Amit a bűnről tudni érdemes

Amit a bűnről tudni érdemes

 

Mózes III. könyve 16,1-34
„És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, a kik akkor haltak meg, a mikor az Úrhoz járultak vala. És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, a mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhőben jelenek meg a fedél felett. Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bűnért való áldozatul, és egy kossal égőáldozatul. Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen fel; szent ruhák ezek; mossa meg azért a testét vízben, és úgy öltse fel ezeket. Izráel fiainak gyülekezetétől pedig vegyen át két kecskebakot bűnért való áldozatul, és egy kost egészen égőáldozatul. És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Azután vegye elő a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához, És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért. És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába. Áron pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, a mely az övé. És vegye tele a tömjénezőt eleven szénnel az oltárról, a mely az Úr előtt van, és vegye tele a két markát a porrá tört fűszerekből való füstölőből, és vigye be a függönyön belől. És vesse a füstölőt a tűzre az Úr előtt, hogy befedje a füstölő felhője a fedelet, a mely a bizonyság felett van, hogy meg ne haljon. Azután vegyen a tuloknak véréből és hintsen újjával a fedél felső színére napkelet felé; a fedél előtt pedig hétszer hintsen újjával a vérből. És ölje meg a bűnért való áldozati bakot, a mely a népé, és vigye be annak vérét a függönyön belől, és úgy cselekedjék annak vérével, a mint a tuloknak vérével cselekedett: hintse ugyanis azt a fedélre és a fedél elé. Így szerezzen engesztelést a szenthelynek Izráel fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt; mindenféle bűnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, a mely közöttök van, az ő tisztátalanságaik közepette. Senki se legyen a gyülekezet sátorában, a mikor bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig; és végezzen engesztelést magáért, házanépéért, és Izráelnek egész gyülekezetéért. Azután menjen ki az oltárhoz, a mely az Úr előtt van, és végezzen engesztelést azért is; vegyen ugyanis a tuloknak véréből és a baknak véréből, és kenje meg az oltárnak szarvait köröskörül. És hintsen arra a vérből az ő újjával hétszer; így tegye tisztává, és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságaitól. Miután pedig elvégezi a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést; hozza elő az élő bakot. És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába, Hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában. Azután menjen be Áron a gyülekezet sátorába, és vesse le a gyolcs ruhákat, a melyeket felöltött, mikor bement a szenthelybe, és hagyja ott azokat. És mossa meg a testét vízben szent helyen, és öltse fel a maga ruháit, úgy menjen ki, és készítse el a maga egészen égőáldozatát és a nép egészen égőáldozatát, és végezzen engesztelést magáért és a népért. A bűnért való áldozat kövérjét pedig füstölögtesse el az oltáron. Az pedig, a ki elvitte az Azázelnek való bakot, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután menjen be a táborba. A bűnért való áldozati tulkot pedig, és a bűnért való áldozati bakot, a melyeknek vére engesztelés végett bevitetett a szenthelyre, vigye ki a táboron kivül, és égessék meg azoknak bőrét, húsát és ganéját tűzzel. És a ki elégeti ezeket, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután így menjen be a táborba. Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a benszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény. Mert ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket; minden bűnötöktől megtisztultok az Úr előtt. Szombatok szombatja ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat; örökkévaló rendtartás ez. És végezzen engesztelést a pap, a kit felkennek, és a kit az ő tisztére felavatnak, hogy paposkodjék az ő atyja helyett, és öltözködjék a gyolcs ruhákba, a szent ruhákba: És végezzen engesztelést a szentek szentjéért, és a gyülekezet sátoráért, és az oltárért is végezzen engesztelést, sőt a papokért és az egész összegyülekezett népért is engesztelést végezzen. És örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok, hogy egyszer egy esztendőben engesztelést végezzenek Izráel fiainak minden bűnéért. És úgy cselekedék, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.”

Áldott Testvérek. Amiről eme fejezetben szó van, az valójában a Yom Kippúr, azaz: Az Engesztelés napja. Ezen a napon, az Örökkévaló, beül az ítélőszékbe, és mint: Dajan ha Emet, azaz Igaz Bíró ítéletet tart élők és holtak felett. Ezen a napon megy be a Főpap egy évben egyszer az Áldozati vérrel a Szentek Szentjébe,így szerezve Engesztelést a Nép bűnéért, és szintén ezen a napon mondhatta ki, és csakis a Főpap az Örökkévaló nevét. Erről a témáról már ugye Yom Kippúr napján beszéltünk, most pedig ennek a másik oldaláról beszélhetnénk, pontosabban a Bűnről. Az Örökkévaló Igéje így nyilatkozik:

III. Mózes 16,7-10
„Azután vegye elő a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához, És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért. És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.”

Vajjon ki ez az Azázel? Valójában, és egészen pontosan: Azaziél a neve, és egy Fő Angyal volt az Őrzők között. A bűne pedig, a titkos tudományok megtanítása az emberekkel, azon dolgok tanítása, amiket Isten nem akart az Embereknek adni. Ennek következtében a bűn az egész földön elterjedt és naggyá lett, és az emberek szenvedtek és meghaltak a bűn miatt. Henok könyvében ezt olvashatjuk:

Henok 10,1-8
„Ekkor megszólalt a Magasságos, a Szentséges, és Hatalmas, szólt, és elküldte Urielt a Lámek fiához, mondván neki: "Menj el Noéhoz, és az én nevemben mondd neki – rejtsd el magad – és nyilvánítsd meg számára a közeledõ véget: hogy az egész föld el lesz pusztítva, és özönvíz fog eljönni az egész földre, ami elpusztít mindent, ami azon van. És ezért utasítsd õt, hogy megmenekülhessen, és az õ magja megmaradjon a világ eljövendõ nemzedékeiért". És Ráfaelnek pedig azt mondta az Úr: "Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd õt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd õt. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard õt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot. És az ítéletnek nagy napján a tûzre lesz vetve. És gyógyítsátok meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdessétek a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bûnt.”

Így lett hát, hogy a III. Mózes 16 alapján, az Azázel bakjára mondták a nép bűnét, és kivitték a sivatagba. De mit jelent ez, a mi számunkra? Nem az én bűnöm!!! Menjen ahhoz, akitől jött a bűn! Előbb beszéljünk talán a Bűnről... Nos a bűnnel kapcsolatban szintén nagy tévelygések vannak a hívők között... A Bűn / Avera/ tekintetében, ezen alkalommal ne a Katolikus nézeteket vegyük alapul, hanem az érdekesség kedvéért az Ősi Zsidó tanítást... Az Avera szót a Bűnnel azonosítjuk, de pontos jelentése: "megszegés"- "áthágás". A Bűnösök akik:

1; Szándékos bűnösök, vagyis akik akaratlagosan követnek el egy bűnt,úgymint: Lázadás- Ellenkezés Istennel, és ezért a legszigorúbb elbírálás alá esnek ("B'mezid").

2; Véletlen bűnösök, akik akaratukon kívül követik el a bűnt és ezért enyhébb elbírálás alá esnek ("B'shogeg").

3; Azok a személyek, akiket nem zsidó közösségben neveltek fel és ezért nincsenek tudatában cselekedeteik következményének . Ezeket a személyeket ("Tinok Shenishba") nem tartják felelősnek cselekedeteikért.

Ezen utóbbi kategóriára hivatkozik Péter is,az Apcselben:

Csel 17,30
„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek...”

A Bűnök kategóriái pedig:

1; Pesha: szándékos bűn; a modern héberben: bűncselekmény, vagy Mered (azaz „lázadás”). A bűnt elkövetése Isten parancsainak szándékos, közvetlen, akaratlagos megszegése.

2; Avon („gonoszság, romlottság”) – a paráznaság vagy a túlzott érzelmek-vágyak bűnei. Szintén akaratlagosan, szándékosan elkövetett bűn, de nem Isten akaratával szemben.

3; Cheit – nem szándékos, gondatlanságból elkövetett bűn.

A zsidók szerint egyetlen emberi lény sem tökéletes és minden ember követ el bűnöket az élete során. Egyes bűnök azonban (mint például az avon vagy cheit) nem kárhoztatják örök szenvedésre a bűnöst, a pokolt csak az igazán kirívó, Isten akaratát semmibe vevő bűnösöknek tartották fenn. A zsidó szentírások és a rabbinista értelmezések alapján Isten éppen ezért a büntetést mindig könyörületességgel mérsékli. És erre hivatkozva mondja János:

I János 5,12-21
„A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében. És ez az a bizodalom, a melylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk ő tőle. Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, a ki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn is. Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem a ki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet. Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!”

Ezen fejezet 17-es verse szerint:

„Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn is.”

Nos akkor ugye látjuk is, hogy az eredeti közeg, A Zsidó környezet szerint, a halálos bűn, a Pesha, ami az Isten akaratával szemben történő, akaratlagos bűn! Vegyünk két példát a Szent Tanból: Dávid, bár sok bűnt követett el, de egyik sem volt "Pesha" azaz Lázadás. Volt ugyan "népszámlálás" Ez egy véletlen, vagy tudatlanságból elkövetett "Avera" azaz: Bűn volt. Volt Leskelődés-paráznaság... ez pedig "Avon" volt, ami bár romlottság... De nem lázadás. Minden esetben pedig ott volt Dávid szívében, a maró fájdalom, amit a bűnei miatt érzett, és az Isten előtt való töredelmes bűnbánat. De nézzük Saul esetét: Minden esetben Pesha volt amit elkövetett, tehát lázadás és Istennek való szándékos ellenszegülés.

Példabeszédek 24,16-18
„Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek. Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved, Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.”

Áldott Testvérek: Vajon mi az ami megkülönböztet bennünket a letaszítottaktól? Miért van számunkra kegyelem, és azok számára miért nincs? Vajon mi az oka annak, hogy nekünk megadja az Úr a megtérés lehetőségét oly sokszor is? Az Angyalok csupán egyszer buktak, és bár az Ő bukásuk a Pesha volt, vagyis a szándékos ellenszegülés-lázadás, de az ő esetükben is ott volt a bűnbánat, és a kegyelemért való folyamodás... Nekik nincs kegyelem- nekünk van... Azt szoktuk mondani: Ők nem hit által követték Istent, hanem a számukra látható Istent követték, vagy kellett volna követniük, nekünk pedig a láthatatlant, és ezért a Hit által adatik a kegyelem. De ez azért nem teljesen van így... Hiszen vannak akik Hite már meggyőződéssé érett, és ezek számára már a láthatatlan, nem is láthatatlan. Valahogy így ír erről a Zsidókhoz írt levél szerzője:

Zsid.11,24-27
„Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.”

És tudjuk hogy nem "mintha" látta a láthatatlant, hanem látta! Akár csak mi! Ez már több mint HIT. Ez már meggyőződés! Akkor ha ez így van, mégis mi az amiben különbözünk azoktól, akik számára nincs kegyelem? Tehát a bukottaktól? Nos a VÉR!

Mózes II. könyve 12,1-13
„Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.”

Azok az emberek, ott és akkor mind tökéletesek voltak? NEM! Bűntelenek voltak tehát? NEM! Mégis megmenekedtek a pusztítótól... Mert a Vér beszélt értük! Azóta eltelt pár évszázad, és megszületett Béjt lechem városában a Messiás! Az Ő vére pedig mindenkiért szól... Ha.... de mikor is? A Messiást az Örökkévaló, csak az emberekért adta! Ez a különbség! A Bukottakért nem adta, de értünk igen! Most értjük meg azt a szeretetet, amit érez irántunk a Teremtőnk. De beszéljünk a vérről:

3Móz 17,14
„Mert minden testnek élete az ő vére a benne levő élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, irtassék ki.”

Illetve ennél messzebb menve:

3Móz 17,11
„Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.”

És a legnagyobb - a legcsodálatosabb:

Jn.6,30-57
„Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz? A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek. Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon. Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá. És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá? Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk? Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké. Figyeljünk csak az 56-57-es Igékre: 56. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.”

Az Ő vérért inni, azt jelenti: Az Ő életét élni! Ha az Ő életét éled, akkor érted is szólt az engesztelés!

 


Nyomtatás