Békesség

Békesség


Ha a békességről hallunk, általában meg tudjuk azonnal válaszolni hogy mit értünk békesség alatt. Tegyétek fel magatoknak most a kérdést, hogy számotokra mi a békesség!

Mire jutottatok?

A világi békességét mindannyian kifogástalanul jól ismerjük. Ugyanis a világi békesség a láthatókra épült, úgy mint a biztos és jól fizető munkahely, hitel nélküli ház, a bankszámlán levő milliók és a többi... De nekünk vajon ebben a békességben kell élnünk? Amint már kiemeltem, ezek látható dolgok. Viszont ahogyan meg van írva, az igaz hitből fog élni:

Zsidó levél 10,38
„Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.”

Akik Istenéi azok Isten által megszenteltek lettek, ami azt jelenti, hogy a világból különválasztott minket. Éppen ezért, ránk már nem a világi értékek vonatkoznak, hanem az Isteni értékek és az Ő törvényei. Isten törvényei pedig minden esetben felülír minden más törvényt! Ezért van az, hogy számunka a hit adatot, amiben meglelhetjük a békességünket:

Zsidó levél 11,6
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”

Kérdezem: ha az életünk oly gondtalan hogy már nincs szükségünk hitre, akkor vajon Istennek tetsző életet élünk-e? Az előzően felolvasott igerészből világosan kiderül, hogy akkor nem! Isten sohasem ígért gondtalan életet a követőinek:

Márk evangéliuma 10,29-30
„Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.”

Jézus nem árult „zsákbamacskát”, elénk tárta hogy mi jár a követésével. De kaptunk is egyben egy csodálatos ígéretet:

János evangéliuma 14,27
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”

Jézus tehát békességét adja nekünk, de nem munkahely, ház vagy a mammon bármely formájában, hanem az Ő békessége szerint! De mi az Ő békessége és hogyan lehet a miénk?

János evangéliuma 16,32-33
„Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”

Jézus előre megmondta a tanítványoknak, hogy mi fog történni (elhagyják Jézust). Az is kiderül, hogy mindezt azért mondta el Jézus nekik, hogy békességük legyen Őbenne! Most ha összerakjuk ezt, akkor megértjük, hogy az Őbenne való békesség, az Isten akaratának a beteljesedése. Hiszen egy prófécia teljesült be:

Zak. 13,7
„Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.”

A történet arról árulkodik, hogy nem csupán Jézust akarták elfogni, hanem a tanítványait is. Ugyanis Jézus több ízben is védte tanítványait:

János evangéliuma 18,4-9
„Jézus azért tudván mindazt, ami reá következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek? Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velök Júdás is, aki elárulta őt. Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének. Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust. Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el; Hogy beteljesüljön a beszéd, amelyet mondott: Azok közül, akiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.”

Ehhez még hozzátársul az, hogy Péter nekiállt kardoskodni és levágta Málkus fülét. Észrevesszük hogy Péter nem akarta elhagyni Jézust? Sőt, még Jézus elfogatása után is követte Őt! Jézus akarata az volt, hogy a tanítványokat ne fogják el akkor. Ám a történethez az is hozzátartozik, hogy valójában a tanítványok megbotránkoztak Jézusban. Ez pedig azért történt, mert nem így képzelték el az eseményeket. Nem értették hogy szükséges Jézusnak meghalnia és feltámadnia. Úgy gondolták, hogy Jézus a halál helyett felállítja királyságát és együtt fognak uralkodni Vele.

Ezért volt az, hogy mielőtt még megtörtént volna Jézus elfogatása, a békességét adta a tanítványoknak. Vagyis azt, hogy mi az Ő akarata és nyugodjanak meg ebben.

Hoztam nektek egy gyors tesztet, amiből megállapíthatjátok, hogy megvan-e bennetek Isten békessége: Ha szívből tudod imádkozni minden helyzetben, hogy: „Uram, legyen meg a Te akaratod”, akkor megkaptad a Tőle jövő békességet.

Szót ejtettem már a hitről, amely nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt. Az Istentől jövő békességet csakis hit által kaphatjuk meg, hiszen mivel a békességünk Őbenne van elrejtve, ezért csak úgy kaphatjuk meg Tőle ha hiszünk az Ő ígéreteinek. Azok tesznek félre minden mást a világ békességéért, akiknek a szívük e világban található. De ha a mi szívünk Istennél van, akkor a hitünk által békességet kapunk minden körülmény ellenére. A mi békességünk ugyanis reményre szól, egy olyan reményre amely nyilvánvalóvá lett számunkra, mégpedig hogy eljő az a nap, mikor már nem e világ napfényére kelünk fel, hanem Isten világosságára.

Lukács evangéliuma 18,17-25
„Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba. És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.”

Sok mindent rejt ez az igerész, de amit most ki szeretnék emelni, az a főember szomorúsága, ami elárulja, hogy a gazdagságában volt a biztonsága vagyis a békessége. Jézus rátapintott az érzékeny pontjára, mint ahogy az lenni szokott mindannyiunk életében, hogy szembesít bennünket azzal, ha valami átvette Tőle az első helyet. A gazdagoknak azért nehéz bejutni az Istennek országába, mert többnyire náluk nem az Úr ül a trónon, hanem a pénzük. A múlt alkalommal beszélgettünk az Isten országáról vagy ha úgy tetszik, a mennyeknek országáról, amely nem csak a Mennyország, hanem minden más is, ahol Isten uralkodik. Mi is úgy lehetünk az Isten országának a polgárai, ha az életünk minden területén az Úr uralkodik. Ez a teljes átadás, hogy többé már nem a saját törvényünknek, akaratunknak élünk, hanem az Isten akaratának.

A következő kérdést úgy is feltehetem, hogy miben van a biztonságunk?Mert amiben megleljük a biztonságunkat, ott fogjuk meglelni a békességünket is. Gondoljunk csak a mártírokra, akik Jézus követése miatt szenvedtek kínokat és végül öltek meg. Az ö életük nem e világ kincseiben volt elrejtve, hanem az Istenben. Ezért is tudtak még a kínzás közepette is énekelni, tudták hogy semmi sem szakíthatja el őket Istentől. Bocsánat a kifejezésért, de talán felültette volna őket Isten? Nem de Jézus világosan megmondta?:

Máté evangéliuma 10,34-36
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe.”

Akik Jézust nem csak a szájukkal követik, hanem a cselekedeteikkel is, azok üldöztetéseknek lesznek kitéve. Ez pedig azért van, mert ha Jézus rendelete szerint élünk, akkor az szálka lesz mindazoknak a szemében, akik nem Isten akarata szerint élnek. Azért gyűlölik meg Isten gyermekeit, mert a bennük élő Világosság (Jézus) megvilágítja a sötétségüket.

1Mózes 1,1-4
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.

Amiképpen kezdetben elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől, akképpen választott el minket (szentelt meg) a világból. Ezért mondja az ige:

1Thesszalonikai levél 5,5
„Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!”

Mit jelent a világosság fiainak lenni? Mi a világosság?

János evangéliuma 8,12
„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”

Tehát Jézus a világosság! De mit mondott még Jézus?

Máté evangéliuma 5,14
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.”

Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a Világosság bennünk él. Vagyis Jézus! Értsük meg a következő igerészt is:

János evangéliuma 11,8-10
„Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy? Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.”

Első olvasásra úgy tűnhet, hogy mikor nappal van, nem kell félni a megkövezéstől. Ám mikor Izrael népe megkapta a törvényt Istentől, Isten nem kötötte napszakhoz a megkövezést. Vagyis Jézus itt nem a nap világosságáról beszélt, hanem önmagáról! A tizenkét óra a nap legfényesebb időpontja és ahogyan az ige is mondja:

Ézsaiás könyve 9,2
„A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!”

A tanítványok abban a világosságban jártak, amely a teremtés első napján is ránk köszön: Jézus! (Isten csak a negyedik napon teremtette meg a napot)! De Isten újra helyreállítja azt ami kezdetben volt:

Jelenések könyve 21,23
„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.”

Jézus tehát azt mondta a tanítványainak, hogy mivel velük van, munkálkodjanak! Jézus ugyanígy velünk van, mégis sokan ébredésre várnak, pedig erre nem várni kellene hanem felébredni. Emlékeztetőül újra felolvasom ezt az igerészt:

„Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.”

Mit jelent Jézus világosságában járni? Annyit jelent, hogy Jézus akarata szerint járni! Aki pedig az Ő akarata szerint jár, az azért nem botlik meg, mivel az Ő igéjére tekint. Ugyanis az Ő igéjéből tudhatjuk meg az akaratát. Azt az elhívást kaptuk, hogy cselekedjük az Ő akaratát és nem azt, hogy keressük a békességet. Hiszen az a békesség amely Istentől való, azt nem keresni kell, azt Isten adja azoknak, akik az Ő igéje szerint munkálkodnak.

2Thesszalonikai levél 3,16
„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet...”

Vagyis nem a körülményektől függ a békességünk! Az Istentől jövő békesség nem megérinthető, szemmel nem látható, ezért van az, hogy nincs ami elvehetné tőlünk. Mert ahol a szívünk, ott a békességünk is.

Zsidó levél 12,14
„Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat:”

Ámen

 


Nyomtatás