi emberként végzi. Az eredendő bűnről is szóltunk, de a biztonság kedvéért elevenítsük fel: az Örökkévaló tehát megteremtette a Mennyet és a Földet (Sámáin vö Erec: Ádámá). Szavára (igéjére) álltak elő mindezek, és szintén szava, igéje által népesítette be ezeket. Mindennek, amit teremtett meghatározta a feladatát, annak rendjét (szidráját, és erről beszélt Anti testvérünk szerdán). És ez a szidra, rend, és annak megtartása volt Isten teremtésének a világossága! Amíg mindenek engedelmeskedtek az Isten szavának, addig volt Isten szemében minden… (de ezt inkább az ige mondja el): 

1Mózes 1,31
„És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.”
 

Tehát minden az Isten szava által lett, ami lett. Valójában erről szólt Johann, akit Jánosként ismerünk, evangéliumának első soraiban. 

János evangéliuma 1,1-4
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;”
 

Ezen a ponton, az ember lélek szerint élt és járt, és számára a test csupán eszköz volt az Istennek való engedelmességhez, hogy „mívelhesse” az Isten akaratát. Tehát az Istennek való tökéletes engedelem az Édeni állapot! És ennek az állapotnak vetett véget az engedetlenség, de ugyan ebben a pillanatban emelkedett fel az Antikrisztus! A Krisztus, azaz Felkent, az Isten szava! Hiszen az Isten az Ő szavát, igéjét kente fel, hogy a neki való engedelmesség, a tökéletesség állapotát hozza el. Ezzel is kezdődött a teremtés, mint látjuk, és ezzel is fog véget érni, hiszen minden ami elkezdődött, oda tér vissza ahol kezdődött. Nézzük ezt az igében, az ige szemszögéből, ahol is, az ige beszél önmagáról: 

Példabeszédek 8,1-36
„Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát? A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng. Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van! Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet. Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság. Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság. Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog. Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt. Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat. Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek. Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm. Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő. Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot. Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái. Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság. Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél. Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén. Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!”
 

És hogy teljesen „világosan” kifejtsem: ugye azt mondtam, hogy az Isten teremtésének a szidrája (rendje) volt az Isten teremtményeinek világossága! És a szidra szerint, minden ugyan erre tér vissza. A kezdetben (Bö Resit): 

1Mózes 1,1-3
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.”
 

Tehát az Isten, minden teremtését erre a „világosságra” alapozta! Majd a vég (Szof): 

Jelenések könyve 22,1-5
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki; És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.”
 

Ezért nevezzük az Isten szavát, igéjét így: első és utolsó; kezdet és a vég; alef vö táf; alfa és omega. Ezt valójában a próféciában is megtaláljuk, mert a prófécia beteljesedését említi fel Johann (János). 

Ézsaiás könyve 60,1-22
„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem. Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz? Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad. És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek. Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem. És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának. A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre. És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene. Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.”
 

Tehát minden Isten igéjével kezdődött, és minden Isten igéjével, igéjében ér véget! Ezt az állapotot nevezi a szent tan világosságnak! Azt is megértettük, hogy ha ez így van (márpedig így van), akkor menet közben is mindennek, az Isten igéje szerint kell történnie! Tehát a világosságban, mindent tudunk, mert az Isten akarata számunkra nyilvánvaló, míg a sötétségben képtelenek vagyunk látni az igazságot, hiszen az rejtve van előttünk. Akik tehát a sötétségben vannak, azok nem képesek az Istennek való engedelmességre! Erről beszél Jézus, amikor azt mondja: 

János evangéliuma 15,1-6
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.”
 

Hogy miért ez a kemény ítélet, amiről Jézus bizonyságot tesz a 6-os igében? Testvérek, hova lesz a sötétség és annak minden teremtménye, cselekedete, ha beáll a világosság??? Ugye egy pillanat alatt megszűnnek létezni! Hogyan? Miért épp tűz által szűnnek meg? 

5Mózes 4,24
„Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.”
 

És pontosan erről beszél Péter is levelében: 

2Péter levele 3,1-7
„Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem; Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról: Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak, És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett: A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.”
 

És erről beszél intőleg a próféta is: 

Ézsaiás könyve 33,1-24
„Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején! Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek. És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá. Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal. És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel! Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel. Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot. Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy. Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.”
 

Tehát ami nagyon fontos az eddigiek fényében: 

„Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson...” 

A 14-es versben tehát a kérdés, hogy kik maradhatnak meg az Isten jelenlétében? A 15-ös versben pedig a válasz, hogy azok, akik megtartják az Isten rendeléseit (szidráját)! Ez nem változott, hiszen ugyanerről olvashatunk a Jelenések könyvében is! 

Jelenések könyve 22,11-15
„A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.”
 

