A gyümölcsöző élet

Tanulmányok Találatok: 863

A gyümölcsöző élet

gyümölcsökMózes V. könyve 29,1-29
„Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben. És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével: A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig. Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról. Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek. És eljutottatok e helyre, és kijöve előnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket. És elvettük az ő földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének. Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia; A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is; Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened; Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést, Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk. (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.) Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek): Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr: Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában. Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak? És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről; És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten. És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben. És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.”

Áldott Testvérek. A tóra ezen fejezete, valójában a szövetségkötés igéinek megtartására hívja fel a figyelmet, mint olvastuk is. Az Örökkévaló, azt szeretné elérni, hogy azok, akik Őt követik, tudatos választás szerint legyenek a követői. Istent nem lehetséges „véletlenül” követni! Nem is lehetséges a „jobb híján” engedelem! Aki az Örökkévalót akarja követni, tudatos engedelemmel, és ami még rendkívüli fontossággal bír, „ismeret” által kell hogy tegye. Ezért is adta meg az Örökkévaló azokat a támpontokat, amik által megismerhetjük Őt. Ugyanezen eredményre jutottak és jutnak azon hívők, akik az Isten kegyelméből az Ő követésére adták-adják magukat. Azért mondom, hogy ez csak az Isten kegyelméből történhet meg, mert írva van:

János evangéliuma 6,44
„Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”

Ez tehát nem emberi érdem, hanem az Isten munkálja bennünk a megtérést. Szintén írva van:

Filippi 2,12-15
„Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.”

A filippi levél ezen részéhez még visszatérünk az este folyamán. Tehát mint mondottam volt az imént, mindazokban, akik az Isten igaz módon való követésére adták-adják magukat, megfogamazódott, megfogalmazódik az a kérés, hogy had ismerjem meg az Istent, és had ismerjem meg az Ő követésének módját, hogy az Örökkévalónak tetsző és előtte kedves módon történjen a követés. Valójában ez pontosan így le van írva a szent tan ezt megelőző, tehát az V.Mózes 26.-fejezetében:

Mózes V. könyve 26,1-19
„Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban: Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve; És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat; És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal; És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt; És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van. Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak: Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem! Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.”

A 16-os versben, az Isten útmutatása történik, hiszen tudva levő, hogy véletlenül az Istent nem lehetséges követni, sem pedig magaválasztotta formában sem! Az Istennel való közösségnek szigorú kritériumai vannak! A 17-es vers bizonyságot tesz arról, hogy a hozzá megtért hívek, az ezelőtti fejtegetésnek megfelelően, nem véletlenszerű, nem homályban tapogatózó botorkálással szeretnék követni az Urat, hanem elkérik azt az egyetlen utat, ismeretet, világosságot, ami által létre jöhet a tudatos követés. Most bár ugrottam egy nagyot, de térjünk csak vissza az ismeret szóhoz. Az ismeret szó értelme egészen mást mutat, mint amit jelentett egykor. Ismerni annyit tesz: egyesülni, eggyé válni, aminek folyományaként egy új élet fogan. Lássuk erre az igei példát:

Mózes I. könyve 4,1
„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.”

Ez csak egyetlen példa, de ha valaki odaszánja magát, még az „újszövetségi” írásokban is megtalálja ezen jelentés valóságát. Had segítsek egy picit:

Máté evangéliuma 1,24-25
„József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.”

Tehát vissza az V.Mózes 26-hoz. A 18-as versben azt olvassuk, hogy az Isten megadja a hozzá vezető utat, de egyben ezen út követéséhez köti a vele való közösség „gyümölcsöző” létrejöttét! Ugye nem kerülte el a figyelmünket, hogy az V Mózes 26,1-15-ig, a gyümölcsök felmutatásáról szól?! Ezen gyümölcsökkel kapcsolatban jussunk értelemre Testvérek, ám mindenekelőtt, tisztázzunk egy alapos félreértést is ezzel kapcsolatban. Sajnos elterjedt nézet a hívők között, hogy vannak, akik gyümölcstelenek. Nincsenek gyümölcstelen emberek! Minden ember gyümölcsöző, mégpedig gyümölcsökben gazdag életet él. Más kérdés, hogy azok a gyümölcsök jó, vagy rossz gyümölcsök-e? Mielőtt tovább haladnánk, értsük meg ezen fejezetben, hogy miről is van szó. Tehát az Isten népe, az Örökkévalóhoz könyörgött a szabadulásért:

II.Mózes 2,23-25
„És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.”

Az Örökkévaló tehát megemlékezett az ígértéről, és elérkezettnek látta az időt az ígérete beteljesítésének.

I Mózes 15,12-21
„És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.”

Az Örökkévaló azonban ezt, az Ábrahám hitével megegyező magatartáshoz kötötte és köti!

V.Mózes 26,18-19
„Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.”
 

Akiket tehát bevezet az ígéret földjére, azoktól el is várja, hogy ahogyan Ő maga „megemlékezett” az Ábrahámmal kötött szövetségéről és ígéretéről, úgy ezek is megemlékezzenek arról, hogy az ígéret földjére való bejutás és az ott történő „gyümölcsöző élet” nem az Ő érdemük, dicsőségük, bölcsességük, erejük, hanem az Isten kegyelme! Figyeljük meg erről Pál tanítását (merthogy van erről tanítása):

Timótheushoz írt II. levél 2,1-7
„Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És a miket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, a kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harczossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd. A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie. Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.”

Figyeltük a 6-os verset ugye?

„A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.”

Ki a földmívelő? Nos, mindenekelőtt az Isten! Hiszen Ő teremtette a Födet, Ő teremtett rajta mindeneket, Ő adott életet mindennek. A Földet nevezi a héber így; Ádámáh, és az embert, mint földit, vagy földből valót így: Ádám. Na most ha valaki az Ádámáh és Ádám kapcsolatában párhuzamokat vél felfedezni, az nem a véletlen műve. Tehát ebben az aspektusban ha az ember az Istennek való engedelmesség által, számára elérhetetlen célokat ér el, az nem az ő dicsősége, hanem az Istené egyedül! Az erről való megemlékezés tehát mindenképpen „jó gyümölcs”, és ezt ne feledjük el felmutatni! Pál intelme tehát; mindenki, mindenkor és mindenhol elsőként az Istennek adjon hálát és adja meg a dicsőséget, majd azok után lehet benne része neki is. Hiszen ha a testi életünkben Őt dicsőítjük, akkor a testi élet után minket is az Ő dicsőségébe fogad. Ám Pál intelme azért ezt tovább is vezeti, nevezetesen ha valaki szolgált feléd egykor, és az ő szolgálatának gyümölcséből részesültél, akkor ne támadj ellene, mert az Isten őt használta érted! Nem az ellenséged tehát, ne is viselkedj úgy vele, mintha ellenség lenne. Sajnos sokan, a maguk dicsőségét keresve, azt, aki egykor szolgált feléjük, leküzdendő akadálynak tekintik az érvényesülésük útján. Tehát mindig, mindenben első az Isten! Tőle indul minden, és minden Őhozzá tér vissza! Azt mertem állítani, hogy ebben a testi életben, mindenek gyümölcsöző életet élnek. Nos, igen! Mert az van Testvérek, ha ezen a példán is indulunk el, megláthatjuk, hogy vannak akik „jó gyümölcsként” az Istennek való engedelem ajándékát mutatják fel az Istennek gyümölcs gyanánt, és vannak, akik a maguk dicsőségét keresve, a maguk egoizmusát, mint gyümölcsöt. Ha már gyümölcsök, mindenekelőtt lássunk pár példát a gyümölcsökről rövid összefoglalásban:

Galátzia 5,13-26
„Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.”

Figyeljük meg a testies élet „gyümölcseit”, nem mintha idegen lenne előttünk, hiszen nap mint nap találkozunk ezekkel a bőven termő gyümölcsökkel.

„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”

És most a végső intelmet figyeljük meg:

„A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.”

Jakab ezeket így foglalja össze:

Jakab Apostol levele 4,1-3
„Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek? Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.”

Itt most nagyot ugrottam, elnézést. Tehát amikor az Örökkévaló adta az Ő igazságának útját, hogy az ígéret földjére bejuthassunk és részesei lehessünk a Vele való közösségnek, akkor azt nem csak nekünk adta, hanem az a szándéka, hogy rajtunk keresztül másokat is elérjen, így munkálva az elengedhetetlen egységet és az egymáshoz való odaadó, önfeláldozó szeretetet, amit a törvényben meg is határozott:

III.Mózes 19,13-18
„A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig. Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”

Egyebekben erre a törvényre utalt maga a Messiás is, amit olvashatunk is:

Máté evangéliuma 22,35-40
„És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Ehhez az egységhez, és ezen egység munkálásához az Örökkévaló eszközöket adott, kinek-kinek amint akarta. Ezeket az eszközöket nevezzük így: a Lélek ajándékai!

Korinthusbeliekhez írt I. levél 12,1-11
„A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek. Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz. Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által. A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.”

Mindezek az ajándékok eszközök tehát! Mégpedig azért vannak, hogy az Isten dicsősége hirdettessék a világon, hogy valós egységben képviseljék az emberek az Istent! Ezen eszközök arra vannak, hogy egységbe tudjunk rendeződni, és teljes egységben élhessünk. Ezen a ponton, mindenki az Istennek adja a dicsőséget, és mindenki az élő Istenre mutat! A Messiás mondja:

János evangéliuma 7,18
„A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.”

Irigykedés, háborúságok, viszályszítás, viszálykodások, harag, ellenségeskedések, pártütések, mint szakadások, ezek is gyümölcsök! Csak hát éppen rossz gyümölcsök. Arról árulkodnak, hogy mely alapon állnak azok, akik ezeket a viselkedési formákat mutatják fel gyümölcs gyanánt. Ezek a testi gyümölcsök, az egységet bomlasztják, míg a Lélek gyümölcsei az egységet munkálják! Azok, akik ezeket a rossz gyümölcsöket produkálják, azok a maguk dicsőségét keresik, és a maguk elsőségét, felsőbbségét preferálják, összefoglalva így nevezzük őket: versengők. Ámde nem az Isten népével versengenek valójában, csak ők ezt a titkot nem tudják. Azzal szálltak versenybe, aki a szolgálati ajándékot adta! A versengők nem egy másik emberrel, hanem magával az Istennel versengenek valójában. De akárhogy is van, az egységet bomlasztják, bár ők is az egységet hirdetik, és a szakadást bár elítélik, de ők a velük való egységet kívánják a többiektől, és a tőlük való elszakadást ítélik el. Na, erről beszél mind Pál mind pedig Jakab. Jakab már eleve ettől óvja azokat, akik pici figyelmet tanúsítanak az irányába:

Jakab Apostol levele 1,1-27
„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban. Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”

A 12.-től a végéig tartó versek kulcs Testvérek:

„Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”

14-15-ös vers tehát:

„Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”

Na, ezek a kívánságok a versengések, tehát az ego építésére irányuló kívánságok. A kívánságoktól ezért int óvva az Örökkévaló, már eleve. S'má Yisráél (halld Izráel):

2Móz 20,17
„Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.”

Az Istentől kapott szolgálati eszközeit se kívánd! Sajnos sokszor, és sok esetben van az úgy, hogy bizonyos emberekben megfogalmazódik egy gondolat; ezt és ezt a feladatot, én szebben, jobban, okosabban tudnám csinálni. Ebben mi a rossz? Megmondom: az, hogy te tudnád csinálni, nem pedig az Isten rajtad keresztül! Másfelől van tovább is: aki így gondolkodik, az valójában megítéli az Istent, hiszen azt állítja, az Isten nem tudja, hogy jobbat is választhatott volna. Nem tanácsolni kell az Istent, hanem engedelemben követni! Mi a helyzet, ha felismertük a gyülekezésünkben, hogy vannak versengők, viszálykodók, egységet bomlasztók? Gyakori eset az, hogy az egység megmaradásáért vagy helyreállításáért a tagok, nem azt intik meg, aki a testiességével okozta a szakadást, hanem azt, aki ellen irányult a támadás. És ekkor jönnek különböző frázisok is: te legyél okosabb! Legyél te a kezdeményező, a békességre jutásban, kérj bocsánatot, meg kell hogy bocsáss, stb... Ezek valóban fontos dolgok Testvérek, csakhogy ebben a helyzetben ezek csak frázisokká válnak, mégpedig azért, mert ez már necceli az ökumené határait. Nem mindenkivel és akármi áron történő békességre hívott minket az Isten, hanem az Isten igazságában való egységre! Egy egoistával nem hogy nem kell, de nem is szabad törekedni az egységre! Egy versengővel nem szabad egységben lenni! Egy rágalmazóval nem szabad az egységen dolgozni! Aki ezekkel megpróbál egységre jutni, vagy közösségben maradni, az valójában megpecsételi, hogy egyetért a viselkedésével! Az Isteni bölcsességgel bíró Salamon ezt mondja:

Példabeszédek 22,24-25
„Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj; Hogy el ne tanuld az ő útait, és tőrt ne keress tennen magadnak.”

Ezt mondja a második legfőbb parancsolat is:

III.Mózes 19,14-18
„Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”

Ha tehát észrevettük azt, hogy az egységben van oly személy, aki magának keres babérokat, azzal nem kell egyetérteni a békesség kedvéért. Most tehát itt állunk az ígéret földjén! A Messiás mondja:

Lukács evangéliuma 17,20-21
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.”

Ha és amennyiben azt állítjuk, hogy az Istennel kötött szövetség részesei vagyunk, tehát az Isten országának állampolgárai vagyunk, akkor az Isten országában érvényes törvény szerint is kell élnünk! Nem a világi törvényeket kell követnünk, hanem az Istentől kapott utat! Tehát itt állunk, és azt állítjuk, hogy az Ő országában élünk. Mutassuk hát fel azokat a gyümölcsöket megemlékezés gyanánt!

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyomtatás