Amit Sébnáról tudni érdemes

Ézsaiás könyve 22,12-25
„Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére? Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el! Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire. Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett. Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik. És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít. És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé. És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére, És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét. És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek; És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok! És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre, És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk! És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura. Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki: Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának! Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad, Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata! És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről. És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát, S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának; S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki; S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának; S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig. Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.”
 

Áldott testvérek, e ma esti alkalommal, ezen fejezet tanításán induljunk el, és figyeljük meg, hogy az értelem nélkül való igeolvasás következményeként, mily hatalmas, tanulságos és érdekes dolgokról maradunk le. Eme fejezet első 13 verse, az Isten tanácsát és vezetését, figyelmen kívül hagyó értelmetlen élet felmutatása, melyben meglátjuk, hogy ezek bármily indulattól is vezérlettek mégis, mintha szándékosan Isten ellen való lázadásról lenne szó! Ez a testies élet jellemzője egyben, hiszen Isten valamit mond, az Őt meg nem halló emberek, talán tudatlanságból vagy értetlenségből, de egyenesen az ellenkezőjét teszik. Isten mondja: gyászoljatok! Ők meg lakodalmat ülnek. Isten mondja: készüljetek a harcra! Ők meg úgy készülnek, mintha ezt nekik, a maguk bölcsessége és tudományuk szerint kellene tenniük. 

„Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik. És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít. És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé. És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére, És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét. És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek; És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!” 

Vagyis látják, hogy a háború elközelgett, de nem Istenre néznek még most sem, hanem saját bölcsességükben gondolkodnak. Majd hirdeti Isten a rabság idejét és az alázat felmutatását. 

„És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre...” 

(A zsákba öltözés, hamu fejre szórása a siratás és gyász kifejezése, míg a fej megkopaszítása a rabság jele.) Isten már itt jelzi a babiloni fogságra vitelről szóló ítéletét. De Isten tanításával ellentétben nem ezt teszi a nép, hanem valamiért pont az ellenkezőjét, éspedig a hedonista életvitel felmutatását teszik. Ez a hedonizmus tulajdonképpen egyenesen lázadás az Isten ellen. A hedonizmus alapja, az élet örömeinek kiaknázása, amíg lehet. Ez tehát egy olyan tézis, ami bármely meglepő nem a mai kor vívmánya, hanem mint látjuk, ez már régóta éket üt Isten és az ő népe közé. A 14-es vers, pedig az ezen életet élő ember, halálos ítéletét adja tudtunkra: 

„És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.” 

Ezen ítélet miatt az Örökkévaló ugyan e fejezet bizonysága szerint egy valakit okol, de ha megértjük a tanulságot, akkor láthatjuk, hogy nem egyetlen személyről szól ez, hanem sokakról. Lássuk hát: 

„Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki: Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának! Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad, Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata! És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.” 

Sébna tehát az, akiben megszemélyesül az ok és okozat. De mi volt ez az ok? Miért ez az ítélet? Ki volt ez a Sébna? Sébna személyéről és bűnéről közvetett bizonyítékok szólnak csupán, de azok nagyon is konkrét tényeket közölnek róla. 

„Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!” 

Akkor hát a tények személyéről és a bűnéről: „Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied?” Sébna nem zsidó volt, tehát nem Isten népéhez tartozott. Hogy ez születésétől fogva így volt-e vagy csak a lelki állapotát tükrözi, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy Isten nem számol vele, mint népe tagjával! „Mi dolgod itt?” Jelentése: Mit akarsz te a népem között? Mit szeretnél magadnak az ígéret földjén? Egy ember tehát, aki valamely oknál fogva Isten szerint nem tartozik az ő népéhez. Akkor tehát, ha valaki nem születik zsidónak, már nem is részesülhet az ígéretekben? Azt szoktuk mondani: a hit az, ami Istenben egyesíti a hívőket, és a hit által egyértelműen beoltatunk a „szelíd olajfába”. Ezek szerint mégsem? Mert Sébna igen is, ebben az értelemben hívő volt. Hiszen meg van írva: 

„Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!” 

A zsidó gondolkodás szerint úgy van az, hogy az Úr, amikor leszáll a földre, és az Olajfák hegyére teszi a lábait, akkor minél magasabban van valaki nyugalomra helyezve (eltemetve) annál hamarabb támad fel. Tehát ez az ember hitt az Istenben, hitt a Messiás eljövetelében, hitt a feltámadásban. Sébna ezen fejezet állítása szerint, mint második uralkodott Yerusálemben, hiszen írva van felőle: 

„Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki: 

Közvetlenül a második ember volt tehát a hatalmi ranglétrán. Ezt fontos megértenünk, mert így érthetővé válhat az Úr haragja, a nép elhajlása, az Isten ítélete, és az azt követő döntése. Azt mondja az ige: 

„Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad, Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata! És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.” 

Sébna ura, a király, éspedig Ezekiás volt. Ezekiásról tudjuk, hogy Istennek tetsző módon uralkodott. 

2Királyok 18,1-5
„És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia. Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Abi, a Zakariás leánya. És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, a mint az ő atyja, Dávid cselekedett volt. Ő rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érczkígyót is, a melyet Mózes csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak. Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között sem azok között, a kik ő előtte voltak.”
 

(Itt és ezen a ponton érdemes felfedezni, hogy bár Akház fia volt, Atyai ágon, (3-as vers) mégis Dávidot jelöli a szent tan) de Sébnáról azt mondja az ige: 

Ézsaiás könyve 22,18
„Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!”
 

És most, amit nagyon meg kell értenünk az igéből: 

„... ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!” 

A zsidók, nem vitték magukkal a gazdagságukat a sírba, nem volt, és most sem szokás az izraeliták között, hogy szekereikkel, gazdagságukkal temessék el a halottaikat. Ez figyelemfelkeltő jel, és vagy azt jelenti: egyiptomi volt ez az ember, vagy pedig Egyiptom felé húzott. Az viszont biztos, hogy Ezekiás királyságának gyalázataként jelöli őt az Isten. (Vagy?) Mit is értünk Egyiptom alatt? Rabszolgaságot, tüzes kemencét, bálványimádást, az Istentelen és hitetlen emberek menedékét. Már nem is biztos, hogy Ezekiást jelöli csupán ura házaként hanem, hiszen egy hatalmon levő, hívő emberről szóló prófécia ez. És a beteljesedés: nos, arról nem tudunk sokat, de azt tudjuk, hogy pár fejezettel később, már csak íródeák hivatalt tölt be Sébna: 

Ézsaiás könyve 37,1-2
„És lőn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az Úr házába. És elküldé Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Ámós fiához, a prófétához...”
 

Tehát itt már a prófécia első részének beteljesedéseként: Elijákim az udvar nagy, és Sébna csupán íródeák. Ezek után Sébna eltűnéséről nincsenek feljegyzések, de azt tudjuk az igéből, hogy: Júda nagyobbik része Babilonba vitetett rabságra, és a maradék, akik nem akartak rabságra kerülni, hanem el akarták kerülni Isten ítéletét, büntetését Egyiptomba mentek. Azt is tudjuk, hogy kiket és miért zárja ki az Örökkévaló az örökségből. 

Jelenések könyve 21,22-27
„És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.”
 

Illetve: 

Jelenések könyve 22,11-15
„A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.”
 

Tehát egyértelmű, hogy az Isten nem a származásra nézve zár ki valakit a vele és a népében való közösségből, hanem az életvitele miatt! Ha azt vesszük, hogy Sébnáról azt mondja: 

Ézsaiás könyve 22,18
„Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!”
 

Akkor megállapíthatjuk ez az ember nyerészkedni akart, földi életében. Tehát „gazdagságot gyűjtött”. 

(Jakab levele 5,1-6
„Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek.”)
 

Illetve a jelekből az látszik, hogy nem Istenben volt reménysége, hanem Egyiptom tanítását követte, ami a bálványimádat. De kit jelöl Isten utódául? Ki ez az Elijákim? Elijákim nevének jelentése: akit az Isten megerősített! Akit az Isten felemelt! Apja neve: Hilkijá. Az ő nevének jelentése: Isten tulajdona! Tehát itt arról van szó, hogy az Isten az ő tulajdonának következményét, vonzatát, utódját emelte fel és erősítette meg. Ha azt már tudjuk, hogy az Isten szerint való határozatról van szó, akkor például Elijákimot mondhatjuk egyszerűbben így is Yákim, minek jelentése: a felemelt, a megerősített, hiszen tudjuk, hogy Isten az, aki ezt tette. Azt mondja róla a prófécia: 

Ézsaiás könyve 22,20-24
„És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát, S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának; S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki; S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának; S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.”
 

Elijákim esetében is, egy két időre szóló prófécia hangzik el Istentől, hiszen egyszer beteljesedik előképként egy ember személyében, majd pedig a tökéletességben is be fog teljesedni. Az előképről olvashatunk is, hiszen ő lett a király után a második. (Értjük ezt?) Most beszéljünk a hosszútávon beteljesedő próféciáról: 

