Dávid

Ezékiel könyve 37,1-28
„Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala. És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala. És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod! És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét! Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek. És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök. És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg. És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ő társaié. És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben. És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel? Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben. És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára: Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjökre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök. És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké. És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem őket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké. És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.”
 

Áldott testvérek. Általános az a nézet, miszerint a próféciák a jövőben bekövetkező dolgok elővetülései. Ezek ígérhetnek jót vagy rosszat, és az egykori próféciák, mint például ez is, melyet olvastunk immár bekövetkezett prófécia, mely számunkra már nem közvetít semmit. Valójában azonban a próféciák egyfajta tanítás az Istentől. Iránymutató útjelző tan, mely által pozícionálhatjuk magunkat, időre és cselekedetek milyenségére nézve. Sajnos valamiért a próféciát, sokan összekeverik a jóslással, mint jövőben bekövetkező dolgok előjelzésével. Ez nem jó dolog, mert míg a prófécia Isten adománya, addig a jóslás halálos bűn! 

5Mózes 18,9-15
„Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint. Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened. Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!”
 

Tehát míg a jövendölésre tilos hallgatni, addig a próféciára kötelező! 

5Mózes 18,18-19
„Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”
 

Tehát a prófécia, egyben tanítás is. Valamiért mostanság eme felvilágosult korban a próféciától minimálisan elvárt kötelesség ismertető jel, hogy jót hirdessen. Ezzel szemben írva van: 

Jeremiás könyve 23,13-22
„A Samariabeli prófétákban is bolondságot láttam: a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet, az Izráelt. De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora. Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: Ímé, én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre. Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem! Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt? Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul. Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét. Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától.”
 

És ha már itt tartunk e próféciák a múlt népeinek adattak, vagy éppen hozzánk szólnak? Elsőként hogy értsünk is. Somronbéli próféták, akik a Baal nevében szólnak. Somron, a népek keveredésének piedesztálja, ahol éppen ezért, az Istenkép is torzult, az Istentisztelet sérült és átment az egész, bálványimádatba. Nem más Istent választottak, nem szándékos másistenhit alakult ki, hanem mivel nem őrizték meg a parancsolatokat, így oly kép alakult ki az egy igaz Istenről, mely nem fedi a valóságot. Ezek is a legfőbb szövetségesnek vélték az Istent (férjnek) ámde, mivel nem tisztán az Ő útmutatása szerint tisztelték végül is Baal (férj) imádatba vezetett, azaz bálvány, hiszen nem az igazi Istent tisztelték személyében. Oly dolgokkal ruházták őt fel, melyek nem ráutalnak. Olyanok, mint bár megmondta az Isten, hogy Jeruzsálemben van a szentély helye, de ők úgy vélték máshol is lehet. Megmondta az Isten, hogy kit választ zászlóvivőnek, de szerintük más is lehet. Megmondta az Isten mit tilos! De szerintük az sem baj, ha megteszik. Tehát nincs Istenfélelem, nincs Isten ismeret ebből adódóan lett tévelygés! Jeruzsálemi próféták paráznasága hazugsága a jeruzsálemi próféták, akik ismerik az Istent, tehát náluk nem e tévelygés esete konkretizálódik, hanem a paráznaság esete, amikor oly dolgokat hirdetnek, amiket nem az Isten közölt. Ez egyben a hazugság is. Ezt nagyon fontos volt tisztázni, hogy megértsük a kezdő fejezetet. 

Ezékiel könyve 37,1-14
„Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala. És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala. És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod! És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét! Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek. És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök. És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg. És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten.”
 

Bár ez a prófécia a babiloni fogság idején történt, mégsem mondhatjuk éspedig több okból sem, hogy a Babilonból való szabadulást hirdette csupán. Elsőként is a halál vs. élet jelentése: halál az az állapot, amikor az ember, mint teremtmény elválasztva van a Teremtőjétől. Ennek oka a bűn! Élet: amikor az ember megtér/visszatér a Teremtőjéhez! Itt és ezen a ponton már kódolva van számunkra egy igazán fantasztikus hír, egy örömhír! Csak még nem értjük, de mindjárt meglátjuk. Ha azt mondjuk itt még csak Izráelről beszélt az Isten, akkor ez fedi a valóságot? Meglátjuk mindjárt. Az azonban biztos, hogy a feltámadásról szól, és ezt Pál is fontosnak tartotta ahhoz, hogy megemlítse: 

Római levél 11,11-15
„Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek. Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök? Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket. Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?”
 

És a következőkben visszautal az Ezékieli próféciára, amikor így folytatja: 

Római levél 11,16-27
Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen. És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat: És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.”
 

Tehát a feltámadás a halálból. Jézus mondja: 

János evangéliuma 5,17-30
„Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel. Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok. Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek. Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására. Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.”
 

Csak érdekességként: a 24-es vers az egyik olyan idézet, mellyel azt célozzák alátámasztani többek, hogy a hívő, manapság amikor testileg meghal, azonnal él a Mennyekben. Pedig Jézus nem ezt mondja, hanem azt: 

János evangéliuma 5,24-25
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.”
 

Tehát a halottak, akik a bűneik miatt elválasztva vannak az Istentől, az ige hallatán megtérnek, és élnek az Istennek! Ez valójában több Messiási prófécia ismétlése. (Ézsaiás 42) Persze ez felmutatja azt is, hogy Jézus nem az Isten törvénye nélkül viszi igazságra a követőit, hanem az Isten törvénye által. És azt találjuk, hogy Jézus a János evangéliuma 5-ben, valójában az Ezékiél 37-es fejezetét mondta el. Most nézzük a folytatást: 

Ezékiel könyve 37,15-24
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ő társaié. És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben. És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel? Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben. És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára: Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjökre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök. És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik.”
 

Tehát lássuk az örömhírt tehát ad nekünk egy Pásztort. (Rói) És a Pásztor vezetése által, egybe szerkeszti a kettőt. (Azért nem fenékig tejfel ez, hiszen sokaknál ez leveri a biztosítékot, ez ugyanis bár az úgy nevezett újszövetség híre, ám a jellemzője ennek a kornak: 

„És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök. És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik.” 

Upsz. Tehát nem a törvény nélküli élet, hanem a törvény betöltése. Keveseknek ez jó hír, éspedig azok számára, akik az Istennek tetsző bűntelen életet szeretnék élni, hogy az Isten mindenkor örömét lelje bennük. Másoknak meg részvétem. Ez a prófécia, illetve e része, a szelíd olajfa történetét vázolja, amikor zsidók és nem zsidók együtt, egybeszerkesztve, az Isten népévé állnak egybe. Csak hát ez nem egészen tiszta, mert ugye itt Júdáról és Efraimról van szó. De tényleg pusztán Efraimról van szó? Ki is volt ő? Efraim, József fia volt, aki bár zsidó apától származik, ámde nemzetekbeli anyától. Na már most, zsidónak az ember anyai ágon születik. Hogy Efraim ne legyen kirekesztett, Izráel befogadta: 

1Mózes 48,1-6
„És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben.”
 

Manessé azon mód beoltatott éspedig teljességgel, és az atyai vonalat örökítette meg. Ámde Efraim nem az atyai rendelések szerint járt elfordult a testvéreitől, megvetette az Isten rendelkezéseit, keveredett egyéb népekkel stb. Efraim a nemzetekbeliek előképe, azok minden bűneivel, bálványimádatával. Efraim a Jelenések könyvében már nem is szerepel többé. Pontosan ugyanúgy és ugyanazért, mert az egyéb nemzetek sem szerepelnek, hanem az Izráel! A beoltatás végbe kell, hogy menjen ugyanis! És itt jön a zavarba hozó név: Dávid. Dávid a király, ugyanis ekkorra már nincs, hiszen eltemették. Tehát előbb Dávidnak is fel kellene támadnia? Nos, igen is meg nem is. Lássuk a Dávidról szóló próféciát, Jézus róla szóló kérdését, és a magyarázatot: 

2Sámuel 7,1-16
„Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől, Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, én czédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van. És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van. Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván: Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam? Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam. Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat? Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett; És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak. Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte, Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr. Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát: Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké. Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével; Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted. És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké...”
 

Ezen prófécia az a prófécia, melyről azt tartják, hogy Dávid magva a Messiás. De értjük is ezt? Elsőként vegyük számba, Dávid uralkodásának ismertetőjeleit: Istenért való rajongás, Istenfélelem, Istentisztelet, Istentől való függőség, igazság, jogosság, és most jön nevének valós jelentése: egyesítő (!) Hiszen az ő uralkodása alatt egyé Izráel mind a 12 nemzetsége. Egyé tevő tehát! Jézus mondja: 

János evangéliuma 10, 15-16
„A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”
 

És most Jézus zavart okozó kérdése ezzel kapcsolatban: 

Lukács evangéliuma 20,41-44
„Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?”
 

És ahogy mondtam a magyarázat. Előkép, azaz: a név (nevek) jelentésében az értelem! Az első név: Ávrám: népek atyja. Ávráhám=nemzetek atyja. Egy nép házai, családjai, azaz szűkíti a kört, elkezdődött az elválasztás!) Yichák=csak az Úr nevethet, azaz: az Úr örömét kereső. Yiszráél=az Úr harcosa. Mózes Móse eredetiben egyiptomi nyelven: Mosis/Mózisz=valaki fia. (pl.: Tut Mózisz=Toten kámmon fia. Esetünkben még nincs kinyilvánítva, hogy kié.) Ő a törvényadó. Áron: szekrény, láda, tehát elzárt, elkülönített, elrejtett, fedett. Az akkori rend főpapja közbenjárója Mirjám=keserűség, bánat, fájdalom. Az utat jelöli, amiről Pál is ezt mondja: 

Apostolok Csel.14,22
„Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk...”
 

