Isten és Sátán pecsétje

Isten és Sátán pecsétje

Homlokon vonalkódÁldott testvéreim, a mai napon az Isten fiainak és a Sátán fiainak a megpecsételéséről lesz szó. A keresztényi körökben sűrűn hallott dolog a fenevad bélyege és ezt egyfajta rettegés és éberség kíséri, hogy véletlenül fel ne vegyük azt. Az általános kérdések valahogy így hangoznak:

  1. Mit jelöl a pecsét?
  2. Hogyan lehet felvenni?
  3. Mi Isten pecsétje?
  4. Mi a Sátán pecsétje?

Tehát az első kérdés:

Mit jelöl a pecsét?

Ezékiel könyve 9,1-6
„És kiáltá füleimbe nagy felszóval, mondván: Hozzátok el a városra a meglátogatásokat, kinek-kinek a kezében legyen vesztő eszköze. És ímé hat férfi jő vala a felső kapu útjáról, amely északra néz vala, mindeniknek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba vala öltözve, és íróeszköz vala derekán. És bemenének és állának az ércoltár mellé. És Izráel Istenének dicsősége elvonula a Kérubról, amely fölött vala, a ház küszöbéhez, és kiálta a gyolcsba öltözött férfiúnak, akinek derekán íróeszköz vala. És monda az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében. És amazoknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szűzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának.”

Röviden így lehetne mondani: a hovatartozást! Két választási út adatott, vagy az Úrral, vagy Őellene:

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Aki tehát nincs az Úrral, az a Sátán szolgája:

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

Jézus a bűntől szabadítja meg a Benne hívőket, nem pedig Isten ítéletétől! Aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája, vagyis Isten azt az embert nem tette szabaddá, azaz még mindig a szolgaságban van. Ezt pedig nem én mondom, hanem az előbb felolvasott ige! Így vagy Sátán szolgájaként viseljük a bélyeget, vagy Isten fiaiként.

Hogyan lehet felvenni?

A bélyeg felvétele a cselekedeteink következménye, a cselekedeteink határozzák meg ugyanis, hogy melyik ország állampolgárai vagyunk, melyik ország törvényei szerint élünk. Ha e világ által diktált testiségben járunk, akkor e világ polgárai vagyunk. Ha pedig Isten törvénye szerint járunk, az Ő akarata szerint élve az életünket, akkor az Ő fiaivá lettünk, vagyis mennyei állampolgárok. Nem véletlen, hogy az ítélet napján Isten a cselekedeteink által fog megítélni minket.

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

Mert két fajta hit létezik: az egyik cselekvő, a másik pedig meddő, vagyis üres hit:

Jakab levele 2,14-24
„Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.”

Nincs mit megmagyarázni ezen az igerészen, önmagát magyarázza, mégis sokan elvetik a cselekedetek üdvfontosságát. Visszatérve az ezt megelőző igerészre (juhok-kecskék), figyeljük meg, hogy mind az igazak és mind a gonoszok Uruknak szólították Jézust. Az igazakat és a gonoszokat egyaránt a cselekedeteik által ítélte meg Jézus, nem pedig az által, hogy mennyi bűnt tudtak a lábai elé pakolni.

Mint ahogy az elején is mondtam, sokan rettegnek és éberek az miatt, nehogy véletlenül felvegyék a fenevad bélyegét. De az igazság az, hogy az Istennek nincsenek véletlen követői, ezért ha valaki valósággal nem szolgálja Istent, az a Sátán szolgája lesz. Ezért nem lehet véletlenül felvenni a bélyeget, a felvétele ugyanis tudatos ellenszegülés Isten parancsolatával szemben. Isten azokat pecsételi meg, akik valóssággal Őt követik! A valóságos hitéletről pedig így ír János:

1János levele 3,18
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”

Mint ahogyan az előző pontban is tárgyaltuk, hogy mit jelöl a pecsét (a hovatartozást), így nem kell sokat gondolkozni, hogy összerakjuk: azok veszik fel a bélyeget, akik nem az Úrhoz tartoznak. Mert attól nem válik senki sem Isten követőjévé, hogy szájával vallást tesz Róla. Azok az emberek, akik Istentelenül élnek és egyben azt mondják, hogy Isten szerint való kedves életet élnek, azok a Sátán bélyegét vették magukra.

Mi Isten pecsétje?

5Mózes 6,1-8
„Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, amelyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt; Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, amiképpen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.

Röviden ez: Isten törvényének a megtartása! Nem pedig az általános hiedelmek, miszerint elég a kegyelmet elfogadni! Mert sokan attól tartják magukat keresztényeknek, hogy bár ők is folyton bűnt követnek el, de legalább ők tudják, hogy kitől kell bocsánatot kérni. De Isten nem őket hívja fiainak, hanem azokat, akik az Ő akarata szerint járnak. Azért (is) a kézre kellett kötni, mert teljes erőnkből kell az Urunkat szolgálni, és azért (is) kellett a homlokra tenni, mert úgyszintén teljes elménkből is szeretni kell az Urat:

Márk evangéliuma 12,30
„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.”


De van ennek más üzenete is. Emlékezzünk meg az egyiptomi 10. csapás előtti éjszakára. Hová nem ment be a Pusztító megölni az elsőszülöttet? Oda nem ment be, ahol a báránynak a vére a szemöldökfán és az ajtófélfán jelen volt. Homlok jelöli a szemöldökfát és a kar az ajtófélfát. Mindkét esetben egy kereszt ábrázolódik ki. Akin Jézus vére rajta van, azok különválasztottak a kipusztítandóak közül.

 Isten akkor az Urunk, ha tesszük akaratát. Aki pedig nem teszi az Ura akaratát, az ekképpen jár:

Lukács evangéliuma 12,42-46
„Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.”

A kettévágatásról már nem egyszer vagy kétszer beszéltünk, ez a szövetségszegők büntetése:

Jeremiás könyve 34,13-20
„Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem a ti atyáitokkal azon a napon, amelyen kihoztam őket Égyiptom földéről, a szolgálatnak házából, mondván: Mikor a hét esztendő eltelik, kiki bocsássa el az ő héber atyjafiát, aki néked eladatott vala és hat esztendeig szolgált téged; bocsássad őt magadtól szabadon. De nem hallgatának a ti atyáitok engemet, és fülöket sem hajtották erre. És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én előttem, kiki szabadságot hirdetvén az ő atyjafiának, és én előttem szövetséget kötöttetek abban a házban, amely az én nevemről neveztetett. De elváltoztatok, és beszennyeztétek az én nevemet, és kiki visszahozta az ő szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát, kiket egészen szabadon bocsátottatok vala, és igába vetettétek őket, hogy néktek szolgáitok és szolgáló leányaitok legyenek. Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára. És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között, Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.”

Isten pecsétjére még visszatérünk.

Mi a Sátán pecsétje?

Jelenések könyve 13,11-18
„Azután láték más fenevadat feljőni a földből, akinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány; És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult vala; És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett. És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek, Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. Itt van a bölcseség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.”

Tehát aki nem veszi fel magára a fenevad bélyegét, az nem adhat és nem is vehet semmit. Vagyis nem tudnak saját szükségleteikről gondoskodni. Ha kicsit tovább megyünk az igében, akkor könnyebben megértjük:

Jelenések könyve 14,9-12
„És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!”

Jézus hitét? Milyen hite volt Jézusnak?

Máté evangéliuma 4,1-4
„Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, amely Istennek szájából származik.

Miért nem változtatta a köveket kenyérré Jézus? Miért követett el volna bűnt ez által? Azért, mert Neki nem csupán a törvény megtartása volt a küldetése, hanem az Istenben való hit is! Ezért van az, hogy csupán a törvény teljes betöltése által, senki sem juthat üdvössége! Az Istenben való rendíthetetlen hit ugyancsak feltétele az üdvösségünknek. Jézus hitt az Istenben, aki gondoskodik a fiairól. Majd ezután Jézus tanított minket is erre:

Máté evangéliuma 6,25
„Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?”


Ezt a hitet kéri tőlem és tőled is! A mai keresztények többsége nagyon gyakorlatias, megmagyarázzák Istennek, hogy miért kellett a parancsolatait áthágni azért, hogy gondoskodjanak saját szükségleteikről. Például: „azért hazudtam, mert nagy bajba kerültem volna”, „azért loptam, mert nem volt mit egyek”. A zsidókat pedig, akik pedig nem ették meg a sertészsíros kenyeret és ezért éhen haltak, kinevetik és elítélik.

Vajon hányan fogják felvenni azért a fenevad bélyegét, hogy gondoskodjanak testi szükségleteiről? Vajon mennyien fognak a testük mellett dönteni, megtagadva a hitüket?

Ígértem egy visszatérést az Isten pecsétjére, és ez egy igevers lesz, amivel zárom is:

2Timóteus 2,19
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.

Rajtad melyik pecsét van?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás