Keressétek az Urat, amíg megtalálható!

Keressétek az Urat, amíg megtalálható!

nagyító és BibliaÉzsaiás könyve 55,1-13
„Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, amely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített. Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik.”

A mai téma fő mondanivalója az, hogy nincs helye halogatásnak, Istenhez minden erőnkkel igyekeznünk kell. Ugyanis eljön az az idő (talán már eljött?), mikor már annyira nagy lesz az istentelenség, hogy Isten beszéde nem lesz megtalálható. Így hangzott az ige:

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.”

Sokan megelégednek az Istennel való kapcsolatukkal, és egyben úgy is érzik, hogy minden a legnagyobb rendjén. Pedig az Istennel való közösségünk egyre jobb és jobb lehet, ennek a kulcsa pedig; az Ő akaratában való járás, az Ő parancsolatainak a megtartása. Hiszen a mi életünk abban van elrejtve, hogy megcselekedjük Isten parancsolatait. Erre mondhatjátok: Jézusban van elrejtve az életünk, miről zagyválok? Nézzük meg Jézus szavait erről:

János evangéliuma 12,44-50
„Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz. És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Jézus tehát egyértelműen kijelenti, hogy az Atya parancsolatainak a megtartása az örök élet. De akkor nem Jézusban van elrejtve az életünk? Dehogynem! Csak meg kell érteni az Atya parancsolatai és Jézus közti egységet. Mert mi a közös bennük? Az, hogy egy és ugyanaz. Ahogyan az előző igeversben is olvashattuk, Jézus egyértelműen kijelentette azt is, hogy csupán azt szólta, amit az Atya mondott Neki:

„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.”

 Jézus tehát az Atya testet öltött beszéde. Erről már nagyon-nagyon sokat beszéltünk és megannyi ige volt a segítségünkre, hogy ezt a kétségtelen valóságot megerősítsük szívünkben. De nézzünk meg újra egy igét, amely megerősíti mindezt. Azt olvashatjuk az igében, hogy mikor Isten megadta Mózesnek a szent sátor, és a felszerelésének a terveit, figyelmeztette, hogy pontosan akképpen készítse el, amint azt megmutatta neki a hegyen:

2Mózes 25,40
„Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked.”

Ez pedig azért volt, mert e földi rendelések a mennyeiek képmása volt. Nézzük meg Isten szövetségládájának terveit:

2Mózes 25,10-22
„És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat. Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belől is kivül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörűl arany pártázatot. És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát. Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal. És a rúdakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát. A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból. És a bizonyságot, amelyet néked adok, tedd a ládába. Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset. Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére. Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélből csináljátok ki a Kérubokat annak két végén. A Kérubok pedig terjesszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arcaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arcai a fedél felé forduljanak. A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, amelyet adok néked. Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, amiket általad parancsolok az Izráel fiainak.

Különösen az utolsó igeversre figyeljük:

„Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, amiket általad parancsolok az Izráel fiainak.”

Tehát a két Kérub között jelent meg Isten és onnan szólt Mózeshez! De miért is fontos ez? Mindenféleképp fontosnak kell lennie, mert Isten így határozott a szövetség ládájának megépítése felől. Jézus ezt a jelentést is felfedte előttünk, mégpedig a feltámadása után:

János evangéliuma 20,1-12
„A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten; de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.

Ugyancsak az utolsó igeversre legyünk figyelmesek:

„És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.”

Tehát az egyik angyal fejtől, a másik lábtól, tehát Jézus közöttük feküdt! Ez is jelként adatott nekünk, hogy értsünk! Nincs semmi sem Isten igéjében, ami ne lenne fontos. Jézus, vagyis Istennek az igéje, vagy más néven az Istennek a beszéde, a két angyal között volt. Akárcsak a szövetség ládáján! Ekképpen adja tudtunkra, hogy amiképpen Mózeshez beszélt az Isten a szövetség ládájának a fedeléről, a két kerúb közül, úgy küldte el Isten az egyszülött Fiát, vagyis az Ő beszédét hozzánk, hogy általa életünk legyen!

Zsidó levél 1,1
„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,

Emlékeztetnélek benneteket a mai téma címére: keressétek az Urat, amíg megtalálható! Minderre a kitérőnek tűnő részre azért volt szükség, hogy megértsük: Isten igéjére értettem mindezt. Mert eljön az az idő, mikor könnyebb lesz aranyat bányászni, mint Isten igéjét megérteni. Mert Isten igéje ugyan betűként nyugszik a Biblia lapjain, de csak a Lélek által lehet azt megérteni:

Máté evangéliuma 11,25-30
„Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

Kijelenti Jézus számunkra azt, hogy senki sem ismeri meg az Atyát, csak az, akinek Jézus megjeleníti. Olvassuk csak el egy ehhez kapcsolódó igeverset:

János evangéliuma 6,44
„Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”

Tehát az ezt megelőző igerészben azt olvastuk, hogy senki sem láthatja meg az Atyát, csak Jézus által („…az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni…”), viszont az előbb felolvasott igerészben pedig azt olvassuk, hogy a Fiúhoz sem mehet senki, csak ha az Atya vonja azt!

Ez egy igen nagy dilemma, hiszen a Fiú által ismerhetjük meg az Atyát, de a Fiút pedig nem ismerhetjük meg az Atya nélkül. Akkor ez most hogyan van? Miképpen lehetséges így megismerni akár a Fiút, akár az Atyát?

A kulcsot már megkaptuk a megértéséhez. Ez a kulcs pedig az, hogy Jézus a testté lett ige.
Mert az Atyát Jézuson keresztül, vagyis az igéjén által ismerhetjük meg, és az igét is csak akképpen ismerhetjük meg, ha az Atya kijelenti nekünk! Mert mindenekelőtt az Atya vonzz minket Jézushoz, vagyis a beszédéhez, hogy azután Jézuson keresztül megtaláljuk Őt:

János evangéliuma 14,1-6
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

De hogyan találhatunk az Atyához, ha nem értjük a beszédét? Máshogy fogalmazva: hogyan találkozhatunk az Atyával, ha a Fiát sem ismerjük? Jézus nevére nagyon sokan szeretnek hivatkozni, de a legtöbben meg sem ismerték. Mert a saját gondolataik, érzelmeik és vágyaik szerint alakították ki Jézusról a képet, pedig a valódi kép Jézusról az igéből látható meg. Ne feledjük, az Atya vonz minket az igéhez, amelyből ismerhetjük meg Jézust, majd általa az Atyát. Rövidebben és tömörebben: a Fia által vonzz magához az Atya. Bizonyára ismert előttetek Jézus magvető példázata és annak értelme, de elevenítsük fel:

Máté evangéliuma 13,18-23
„Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett. Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. Amely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hallja és érti az ígét; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.”

Négy különböző területre esik a mag. Az egyik az útfélre esett mag, ahol a madarak felkapkodták, itt nem beszélhetünk semmiféle hitről. Viszont a maradék három esetben kikelt a mag!
Bár a kétharmada végül meghalt; ugye a köves talajba és a tövisek közé esett mag, de az egyharmada, a jó talajba hullott mag, termést hozott! Figyeltünk? Kétharmad meghalt, egyharmad gyümölcsöt termett:

Zakariás könyve 13,8-9
És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”

A kétharmad sorsára jutnak mindazok a hívők, akik a világ gondjaiba és csábításaiba merülnek el (ez ugye a tövises talaj), akik bár örömködnek, de nem az első számukra Isten igéje (ez pedig a köves talaj). Viszont az egyharmad, akiknek valódi hitük van és nem asszimilálódnak a világgal, azok termést hoznak!

De mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy bár sokan hívőknek mondják magukat, még sincs közük az Istenhez, tőlük távol van Isten igéje és a saját szívűk útján, sosem fogják megtalálni Istent. Ne feledjük, Isten türelme hosszú, de nem végtelen. Egy napon le fog záródni a kegyelem ideje, sokaknál már személyenként végbement a megkeményítés. Mert akik az Isten akaratának, az Isten igéjének ellenállnak, azok egy idő után megkeményítettnek.

Ámos könyve 8,1-14
„Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs. És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé! Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé. Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására. Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?! Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?! Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket! Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója. És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal. Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint aki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja! Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg. Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt! Akik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!”

Miért nem találják meg?

2Timóteus 4,1-4
„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.

Azok az emberek, akik elrejtik magukat az igazság elől, akik nem mennek ki a világosságra, hanem a sötétségben maradnak, azoktól maga Isten is elrejti magát. Ahogyan Jézustól is elfordult az Atya, mikor magára vette a világ bűneit, akképpen fordul el ma is azoktól, akik bár Jézus nevében reménykednek, de Istentelenül élnek.

Ézsaiás könyve 45,15
„Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!”

Jézus is megerősítette ezt az igét:

János evangéliuma 12,35-38
„Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük. És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?”

Vegyük észre, hogy itt nem akarták se megölni, se elragadni, hogy királlyá tegyék. Az elrejtőzést jel gyanánt adatott nekik és egyben nekünk is. A világosságról tett bizonyságot Jézus, majd ezt mondta:

„Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”

Majd közvetlen ezután láthatjuk, hogy a világosság, vagyis Jézus elrejtőzött:

„Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.”

Testvéreim, amíg tart a kegyelmi idő, addig lehetőségünk van megtenni az Úr akaratát. Végezetül egy elgondolkoztató igével zárom:

Lukács evangéliuma 18,8
„… Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás