Jézus áldozata

Tanulmányok Találatok: 810

Jézus áldozata

Áldott Testvéreim, a mai napon látszólagosan tej táplálékban lesz részünk, de mint mondtam, ez csak látszólagos. Jézus áldozatáról lesz szó, amelyről a kereszténység nagy része úgy gondolkozik, hogy ennél mi sem egyszerűbb megérteni. Mégis úgy látom, hogy nagyon kevesen értik, és a keresztényeknek is kell hirdetni az evangéliumot.

Jézus áldozatáról csupán úgy gondolkoznak, hogy Jézus azért adta az életét az emberekért, hogy aki hisz benne, annak örök élete legyen. Erről szól ez az igevers:

János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Ez az ige, mint Isten minden más igéje szent és igaz. Csakhogy az emberek könnyen átgördülnek a hit fogalmán, pedig a hit nem az Isten létezésének a meggyőződésében merül ki, hanem minden más is, ami Istenhez tartozik. Csak hogy említsek néhányat, ilyen a változatlanságában való hit vagy az igéjéhez való hűség.

Miközben sokan úgy tartják, hogy Jézus áldozata által a bűn már nem választhat el minket Istentől, addig a bűn cselekvésének a szabadságában élnek és azt hiszik, hogy Jézus azért halt meg értük, hogy a bűneik ellenére üdvözülhessenek. Pedig Jézus nem azért halt meg és támadt fel, hogy a bűneinkben élhessünk tovább. De hogy megértsük Jézus halálának az értelmét, nézzük meg a Jézus előtti időket, hogyan éltek hitben az emberek.

Isten törvénybe adta akaratát, amelyet az emberek elé tárt, hogy megtartva életük legyen. Viszont Isten jól tudta, hogy az első emberpár bűnbeesése által a gonosznak hatalma lett az ember teste felett, vagyis az ember rabja volt a teste kívánságainak. Éppen ezért Isten elrendelte a vétekért és a bűnért való áldozatokat, hogy az áldozatok révén bocsánatot nyerhessenek. Amit pedig ki akarok emelni mindebből az az, hogy a vétekért és a bűnért való áldozatok Isten törvényéhez tartoztak. Tehát akik Isten parancsolatai által éltek, de a vétkeik és bűneik miatt áldozatokat mutattak be, azok teljes mértékben megtartották Isten törvényét:

5Mózes 30,10-14
„Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.”

 Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy úgy akkor, mint most is, sokan voltak, akik csak állatáldozatot mutattak be a vétkeikért és bűneikért, de a szívükben nem volt igazi bűnbánat. Hasonlóképpen cselekszenek azok a keresztények is, akik könnyedén bűnt cselekednek, majd egy természetes bűnbánó imával Isten elé járulnak. Sokaknak természetessé vált a bűn elkövetése és természetes reflexé a bocsánatkérés. De ezekre az áldozatokra (akkor állatáldozat, most meg szóbeli áldozat) Isten nem tekint, vagyis a szívből meg nem bánt bűnök megmaradnak mindazoknak, akik nem Isten szíve szerint élnek. A másik dolog amit csakugyan fontos megemlíteni, hogy Jézus földre való eljövetele előtt is az emberek Isten kegyelmében reménykedtek, mert állatok vére nem mos el egyetlen bűnt sem:

Zsidó levél 10,1-10
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek, Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.”

Itt két nagyon fontos dolgot szeretnék megemlíteni, elsőként ezt a részt:

„Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.”

Isten törvényének az átszegése esetén, a bűn mértéke szerint az ítélet lehetett halál, vagy állatáldozat bemutatása. Ha nem halálos bűnt követett el, akkor a bűne mértéke szerint kellett állatot áldoznia. Tulajdonképpen a fő mondanivalója az, hogy az állat halt meg a bűnt elkövető ember helyett, de ez sem a bűn eltörlése céljából történt, hanem az ember megjobbításáért. Jól tudták, hogy Isten kegyelme nélkül esélyük sem lenne az üdvösségre.

A másik nagyon fontos dolog amit ki szeretnék emelni az imént felolvasott levélben, hogy Isten eltörölte az elsőt Jézus eljövetelével, hogy a másodikat állítsa a helyére. De mi az első?

„áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek”

Vagyis az állat áldozati rendet törölte el Jézus, és e helyére állította a másodikat. De mi a második?

„Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat.”

Vagyis az áldozat helyére állította Isten akaratának a cselekvését, más szóval az engedelmességet! Ezért mondja az ige:

Zsidó levél 10,26-29
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”

Ezt az igét úgy szokták megkerülni, hogy az igazság teljes megismerésére nem lehet eljutni. Pedig jól tudjuk, hogy Jézus az igazság, és Jézus nem tette véka alá Isten parancsolatát, sőt! Amiről kijelenti Isten az igazságot, és arról nekünk tudomásunk van, akkor Isten azt már számon kéri tőlünk. Gyakorlati példának hozhatom azt, hogy ha valaki tudomást vesz arról, hogy Isten előtt utálatos a gyalázatos beszéd, az eljutott erre az igazságra és Isten számon fogja kérni tőle, ha mégsem fékezte meg a nyelvét. De akár vehetjük a gyilkosságot is, ha valaki megértette Isten igéje által, hogy nem szabad gyilkolni (bár ez alapnak mondható), az eljutott a teljes igazságára, és ha gyilkol, Isten azt számon fogja kérni tőle. Ez az igazságra való teljes eljutás.

Előzőleg beszéltem arról, hogy Jézus áldozata előtt, az emberek a testüknek rabjai voltak, azaz a testükben levő bűn uralkodott rajtuk. Jézus váltságáldozatára most fogunk visszatérni és egyben megérteni azt, amit az apostolok tanítottak, és amit a mai kor kereszténység nagy része elvet. Testvérek, Jézus áldozata által halálra ítélte a testünkben a bűnt, hogy akikben valóssággal él, az már ne a bűnnek, hanem Istennek szolgáljon. Ezért is olvastuk azt a zsidókhoz írt levélben, hogy eltörölte az áldozatot és helyébe az engedelmességet kéri. Ezt tette lehetővé Jézus az áldozata által, hogy engedelmeskedhessünk Istennek! Mert Őelőtte nem tudtunk engedelmeskedni Istennek, mert a testünkben uralkodott a bűn, de mióta Jézus valósággal bennünk él, azóta a kísértések felett minden esetben diadalmaskodhatunk.

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Tudjátok Testvérek, Jézus valódi neve Jeshua, aminek a jelentése: szabadító. De mitől szabadítja meg a benne hívőket? Nem a parancsolatoktól, nem a felelősségtől vagy az engedelmességtől, hanem a bűnöktől (amint olvastuk a Jn 8. fejezetében)! Jézus születése előtt is ezt az üzenetet közölte az angyal Józseffel:

Máté evangéliuma 1,20-21
„Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.”

Az Isten országáról létezik az a felfogás, miszerint ott majd nem lehet bűnt elkövetni. Pedig a Sátán is elbukott, hiába volt tökéletes és bűntelen környezetben. Ezért az Úr olyanokat vesz királyságába, akiknek a szívük tiszta a bűn cselekvésétől. Így akik szándékosan bűnt cselekednek, azoknak nem lesz helyük Isten országában. Bár itt szeretném megjegyezni, hogy akikben Jézus valósággal él, azok máris az Isten országának a polgárai lettek, Isten országa pedig ott van, ahol Isten trónon ül.

Jézus az áldozata által szabad utat adott az Atyához, ezt jelképezte a kettéhasadt kárpit, csakhogy Jézus beállt a kárpit helyére, és csak azokat engedi be, akik hozzá hasonlóvá lesznek.

Zsidó levél 10,19-21
„Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, Azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, És lévén nagy papunk az Isten háza felett:”

Jézus azért halt meg értünk, hogy többé ne a bűnnek, hanem Istennek szolgáljunk. Nem találtatott benne bűn, és így diadalmaskodott a Sátán felett és egyben így adta meg nekünk azt a csodás szabadságot, hogy nem vagyunk már a testünk rabjai.

Értjük? Nem azért halt meg, hogy az áldozata által annyi bűnt söpörhessünk a szőnyeg alá, amennyit csak szeretnénk. Azért halt meg, hogy többé ne test szerint éljük életünket:

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

Ezután pedig ejtsünk szót a kegyelemről, és az imént felolvasott ige folytatása következzen:

Galátzia levél 2,21
„Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”

Isten kegyelme nélkül nem volna egy ember se, aki üdvözülhetne. Mert nem a törvény cselekvése által van üdvösségünk, viszont az élő hithez a törvény cselekvése jár. Nincs az egyik a másik nélkül, szét nem választhatóak. Mégis sokan megpróbálják, és csupán hisznek, de nem cselekszik Isten akaratát. Ezeknek nincs üdvösségük, mert Jézust nem a szánkban és az elménkben kell megőriznünk, hanem elsősorban a cselekedeteinkben. 

Nem azért halt meg Jézus, hogy legálisan bűnt cselekedhessünk, nem azért, hogy ne kelljen felhagynunk az utálatos cselekedeteinkkel. Nem azért halt meg, hogy bármit is tegyünk, üdvözülhessünk!

Jézus azért halt meg, hogy félretoljon számunkra mindent, ami az Atyához vezető utat akadályozza. Ezért is mondja Jézus magáról, hogy Ő az út! Ezen az úton ugyanis járni kell, az Isten által lefektetett szabályok szerint, amit az igében megtalálunk. Jézus ezeket a szabályokat/törvényeket nem eltörölte, hanem oly módon megerősítette és felsőbb szintre emelte, hogy emberileg az már betölthetetlenné vált. Gondoljunk csak a Máté evangéliuma 5. fejezetére, amelyben Jézus a parancsolatokat említi, azt megszigorítva. A 10 parancsolatok között ezt olvassuk:

2Mózes 20,13
„Ne ölj.”

Jézus erről így beszélt:

Máté evangéliuma 5,21-22
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.”

Következő:

2Mózes 20,14
„Ne paráználkodjál.”

Jézus pedig ezt mondta erről:

Máté evangéliuma 5,27-28
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”

Jézus nélkül ezeket lehetetlen lenne betölteni. De mivel Jézus diadalmaskodott ezeken a kísértéseken, így bennünk élve szintén diadalomra vezethet minket! Azért mondtam feltételes módban, mert a választási lehetőségünk mindig ott lesz. 

Jézust szolgáljuk, vagy éljük a magunk életét!?

 

Nyomtatás