A Sivatag


Ésaiás próféta könyve 40,1-8
„Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!”

Általános nézet az: hogy a sivatag valami nagyon életellenes-sivár-kopár hely. A Sivatagban nincs víz, sem ennivaló. Ingerszegény környezet, tehát nincs látnivaló, nincs semmi támpont, mert a homokdombok a szél járása szerint változnak, át-meg át rendeződnek. A Homok pedig tele halálos csapdákkal, úgymint: viperák-skorpiók. Általában úgy gondolunk erre a helyre, mint a halál földje... vagy méginkább: A HALÁL ÁRNYÉKÁNAK FÖLDJE! Ézsaiás imént idézett sorai szerint, mégis ezt a helyet választotta az Örökkévaló arra, hogy megjelenjen nekünk, és a szabadítását ott vigye véghez...
Hogy megértsük ennek fontosságát, emlékezzünk és emlékezünk meg a régmúlt időkről: Mindenek előtt olvassuk és figyeljük meg Dávid Imádságát.

Zsoltárok könyve 143,1-12
„Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké! Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök! Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.”


Na nézzük tehát tételesen Dávid imáját: Az első három vers, lényegében olyan, mint a menekülők leírása... Bocsánatért esdekel, és leírja az üldözői tervét. A 4-5 ös versek azt az állapotot jelenítik meg, amikor az ember feladja a menekülést,( "elcsügged bennem az én lelkem...") Ez a megadás jele! és ebben az állapotban teljesen elcsendesedik. Tudja hogy nincs tovább... A múlt már nem létezik, mert a rabszolgatartók halálos ellenséggé lettek, és az életére-a megsemmisítésére törnek, ereje elfogyott tehát nem menekülhet mert nincs hova. Hiszen a leg kézenfekvőbb kilátás a halál! Ebben az elcsendesült állapotban-távol a világ zajától, felrémlik mint egy régi emlék, Az Örökkévaló! Itt és most, ezen a ponton az ember készen van hogy az Örökkévalóhoz forduljon! Terv-kívánság-gerjedelem már nincs, hiszen a sivatag azt már kiölte! És most rájön az ember, hogy az a hely-vagy az a helyzet ami oly félelmetes és megvetett volt előtte, az a hely a megváltás helye- a szabadulás helye-az ujjászületés helye lehet! Most jussunk értelemre a következő Igeveszakasz fölött!

Hóseás próféta könyve 2,1-22
„Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ő bujaságát arczáról, és az ő paráznaságát emlői közül; Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, a milyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom őt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm őt szomjúsággal. Sőt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai ők is. Mert paráználkodott az ő anyjok; gyalázatba merült, a ki őket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretőim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat. Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit. És szaladgál majd szeretői után, de nem éri el őket; és mikor keresi őket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan: Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, a mit ők a Baálra költöttek. Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, a melyek meztelensége befedésére lettek volna. És most feltárom az ő gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja őt ki az én kezemből. És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját. És elpusztítom szőlejét és fügefáját, a melyekről ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretőim adtak nékem, és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket. És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyaklánczát, és elment szeretői után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr. Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek. És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján. És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom. És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé. És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik. És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat. És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet; A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt. És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!”


Erősen figyeljünk Testvérek a 13-as Igeversre:

„Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.”

A 22-es Ige pedig egy régi Isteni kijelentésnek, azaz Próféciának beteljesedésére utal vissza:

III.Mózes 26,11-12
„És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.”

Lássuk eme Hóseási Igeszakasz mondanivalóját. Az Úr megmutatja: Egykori szövetségeseidet ellenségeiddé teszem! Utaidat elzárom előtted, A rád következő nyomorúságodat a javadra fordítom, te felismersz engem-Én megtisztítalak és magamévá fogadlak! AzT MONDJA AZ ÚR! Amikor megértjük hogy a bölcsességünk semmi; az erőnk véges; az emberekkel kötött szövetségünk ingatag; a barát áruló lesz... AKKOR FELISMERJÜK HOGY A SORSUNK IRÁNYÍTÁSA NEM A MI KEZÜNKBEN VAN! AHOGYAN AZT A PRÓFÉTA MONDJA:

Jer 10,23    
„Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!”


VAGY AZ ELLENOLDAL IRÁNYÍT-VAGY ISTEN!  Ha nem Isten vezet elbukok és megsemmisülök! Ha Isten vezet, akkor az van: ahogyan arra Pál reflektál:

Rm 8,31    
„Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”


Mindezek fényében, térjünk vissza a Dávid imájához! (143-as Zsoltár) Hiszen ha figyelmesen olvassuk, olyan ez, mint ha már erről olvastunk volna,ugye? Olyan ez, mint a rabszolgaságban élők esdeklése!

II.Mózes 2,23-25
„És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.”


Azután mint tudjuk: az Örökkévaló kivezeti a népét a sivatagba. Az Üldözőik nem mehettek utánuk, tehát a sivatagban szabaddá tette őket az Úr! Mint azt az előbbiekben kitárgyaltuk: A sivatagban nincs sem kenyér- sem pedig víz... Tehát a világból semmi sincs! Ebben a környezetben pedig szépen újraértelmeződik minden! Más víz-más kenyér mint amit eddig ismertek! Így is van megírva:

5Móz 8,3    
„És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.”


Kimondhatjuk Testvérek az eddigiek summájaként: Az amit eddig a halálnak gondoltunk: az az új élet bölcsője lett! Tehát: Ott a sivatagban meghaltam a világnak, és ujjászületettként, egészen más életet élek! Most már Isten tanítása szerint járunk, Más az eledelünk-más az Italunk!

János Evangyélioma 4,1-34
„Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. Samárián kell vala pedig általmennie. Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? Kimenének azért a városból, és hozzá menének. Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.”

 


Nyomtatás