Ha Micváh

Máté evangéliuma 7,12-14
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.”
 

Jézus szavai örök és elévülhetetlen igazságok! Ezen igékről is többször beszéltünk, e mai alkalommal azonban vizsgálódjunk újra ezekben az igékben. Elsőként is, nézzük a 12-es verset, és lássuk, mit tanít ezekben Jézus? 

„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.” 

Sokan gondolkodnak úgy, hogy a törvény valami nagyon bonyolult dolog, amit ember fia be nem tölthet, ezért épeszű ember meg se próbálja azt, sőt, vannak szélsőséges nézetek, miszerint aki megpróbál az Isten tanítása szerint élni, az egyenesen megtagadja a Messiást. Ezen szélsőséges nézet megtorpedózására emlékezzünk az elmúlt szerda esti alkalomra, amikor is Anti testvérünk igehirdetésében említtetett János levele, amiben az apostol egyenesen azt mondja: 

1János levele 2,7
„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, a melyet hallottatok kezdettől fogva.”
 

Ugye azt látjuk, hogy a Jézus által megkülönböztetett tanítvány, a régi parancsolatra emlékeztet bennünket, mint megtartandó, megélendő kritériumra. Azt is látjuk ez irányú igei vizsgálódásaink során, hogy nem csupán János, de mind az összes apostol is az igét adta a hívek elé, mint a hitélet alapját, Isten követésünk elsődleges kritériumát. János az ige követésében, a szeretet zálogát mutatta fel egy másik írásában is: 

2János levele 1,1-13
„A presbiter a kiválasztott asszonynak és az ő gyermekeinek, a kiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, a ki megismerte az igazságot. Az igazságért, a mely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké: Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, a kik igazságban járnak, a mint parancsolatot vettünk az Atyától. És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást! És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok. Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, a mit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk. A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben. Sok írni valóm volna néktek, de nem akartam papirossal és tintával, hanem reménylem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtől szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen. Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvérednek gyermekei. Ámen.”
 

Figyeljünk mindenekelőtt a 4-6-ig terjedő igékre: 

„Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, a kik igazságban járnak, a mint parancsolatot vettünk az Atyától. És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást! És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.” 

Ezen igék egyértelműen megtorpedózzák azt a nézetet, mely szerint: „nem kell engedelmeskedni az Isten parancsolatainak”. Ezek után, térjünk vissza a ma esti vizsgálódásaink kezdeti igeverséhez: 

Máté evangéliuma 7,12
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”
 

Tehát vannak, akik azt hirdetik, hogy az Isten parancsolatai, egy beteljesíthetetlen elvárások összessége, amit ha megpróbál az ember nem csak hogy elbukik, de még az Isten átkát is magára vonja. Ezzel szemben a Messiási prófécia Jézusról így szól: 

Ézsaiás könyve 42,1-3
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.”
 

A törvényt igazán, vagyis: igaz módon jelenti meg. Ez azt is jelenti, hogy a törvény irányát és elvárását világítja meg, számunkra érthető módon. Nem tesz hozzá, nem is vesz el belőle, hanem egyértelművé teszi számunkra! Nos, ezt látjuk, amikor azt mondja Jézus a próféciának megfelelően:  

Máté evangéliuma 7,12
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”
 

Lássuk először is a törvényt tehát. A törvény összességében 613 micvát, azaz parancsolatot tartalmaz. Ezen 613 parancsolat magában foglalja: 

·         Az Istennel való együtt járás alapszabályait

·         A lévitákra vonatkozó parancsolatokat

·         Az áldozati rendet

·         A királyokra vonatkozó parancsolatokat

·         Asszonyokra, nőkre vonatkozó parancsolatokat

·         A tisztátalanok törvényét

·         A föld megmunkálására vonatkozó parancsolatokat

·         A hadba menetelre vonatkozó parancsolatokat (gyávák, új házasok, új birtokosok)

·         Az emberek együttélésére vonatkozó alapszabályok összességét 

Ez a törvény, két kőtáblán adatott, tekinthetjük ezt úgy is, mint két kategória. 

1.)    Az Istennel való együtt járás alapszabályai 

2Mózes 20,1-12
„És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.”
 

ÁMEN! 

2.)    És a második kőtábla, az emberekkel való együttélés alapszabályait tartalmazza: 

2Mózes 20,13-17
„Ne ölj. Ne paráználkodjál. Ne lopj. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.”
 

Ez ugye kétszer 5 parancsolat, és az egész törvény ebben a kétszer 5 parancsolatban adatott az Istentől az ember számára, mint lehetőség, melynek megtartása által lehetünk az Istennel közösségben. Minden ellentétes véleménnyel kapcsolatban, a szülők törvénye az első kőtáblán adatott, hiszen a szülők kötelessége a gyermekek Istenfélelemre, Istentiszteletre való nevelése, és az Isten tetteinek elbeszélése! Tudjuk, hogy mindig és mindenben első az Isten! Ha tehát valaki a felebarátjával jót tesz, elsősorban azért teszi, mert tiszteli az Istent! Hiszen minden ember, sőt, ahogyan azt az írás mondja: 

Zsidókhoz írt levél 11,1-3
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.”
 

Tehát minden, ami látható az Isten szavára állt elő! Amikor ezt tiszteleten tartjuk és erről megemlékezünk, ezzel is a Teremtőt tiszteljük! Ennek alapján tehát megértjük, hogy a két kőtábla, két főparancsolatban említtetik. Ezért olvassuk Jézustól: 

Máté evangéliuma 22,34-40
„A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének; És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
 

Az első kőtábla, és első parancsolat: 

5Mózes 6,4-9
„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.”
 

A második kőtábla, és második parancsolat: 

3Mózes 19,1-18
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. Az ő anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok. A ti áldozástok napján és a következőn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tűzben. Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves. És a ki eszi azt, viselje az ő álnokságának terhét; mivelhogy megfertőztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az ő népe közül. Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd. Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját. És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr. A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig. Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”
 

E két főparancsolat megtartása tehát a törvény betöltése! És hogy tévedés ne legyen: 

Jakab levele 2,1-13
„Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban. Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában; És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká? Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik? Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, és nem ők hurczolnak-é titeket a törvény elé? Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, a melyről neveztettek? Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek. De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói. Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél. Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”
 

Tehát nincs szelektálás! Vagy mindent, vagy semmit. Na, most a törvény valójában nem a tiltások és kötelességek halmaza, hanem egy lehetőség az Istennel való együtt járásra, az Isten tanítványságára, az Isten igéjében, azaz a Messiásban való közösség megélésére! 

Ézsaiás 8,18
„Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!”
 

Valójában ugyan ezt a próféciát magyarázza János, az evangéliumának kezdetén (Jn.1,1-14). Tehát a törvény alapszabályokat közöl, és ebben benne foglaltatik, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen az, aki az Isten népéhez sorolja magát. Amikor pedig Jézus azt mondja a Mt.7,12-ben, akkor pontosan ezt magyarázza! 

Máté evangéliuma 7,12
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”
 

Hiszen ha úgy él mindenki, hogy azt veti el, amit aratni is szeretne, akkor senki nem fog rosszat vetni a cselekedetei által, de igenis vet oly dolgokat, melyeket ő is szeretne aratni! Pár példa, hiszen sokan azt hirdetik, hogy ez lehetetlen. Gondolom, senki nem szeretné, ha valaki „lenyúlná” a feleségét, férjét, tehát nem tesz ilyet a hívő mással sem! De ennek van egy mélyebb jelentése is, hiszen a házasság valójában frigy, azaz szövetség. Tehát ha valaki nem örülne, hogy a szövetségese elárulja őt, ő sem tesz ilyet a szövetségesével! A házasság, egy, az emberek kapcsolataiban megélhető valós megtapasztalás lehetne az Istennel való kapcsolatunkra! 

Malakiás könyve 2,1-7
„Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok! Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre! Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket. És megtudjátok, hogy azért adtam néktek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura. Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet, és megalázta magát az én nevem előtt. Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből. Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.”
 

Most ezt visszafordítva az emberi házasság nyelvére, csodálkozzunk el azon, hogy a mi gyermekeink neveltetése esetleg olyan izé... olyan „felemásra” sikeredett. Hiszen írva van: 

„Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre! Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.” 

Gondolom, senki sem rajongana azért, ha meglopnák őt. Tehát mi sem lopunk meg senkit! Senki nem örülne, ha végérvényesen kizárnák őt az életből. Tehát mi sem gyűjtünk sem rabokat, sem meg nem öljük az ellenségeinket. Így tekintsünk tehát a törvényre, mert Jézus így tanítja nekünk, és ezt Pál így foglalja össze: 

Galátzia levél 6,7-10
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk. Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.”
 

