Aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.

Aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.

Bűntelen1János levele 5,18-21
„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet. Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!”

A mai alkalommal, ráfókuszálunk arra, hogy miképpen rendelte el Isten a hitben való életünket. Mint ahogyan a kezdő igénkben is láthatjuk, akik vigyáznak magukra, azokat a gonosz meg sem illeti. Erre az igére is, mint a többire is: ámen. Így nem kimagyarázni, megmagyarázni kell, hanem magunkra kell azt vennünk. Lássuk azt először, hogy a gonosz miképpen érinti az embert:

Jakab levele 1,12-27
„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

Merőben más képet fest elénk Jakab, mint amit a mai kor keresztény tanai mondanak igaz? Mert mindenütt azt tanítják, hogy ha Jézus bennünk lakozik, akkor majd Ő véghezviszi azt, amit jónak lát. Erre hivatkozva, sokan élnek Istentelen életet. Pedig az evangélium üzenete az, hogy meg kell halnunk a világnak, önmagunk kívánságainak, hogy Isten élhessen bennünk. Szokták azt is félreértetten mondogatni, hogy Isten munkálja az akarást, ezért már nem lehetünk hibásak, ha nem akarjuk eléggé megtartani Isten parancsolatait. Íme az ige:

Filippi levél 2,13
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”

Isten munkálja mindenkiben az akarást, akiben valósággal lakozást vett. Ezért nincsenek Istennek tétlen gyermekei, hanem csak odaszánt aktív követői!

Minden napunk telve van választási lehetőségekkel, hogy éppen mikor mit, és legfőképpen kinek teszünk. A kegyelmet félreértelmezik a legtöbben, úgy gondolkodnak felőle, hogy akit Jézus kegyelmébe fogadott, annak már nem kell semmit sem tenni, csupán megvárnia a földi élet végét és majd a Mennyországban ébredni. De ez így hamis, mert a kegyelem nem azt jelenti, hogy éljünk úgy ahogyan akarjunk mert nekünk már üdvösségünk van! A kegyelem azt jelenti, hogy megnyílt az út számunkra arra, hogy Istennek kedves életet élhessünk. Esélyt kaptunk! Jézus halálakor kettéhasadt a kárpit, jelezve, hogy megnyílt számunkra az út. A Szentek Szentjébe csupán csak egyszer egy évben mehetett be a főpap, de számunkra megnyílt az út. De milyen módon? Nincs már semmi akadály, hogy az Atyához mehessünk!? Dehogynem, de sajnos erről a legtöbben megfeledkeznek. Mert sokaknak akadály, keveseknek pedig út! Igen, Jézusról beszélek:  

Zsidó levél 10,19-29
Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe: ő új és élő utat nyitott meg számunkra a függönyön, azaz a saját testén keresztül. Miután van főpapunk Isten háza fölött, járuljunk oda igaz szívvel a hit teljességében, hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől, és mossuk le testünket tiszta vízzel. Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az ígéreteket tette –, és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk, ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni. Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért, csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve, amely megemészti az ellenszegülőket. Ha valaki Mózes törvényét elveti, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, mely által megszentelődött, megszentségteleníti, s a kegyelem Lelkét kigúnyolja?

Jézus tehát beállt a kárpit helyére, ezért mondja magáról, hogy Ő az út, amin keresztül eljuthatunk az Atyához. Azért mondtam, hogy sokaknak akadály, mert megütköznek az Isten igéjében, vagyis Jézusban. Pedig továbbra is Isten igéjén át vezet az út az Atyához, az ige megtartására pedig Jézus alkalmassá tette a Benne hívőket. Ezért az igaz evangélium üzenete az mindenki számára, hogy térjünk meg a holt cselekedetekből, engedelmeskedve az Úr beszédének. Aki ez alá nem veti magát, annak a kénkővel és tűzzel teli tóban lesz osztályrésze. Ezért mondja Pál is:

Filippi levél 2,12-13
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.

Így már jobban érthető az a bizonyos akarás, amit Isten munkál igaz? Az egyik legnagyobb baj az, hogy sokan nem veszik komolyan Istent, nem keresik Őt igazán, inkább élik a saját kis életüket, pedig Isten számára úgy lehetünk kedvesek, ha mindent átadtunk neki. Nem elég heti 1-2 alkalommal eljárni Istentiszteletre, nem elég a naponkénti imádkozás és az igeolvasás, Isten ezekkel nem elégszik meg, Ő mindenünket akarja, pontosabban az egész életünket! Ha valaki Isten követőjének gondolja magát, de olyanokat cselekszik, amiről jól tudja hogy bűn, annak Istentisztelete hiábavaló, inkább élje a hátralevő földi életét testiségben, ne csapjon be másokat, ne csapja be magát, és legfőképpen, ne próbálja becsapni Istent.

Sofóniás könyve 1,9
„És megfenyítem mindazt, aki a küszöbön ugrál ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.”

Jelenések könyve 3,15-16
„Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.

Jelenések könyve 22,11
„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.”

De akik komolyan veszik Isten követését, azoknak van egy jó hírem, és ez ama evangélium, hogy Jézus a szabadító! Megszabadít a bűn cselekvésétől az által, hogy bennünk lakozást véve engedelmes tiszta életet élhessünk, amely tetszik az Atyának. De ez sokaknak túlságosan frusztráló, nem akarnak ugyanis semmit sem tenni, csak folyamatosan a bűnöket Isten lábaihoz vinni. Engedelmesség nélkül pedig senki sem fog Isten előtt megállni.

1Sámuel 15,22-23
„Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.

Hogy olvastuk? Mit vetett meg Saul? Az Úrnak beszédét! Láthatjuk is a következményét: Isten is megvetette ezért. Ma sincs ez másképp, aki megveti az Úr igéjét, azt Isten is megveti. Mégis ennek ellenére bíznak Isten kegyelmében azok, akik megvetik Isten igéjét. De mindhiába, ezek emberek ítéletét világosan közli velünk az ige.

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

Mert mi a kegyelem lelkének a bántalmazása? Az, mikor szabadjára engedik magukat a bűnök cselekvésére, majd Isten kegyelmét kérik életükre. Ma is így bántalmazzák sokan, ahelyett, hogy élnék az Isten által megszabott életüket. De olvassuk el Jézus szájából is, miképpen vélekedik azokról, akik megvetik Isten igéjét:

János evangéliuma 12,48-50
Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Tehát aki megveti Jézus beszédeit, annak kárhozatává lesz! Jézus beszédei pedig nem más, mint az Atya beszéde. Így olvastuk:

„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Tehát az ige megtartandó, sőt élet a számunkra. Ezért nem kérdés, hogy meg kell-e tartanunk.

János evangéliuma 14,30
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;

És benned?

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás