Testiek vagy Isten fiai?

Inkább Istennek a fiai, hiszen jobban hangzik nem? Az ige tanítása szerint, az Istent követők elnyerik a fiúságot, azaz Isten gyermekeivé lesznek. Bár az általános felfogás szerint mind a kettők vagyunk, azaz testiek és Istennek a fiai, de az ige tanítása egy határozott választó vonalat húz a kettő közé. Választani kell, mert nem képviselhetjük, nem ölthetjük fel mind a kettőt. Először is határozzuk meg a testiesség fogalmát, nyissuk meg Pál beszédével:

2Korintusi levél 10,1-6
„Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; Kérlek pedig, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, amelylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, akik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.”

Nyílván testben élünk, de amint Pál is mondta, az életünk nem lehet testies. A testünk csupán egy eszköz a lelkünk számára. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy szolga, hogy a lélek akaratát véghez vigye. Történetesen a mai egyházban pont az ellenkezőjét láthatjuk, a test uralkodik, a lélek pedig szolgálja a testet. Ezt el is ismerik, hogy így van, mert a bűnök cselekvését természetesnek tartják (senki sem lehet tökéletes felkiáltással), így szereznek igazolást a testies életük számára. Pedig ahogyan volt kezdetben, Ádám és Éva bűnbeesése előtt, a test csupán egy szolga volt a lelkük számára. Ez pedig azonnal megváltozott mikor Isten szava iránt engedetlenekké váltak.

A hívő élet egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy egy változáson megyünk át, ahogyan Jézus is mondta, átlépünk a halálból az életre.

János evangéliuma 5,24
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

Ám ez nem egy döntés által válik valósággá, hanem egy magatartás által. Hiszen ahogyan olvastuk is Jézus feltételeit az előzőleg felolvasott igerészben, vagyis az Ő beszédeit hallva hiszünk az Atyának, akkor megyünk át a halálból az életre. Itt több minden is van, amit meg kell említeni.

Először is azt, hogy a hit az nem egy tétlen állapot, hanem gyümölcstermő (Jak. 2), továbbá amit Jézus beszélt, az nem a saját szavai, hanem az Atya beszéde (Jn. 14,24). De vajon mit értett az alatt Jézus, hogy általmenni a halálból az életre? Fordítsuk meg a kérdést. Mit jelent az életből a halál állapotába kerülni? Erre Ádám és Éva története adja meg a választ. Hiszen a bűnbeesésük előtt éltek, majd Isten szava szerint meghaltak, amikor engedetlenekké váltak. Ez pedig a lélekre értendő és nem a testre. Tehát ők általmentek az életről a halálba. Viszont akik hisznek Jézus szavainak, amelyek amúgy az Atyáé, azok a halál állapotából az életre kerülnek! Azaz a lelki halálból feltámadnak és élnek Isten akaratának. Mert Jézus az, aki újra a halál állapotából az életre hívhat, feltéve, ha engedelmeskedünk neki.

Efézusi levél 2,1-10
Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Mi volt az, ami Ádámot és Évát a lelki halálba taszította? Az engedetlenség! És mi az, ami minket a halálból az életre vihet? Az engedelmesség! Olvassuk el újra Jézus szavait:

János evangéliuma 5,24
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

Tehát a hit, vagyis az Isten igéje/beszéde iránt való engedelmesség. Mert az igazi hit engedelmes Isten szava iránt:

Jakab levele 2,14-26
„Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. Hasonlatosképpen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, amikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki? Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.”

Tehát ahogyan példának okáért Ábrahám is engedelmeskedett Isten beszédének, azonképpen nekünk is engedelmeskednünk kell Isten igéjének, más szóval: akaratának. Hiszen Jézust is csak akkor mondhatjuk Urunknak, ha megcselekedjük mindazt, amit mondott:

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?” 

És miket mondott Jézus?

János evangéliuma 14,24-25
„Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék.”

Továbbá:

János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.

Tehát arra a kérdésre, miszerint „miket mondott Jézus?”, a választ egyértelműen megtudhattuk az előző igerészekből. Az Atya beszédeit tolmácsolta Jézus, és erre mondta azt, hogy:

„És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet.”

Ha tehát át szeretnénk menni a halálból az életre, akkor higgyünk Jézus, azaz az Atya beszédeinek, vagyis cselekedjünk úgy, ahogyan azt Isten kéri tőlünk, mert az igazi hit ezt jelenti. Isten igéje a lelki életre hívja a követőit, a testies életet élőket pedig megveti.

Római levél 8,5-8
„Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.

Amíg testben élünk, addig mindennapos harc a lelkünk számára, hogy ne a testünk kívánságainak, hanem Isten akaratának éljünk. Erről beszélt Pál:

Galátzia levél 5,16-17
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.”

Bár ezt a harcot sajnos feladta a legtöbb hívő, mondva hogy nem uralkodhatunk a testi kívánságokon, pedig Jézus pont azért halt meg, hogy akik őt követik, azok többé ne a testi kívánságaiknak éljenek, hanem Isten akaratának:

2Korintusi levél 5,15
„Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott.

Sajnos a megszokott gyülekezeti tanítások próbálják szorgalmasan összemosni a testi vágyakat Isten akaratával, mintha Isten akarata az lenne, hogy a testünk kívánságait tápláljuk. Nagyon sok olyan tanítás van, ami pont arról szól, hogy hogyan legyél gazdag, sikeres, hírneves, pedig Jézus és az apostolok is azt hirdették, hogy amire épp szüksége van a testnek, annyi elég neki. Ez pedig az étel és a ruházat (Mt. 6,25-33; 1Tim. 6,8). Kaphatunk ennél többet is? Talán, ha először Isten akaratát cselekedjük, és ha a vagyon nem kerekedik felül a lelkieken. Végezetül álljon itt egy ige, amely összefoglalja az eddig elhangzottakat:

Római levél 8,13
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”