Ti is így olvassátok?

Jakab levele 1,1-27
„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban. Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”
 

Áldott testvérek. E ma esti alakalommal, ezen fejezet tanulságán indulunk el igei tanulmányainkban, és figyeljük meg az apostol tanításának mélységeit. Ugye az első 15 versről több ízben beszéltünk már, mint próbákról, azok jellemformáló áldásairól amennyiben megmaradunk az Isten által kijelölt úton és eszközöknél. Illetve buktatóiról, amennyiben elhagynánk az Isten által kijelölt utat. Ez alkalommal, a 16-os verstől induljunk el: 

„Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” 

Elsőként megfigyelendő: 

„Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” 

Sajnos sokan vélekednek úgy, hogy a Messiás eljövetelével megszűntek az Istennek, a hívőkkel szemben megfogalmazott elvárásai, és most már beéri bármivel és bárkivel a Teremtő. Illetve abban bíznak többen, hogy az Isten megváltozott, és irányukban az Isten nem lesz szigorú. Ezek szerint nem a mai kor vívmánya ez a gondolkodás, vagy ha igen, akkor Jakab egyben próféta is volt. A 16-17-es verssel tisztázza, nincs Isten részéről változás! Ő ugyanaz, aki volt, ugyanazokkal az elvárásokkal, törvényekkel, ámde ugyanolyan irántunk való kegyelemmel, irgalommal, gondviseléssel, szeretettel is. Minden jó adomány és ajándék esetében nem egyébről van szó, hanem „a” legfontosabbról, és annak vonzatában mindenről! Erről Péter is írt nekünk, figyeljük meg ő, hogy kommentálja ezt: 

2Péter levele 1,1-4
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.”
 

Ugye így hirtelen az a gondolat fogalmazódik meg bennünk: „két bizonyság megáll!” Szóval Jakab nem egyébről ír nekünk adomány és ajándék tekintetében, mint a Messiásról, mint legfőbb jóról, aki lehetővé teszi számunkra, hogy az Istennek tetsző módon élhessük, a testben hátralevő időt. Talán a Messiás személyével kapcsolatban egy tisztázásra váró aspektus: a Messiás nem azért küldetett erre a világra, hogy a gonoszokat üdvözítse, hanem azért, hogy a gonoszokat „meggyógyítsa” (!) És igaz úton járassa őket, ami által üdvözülnek majd az ígéret szerint! Erről egy prófécia bizonyságul: 

Jeremiás könyve 17,12-17
„Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye. Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat! Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem! Ímé, ők azt mondják nékem: Hol van az Úr szózata? Most jőjjön el! De én nem siettem elhagyni a te útaidnak követését, sem gonosz napot nem kívántam, te tudod; a mi ajkaimon jött ki, nyilvánvaló volt előtted. Ne légy nékem rettentésemre: reménységem vagy te a háborúság napján!”
 

Talán ezért van az, hogy a Messiás ezt mondta: 

Máté evangéliuma 23,10
„Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.”
 

Hiszen Ő az, aki gyógyít. Bár ezt a tényt sem ártana tisztázni. A Szentírás bizonysága szerint, Isten gyógyítása elsősorban a lelki gyógyulásra irányul, éspedig oly módon, hogy a lelki deformitást szünteti meg, így lesz a bűnösből, és a tévelygőből igaz követője Istennek. Az sem vita tárgya, hogy esetenként testi értelemben is gyógyít, de Isten számára a fontossági sorrendben a test nem az első helyen áll, hiszen az porból lett, és ismét porrá lesz! Első az Istennél, a tőle kapott lélek gyógyítása! Hiszen a lélek volt az, amit az Istentől kaptunk, meg is van írva: 

1Mózes 2,7
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”
 

És ez az Istentől kapott lélek, kapott halálos sebet a bűn elkövetésekor. Isten ezt a sebet gyógyítja elsősorban! Figyelem: 

Jeremiás könyve 17,14
„Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!”
 

Azaz: J.A.H. Rófe; J.A.H. Yessúa. Az Úr a gyógyítóm, az Úr a szabadítóm! És pontosan ez a sorrend egyben, azaz: az Isten, a gyógyítása által szabadít. A szabadításért adatott tehát nekünk „Valaki” aki meggyógyít az Istentől kapott módszerrel, és ez által végbe viszi a szabadítást is. Nos, az Ő neve: Yósua, Yessua, Jézus, Szabadító. Nézzünk Jézus gyógyításáról példaként, egy csodálatos siker történetet: 

Lukács evangéliuma 19,1-10
„És bemenvén, általméne Jerikhón. És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.”
 

Zákeus azért volt bűnös, és az emberektől megvetett, mert vámszedő volt. Saját népét vámolta, adóztatta, sanyargatta. De halotta Jézus tanításait, és az ige megtérésre indította. Ez indította arra, hogy nyisson Jézus felé, ez indította arra, hogy másszon a fára, ez indította arra, hogy a törvény parancsolata szerint tegye jóvá a maga kárára azt, amit bűnként elkövetett! Zákeus az Isten törvényéhez tért vissza Jézus tanítása által! És hogy miért Ábrahám fia? Nos, írva van: 

1Mózes 18,17-19
„És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok? Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.”
 

Jézus a törvényt tette/teszi naggyá, és vannak (kevesen) akik ezért térnek meg Istenhez. Jézusról meg van írva: 

Ézsaiás könyve 42,1-8
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.”
 

János evangéliuma 7,15-18
„És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?! Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.”
 

Jézus arról ismerteti magát, hogy csak az Atya tanítását, akaratát követi! Nem tesz hozzá, de nem is vesz el abból. Csak azt teszi, amit az Atya rábízott! Jézus az Isten igéje tehát. És most vissza Jakab leveléhez: 

Jakab levele 1,18-27
„Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”
 

Elsőként talán legyen ez: 

„Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.” 

Az értelem kedvéért: 

János evangéliuma 1,1-13
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
 

Tehát elsőként: 

Jakab levele 1,18
„Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.”
 

Majd ennek magyarázata: 

János evangéliuma 1,12-13
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
 

János az Isten igéjét: életként (Jn.1,4), világosságként (Jn.1,4-5) illetve az újjászületés magjaként írja le! (Jn.1,12-13) Aminek/akinek befogadása által élővé válunk: 

János evangéliuma 5,23-25
„Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.”
 

Hiszen tudjuk, mert olvastuk a Teremtéskönyvét, amíg az Isten teremtményei engedelmesen követték az Isten szavát, addig minden jó volt! 

1Mózes 1,31
„És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.”
 

Majd amikor az ember elhagyta az Isten parancsolatát, az ember, az Isten számára meghalt. Ettől datálódik a lélek halál állapotába való kerülése, ami az Isten számára halott teremtmény jelzője, és egyben egy új fogalom születik meg: a testi ember élete. Következménye a halál: 

1Mózes 6,3
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.”
 

Észre kell venni Isten a teremtményei számára nem rendelt elmúlást! Az elmúlást a romlás, azaz a bűn hozta magával, és ennek következményeként rendelte az Isten a testi élet végeként a halált, ami valójában az Istentől való elválasztottság vége. Ám amikor az ember visszatér az Istennek való engedelemhez az Isten igéje által, azt nevezzük így: feltámadás a halálból! Ez az első halál és első feltámadás, hiszen az ember meghal a testi élet számára, de újra él az Istennek! Adatott tehát nekünk az Istentől, egy „visszatérés” egy „út, ami visszavezet hozzá” Jézus mondja magáról: 

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
 

Ezért tiszteljük, ezért szeretjük, ezért követjük, ezért ragaszkodunk Jézushoz, tanításához, vezetéséhez! Tehát nem azért, mert egy Atya nélküli életet tesz számunkra lehetővé opcióként, hanem azért, mert minket, akik bár holtak voltunk, gonoszok és bűnösök és ezek által Istentől elválasztottak voltunk, kiknek részük a kárhozat lett „volna” megigazíthat, és Isten előtt kedvessé tehet. (Ha akarjuk.) És most újra Jakab: 

Jakab levele 1,21-25
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”
 

Csak hallgatni az igét, de nem élni, az azt eredményezi, meglátom a magam betegségét deformációt, mit a saját bűneim okoznak. Ez csupán tényfeltárás, ámde nem eredményez gyógyulást. Olyan ez, mintha kínzó betegség miatt orvoshoz fordulnánk, aki diagnosztizálja a betegséget. Ezáltal megértjük, hogy mi miért van, de nem lesz könnyebb a helyzetünk. Még ha kezeljük is a tüneteket, nem oldódik meg a probléma. Tüneti kezelés például az előző példázathoz. Tudom, hogy aneurizma okozza az állandó fejfájást, de fájdalomcsillapítón kívül mással nem élek. Minden esetben gyökeres megoldás kell! Ezt teszi számunkra lehetővé az ige! Nem egy elrejtett dologról van szó, amivel nem lehet állandó közösségünk, hanem csak egyszeri. Ő mondja: 

Ézsaiás könyve 45,19
„Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.”
 

Állandó kapcsolatot, állandó és világos vezetést ad számunkra. Lehetséges a követése tehát „igazságot szólok”, „megjelentem mik igazak”. Jelen időt használ, tehát dinamizmust sugároz számunkra. Ha azonban követjük is lépésről, lépésre; szituációról, szituációra; formál, csiszol, alakít, átalakít, újraformál, újjászül minket! Vannak testvérek, akik aggodalomban vannak, mert ugyan látják az életük deformitását, akarják is a „gyógyulást” de tartanak attól, hogy nem gyógyulnak, vagy nem megfelelő iramban gyógyulnak, pedig odaszánják magukat. Az ige, amit elkezdett, azt be is fejezi! Ezt tanítja Pál is nekünk, éspedig meggyőződéssel: 

Filippi levél 1,1-7
„Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, a kik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig: A mint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint a kik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.”
 

És bármilyen furcsa Pál az Isten igéjéből vette a meggyőződését ez iránt: 

Ézsaiás könyve 55,1-13
„Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.”
 

Azaz, hagyd el a gonoszságaid diktálta testi életed, engedelmeskedj az igének! Biztos a siker! És még ennél is több! Figyeld csak: 

„Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.” 

Tövis, bogács a bűn, azaz az engedetlenség átka: 

1Mózes 3,17-18
„Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.”
 

Azonban az engedelem áldása, visszafordítja az átkot, és még többet is ad ez felett: 

Ézsaiás könyve 55,13
„A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.”
 

Azaz tövis helyett ciprus. A ciprus a Béjt hamikdásh (templom) berendezéseinek anyaga. Bogács, azaz gaz helyett, mirtus ami a győzelmi koszorú, korona anyaga. Pál írja: 

2Timóteus 4,1-8
„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd. Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.”