Értjük amit olvasunk?

Értjük amit olvasunk?

Máté Evangyélioma 11,1-30
„És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül, Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk? És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik; És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat? Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat! Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala. A kinek van füle a hallásra, hallja. De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak, És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne. Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az ő fiaitól. Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg: Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban. De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek. Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna. De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked. Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

Áldott Testvérek. E mai alkalommal figyeljük meg, hogy az általunk ismerni vélt, egyértelműnek vélt, igefejezet, valójában mennyivel több, mint amit eddig tudni véltünk arról. Az 1-10-ig terjedő szakaszban, Jézus nemcsak az felől érdeklődik valójában, hogy akik kimentek Jánoshoz, miért mentek ki hozzá, hanem ellebbenti a fátylat mindarról, ami történt valójában! Hát nézzük, valójában mit takar az első 10 Igevers:

„És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül, Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?”

A bemerítő tanítványai, a bemerítő kérésére felteszik Jézusnak a személyét tisztázó kérdést: te vagy az akit várunk? Érdekesnek tűnhet ez a bizonytalanság a bemerítő részéről, hiszen a bemerítő az Isteni jel megnyilvánulásakor már bizonyságot kapott felőle.

Máté evangéliuma 3,13-17
„Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki. És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.”

A zavar pedig abból adódhatott, hogy még János elől is el volt rejtve az Örökkévalónak, a világ megváltására irányuló terve. Pál erről így szól:

I.Korinthusi levél 2,6-9
„Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét; Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.”

Azon felül, János egy prófécia beteljesedéseként jött erre a világra „vissza”! És a prófécia azonosíthatósága miatt, nem a városokban, falvakban, nem a közösségekben(!) végezte a szolgálatát, hanem a „pusztában”. Miért? Először is:

Malakiás próféta könyve 4,1-6
„Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”

Egyben ugyan ezen prófécia fedi fel előttünk, hogy János Illés, azaz Éli (mert valójában Éli a neve, minek jelentése egyben felfohászkodás is, így hangzik: Istenem). Szóval Éli a prófécia beteljesedéseként várta volna az ígért ítéletet is. Haladjunk tovább: ezen prófécia felemlíti, egyszer s mind emlékeztet Mózesre és egyben a törvényre. Majd hirdeti, hogy a Messiás előtt érkezik Éli, aki „vissza” fordítja, egyszer s mind: visszatéríti az Isten népét. Azt mondja, hogy:

„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”

Az atyák nevei: Ábrahám, Yichák (Izsák), Yakov (Jákób). Ez az ígéretek ága ugye. Az úgy nevezett mózesi törvények pedig az atyák fiainak adattak. Majd írva van: mindaz ki nem marad meg Isten szavában, írtassék ki az Ő népe közül! Az is írva van:

IV. Mózes 15,15-16
„Óh, község! néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti. Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.”

Mielőtt tovább mennénk, tisztázzunk valamit Testvérek: a törvény felől nagy viták vannak a hívők között. Egyesek (köztük én is) azt tartják, hogy az Örökkévaló szava örök! Mások pedig azt tartják, hogy hit által történik a megigazulás (érdekes az, hogy ez vitákat szül, pedig egyáltalán nincs ellen mondás a két dolog között). Lássuk Pál sokat emlegetett, és az állítólagosan a törvény ellen intézett sorait:

Galátziabeliekhez írt levél 3,1-14
„Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából? Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be? Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába. Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é? Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul. Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai. Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal. Mert a kik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.”

Mindenekelőtt tisztázzuk: mi az ábrahámi hit? Lássuk meg Ábrahám életéből az engedelmes követést, amit a későbbiekben az ige így nevez: hit. A hit eredetiben így hangzik: emunah. Jelentése: ragaszkodó, követő, meggyőződéses függelem. A hit tehát engedelemben történő, meggyőződésen alapuló követést jelent. Azt pedig érteni kell, hogy a törvénynek voltak olyan pontjai, amik mára érvényüket veszítették egyértelműen, de Pál idejében egyrészt még egyáltalán nem volt ennyire egyértelmű a „frissen megtértek számára”. A törvény rendeli a Lévi papságot, annak kizárólagos közben járó szerepét!

4Móz 3,10
„Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.”

Egyben ez az egyik magyarázata annak, hogy a koheniták (főpapi rend, Mózes és Áron leszármazottai), és a Leviták miért határoztak Jézus halála felől. Erre egyebekben történik is utalás az „újszövetségi” írásokban:

Zsid 7,14
„Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról.”

A Messiásra utaló próféciák azonban nem pontosan határozták meg a származását.

5Móz 18,18
„Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.”

Olyat, mint te. Jelentheti a kohenita származást, és ez ki is teljesedik ebben a formában:

Zakariás 6,9-15
„És szóla az Úr hozzám, mondván: Végy a számkivetésből valóktól: Heldaitól, Tóbiástól és Jedajától; és menj be azon a napon, menj be Jósiának, a Sefániás fiának házába, a kik Babilonból jöttenek, Végy ugyanis ezüstöt és aranyat, és csinálj koronákat, és tedd Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak fejére! És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát! Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között. És a koronák legyenek Hélemnek, Tóbiásnak, Jedajának és Hénnek, a Sefániás fiának emlékjelei az Úr templomában. És a messzelakók eljőnek és építenek az Úr templomában, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. Így lesz, ha hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára!”

Tehát a Messiásban először is egy kohenita származású Főpapot vártak, aki mint király fog uralkodni. Na most: Isten ellenben a Melki Cedek, azaz az Igazság Királya főpapságot állította fel személyében! Az is írva van a Messiásra utaló próféciában:

Ésaiás próféta könyve 53,1-12
„Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!”

Ezen prófécia előre vetíti, hogy első körben nem fogják Őt felismerni, és nem mint uralkodó jön el első körben, hanem mint megváltó! De vissza a Galata levélhez. Gondoljátok el Testvérek, hogy az akkoriak, akik felé Pál szolgált, még a templom fennállásának idején éltek! Azt is gondoljátok meg, hogy akkor a Lévi rendelések nagyon is életben voltak. Azt is gondoljátok meg, hogy a törvény oszthatatlansága akkor még nem lehetett kérdéses! Tehát: akiket a törvény betöltésére inspiráltak, valójában az áldozásra, és az Istentisztelet, és a neki való engedelmesség helyhez kötöttségére lettek inspirálva (V.Mózes 12). Márpedig azzal Jézus tökéletes áldozatát vetették volna meg. A törvénynek akkor még életben volt egyszer egy cselekedeti része, és volt egyszer egy „passzív” része, ami bizonyos dolgok (bűnök), kerülését tartalmazta. A cselekedeti rész, egyszer tartalmazta, úgy az Örökkévalóval, mint az emberekkel preferált viselkedési elvárásokat, és volt olyan hányada, ami azt parancsolta, hogy időszakonként vidd fel az engesztelő áldozatodat a templomba. Na, ezt nem akarták az apostolok, mert aki ezt megtette, az Jézus tökéletes és örök időkre szóló engesztelését tagadta meg! De tessék észre venni, hogy az Örökkévalóval való közösségre, és az emberekkel való közösségre vonatkozó parancsolatokat az apostolok sem kérdőjelezték meg! Sőt: úgy Pál, mint a tizenkettő, szinte valamennyi levelében inti az Isten népét a szent és feddhetetlen életre! Térjünk vissza a tárgyalt igefejezethez. Ugye Élinél tartottunk. Malakiás eme próféciája után, mintegy 200 év telt el prófétai kijelentés nélkül, majd megjelent a bemerítő, aki több jellemvonásában „emlékeztet” Éli-re (Illésre). Először is: az öltözete: szőr ruha, és bőr öv:

Máté evangéliuma 3,4
„Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.”

Éli, akarom mondani: Illés ruházatának is ez volt az ismérve.

Királyok II. könyve 1,1-8
„És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltől. És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből? Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni? Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés. És mikor a követek visszajöttek ő hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza? És felelének néki: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, a ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, a ki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek? És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.”

Azután a következő utalás:

Máté Evangéliuma 3,1-6
„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.”

Ez pedig több okból is határozott utalás a személyére vonatkozóan! Figyeljetek csak:

Királyok II. könyve 2,1-8
„És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé: Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba: A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak. És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.”

Ugyanis ott folytatta, ahol egy időre abbahagyta! A Jordánnál, a pusztában. De ennek is nagyon mély mondanivalója van ám: Gilgál, Béthel, Yerikó, Yordán. Ugyanaz az útvonal, amit Yisráél fiai bejártak a pusztai vándorlásuk végeztével,csak visszafelé. Yosua (Yessua!) vezetésével (ugyanis olyan név, hogy Józsué, nincs). De miért ment „vissza” Éli a Jordánon? Miért ment ki az ígéret földjéről? Mi történt a nép átkelése előtt?

Józsué könyve 1,1-18
„És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván: Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak. Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek. A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok. Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt. Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz. Parancsola azért Józsué a nép előljáróinak, mondván: Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul. A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván: Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet. Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, a kik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket; A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől. Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk. A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel. Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!”

Summázva ez:

„El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.”

Na, most akkor figyeljünk csak. Tehát az ígéret földjére, az Örökkévaló akarata szerint Józsué (kinek a neve eredetiben így hangzik: Yóshua, Yesshua, görögül: Jézus, magyarul: Szabadító), vezeti be a népet. Ám az átkelés előtt, az Örökkévaló emlékezeti, figyelmezteti az Övéit, hogy az ígéret földjét azok örökölhetik, akik az Ő parancsolatai szerint járnak, az Ő rendelése szerint, egyszer s mind: a Jordánon átkelve (bemerítkezve) újjá is születnek! Ezek után jött Éli (Illés), aki emlékeztette az Isten népét, hogy egy „aprócska” dologról elfelejtkeztek, nevezetesen: eltértek az Isteni rendelésektől! Majd az ő vezetésével, vissza a Jordánon való átkelés előttire, vagyis, ezen prófécia beteljesedéseként:

Hóseás 2,13
„Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.”

Ott pedig: újra a fogadalom tétel:

„Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk. A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!”

És ezen fogadalomtételt követően az előre pontosan jelzett: Yóshua, Yesshúa, azaz Jézus, aki be is vezeti az Isten népét az ígéret földjére, az újjászületés által! Erről a prófécia:

Ezekiél 36,22-27
„Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.”

Most újra a Malakiási Prófécia:

Malakiás 4,4-5
„Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”

Lássuk meg Testvérek, hogy a bemerítő nem csak vizessé tette azokat akik hozzá kimentek:

Máté evangéliuma 3,5-6
„Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.”

Vajon mi által látták meg, ismerték fel a bűneiket? Pál így magyarázza:

Róma 7,9-21
„Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa. Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.”

Ugyanis: ha nincs törvény, akkor nincs bűn sem. Ha nincs bűn, akkor nem lenne ítélet sem, ugye? Csakhogy, úgy a Máté 7, mint a Máté 25, a II Korinthus 5,10, a Jelenések 19-22-ig nagyon is ítéletről tesznek bizonyságot, és megdöbbentő, de olyanokról szólnak, akik Uruknak vallották ugyan Jézust, de neki nem engedelmeskedtek! És ezen ítéletek, egy kivételével, pont a cselekedetek hiányára hívják fel a figyelmet. A bemerítő munkássága közben, bizonyságot tesz a Messiásról:

Máté evangéliuma 3,11-12
„Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”

Ugye azt mondta a bemerítő a Messiásról:

„ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket...”

Mit jelent ez? Nos, a Szentlélekkel azért, mert jelzi a Béjt ha Mikdás, azaz a templom újjáépítését a prófécia szerint, nevezetesen:

Zakariás 6,12-13
„És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát! Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között.”

Az Örökkévaló pedig az Ő Lelke által vesz lakozást azokban, akik…

De azzal folytatja: és tűzzel „keresztel”. Mi a tűz?

Zakariás 13,7-9
„Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”

A tűz az a „tisztító” eszköz, ami által az Örökkévaló mintegy: eltávolít minden salakot, tisztátalanságot az Övéiből, azokból, kik magukban eljutnak annak felismerésére, hogy az Isten tanítása szent és jó, és egyetlen célba vezető út, és magukban a bűnt megítélik, pontosan ugyan úgy, mint ahogyan Pál is magyarázza, a Róma 7-ben.

Római levél 7,14-20
„Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.”

Egyebekben ez a 6 Igevers egyben a Bűnvallás lényege is. De bizonyára felismertétek már(?). Tehát magyarul: ha a bűneidből keresel szabadulást, a Messiás megadja! Mindenkinek? Nem! Csak azoknak, akik keresik ezt a szabadulást! Pontosan ugyan úgy, mint: II.Mózes 2,23-25-ig! Ugyanis ez a szó, hogy Yessua, azt jelenti: Szabadító! És a prófécia erről a tényről:

Máté evangéliuma 1,18-23
„A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.”

Figyeljetek csak: egy nagyon érdekes dolgot szeretnék nektek mutatni a Máté 11-ből, amivel kezdtük a mai estét, mert ugye értitek, hogy még mindig azt tárgyaljuk?! És ez még csak a Máté 11, első 10 versének mélységei. Most mondja valaki, hogy ismeri a Szentírást, legfőként hogy esetleg unalmas. Tehát, amikor Jézus azt kérdezi a sokaságtól, hogy mit látni mentetek ki a pusztába? Akkor valójában azt kérdezte: tudjátok, hogy mire vállalkoztatok, amikor kimentetek Jánoshoz, hogy bemerítkezzetek? Szóval az érdekesség: ugye azt mondtam, nem mindenkinek adja meg a szentséget, tisztaságot, tökéletességet az Örökkévaló, hanem csak azoknak, akik meg akarnak szabadulni a bűneik rabságából.

Máté evangéliuma 11,12
„A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.”

Azért nem célszerű a görög fordításból keresni az értelmet, mert akármennyire próbálták helyesen átadni, ha az ember nincs tisztában a görög gondolkodással, nem fogja hitelesen érteni az olvasottakat. Ezen szónak több alliterációja van, és ott keresendő az értelem. Erővel történő odaszánás megnyilvánulása: őrizni, kutatni, akarni. Mindezek értelmében ugye az elhatározást, a vasakaratot értjük, egy határozott akaratot, a megőrzésre, a fellelésre. Tehát ebben nem csak dinamizmus van, hanem mindenképpen kiérződik az erő, mégpedig a megalkuvást nem tűrő erő! Továbbá, az erőszak, vagy erőszakoskodás alatt ez is értendő:

I.Korinthus 9,24
„Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.”

Ha ezen alliterációt megvizsgáljuk a szinoptikusokban, akkor ezeket az „érdekességeket” kapjuk, megerősítésként:

Máté evangéliuma 5,6
„Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”

Máté evangéliuma 7,6-8
„Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”

Azaz: keresd, kutasd, őrizd! Nos, Testvérek: röviden és tömören, ennyit a Máté 11 eső 12 versszakának mélységeiről. Ugye hogy több az, mint amit gondoltunk felőle? Mondtam már, hogy aki nem ismeri az úgy nevezett „ó” szövetségi írásokat, semmit nem érthet meg az új szövetségi írásokból? A Máté 11,12-27-ig, azokhoz szól, akik nem ismerték fel benne a megígért Messiást, vagy a Messiás célját! Utána pedig:

Máté evangéliuma 11,28-30
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

Ha a Messiásra így, az eddigiek szerint tekintünk, akkor meg kell hogy lássuk azt is, hogy kiknek ígéri a céljaik elérését.

„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.”

Azokhoz szól tehát, akik a bűnök miatt való örökös harcban fáradtak meg, és a bűn iránt érzett gyűlölet az, ami miatt rabszolgaságként élik meg a mindennapjaikat. A 29-30-as vers pedig, a Jézussal való megélt és valós közösségünk gyümölcseit hivatott felvázolni!

„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

Tehát ezen ismérvek alapján: felismerhető-e bennünk Jézus? De egyben ez utalás is. Szelíd és alázatos szívű.

Ésaiás próféta könyve 53,1-12
„Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!”

Ő tehát ilyen, és az Övéi? Nos, erről egy korábbi prófécia szól, és a próféta által előre meg lett mondva: akiben Ő él, azok hasonlatosakká lesznek Ő hozzá!

Zsoltárok könyve 44,1-27
„Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!”
 

Yessua = Szabadító!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás