Apcsel. 2.

Apcsel. 2.

Zsoltárok könyve 133,1-3
„Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!”

Az Úr beszéde:

Ján.17,17-26
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem; És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.”

Az Úr Igéje, Jézus arról beszél, hogy a hívők egységében ismeri fel Őt a világ! Hovatovább: Az Úrról tett bizonyságtétel az ha megéljük az egységet az Ő Igéje alapján, és ez a tettekben válik egyértelművé! Ez pedig valósággal jobban és hitelesebben tesz bizonyságot az Úrról, mint a beszédünk. A történelmi leírásokból megláthatjuk, hogy ez eredendően is így volt, és abban a közösségben ahol ez alapján élték a hitüket a Testvérek, Félreérthetetlen bizonyság volt a kívülvalók részére! Lássuk is a példát:

Apostolok Cselekedetei 2,1-47
„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.nÉs épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik. Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok. Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia. Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe, Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől, Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.”

Ez a fejezet a Szentírásban, bár rendkívüli útmutatás-tanítás-magyarázat mindenekre, sajnos a felületesség, a sekélyes gondolkodás, és az Istentől való Ismeret hiánya miatt, oly nagyon leegyszerűsíttetett az emberektől, olyannyira bezárult sokakban akik elfogadták az emberi ötleteléseket-teóriákat, hogy az életet és értelmet adó lényeg, általánosan és sokak előtt végérvényesen elsikkadt! Minden tekintetben érdekes azonban, hogy napjainkra sajnálatos módon mintegy: szállóigévé lett ez: "Minden ami írva van, okkal került az írásba!" Testvérek, én nem ezt az állítást kérdőjelezem meg, hanem azért mondtam hogy sajnos hogy szállóigévé lett, mert sokan bár emlegetik, mégsem így tekintenek az Szent Tanra! Javaslom: Vizsgáljuk meg ezt a sokak szerint egyszerű mondanivalóval bíró fejezetet! És mire a végére érünk, be fogjuk látni, koránt sem oly egyszerű, koránt sem csak egy dolog igazolására adatott, koránt sem csupán érdekesség, hanem igen is rendkívüli Tanítás ez a hívők életszabályaira-Értékrendjére és az evangelizációra vonatkozóan! Mindenek előtt azt az emberi gondolkodást szeretném feleleveníteni előttetek, ami valósággal teljesen el sekélyesítette eme nagyszerű Tanítás és magyarázat értékét... Eme felyezet első 21-bekezdése tehát az emberi és sekélyes gondolkodás eredményeként, azt mutatja hogy igen is van szentlélek keresztség, és aki magára valamit is adó hívőnek vallja magát, annak kutya kötelessége szólni nyelveken. Ezt a nézetet alátámasztandó: Hangoztatják a 38-as verset, miszerint:

„Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.”

Mindebből tehát kitűnik: A megtérés-bemerítkezés-Szentlélek keresztség a dolgok menete,ezek a valóságos meglétének kizárólagos bizonyítéka pedig a nyelveken szólás... Most pedig nézzük meg, valóban ily egyszerű, és egyvonalú történetleírás ez amit olvastunk? Elsődlegesen újra,(mint mindig) most is elmondanám: Mielőtt beszélgetni kezdünk, tisztázzuk az alapfogalmakat, mert ezek nélkül csak értetlenséget arathatunk! Mindenek előtt, beszéljünk a keresztségről... Defíniáljuk tehát ezen fogalmat: Mit jelent a keresztség? A Válaszom: Ebben a formában elismerem: Nem tudom... Maga a kereszt, a hívők számára úgy vonult be a köztudatba, hogy kivégzőeszköz... A Kőművesek-ácsok számára pedig mint stabilizáló szerkezet... Nézzük meg az eredeztető jelentését a Szent Tanban, vagyis a TANACH-ban... Nos ez eltarthat egy ideig, ezért rövidítek segítségül: NINCS ENNEK ELŐZMÉNYE! A legelső utalás a Keresztségre, a Máté evangéliumában találjuk.

Mt 3,1
”Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.”

Ha valamely fogalom az újszövetségi írásokban jelenik meg először, nos akkor joggal bizonytalanodhatunk el, hisz az Írásokból és Jézus elbeszéléséből rendíthetetlenül megértettük: Az Újszövetségi írások, a régen megígért Istentől küldött próféciák beteljesedésének megírásai! Tehát semmi újat nem tartalmaz, hanem csak a régi Ígéretek bekövetkezését! Ezúttal sajnos azt sem jelenthetem ki, hogy fordítási hiba történt... A problémánk többrétű, és bonyolult. De azt azonban láthatjuk,hogy sok félreértésre adott már eddig is okot, és az egységet megosztotta! Annak a ténynek, hogy mi volt valósággal János neve a Mt.3-alapján, nos ennek utána tudunk nézni az eredeti, tehát Zsidó környezetében! Nos, amit tudunk: A Név Izraelben meglehetősen egyszerű kijelentéssel bírt! Volt ugyanis, hogy a gyermeknek a szülei a körülmetélés napján nevet adtak... Abban a környezetben nem volt vezeték név, hanem csak egy személynév. Az esetünkben ez Johan volt. Ám azokban az időkben, ez a név, csakúgy mint a többi is, meglehetősen gyakori volt. Ezért hogy be lehessen azonosítani a viselőjét, az Apja nevét is viselte: ez így János esetében így hangzott: Johan ben Zákárjá, Vagyis: János Zakariás fia. Valószínűleg ez a név is gyakori volt, ezért ha híres személyről volt szó, akkor vagy a foglalkozását jelezték a névben, vagy a lakóhelyét. Lássunk egy példát erre: Magdalai Mária... Magdala egy halászfalu volt Kaparnaum közelében. Máriát tehát így tudták azonosítani... János pedig minthogy a foglalkozásáról híresült el, a foglalkozásáról is lett elnevezve. Így tehát máris láthatjuk: Johan Mikve... vagyis Bemerítő János.  A Keresztelő név tehát nem csak hogy érthetetlen, de hiteltelen is. A Mikvének-vagyis a bemerítésnek a Görög megfelelője : Baptiszt. Tehát tuti hogy nem félrefordításról beszélünk ez alkalommal! Van egy másik nézet is a Keresztséggel kapcsolatban, nézzük meg azt is: Jézus mondja:

Mk 16,16
„A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.”

Ebben az aspektusban tehát a keresztség, mint valami kapu, kizárólagos lehetőség, mint valami privilégium jelenik meg. Mit kezdjünk ezzel, hisz bár ismeretlen a fogalom, de minden bizonnyal valami rendkívül fontos dolgot takar... Javaslom ezért, Nézzük az eredetet, ami a Szent Tan, és abból építkezve keressük meg, mit helyettesít ez az ismeretlen fogalom. A Mikve, azaz a bemerítés fogalma nem ismeretlen valami előttünk. Hogy annak megismerjük az eredőjét és értelmét, vissza kell mennünk térben és időben Mózesig, nevezetesen addig a pontig, amikor Mózes átvezeti az Isten népét a Verestengeren! ( II.Mózes 14)

Az egykori Micrájim-azaz Egyiptom a szolgaság-sőt: a rabszolgaság földje volt. Isten az Ő népét úgy hozta ki, hogy vizen mentek át, a rabszolga tartó pedig beeveszett.

A Nép amikor a Verestenger medrébe beléptek, még szökött rabszolgák voltak, amikor pedig a túloldalon kijöttek, Immáron mint szabadok, az Úr szabadosai jöttek ki! Bennük nem tett kárt a víz, de az üldözők, mint rabszolgatartók... nos ők "nem úszták meg"... pláne nem szárazon! Ebben a történetben megláthatjuk a váltság egyik módját-formáját is: Akik ragaszkodtak a hatalmukhoz, és annak gyakorlásához, azok elvesztek, akik Isten vezetésére bízták magukat, megtartattak! Most engedtessék meg nekem egy megjegyzés, amimmost még nem lesz világos, de később érdekes eredményre vezethet.:

II.Mózes 14,13-16
„Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek. És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el. Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.”

Most pedig lássunk egy időben régebbi történetet: Az I.Mózes 6-ban Noéról olvashatunk, illetve az Ő történetéről, ami a megmenekülést jelenti számunkra. Noé idejében teljes volt a bűn a földön. Csak Noé volt kedves az Úr előtt, olyannyira hogy Noét és családját megkímélte az Úr... Érdekes de Noé esete is a bemerítést példázza számunkra! Jött az Özönvíz, és mindent elmosott, csak Noé és családja menekült meg. Itt mi volt a menekedés módja? Nos Bárkát készítettek... Hosszasan kutattam Testvérek, és biztosan kijelenthetem, a Bárka bizony fából épült... Mózes kezében a pálca, vagy bot is fából volt... És Mózes esetében a fa mutatta a megmenekedést, a fa által lett menekedés! Figyeljük csak:

II.Mózes 14,16
„Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.”

Isten tehát a fa által tartotta meg az Övéit. Noét és családját is a fa tartotta meg a vízeken. Sőt: Noé esetében is megfigyelhető a váltság! Aki engedelmesen hitt Istennek, és feadta a maga nézeteit, átadta az irányítást Istennek az tehát megmenekült! Testvérek: Nézzétek csak meg alaposan az I Mózes 6.fejezetét! Volt utasítás a hajó méretére vonatkozóan, volt utasítás a világításra-szellőzésre vonatkozóan,(ablakok...) A Helyíségek kialakítására vonatkozóan... De hol a kormány??? Noé pedig átadta a vezetést az Úrnak! Mint a menekülő Izraeliták is átadták az irányítást az Úrnak! A Megmenekülés módja tehát nem volt és nem is lesz az emberi okoskodás és leleményesség eredménye! A Bemerítés oka és folyománya tehát: a bemerítés előtt van a rabszolgaság és a bűn, a víz után pedig az Istenben és Istentől való szabadság! Ez tehát egy új élet! Ez tehát az Újjá születés! Ezek tehát a Bemerítés, azaz a Mikve előjelei voltak... utaltam ugye a fára is... nos, írva van:

5Móz 21,23
„Ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten előtt a ki fán függ; és meg ne fertéztessed azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül.”

Ide még vissza kanyarodunk, de most nézzünk a fával kapcsolatban egy rendkívül érdekes előjelet, ami igenis a mi váltságunkat prezentálja:

Királyok II. könyve 6,1-6
„És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk; Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el! És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek. És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak. És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem! És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.”

Az hogy a fejsze elmerült valahogy nem tud meglepni minket... de valamiért oly kevesen gondolnak arra, hogy a bűn bennünket ugyan így a víz alá húz! Valami okán oly sokan reménykednek abban, hogy a tudatos bűnválasztásuk mellett, mégis lebegni fognak a kegyelemben, és ezért utasítják el tudatosan az újászületést! Isten embere tehát egy fát dobott a vízbe!

„És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.”

Na itt már érdekes a történet: a fa a fizika törvénye szerint is fennmarad a víz színén... ám ebben a történetben a fa elmerül, és ennek folytán a fizika törvénye szerint, joggal elmerült fejsze feljön a víz színére... a váltság itt nyilvánul meg leplezetlenül! Az amely fenmmaradna elveszik, azért hogy az elvesző megmenekedjen! Pál is erről beszél nekünk:

Gal 3,13
„Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ.”

Illteve Péter:

1Pt 3,21
„A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által.”

És ha hiszitek, ha nem: Péter eme sorai tartalmazzák számunkra kulcsot annak megértéséhez, mi ez a fogalom, ami a Keresztyénység szára a Kereszt lett! Ha abban egyet tudunk érteni, hogy az Istentől való megtartás nem egy újonan előkerült valami, hanem egy eleve ígért és előjelzett tény, akkor megegyezhetünk abban is, hogy a megtartatás nem lehet hogy egy az Isten Tanításában, próféciáiban-ígéreteiben, előjellel nem bíró fogalom által történik... De mi lehet akkor az, ami a megtartatást lehetővé teszi, ami eleve igért, többszörös előjellel bír? Mi volt az, ami által az Örökkévaló magához kötötte az Izraelt,amely kapcsolatot fenn is tart, aminek lehetősége kiáradt Jézus engesztelő áldozata következményeként a nemzetekre is? Van ilyen egyáltalán? Nos van! Ez pedig az "ELJEGYZÉS"

Hós 2,18
„És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.”

Ha ezt a szót illesztem a keresztség helyére, akkor érdekes dolgot kapunk: Pál mondja:

2Kor 11,2
„Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.”

Nos a közelkeleten az a gyakorlat, hogy azok akik jegyesek,már a házasság szentségében élnek, a házasság törvénye vonatkozik rájuk minden tekintetben, pusztán a teljesség az ami még várat magára! Mindketten úgy élnek már hogy házasok. el nem hagyhatják egymást, mert ez házasságtörésnek számít. Most lássuk csak az Úr Igéjét:

Jer.31,31-37
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!”

Ebben az ígéretben pedig azt láthatjuk, hogy amikor az Örökkévaló azt mondja:

„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.”

Ez tehát nem egy valósággal új szövetség, ami előjellel ezeddig nem bírt, hanem a szövetség magasabb formáját mutatja fel! Mégpedig azt, hogy az eljegyzést az esküvő követi! És ezzel egyeznek a további írások, sőt: Jézus tanításai is! (Mt.5)

Minden ugyan az maradt, csak éppen egy emberileg elképzelhetetlen és betölthetetle szinten! Ennek betöltéséhez van szükség az Újá születéshez! Ezért mondja Jézus:

Jn 3,3
„Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.”

Na fussunk neki tehát újra és összefoglalva: Jézus azt mondja:

Jn 6,65
„És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.”

Tehát az első lépést Isten teszi felénk! Ez tehát az elhívás! Ezután jön a mi eljegyzésre vonatkozó kinyilvánításunk, amikor is hűséget fogadunk neki. Ezután jön a Szentlélek, mint ajándék Istentől, aki újonan szül minket, hogy felkészítsen bennünket az Istennel való járásra. Ez tehát az Újá születés, és ez egyben az eljegyzés is! És ezt követi a lakodalom, ami sajnos úgy vonult be a köztudatba, mint nagy zabálás és ivászat... De igazából a lakodalom az az esküvő! És erről beszél Ézsaiás:

Ésa 25,6-9
„És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból; S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket; Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott. És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!”

És erről tesz bizonyságot János is:

Jelenések könyve 21,1-4
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

És amiről mi beszélünk, mint nyelveken szólás, nos az nem kizárólagos és egyértelmű jel, hanem csupán egy ajándék a sok közül! Ezt mondja Pál:

Korinthusbeliekhez írt I. levél 12,1-30
„A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek. Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz. Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által. A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja. Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test? Így azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit. Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é? Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?”

És amikor Pál eme levélrészlet utolsó kérdéseként ezt kérdezi:

„Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?”

Akkor ezzel kijelenti, hogy: NEM! NEM MINDENKI! De visszatérve az Apcsel 2-höz, ráadásul minden tévhittel ellentétben, én azt állítom: Itt nem is a nyelveken való szólás nyilvánult meg, hanem Isten helyreállította ott, egy rövid időre jelül a Bábel torony építése előtti állapotot... Ott még nem voltak nyelvi nehézségek, és ez itt azt jelentené, hogy mi akik hívők vagyunk, nem kellene a megnemértést gyakorolnunk, hanem egy hitben, egy testben egy nyelvet is beszélhetnénk teljes egyetértésben... Ám most, eme rövid...(nek szánt) bevezető után, térjünk vissza az Apostolok cselekedeteinek eme fejezetéhez, és a kezdeti Igénkhez, ami áldás ígéretét is hordozza, miszerint:

Zsoltárok könyve 133,1-3
„Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!”

Ezen pillanat kép az Apostolok idejéből, tehát mint állítottam: Tanítással-példaadással bír! Na ja! Hiszen lássuk csak a jelent, és azt amit mi láthatunk: Meghirdetett Evangelizációkon egy rövid időre egymással kompromisszumot kötve,jól megszervezett körülmények között, mindenféle kellemes borzongásról-érzelmekről beszélve gondoljuk azt, hogy az evangéliumot hirdetjük. Ez persze meglehetősen kevés profitot hoz, úgy a szolgálóknak, mint azoknak akik részesednek a szolgálatból...A  nézők illetve az érdeklődők soraiban kb. 90 (!) százalékkal vannak az adott gyülekezet tagságából, hogy a szolgálók bátorítva legyenek... És sikerként van megélve: Húúúúú ki mertem állni! vagy: Én még szólni is mertem! Vagy: nem is vertek meg minket.... Hát ez lelombozó Testvérek... De ez hogy ment az elődöknek? Nos úgy, hogy az az írásból kiderül: Valóságos és igazi egységben élve, életükkel tettek bizonyságot a hitükről, a bennük lévő, Istentől való, Isteni szeretetről, és ez beszélt a szavak helyett! Erre az egységre adta az Úr az Áldását, megegyezve a 133-as zsoltárral, és a nyilvánvaló Isteni jelenlét sokakat meggyőzött és ezek csatlakoztak az egységhez, míg mások, félelmükben elkerülték őket! Hovatovább: ezek szerint ha mi is így élnénk, sokkal kevesebb báránybőrbe bújt farkas leselkedne ránk, lenne közöttünk, mert ők is félnének az Isten jelenlététől amit közöttünk tapasztalnának!

„A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.”

Mit mondjunk hát ezekre? vagy pláne az Apcsel 2-re? Idilli kép? Fantazmagória? Vágyott de még nem létező lehetőség? Vagy inkább a követendő példa,amihez vissza kell térnünk, hogy Isten akaratából, és Isten dicsőségére valós egységgé olvadjunk egybe? (!)

 


Nyomtatás