És Yakov ezt még szorosabbra húzza, hiszen egyenesen azt mondja: 

Jakab levele 4,17
„A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.”
 

És tudjuk már, hogy a bűn egy olyan vetés, amit le is aratunk, ha nem vigyázunk! Gondoljuk csak meg: ha mind így és ezek alapján élnénk, mennyivel jobb lenne ez a világ. Most pedig, hogy ha nem így élünk, gondoljuk csak meg: miért, és mily jogon (!!!) mondjuk azt magunkról, hogy Jézus tanítványai vagyunk? 

Az elmúlt időszakom több ok miatt is, meglehetősen „macerás” volt (illetve még maradt bőven,ami tart még)... Ám akkor, amikor egy jogi határozat miatt, emberek hozzáállásának függvénye lett az én dolgom megoldása, és ők halogatták volna a megoldást, annak ellenére, hogy elismerték, hogy jogos a kérésem, és azt mondták: „cirka 1-2 hét” míg kézbe veszik az ügyemet. Akkor az Istenhez kiáltottam, és meghallgatott engem! És tudjátok, amikor azt mondtam az Istennek: „Atyám, én soha nem várattam senkit időn túl, ha segíthettem rajta”, akkor egy pillanatban elém jöttek oly dolgok, amik igazolták is a kijelentésemet, és olyannyira jó érzés és bizodalom vett erőt rajtam, és ezt az erőt, és Istenhez való bizalmat kívánom mindenkinek, mindenben. Szóval végül a minimumra garantált 1-2 hetes (!) várakozási idő, végül is redukálódott, pár órára. Ezen pár óra pedig szintén kegyelemben telt, hiszen nem csak arra lett időm, hogy át meg át gondoljam a dolgaimat, hanem arra is, hogy elmondjam Istennek a döntésemet, miszerint ha most nem is járok sikerrel, akkor sem fogom a kudarcomat a világ arcába vágni, hanem maradok az eredeti elhatározásom mellett, miszerint egyre jobb és tökéletes élet, Isten tanítása szerint! 

És ezennel tovább is léptünk a kezdeti igénk tanulmányozásában. Ismétlésül: 

Máté evangéliuma 7,12-20
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.”
 

Keskeny út, szoros kapu. Nos, Anti testvérünk, már többször, több ízben beszélt a szoros kapu és keskeny út jelentéséről. Talán nem baj, ha röviden ismét összefoglalom ezt. 

Salamon, Dávidnak az ő atyjának örökébe lépve, atyja elhatározását és útját követve, házat épített Isten nevének az Isten engedélyével, és az Ő akaratából. Ám Slomó, mindenben az Isten parancsolatait követte a ház, templom (Béjt ha Mikdásh) építésében, amit Mósétól vett (2Mózes 25). Egyetlen dolog kivételével, amit viszont annak jeléül és bizonyságául tett, hogy az Istentől való bölcsességet, és tudást kapta az Istentől. Tehát a templom bejárata elé, két oszlopot állíttatott, melyek elhelyezésükből adódóan, lecsökkentették a bejárat, azaz a kapuszárny nyílását! E két oszlop neve: Jákim és Boáz, azaz: igazság és jogosság. E két oszlop között lehetett az Isten jelenlétébe belépni! Igazság és jogosság tehát, mely valóban szűkre szabott lehetőséget ad az életvitelünkre nézve! Amit vet az ember, azt aratja is! És egyben egy félelmes valóságot is mutat a jövőben. Nehogy úgy legyen az, hogy közeledve a Dáján ha Emet (Igaz Bíró) trónjához, ami a kegyelem királyi széke, és aki abban ül, az a Melki Cedek, azaz: az Igazság Királya, tehát hozzá közeledve az a kiábrándító felismerés találjon el valakit, hogy az az igazság, hogy a kegyelem és az irgalom kérése nem jogos! Pontosan erről tanúskodik az apostol, amikor azt mondja: 

Jakab levele 2,13
„Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”
 

Tudjátok testvérek, vannak sokan, akik azt szeretnék minden igyekezetükkel aratni, amit soha nem vetettek, hanem mások vetését szeretnék learatni! Róluk példáz Jézus, amikor azt mondja: 

Máté evangéliuma 7,13-20
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.”
 

Ne feledjük: a hit nem csak elhisz, hanem követ is!