Kitartás

A hívő élet nem egy laza foglalkozás, főleg nem egy olyan világban, amiben a mai napon is élünk. Egy olyan hívőnek, aki számára csupán elég elfogadni Isten kegyelmét, és az számára már automatikus üdvözülést is jelent, az nem tudja mit jelent kitartani a hit mellett. Sőt, nem is tartja fontosnak a kitartást, mivel számára a hívő élet abban merül ki, hogy hisz Jézusban és a saját üdvösségében. Az ilyen cselekedet nélküli embert nevezi Jézus bolondnak (Mt. 7,26). Nem is kell messzire menni ahhoz, hogy ilyen bolond „hívőkkel” mi is találkozzunk, hiszen szép számmal akad azokból, akik azt hangoztatják, hogy nem kötelező megtenni mindazt, amit Jézus parancsolt nekünk. Pedig a Jézus iránt érzett szeretetünket az Ő parancsolatainak a megtartásában kell kimutatnunk (Jn. 14,15), már csak azért is, mert Jézus is ebből olvassa ki az iránta érzett szeretetünket. Ennek fényében jól láthatjuk, hogy mennyire elenyésző azoknak a száma, akik egész életükkel szeretik az Urat, és mennyire nagy a számuk azoknak, akik csak a szájukkal bizonygatják, hogy szeretik az Urat (Ézs. 29,13).

Lássuk meg, hogy tulajdonképpen mennyire is fontos kitartani:

Máté evangéliuma 10,16-22
„"Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak. Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Üdvösség fontosságú! Ugyanis aki igaz, az legyen igaz ezután is (Jel. 22,11), hiszen aki elindul a hit útján, annak célba is kell érnie! Sokan élnek ma is úgy hívő életet, hogy már célban gondolják magukat, pedig célba a halálunk pillanatában érünk, az előtte élt idő pedig az úton való járásról szól. Az út ugyanis Jézus, azaz az ige szerint való járás, a cél pedig: mindvégig kitartani mellette! Máskülönben, aki nem tart ki az igaz út mellett, annak vége kárhozat lesz, ahogyan ezt olvassuk Ezékiel prófétánál is:

Ezékiel könyve 18,21-32
„És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog. Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és amiatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.
Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!”

A mai korban hirdetett evangélium szerint el kell fogadnunk Jézus kegyelmét, holott Jézus és az apostolok sem mondtak soha ilyet, ezzel ellentétben Isten azt nevezi megtérésnek, ha a cselekedeteinket jobbítjuk meg. De nem ezt kérte Jézus is folyamatosan? A parancsolatok megtartását hirdette, hogy e világból az Isten országába lépjünk át, de nem gondolatokkal, hanem valós cselekedetekkel. Mindig is ez volt az evangélium, mindig is ez volt az Isten előtt való kedvesség kulcsa. Jóbtól olvassunk el egy mondatot:

Jób könyve 17,8
„Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.”

Ám hogy ki számít Isten előtt igaznak, azt már a kezdetekben is meglátható. Kain és Ábel történetében megmutatkozik a mai egyház viselkedése is. Kain azért ölte meg a testvérét, mert a cselekedetei jobbak voltak. Testvérgyilkosság, mint ahogyan a mai időben is dúl a testvérharc. Kain is közeledett Istenhez, áldozatot vitt Neki, de a cselekedetei gonoszak voltak! Csak úgy, mint a mai hívők többségének! De itt még nem ért véget a hasonlóságuk, folytatódik abban, hogy gyűlölet ébred bennük azok iránt, akiknek cselekedetei igazak! Ahogyan Kainban is gyűlölet ébredt. De van még tovább, hiszen a gyűlölet kicsúcsosodik abban, hogy azon testvérekre támadnak, akiknek a cselekedeteik hasonlóak Ábel cselekedeteihez. De egyvalamit nagyon nem vesznek észre. Ábel áldozatát fogadta el Isten, Kainét viszont nem! Továbbá amit Kainhoz szólt Isten, ugyanazt szólja ma is az önmagukat hívőknek állító testvéreknek, akiknek a cselekedetei gonoszak:

1Mózes 4,6-7
„És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.”

A bűnön nem akarnak uralkodni, ezt is Jézus számlájához próbálják csapni. Így maradt a dáridózás, amellyel Istent szándékoznak megdicsőíteni, de Isten köszöni szépen nem kér belőle:

Ámos könyve 5,21-24
„Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”

Vannak szép gyülekezeti épületek, szép berendezések, igényes megjelenések, nagyokat szóló szavak, de tartalom az nincs! Elfeledkeznek arról, hogy Isten előtt nincs hivalkodás, de mégis hivalkodnak, gyümölcs viszont az nincs. Pedig miattuk lett a fügefa is elátkozva, de nem tanulnak belőle:

Máté evangéliuma 21,18-19
„Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.”

Péter, aki ennek szemtanúja volt, feleleveníti a látottakat és tanít minket:

2Péter levele 1,1-11
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.”

Kitartunk, vagy beállunk a bolondok közé?