Tehát ha minden az Isten szava szerint volt, van, lesz, és csak azok maradnak meg, akik benne vannak, akkor célszerű az embernek az Isten szavában (igéjében) élni. És itt kezdődik az ember kálváriája. Hiszen az eredendő bűn óta, senki nem képes az Isten vezetését követni, hiszen minden ember testben, és testileg születik, azaz Ádámi természettel! Az Isten ugyan megadta a rendeléseit az ember számára, hogy annak követése által célba érhet az ember, csakhogy Ábel megértette az Istent, de utána nem élt sokáig. Mózes megértette az Istent, de ő is elbotlott. A nép követte az Istent Miczráimból, de az ígéretek földjére be nem mehettek, mert azok, akik bementek, nem örökölhették véglegesen az ígéret földjét, mert volt az eredendő bűn. Az Isten rendelése szerint, akik ismerték az Isten igéjét, tartoztak azzal, hogy tanítaniuk kellett azokat, akik nem ismerték. De mi van akkor, ha az, aki tanította, félreértett valamit, és úgy tanította? Mi van azokkal, akik tévtanításokon nőttek fel? Mi van azzal, aki bár szeretne tanulni, de nincs senki, aki tanítaná??? Mivel az emberek alapvetően nem értették az Isten akaratát, ezért eleve emberi okoskodásokra építettek. És az ember gyártott mindenféle teóriát, meg teológiát, és ötletelt mindenféle jónak tűnő (!!!) szabályokat, de félresiklott az egész. És ez volt az, amit Jézus nem hagyhatott jóvá, mert felülírták, hozzátettek, elvettek kijelentéseket, szabályokat az Isten beszédéhez képest. És lett egymáson való uralkodás, a testvériség helyett, és lett rabság a szabadság helyett. Mindenből bűnöket kreáltak, és tüneteket kezeltek az emberek, melyek nem képesek a világosságban való megtartásra. Nem értették, és ma sem értik sokan, hogy valójában nem sok bűn van, hanem csak egy, és annak két ága! Az egy bűn, valójában az első bűn, ami nem más, mint az engedetlenség, szófogadatlanság! Ezt nevezzük egyetemesen romlottságnak (avon). Ennek két iránya pedig a tudatos, tehát szándékos bűn (mered). Ez a lázadás bűne. És a másik ágazat a nem szándékos bűn, tehát a tudatlanságból elkövetett bűn (cheit). Tehát valójában akárhány, és akármennyi bűn is létezik az emberek életében, valójában mind egy: ez pedig az Istennek való engedetlenség! És ennek az engedetlenségnek két kategóriája van: 

1.)    Szándékosság, tehát lázadás!

2.)    Tudatlanságból elkövetett bűn. 

Az utóbbiról szeretnék a továbbiakban beszélni, hiszen az első kategóriára az Isten nem adott áldozatot, a törvényből is láthatjuk, hogy a szándékosságra nem volt bocsánat. A második kategória azonban adhat csalóka lehetőséget, de mindjárt meg is látjuk, hogy ez, mint mondtam csalóka, és sokakat átsodorhat a szándékosság kategóriájába. Nem tudtam, tehát nem szándékos. Véletlenül és társai, amik által leélezhetjük a bűneinket, csak nem az Isten előtt! Azt mondja az apostoli határozat az Isten szavával: 

Apostolok Csel. 17,30
„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.”
 

Érdekességként megjegyzem, hogy ebben az esetben is, csak egy félbe harapott mondatra utalnak a legtöbben, mert csak annyit mondanak, hogy: „tudatlanság idejét elnézi az Isten”. De van folytatása is a mondatnak: „mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” Na, most a régi emberi bölcsesség szava ugye: „jobb az áldott tudatlanság…”, meg: „ne akarj sokat tudni, mert nagyobb a számonkérés”. Csakhogy az Isten parancsolatja ez: „mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” A megtérés = visszatérés! Hova? Oda ahol minden kezdődött, és Isten szemében minden jó volt, azaz: vissza a világosságba. Azaz: a tudatos, teljes, természetszerű engedelmességhez. Aki ennek nem tesz eleget, és szándékosan választja a tudatlanságot, az valójában a sötétséget választotta magának! A világosság = az Isten igéje. Sötétség = az Isten igéje nélkül! Isten igéje = ismeret! As ige nélkül = tudatlanság, hazugság, Antikrisztus általi vezettetés! Ha az ember az Isten igéje által vezettetik, akkor jár a világosságban, éspedig botlás nélkül! Erről így szól Jézus: 

János evangéliuma 12,35-36
„Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.”
 

Testvérek. A Szentlélekről, és a Szentlélek munkájáról kezdtük a tanulmányunkat, és az igénél járunk. Értjük-e ezt? Jézus mondja a Szentlélekről: 

János evangéliuma 14,15-26
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.”
 

János evangéliuma 15,26-27
„Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.”
 

János evangéliuma 16,7-15
„De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”
 

Tehát a Szentlélek megtanít minket az igére, és eszünkbe juttatja (Jn. 14). Bizonyságot tesz az igéről (Jn. 15). És az ige által megfogalmazott igazságokat érteti meg velünk (Jn. 16)! Ebben a repertoárban nem találom a csilláron hintázást, kukorékolást, ugatást, nyávogást, röhögést, futkosást, székek borogatását. Tehát azt találjuk, hogy ahogyan az Istentől nem választható el az Ő beszéde, úgy az igétől sem választható külön az Ő lelke!!! Az van testvérek, ha az Istennek akarunk engedelmeskedni, akkor az Ő igéjét kell követni! Az Isten szavában való tökéletes járáshoz pedig, nemes egyszerűséggel szükség újjászületni, éspedig ismét az Isten lelke által, mert a testi ember nem képes követni az Isten lelkét! Olvassunk erről: 

János evangéliuma 3,1-21
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek? És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”
 

Folyt. köv.