Józsué (Yosua)=szabadító, aki bevezeti az Isten népét az ígéret földjére. Dávid=egybe szerkesztő, egyé tevő. Éli (Illés) = Istenem, én Istenem. Él=Isten; -i=enyém. Ő volt az, aki a tévelygésben, törekedett visszavezetni a népet az Istenhez. Ezért volt az, amikor Jézus a halála előtt azt mondta: Éli-Éli: Lámá Sabakt aní? (Istenem, Istenem miért hagytál el engem?) Azt hitték, hogy Élit, azaz Illést hívja. Máté 27,46-47. Jézusban, azaz a Messiásban pedig ezek egyszerre és egy személyben teljesedtek be: Isten Fia, de magát az ember fiának is nevezte. Őbenne pedig a Menny, egybeér a földdel. Egybeszerkeszt mindeneket. A prófécia erről: 

Hóseás könyve 1,1-12
„Az Úr igéje, a mely lőn Hóseáshoz, a Beeri fiához, Uzziás, Jótám, Ákház, Ezékiás, Júdabeli királyok idejében, és Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében. A mikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat. Elméne tehát és elvevé Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esék, és fiút szűle néki. És mondá az Úr néki: Nevezd őt Jezréelnek, mert még egy kis idő, és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izráel házának királyságát. És azon a napon lészen az, hogy eltöröm az Izráel ívét a Jezréel völgyében. Ismét teherbe esék, és leányt szűle. És mondá néki az Úr: Nevezd őt Ló-Rukhámáhnak; mert nem kegyelmezek többé az Izráel házának, hogy akármiképen könyörülnék rajtok. De a Júda házának megkegyelmezek, és megtartom őket az Úr, az ő Istenök által; de nem tartom meg őket ív, vagy kard, vagy háború által, sem lovak és lovasok által. Mikor elválasztá Ló-Rukhámáht, ismét teherbe esék, és fiút szűle. És mondá az Úr: Nevezd őt Ló-Amminak; mert ti nem vagytok az én népem, s én sem leszek a tiétek. De mégis annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, a mely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy a hol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai! És összegyűlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egy fejedelmet választanak, és feljőnek az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja! Mondjátok atyátokfiainak: Ammi! és a ti húgaitoknak: Rukhámáh!”
 

Egyben Ő szabadítja meg Isten népét a testiesség és a világ rabszolgaságából, azáltal, hogy kivezeti a népét a látható dolgok rabságából, a láthatatlan szabadságába. Ezek számára, a törvényt naggyá teszi bennük. Prófécia: Ézsaiás 42; Jer.31,31-38.; Ezekiél 36; Ezekiél 37,24.; Mt.5;Jn.14,23-25. Egybe szerkeszti, egy néppé teszi mindazokat, akik hallgatják Őt engedelemmel és követik Őt. És bevezeti ezeket az ígéretek élet terébe, és ott nyugosztja őket. Pásztor, szabadító, tanító, egybeszerkesztő. Az Ezékiel 37 vége, valójában ugyan az, mint a Jelenések 21 is. 

Ezekiel könyve 37,25-28
„És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké. És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem őket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké. És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.”
 

Illetve: 

Jelenések könyve 21,1-8
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.”
 

Minthogy a Ge Hinnom, éppen Jeruzsálemmel átellenben van, akik a Ge hinnomban lesznek, megtudják, mert látni fogják, hogy az övéit megszenteli az Isten. ( Me kades = megszentel.) Tehát a próféciák lejártak már? Elmúltak? Nem kell velük foglalkozni? Vagy most jönnek? Nos, az biztos, hogy az, aki figyelmez a próféciákra, az tanulhat is belőlük a javára megérti azt, ami eddig volt, és felkészült lesz a jövőt illetően. 

Jeremiás könyve 1,1-12
„Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, a ki az Anatótban, Benjámin földén lakó papok közül vala; A kihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében; Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, a mi az ötödik hónapban vala; Szóla pedig az Úr nékem, mondván: Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé. És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én! Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked. Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba! Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj! Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én. És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.”
 

Mandula vessző. Pont, mint Áron esetében? Na ezért nem lehet mindenkiből próféta! Isten dönti el, hogy kit küld, és arra is gondja van az Istennek, hogy beteljesítse az igéjét! Teljessé tenni azt is jelenti: minden időre és mindenkire vonatkozóan, akár így, akár úgy.