1Királyok 7,15-22
„És formála két réz oszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolcz sing volt, és tizenkét sing zsinór éri vala át mind a két oszlopot. És készíte két gömböt érczből öntve, hogy azokat az oszlopok tetejére tegye, és öt sing magas volt az egyik gömb és öt sing magas volt a másik gömb. Reczés mívű hálók, lánczmívű zsinórok voltak a gömbökön, a melyek az oszlopok tetején valának; hét volt az egyik gömbön, és hét volt a másik gömbön is. És megkészíté az oszlopokat, és két sor díszítést tett köröskörül az egyik hálón, hogy befedje a gömböket, a melyek az oszlopfőkön voltak; és így csinálá a másik gömböt is. És a gömbök, a melyek a tornáczban levő oszlopok tetején voltak, liliom formájúak voltak, négy singnyiek. Gömbök voltak a két oszlopon, felül, közel a kidomborodáshoz, a mely a háló mellett volt. És kétszáz gránátalma volt sorban köröskörül a második gömbön. És felállítá az oszlopokat a templom tornáczában; és felállítá a jobb oszlopot, és nevezé annak nevét Jákinnak, és felállítá a bal oszlopot, és nevezé annak nevét Boáznak. És az oszlopok tetején liliomok formáltattak vala. És ilyen módon végezteték el az oszlopok míve.”
 

Jákin, mint: a felemeltetett, a megerősített, és Boáz. Boázról tudjuk, hogy ragaszkodott a joghoz, amit Isten jelölt követendő útként, hiszen mindenben az Isten tanítása szerint járt el, az Isten mondta meg, hogy a megözvegyült asszony esetén, ha nincs örökös, hogyan kell eljárni, kinek kötelessége elsőként szerepet vállalni, és ki és hogyan „jogosult” helyette, ha ő nem engedelmeskedik a törvénynek. Boáz, tehát a jogot, jogosságot testesíti meg számunkra. Yakin esetében viszont picit kutakodnunk kell az írásokban, hogy megérthessük, mit jelöl. Tehát keresünk valamit (vagy valakit) amit, akit az Isten felemelt, megerősített. 

Ézsaiás könyve 16,5
„És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője.”
 

Dávidról nem elsőként esik szó, utalás formájában, hiszen Elijákim esetén is Dávid házának, sátorának kulcsát adja neki. Tehát a kulcs tekintetében egy nagyon fontos dolgot kell keresnünk, és itt is van a szemünk előtt és Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője. Majd ennek fejleményeként, és még próféciában: 

Ézsaiás könyve 1,18-28
„No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek; És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt! Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok! Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve: Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen! És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat; És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által; De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.”
 

Majd ugyan ez, konkrétabban: 

Ézsaiás könyve 9,1-7
„De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!”
 

Jogosság és igazság tehát, és a felemeltetett, a megerősített keresményünk neve: Igazság! Ha ez így van, és már Dávid út mutatása szerint Salamon által oszlopként az Úr nevének háza elé épített oszlopok formájában tudtunkra volt adva, akkor megértjük Jézus mondani valóját, amikor azt mondja: 

Máté evangéliuma 7,12-14
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.”
 

Szoros, mert csak a két oszlop között lehet bemenni az Örökkévaló jelenlétébe, csak és kizárólag: igazságon és jogosságon által lehetséges Isten elé járulni! Ma is vannak Sébnák még tisztségben, és nehogy ők is azzal szembesüljenek, hogy: „az az igazság, hogy nincs joguk Isten elé járulniuk!” Mert nem úgy élnek, hanem hogyan? Jézus mondja a főpapi imájában értünk: 

János evangéliuma 17,17-19
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.”
 

Elsőként megfigyelendő: 

„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.” 

A megszentelés nem azt jelenti, hogy mindenkit, válogatás nélkül megszentel az Isten, hiszen így nem lennének kizárva az ebek, gyilkosok, paráznák, szemfény vesztők (hazugok), tisztátalanok stb. a mennyeknek országából és az Isten jelenlétéből. Jézus-e szava azt jelenti: „Járasd őket a te szavad szerint!” Tehát Isten ígéretét kéri beteljesülni az őt követők számára! Hol van Isten ezen ígérete, és miről szól ez az ígéret pontosan? 

Ezékiel könyve 36,23-28
„És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.”
 

Tehát Jézus, a főpapi imájában, az Isten ezen ígéretét kéri beteljesülni az övéin! Majd a folytatásban: 

János evangéliuma 17,18-19
„A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.”
 

Hogyan és miért is küldte az Isten Jézust e világra? 

Ézsaiás könyve 42,1-7
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket...”
 

Tehát minden általános véleménnyel ellenkezően Jézus nem törölte el az Isten törvényét, nem mondja igaznak a bűnösöket, nem üdvözíti azokat, akik nem tértek meg, hanem lehetőséget ad a megtérésre, és arra, hogy a megtértek, ő benne, és általa az Istennek tetsző igaz életet éljenek! Mert tudjátok testvérek, úgy van az, hogy minden Istentől érkező prófécia (ígéret, előjelzés) beteljesedik, éspedig szó szerint!