A Kármel

A Kármel

Jer 17,13
„Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!”

Mindenekelőtt, beszéljen az ige:

2Sám 22,31
„Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.”

A Jer.17,13 félelmes dolgot vetít elénk, amit sajnos sokan nem ismernek fel! Pedig az Úr világosan beszél. Vannak hívők, akik a legegyszerűbb dolgot is agyon bonyolítják, míg a valóban bonyolult dolgot, végletesen és végzetesen leegyszerűsítik. Meg kell érteni, hogy az Úr szava: Cháj vö Moot. Azaz: élet, vagy halál. Mielőtt megkezdenénk a ma esti anyagot, lássunk egy gyakorlati példát, ami a szinoptikusok írása alapján megtörtént eset.

János Evangyélioma 8,1-12
„Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolván, írt vala a földre. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”

Az írástudók és a farizeusok tehát egy tetten ért asszonyt hoztak Jézus elé, és apellálva a mózesi törvényre (ami valójában nem Móse törvénye, hanem az Örökkévaló igéje), azt várták, hogy Jézus ámen-t mond a megkövezésre. Erre a legtöbb keresztyén azt gondolja és mondja: „mert Ő mindent megbocsát, és ez a jele annak, hogy elég csak a nevében hinni és megbocsátatnak a bűnök.” Pedig nem erről van szó! Valami nagy dolog történt ott és akkor Jézus által, mert megszégyenülve mentek el a vádlók, mégpedig szavak nélkül szégyenültek meg. Ennek okát, a maiak közül egy sem tudja, csak ötletel. Megmondom mi történt ott és akkor: mindenekelőtt a törvény, amire apelláltak a vádlók.

III.Mózes 20,10
„Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.”

Tessék mondani: a fent említett történetben, hol volt a férfi? Őt miért nem hozták Jézus elé? Meg van írva:

Mózes V. könyve 4,1-2
„Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.”

És ismét:

V Mózes 12,32
„Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!”

Ha valaki csak egy igét is elvesz abból, amit az Örökkévaló adott, vagy hozzátesz valamit, az tehát elhagyja az Urat, mert nem az Ő szava szerint jár. Ha pedig ez van, akkor:

Jer 17,13
„Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!”

És ahogy olvassuk a fent említett történetet, ami valójában példa a maiak számára:

Jn.8,5-6
„A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.”

Na, kérem ennyire fontos, az igéhez való hűség! Jézus így szól:

Jn.8,12-32
„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz. Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem. A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem. Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek. Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája. Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda. Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda? És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való. Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben. Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek. Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala. Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik. Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok. És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek. A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne. Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.”

Ez ugye egyértelműen azt jelenti, és pedig egyenesen az Úr szájából hangzik el: az igében való járás, és abban való megmaradás vezet a szabadulásra! És ezzel meg is érkeztünk a ma esti témánkhoz:

Galátziabeliekhez írt levél 1,1-24
„Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból); És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek: Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. A kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen. Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel, Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba. Azután három esztendő mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig. Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát. A miket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba. Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt; Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított. És dicsőíték bennem az Istent.”

Figyeljünk újra:

„Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.”

Ez azt jelenti számunkra, hogy sajnos rengeteg evangélium hirdettetik a világon, és ezekben az az egy a közös, hogy mind hazugság! Az egyik azt hirdeti: minden rendben, ne aggódj! A másik azt: Isten azt akarja, hogy jól élj ezen a világon. A harmadik egy gyülekezet, felekezet kizárólagosságát hirdeti, megint másik azt: amit hallani akarsz. Az önfeladásról, önfeláldozásról, testi javak megvetéséről nem beszél egy sem, sőt: szenvedés, üldözés, megalázás, önmegtagadás, új életre születés, a törvény szerinti élet, nem is említtetik a legtöbb helyen. Figyeljük Jézus tanítását:

Máté Evangyélioma 24,1-14
„És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”

A 13-as vers azt mondja, hogy állhatatosak maradnak meg. Állhatatosnak, kitartónak a nehézségekben, üldöztetésekben kell lenni, a gonoszság és a hazugság, a tévelygés ellenére. Jézus ugyanitt azt is mondja:

Mt.24,24-25
„Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek.”

Mennyire kell ismerni az igazságot, mégpedig a teljes igazságot ahhoz, hogy megállhassunk a hazugság ellen? De menjünk tovább. A 14-es vers:

„És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”

Mi ez az evangélium? A Máté evangéliuma lenne? De azt mindenhol hirdetik. Figyeljünk csak:

Jn.16, 20-22
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul. Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra. Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.”

Áldott testvérek: a szülés, születés nem örömteli pillanat, sem az anyának, sem pedig a babának. Ez így adatott Istentől, midőn azt mondta:

I Mózes 3,16
„Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.”

Akik ebben a világban a jólétet keresik, esetleg megtalálva abban is élnek, tehát akik az e világi élvezeteket preferálják, azokról így szól a szent tan:

Hóséjá 13,12-13
„Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne! A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.”

Az előzőekben már beszéltünk Efráimról. Ugye emlékszünk még? Ennyit a siker evangéliumokról, és a könnyű üdvösségre jutásról. De vissza a témánkhoz: így szólt Jézus a tanítványaihoz.

Mt.28,18-20
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”

Jézus a próféciákra utalt, amikor a tanítványaira bízta a tanítványozást!

Ésaiás próféta könyve 2,1-5
„Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!”

Illetve:

Zak 8,23
„Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!”

Tehát ne a pogányok, akik nem ismerik az Istent, tanítsák a zsidókat, hanem fordítva! Ha a pogány megismeri az Örökkévalót és az Ő igéjét, vagyis a Messiást, az meg már nem pogány! Ám idáig el kell jutni! Felekezetek, dogmák, alapító szabályok, kirekesztések, személyválogatások, teóriák. Ezek csak emberi ötletelések, és nem Isten Ismeret! Most tehát a Galata levél. Ott és azokban az időkben, a hitnek egy félelmes egyvelege kezdett életre kelni. Mert elsőként ott voltak a részben megvilágosodott zsidó hívők, akik a nemzetekből megtérteket testileg is zsidóvá akarták tenni, ami persze nem helyes, bár még mindig kevésbé rossz, mint amit a részben hívők és részben pogányok kezdtek el hirdetni. Pál így szólt a testi átváltozásról:

I kor.7,17-24
„Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem. Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? me metélkedjék körül. A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása. Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon. Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal. Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen a ki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája. Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái. Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.”

Ez tehát azt jelenti: ne testileg akarj zsidó lenni, hanem lelkileg Isten gyermeke! Hiszen mindannyian új testet kapunk majd az Isten előtt! Nem az a fontos, amit lát az ember, hanem az, amit Isten lát a szívünkben! És most beszéljünk az igazán nagy tévelygésről: amikor a félig hívők, avagy félig hitre jutottak kezdenek tanítani és eltévelyíteni, amikor a félig megtértek rekesztik el a világosságot a hazugságaikkal, ami az ötletelés kategóriája. Sajnos belőlük van több, és általánosságban mondható: ők a gyülekezti vezetők, tanítók, azaz bálványpapok, mert hamis messiást prédikálnak. És akik azok helyességéről tesznek bizonyságot, azok a hamis próféták! Pál egyértelműen így szól:

Róma 3,29-31
„Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által. A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.”

A zsidót hitből, tehát az Ő hitében kap megigazulást! A pogányt pedig hit által, ami azt teszi, hogy a pogánynak előbb hitre, mégpedig igaz hitre kell jutnia, hogy majd abból, abban megigazítsa őt az Isten (jól jön a zsidó a háznál). Mert a zsidók ismerik az Örökkévalót és ismerik az Ő igéjét, ami-aki az igazság, ami testté lett! Na, ez az a pont, ami az e világ fejedelmének, és az ő követi szorgos munkájának köszönhetően mára szinte kiveszett! Ám így nincs tanítás és van tévelygés. Az igére vonatkozóan az alapigazság: mindent vagy semmit (V.Mózes 30)! Ha teljességében megtartod, áldásodra lesz, ha megveted vagy szelektálod, minden betűje átokká lesz ellened! Vannak a hívők körében elfogadott testi reflexek. Egy rész hit, egy rész testi bölcsesség, egy rész igei vezetés, egy rész emberi vélekedés. Veszélyes egyveleg ez testvérek! Még a házi asszonyok is tudják, nem jó ötlet a színeset együtt mosni a fehérrel! Nem jó dolog az összemosás! Így szól az Örökkévaló:

Jeremiás próféta könyve 18,1-15
„Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván: Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet! Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon. És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni. És szóla az Úr nékem, mondván: Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza! Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem: De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam. És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem; De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a melylyel vele jót tenni akartam. Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket! Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekeszszük. Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya! Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek? Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;”

A megtérésre való hívásról, és annak elutasításáról így:

Jer 6,16
„Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!”

Ezekre az ítélet:

Sofóniás próféta könyve 1,1-9
„Az Úr igéje, a melyet szólt Sofóniásnak, a Kusi fiának, a ki Gedáliás fia, a ki Amariás fia, a ki Ezékiás fia, Jósiásnak az Amon fiának idejében. Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr. Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr. És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt; Azokat is, a kik a háztetőkön az ég seregének hajlonganak; és azokat, a kik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra is; Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétől, és a kik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle. Hallgass az Úr Isten orczája előtt, mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, megszentelte az ő hivatalosait. És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, a kik idegen öltözetbe öltöztek. És megfenyítem mindazt, a ki a küszöbön ugrál ama napon, a kik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.”

És most lássunk, halljunk és értsünk: 

I.Kir.18,21
„És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.”

 


Nyomtatás