Hasznos edény vagy?

Van az a nézet, miszerint a szolgálati területekre szakosodnunk kell. Úgy értik, hogy aki például a pásztori szolgálatban áll, annak az a szolgálati területe, és ezért már nem kell részt kivennie más szolgálatokból. Pedig a szolgálati területekre nem szabadna szakosodnunk, hanem minden jó cselekedetre alkalmasnak kell lennünk.

2Timóteus 2,15-21
„Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. És az ő beszédök mint a rákfekély terjed; közülök való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét. Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.

Szóval a mi szolgálati területünk igen széles skálán mozog, úgymond mindenesek vagyunk, mindenhez értenünk kellene. Akik ugyanis valósággal megtértek, azokban valósággal Isten lakozást vett, és azok többé már nem a saját terveiknek élnek, hanem csak Isten akaratának. Isten akarata pedig az, hogy munkálkodjunk:

Filippi levél 2,12-13
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”

Bár ezt az igeverset mentőövként használják sokan a saját inaktív életükre, hogy: „nem az én hibám, hogy nem akarom, Isten nem munkálja bennem!” Pedig ha elolvassuk a 12-es verssel együtt, akkor egyértelmű képet kapunk arról, hogy Pál nem feltételesen írta, hanem kijelentésként, merthogy:

„…félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”

Isten mindenkiben munkálkodik, mindenkiben végzi az akarást, csak erre kevesen mozdulnak meg. Aki nem munkálkodik, az nem becsüli Jézus áldozatát, Ő kész volt odaadni mindenét, Ő szolgált, hogy önmagát példaként állítsa mielénk, hogy hozzá hasonlóan járjunk.

Efézusi levél 4,1-6
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.

Mindenkiben munkálkodik! Istennek nem lehetnek inaktív követői, Isten nem tűr meg restséget, emlékezzünk csak a talentum példázatára:

Máté evangéliuma 25,13-30
„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik.  És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere. Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Ugyanez az üzenet megtalálható Jézus egy rövidebb példabeszédében:

Máté evangéliuma 5,13
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.

De mi nem akarunk a haszontalan szolgák sorsára jutni, ezért mi nem is vagyunk tétlenek, hanem mindaddig munkálkodunk, amíg ebben a világban vagyunk. Olyan edényekké kell lennünk, amit az Úr bármire tud használni, vigasztalásra, bátorításra, tanításra, adakozásra, vezetésre, feddésre, gyámolításra, egyszóval bármire! Így megbecsült edényekké leszünk, és minden jó cselekedetre alkalmasak.

1János levele 3,1-3
„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.”

Ne feledjük, és mindig tartsuk szemünk előtt, hogy az Isten iránt érzett szeretetünket nem szavakban, hanem cselekedetekben kell megélnünk.