Tíz szűz

Tíz szűz


Máté evangéliuma 25,1-13
„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.”

A tíz szűz közül 5 bolond volt, mert nem vittek magukkal olajat. Most vonatkoztassunk el azoktól a tanításoktól, miszerint az olaj jelképezi a Szentlelket. Ebben a példázatban a fontos üzenet egyike a világítás, vagyis a fény! Ahogyan a test lámpása a szem, akképpen vagyunk a világ számára világosság. De mielőtt tovább haladnánk e példázat értelmezésében, jöjjön egy következő példázat:

Máté evangéliuma 24,35-51
„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Mint a tíz szűz példázatában, úgy ebben a példázatban is közös az, hogy az idő lezárul és azután az ítélet következik.

„Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”

Ez a rész kulcsfontosságú, ugyanis az az ember, aki nem áll semmilyen hatalmasság előtt, az a valódi énje szerint viselkedik. Nincs miért megjátszania magát, nyugodtan elengedheti magát és azon nyomban megjelenik a valódi önmaga. Elkezdi verni a szolgákat és részegeskedni, vagyis Istentelenül élni.

Mert téves az az elgondolás, miszerint Isten az utolsó pillanat által ítéli meg az embereket, vagyis ahogyan éppen találja őket. Tulajdonképpen van ennek is igazságalapja, de önmagában nem áll meg. Mert hol olvassuk azt, hogy a szerencsésekké az Istennek országa!? Ha épp akkor jön el az Úr, mikor jó napom van, és nem csinálok semmi rosszat, akkor üdvözülök? Nem így működik Testvérek, hogyan is szólt az igerész amire azt mondtam, hogy kulcsfontosságú?

„Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”

Két módon jöhet el az Úr. Vagy az elragadtatással, mikor elváltozunk, vagy mikor befejezzük a földi életünket, vagyis a halálunk pillanatakor. Az eljövetele egyenlő az ajtó záródással, ez lehet halál vagy elragadtatás formájában, a lényege az, hogy a földi pályafutás véget ér, és ezután az ítélet következik.

A kulcs, pedig az eljövetel, amelynek az idejéről fogalmunk nincs, vagyis amikor éppen a valódi énünket mutatjuk! Az utolsó pillanat általi ítélet igazságalapja pedig az, hogy akik Isten valódi gyermekei, azok mindig készen lesznek. Mert nem a szerencsésekké Isten országa, hanem az állhatatosaké, az állhatatosság pedig a kitartást jelenti, erről pedig mit mond az ige?:

Máté evangéliuma 24,13
„De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.”

Vagy más fordítás szerint (MBT):

Máté evangéliuma 24,13
„De aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

Térjünk vissza a kiinduló ponthoz, a lámpáshoz és a fényre, ami világosságot ad valamire. A tíz szűznek szerintetek mire volt a lámpás? Először is, hogy lássák az utat:

Zsoltárok 119,105
„A te igéd lámpás a lábamnak, s ösvényeimnek fényesség.”

A zsoltár el is árulja nekünk, hogy Isten igéje a lámpás, és ez pont annyi utat világít meg a lábunknak, hogy lássuk a következő lépést azon az úton, amely a Vőlegényhez visz.

Másodsorban pedig:

Lukács evangéliuma 11,33-36
„Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével.

Vagyis a lámpás (Isten igéje), ami megvilágít minket. Azért kellett a lámpás, hogy megvilágítsák magukat vele, vagyis hogy felismerje őket a Vőlegény.

Máté evangéliuma 5,14-16
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

De vonatkoztassunk el most a lámpástól, mint külső tárgytól. Hiszen a lámpás Isten igéje, ezért az kívülről nincs haszna számunkra, csak ha bennünk él. Vagyis ha valódi hittel vagyunk Istenben, akkor az Isten igéje meg fog világítani minket, azaz Isten előtt ismerté tesz minket. Ezért van az, hogy az 5 okos szűz nem adott az olajból, mert mindenkinek saját magának kell számot adnia Istennél.

Római levél 14,12
„Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.”

Összefoglalva a szüzek példázatában láthatjuk, hogy a lámpás, vagyis Istennek az igéje fényt ad arra az útra amely a Vőlegényhez visz. A Vőlegény pedig Jézus, és tudjuk, hogy a Menyegző az Isten országában lesz. Továbbá a lámpás (vagyis Istennek az igéje), bennünk élve ismerté tesz Isten előtt, vagyis azt nem csak hallgatva, de meg is cselekedve készek lehetünk a fogadására.

A mai korban már nem sokat jelent az, ha valaki a házassága előtt más emberé lesz, vagyis ha nem szűzen köt házasságot. A szüzességet mint tisztaságot eldobják és nagyobb becsben tartják a tapasztalatot, ebben is nagyszerűen kirajzolódik a testies gondolkozás és viselkedés. De amit mondani akarok ezzel azaz, hogy az akkori időben aki nem volt szűz, az nem hogy nem mehetett férjhez, de a megkövezése is esélyes volt. Gondoljunk csak Mária és József történetére, hogy amikor kitűnt Mária terhessége, József titkon akarta elbocsátani.

Máté evangéliuma 1,19
„József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.”

Lássuk meg egyrészt az elbocsátásban azt, hogy a feleség csak szűz lehetett, másrészt pedig lássuk meg azt is, hogy a titkon való elbocsátás Mária védelmét szolgálta, de nem csak mint a nevére szálló gyalázat megakadályozását, de a kövek általi haláltól való óvást is.

A példázatban szereplő szüzek tehát az elhívottakat jelölik, akikből lehetnek a választottak. A választás módját pedig a lámpás határozta meg, vagyis Isten igéjének a megtartása. A múlt héten Jézus másik példázatát néztük meg, ez pedig a menyegző volt. Emlékeztetőül hozom ennek a példabeszédnek a záró mondatát:

Máté evangéliuma 22,1-14
„Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

De mitől lesz választott valaki? Először is tisztázandó, hogy nem mi választottuk Istent, hanem Ő választott minket:

János evangéliuma 15,16
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”

A következő kérdés ami felmerülhet az az, hogy mi alapján választ minket az Úr? A mai napon tárgyalt 10 szűz példázatából megkaptuk a választ. Azok, akik Isten igéje (lámpás) szerint járnak és akikben az valósággal él (ami által felismerhetők leszünk).

János evangéliuma 8,12
„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”

Végezetül:

Példabeszédek 13,9
„Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik.”

 

 

 


Nyomtatás