Anyagi bővelkedés!?

Anyagi bővelkedés!?

AranyÁldott Testvéreim, a mai napon megnézzük Isten beszédében az anyagi dolgokat illető parancsolatokat, tanításokat és hogy miképpen élték ezt meg Isten hívei. Ugyanis elég szép számban örvend az a téves hit, miszerint Isten nagy gazdagságot ígért a követőinek. Első körben fontos tisztáznunk, hogy mi is a gazdagság!

A gazdagság nagyon relatív az emberek szerint, akinek például háza és autója van, az szegénynek érezheti magát azzal szemben, akinek luxus hajója és kastélya van. Akinek pedig se háza, se munkája, és nap mint nap a betevő falatjáért küzd, annak a szemében a ház és autóval rendelkező személy is gazdag. Emlékezzünk csak Lázár és a gazdag történetére, melyben Lázár megelégedett volna csupán azokkal a morzsákkal, amelyek a gazdag asztaláról hullottak alá, de senki sem adott neki. Lássuk az igét:

Lukács evangéliuma 16,19-21
„Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit.”

Tehát láthatjuk, hogy az emberek különféle dolgokkal elégszenek meg, mást és mást tartanak gazdagságnak, az ő anyagi helyzetüktől függően. De a kérdés az, hogy Isten mit tart gazdagságnak? Továbbá: mit tart elégnek? Jézus tanítása:

Máté evangéliuma 6,19-34
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”

Jézus tanítása dióhéjban: ne gyűjtsünk kincseket a földön, ne aggódjunk a ruházat és az élelmünk felöl, mert mindezeket a pogányok teszik. A pogányok azok, akik Isten nélkül élnek, és a bizalmuk, a reményük, a látható dolgokban vannak, nem pedig Istenben! Mire tanítja tehát Jézus a Benne hívőket? Arra, hogy először keressük Isten akaratát, tartsuk meg a parancsolatait, és ezek az ígéretek megadatnak nekünk. Ezt jelenti Isten országát keresni! Mi pedig az ebből való ígéret? Ruházat és élelem, pont annyi, amennyire a testnek feltétlen szüksége van, nem pedig többre. Erről tanít minket Pál apostol is:

1Timóteus 6,6-11
„De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.”

Amivel tehát meg kell elégednünk az a ruházat és az élelem. Vagyis: ami éppen szükséges a testnek. Mégis sokan hajszolják a jólétet, amit vagy sikerül elérniük vagy nem. De mindenféleképpen egy biztos, akik ekképpen cselekszenek, azok levették Istenről a szemüket. Szokták ugyanis azt előszeretettel tanítani és híresztelni, hogy Isten minél nagyobb anyagi gazdagságot szeretne adni a gyermekeinek. Hogy ezt honnan vették, bevallom, nem tudom. De biztosan nem az igéből, mert Isten igéje épp az ellenkezőjét adja tudtunkra. Isten akarata az, hogy egység legyen a gyermekei között, bizony még anyagilag is!

5Mózes 15,1-11
„A hetedik esztendő végén elengedést mívelj. Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért. Az idegenen hajtsd be; de amid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed. De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt. De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok néked. Mert az Úr, a te Istened megáld téged, amiképpen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak. Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik. Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.”

 Isten akarata tehát az, hogy az atyafiak között (gyermekei között) egyenlőség legyen. A hetedig esztendőben az adósság elengedését parancsolta az Úr, ekkor el kellett engedni minden tartozást, sőt, a 3Mózes 25. fejezetében azt olvashatjuk, hogy minden 50. évben a földterület is visszaszállt arra, akié volt eredetileg. De nem csak ennyi az Úr parancsa, hanem a kölcsönkérőktől sem szabad elfordulni. Akik kölcsönkértek a 7. év közelgettével (vagyis az adósság elengedés évében), attól sem volt szabad elfordulni:

„Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted.”

De figyeljük meg az igevers elején, hogy ez csak az atyafiakra vonatkozott, az idegenekre nem:

„Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért. Az idegenen hajtsd be; de amid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.”

Mit jelent ez? Az, hogy Isten népében Istenfélelem van, és aki kér a hetedig esztendő közeledtével, az nem azért kér, hogy becsapja a segítségnyújtót. Viszont az idegenek, az istentelenek, zsákmányt látnak a hívőkben, ezektől be lehetett hajtani a kölcsönadott javakat az elengedés évétől függetlenül. Tehát itt láthatjuk Isten parancsolatát és egyben védelmét a kizsákmányoló emberekkel szemben.

Emlékeztetnélek benneteket Jézus szavaira, amelyet nemrégiben olvastunk, mégpedig:

„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”

Vagyis feltételhez kötött az ígéret. Nézzük meg azt az igerészt, amelyre hivatkozhatott Jézus:

5Mózes 28,1-14
Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened; És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben. Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet, akik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, és hét úton futnak előled. Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. Az Úr felkészít téged magának szent néppé, amiképpen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útain jársz. És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled. És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt. És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat; És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, amelyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.”

Láthattuk tehát a feltételes „ha” szót, és az abból következő „akkor” ígéreteket. Milyen ígéreteket is olvastunk? Lássuk:

-áldott leszel a meződben
-áldott lesz méhednek gyümölcse
- áldott lesz földed gyümölcse
- áldott lesz barmodnak gyümölcse, teheneidnek fajzása, juhaidnak ellése
- áldott lesz a kosarad és a sütőteknőd
- áldott leszel bejöttödben és kimenetedben
-megszalasztja ellenségeinket
- áldott lesznek csűreink és minden amire rátesszük a kezünket
- áldott leszel azon a földön, amelyet az Úr ad neked
- megnyitja az ég csatornáit, vagyis esőt ad alkalmas időben a földünkre
- kölcsön adunk, de mi nem szorulunk kölcsönre

Előszeretettel gondolkodnak eme ígéretek felöl úgy, hogy behelyettesítik luxus házakra, autókra és jól menő vállalkozásokra. De nem ezeket ígéri az Úr, hanem amint a felsorolt listában is láthatjuk, az alapvető testi szükségleteket, ezen felül méhnek gyümölcsét (gyermek), áldást ad kezünk munkájára és megfutamítja ellenségeinket. De ezek is feltételhez kötöttek, így záródott az igerész:

„ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat; És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, amelyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.”

És ebből még következik ám valami! Akik az Úr által megszabott tökéletes úton járnak, azok nem a földi dolgokkal foglalkoznak, hanem az Istennek való szolgálattal. Nem az anyagi dolgokat hajszolják, nem abba ölik idejüket és energiájukat, hanem hogy Istennek tetsző életet élhessenek. Ezeknek ha adatik is az ígéreteket meghaladó gazdagság, az nem fogja befolyásolni az Istennel való kapcsolatukban. De akik nem indulnak meg a testvéreik szüksége láttán, pedig lenne miből adniuk, azokban nincs meg Isten szeretete:

1János levele 3,17
„Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?”

Összefoglalva tehát láthatjuk, hogy Isten akarata hogy adjunk, és ne kérjük vissza. Ha van nekünk, akkor a szegény atyafiánk, vagyis testvérünk szükségét pótoljuk ki. De nem ezt olvassuk Páltól is?

2Korintusi levél 8,10-15
„Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy amiképpen az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, amitek van. Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen; Amint meg van írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje.”

Isten akarata a testvérek közötti egyenlőség, sőt, még inkább az, hogy egymást szolgáljuk! A vagyoni egyenlőséget nevezhetjük egyszerűbben a közös vagyonnak, vagy akár közös kasszának. Ezt láthatjuk Jézus földi életében is, hogy a tanítványokkal mindenük közös volt, a kasszás pedig Júdás volt. De az apostoli gyülekezésben is ezt láthatjuk:

Apostolok Csel. 4,32
„A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala.

Akik csak az újszövetségi írásokat fogadják el, azoknak is meg kellene látniuk ezt a tanítást. Továbbá azt is, hogy mikor Anániás és Safira részesedni akartak ebből, de biztonságukat nem Istenbe, hanem a földi vagyonba helyezték, sőt, magukat ezzel egyetemben az apostolok fölé is emelték, azonnali halállal lakoltak. Miért emelték ezzel magukat az apostolok fölé? Olvassuk el a következő igerészt:

Apostolok Csel. 3,1-8
„Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.”

Se aranyuk, se ezüstjük, mert ők is betették mindenüket a közösségi kasszába. Viszont a mai korban nem ez látjuk. A gyülekezeti tagok éhezhetnek, míg a lelkipásztor és a gyülekezet vezetői luxus körülmények között élnek. Erről bátran kijelenthetjük: ez nem Isten akarata! De mondhatják azt, hogy ez már megváltozott. Igen, megváltozott, de nem úgy ahogyan gondolják. A testvériség változott meg, de ezt is csak az emberek változtatták meg! Az a testvériség, amelyet Isten rendelt, az merőben más, mint amit a mai korban tapasztalhatunk. Isten igéjében nem haladhatunk bakugrásban, meg kell tartani az „A”-t, hogy „B” is lehessen. Ha majd helyére kerül a testvériség Isten szemszögéből, majd akkor helyére kerülhet a közös vagyon parancsolata is.

A mi életünk ne arról szóljon, hogy a saját kényelmünkről és biztonságunkról gondoskodjunk, hanem hogy betöltsük Isten parancsolatait, közöttük pedig: hogy gondunk legyen a testvéreink anyagi helyzetére is.

Máté evangéliuma 6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják;  Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”

Tehát a mennybe gyűjtsünk kincseket, ne pedig a földön! Olvassunk ezzel kapcsolatban Páltól is:

1Korintusi levél 3,11-15
„Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.”

Sokáig úgy gondolkoztam ez ige felől, hogy a fa, széna és a pozdorja alatt a haszontalan cselekedeteket kell érteni, míg az ezüst, arany és a drágakő alatt a jó, megmaradó cselekedeteket. De úgy gondolom, hogy ennek más értelmezése is van. Figyeljünk csak:

„Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.”

Milyen „ama” napra gondolt Pál? Minden bizonnyal erre:

2Péter levele 3,10-12
„Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!

Sejthetjük, hogy ez nem néhány száz fokos tűz lesz, amely csak a fát, szénát és a pozdorját pusztítja el. Ez a tűz mindent felbomlaszt, minden materiális dolgot, mindent, ami e földre irányul! Isten emésztő tűz! Egyedül csak az marad meg, amelyet a Mennyben gyűjtöttünk össze. Amit pedig megtagadtunk a szükségben levő testvérünktől csak azért, hogy nekünk bővelkedő életünk legyen, az nem csupán megégni fog, hanem ellenünk is fog tanúskodni. Végezetül:

Példabeszédek 30,8-9
„A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!”

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás