A hívők többsége ma sem hisz az apostoloknak

A hívők többsége ma sem hisz az apostoloknak

Apostolok1János levele 4,1-3
„Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.”

Ki ne vallaná azt, hogy Jézus testben jelent meg? Sokak ilyen rövidre zárják ezeknek az igéknek az értelmét, és magukra vonatkoztatva egyszerűen és gyorsan megállapítják, hogy mivel hiszik, hogy Jézus testben jelent meg, ezért ők Istentől valóak. Pedig sokkal komolyabb üzenet van ebben, mint amit elsőre gondolnak felőle.  János megadja a kulcsot több helyen is, ezek a következők:

Evangéliumában:

János evangéliuma 1,1
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.”

Levelében:

1János levele 1,1
„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.

Jelenések könyvében:

Jelenések könyve 19,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.”

Ezt már nagyon sokszor beszéltük, mindezeket az igéket felelevenítésül hoztam nektek. Értjük tehát, hogy a testben megjelent Jézus, a testté lett igét jeleni.

János evangéliuma 1,14
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”

Olvassuk el újra a nyitó igénkből:

„Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;”

Most térjünk rá a Krisztus értelmére. A Krisztus nem Jézus vezetéknevét jelöli, ez egy görög szó, ami így hangzik: Krisztosz. De nem Krisztosz-nak nevezték Jézust, hanem Messisásnak, ami héber szó, jelentése: megváltó! Így most már csak össze kell raknunk, hogy megértsük János beszédét. A „Jézust testben megjelent Krisztus” annyit jelent tehát, hogy „az ige a testben megjelent megváltónk”! Ez azért így jóval beszédesebb igaz? Így megértve és e tükörbe szemlélve a mai „egyházat”, elég rossz képet kaphatunk. Hiszen nem Isten igéjét tartják megváltójuknak, hanem egy olyan jézust, aki mindenképpen üdvözíti azokat, akik hisznek a kegyelmében.

De menjünk tovább az ige értelmezésében. János azt mondja, hogy aki nem hiszi, hogy a testé lett ige a megváltónk, na az az Antikrisztus lelke! Döbbenet felismerni, hogy a mai korban mennyire belopódzott az Antikrisztus lelke az Isten egyházába, hiszen az Isten igéjének nem tulajdonítanak életet megtartó fontosságot. Pedig az ige is írja:

Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.

De menjünk tovább és lássunk egy borzasztó jelenséget már az apostolok idejében:

3János levele 1,9-11
„Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, aki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, amelyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és akik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti. Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.”

A mai korban se fogadják el Jánost, mikor szembesülnek János kijelentéseivel, miszerint:

1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.

Vagy:

1János levele 3,9
Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”

Azt gondolhatják, hogy János már itt nagyon öreg volt, és nem tudta mit beszél. Ez azonban fél igazság, mert János valóban öreg volt, de jobban értette és jobban ismerte az evangéliumot, mint a mai korban bárki! Úgy tessék az ő levelét a továbbiakban semmivé tenni, hogy az az ember azon nyomban Istennel találja magát szemben, de nem a karjaiban, hanem a haragjával szemben.

Sokan pajzsot emelnek Isten igéje ellen (pedig a pajzs a gonosz tüzes nyilai ellen adatott), lebegtetik a szájukat, hogy „ki tud ekképpen élni?”. Bocsánat, de az üdvösség nem onnan támad, hogy ki mikképpen tudja megélni a hitéletét, hanem az üdvösség Istentől támad, és gondot kellene fordítani az Ő beszédeinek a megtartására. Tehát e szájukat jártató emberek sem fogadják el Jánost, akár csak Diotrefesz! De milyen esztelenség volt ez Diotrefesz részéről, hiszen hogy nem lehet elfogadni az apostolok tanítását, akik évekig Jézussal jártak? Ráadásul gondoljuk meg azt is, hogy Diotrefesz nem lett volna hatalmon, ha nem támogatták volna gyülekezeti tagok. Diotrefesz az atyafiak felett uralkodott, nem fogadta be őket és egyeseket az egyházból is kivetett. Tehát egy hamis vezető és hamis testvérek, akik támogatták őt. A neve is sok mindenről árulkodik, nagy valószínűséggel nem zsidó, hanem görög nemzetiségű volt. János pedig a Jelenések könyve alapján a kis ázsiai gyülekezeteknek írt, amelyek természetesen nem Izraelben voltak. Továbbá Gájusz, akinek a levelet írta, ő maga is görög lehetett. Mindezzel azt akarom mondani, hogy amint a mai korban a kereszténység és a zsidóság elkülönül egymástól, úgy az apostolok idejében már elkezdődött mindez. Azt mondják, hogy ne a zsidók mondják már meg, hogy mikképpen járjunk az Isten útján, mi keresztények már csak jobban tudjuk. Ez volt Diotrefesz, és ez ma is sokak felfogása és hitélete. Pedig nem a vad olajfába oltatnak be a zsidók, hanem a szelíd olajfába a pogányokból megtért hívők.

De nem János az egyetlen apostol, akire nem hallgattak!

Apostolok Csel. 14,8-20
„És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt. A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban! És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő. Jupiter papja pedig, akinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala. Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat: Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni: Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék. Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.”

A nép tehát tanúja volt a csodának, amelyet Isten cselekedett Pálon keresztül, a nép olyannyira elámult, hogy Pált és Barnabást isteníteni kezdték, majd amikor néhány ember felbujtotta a tömeget, Pált megkövezték. Bár Istentől bizonyságot nyerhettek Pálról, mégis hirtelen ez semmi lett néhány felbujtó ember miatt. Ezek szél ingatta nádszálak voltak, álhatatlanok, akik ide-oda csapódnak a különböző tanításokban, nincs meg a gyökerük az igében. Ma sincsen másképp, a legtöbbeknél nem Isten igéje a döntő a vitás helyzetekben, hanem a szimpátia, a haszon, a rokonság, barátság, és így Isten igazságát elhajlítják.

De olvassunk még Páltól:

Római levél 8,13
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”

Mégis azt hirdetik nyugodt szívvel, hogy a testies cselekedetek nem útja az üdvösségünknek, mert Jézus minden bűnünket magára veszi, akár ha szándékosan is követjük el azokat. Pedig az evangélium üzenete más, pont a fordítottja, röviden annyi, hogy: engedelmeskedj az Istennek! A végtagjainkat az igazság cselekvésére kell adnunk (Róma 6,19), ne rázzuk le magunkról a felelősséget azzal, hogy úgyis Isten cselekszik általunk. Isten cselekedne is minden pillanatban, ha találna odaszánt követőket. Aki testiesen él, az hiába is hagyatkozik Jézus nevére és a kegyelmére, mert nem lesz az övé!

Ézsaiás könyve 26,10
„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.”

Vagyis aki e földi életben hamisan cselekedett, az a Mennyben is akképpen tenne. Nincs megtérve, nincs üdvössége, a vége pedig az örök tűz.

De nem csak Jánosnak és Pálnak nem hisznek, hanem Jakabnak se!

Jakab levele 1,17
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Mégis a legtöbb hívő azt vallja, hogy megváltozott! Régen volt Atya, most meg Jézus van, aki leegyszerűsítette számunkra a megtérést és ezzel egyetemben az üdvösségbe jutást is. Hatalmas tévedés és egyben Istenkáromlás. Jézus több ízben is elmondta, hogy csak azt mondja, és csak azt teszi, amit az Atyánál látott, amint az Atya meghagyta Neki! Az Atya nem hagyott fel a parancsolataival, Jézus világosan megmondta, hogy az Atya parancsolatai örök élet.

János evangéliuma 12,50
És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Továbbá még mindig az Atya a cél, erre adta a Fiát, Jézust, aki út lett az Atyához.

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Nem adta le az Atya a megtérési feltételeket, továbbra is engedelmességet két tőlünk!

Jakab levele 4,7-8
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

Ami pedig gátja az üdvösségünknek:

Galátzia levél 5,19-21
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.

Nem változott meg az Atya, nem gondolta meg magát, Ő ugyanaz mindig! Ezért is így nevezi magát: a Vagyok!

De nem csak Jánosnak, Pálnak, Jakabnak, hanem Júdásnak sem hisznek!

Júdás levele 1,4-5
„Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják. Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek, elvesztette.”

Jézust megtagadni azt jelenti, hogy az igét megtaposni. Hiszen Jézus a testté lett ige, csak azt mondta és csak azt tette, amit az Atya parancsolt neki. Így aki megtapossa Jézus szavait, azok megtapossák az igét, és az Atyát is, aki elküldte szavait üdvösségünkre. Azok tehát, akik Isten kegyelmében bíznak, de testiesen élnek, azok bujálkodásra fordítják Isten kegyelmét, és Júdás egyértelmű szavai szerint, el fognak veszni.

Izrael népe az egyiptomi rabságból való kiszabaduláskor tanúi lehettek Isten létezésének. Az egyiptomiakat ért csapások, kettévált víz, tűzoszlop, majd ezután a pusztai vándorlás alatt megannyi csoda részesei lehettek: felhőoszlop, a naponkénti manna, fürjek, kősziklából fakadó víz, Isten megjelenése a hegyen, és megannyi más csoda, amiket bár látva és tapasztalva meglátták Istent, mégsem hittek Benne! El is hullottak a hitetlenek egytől egyig a pusztában. A hit ugyanis nem az Isten létezésében való meggyőződést jelenti, hanem az Isten iránt való engedelmességet! De mégsem hisznek Júdás beszédének, a hívők a testük kívánságait szabadon engedik, majd megszokott módon bocsánatot kérnek rá Istentől. De mit mond erre Isten?

Józsué könyve 7,1-12
„De az Izráel fiai hűtlenül bántak vala a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, mert elvőn a teljesen Istennek szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségéből); felgerjede azért az Úrnak haragja Izráel fiai ellen. Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, amely Bethaven mellett van, Bétheltől napkelet felé, és szóla nékik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és kikémlelék Ait. Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának néki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok! Felméne azért oda a népből mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai férfiai elől. És megölének közülök Ai férfiai mintegy harminchat férfit, és üldözék őket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvada a népnek szíve, és lőn olyanná, mint a víz. Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izráel vénei, és port hintének a fejökre. És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon! Óh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ő ellenségei előtt! Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért? És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot.”

A történetben láthatjuk, hogy Isten parancsolatát áthágták, és ezért nem tudtak az ellenség fölé kerekedni. Ugyanígy van a mai napon is, akik nem tartják meg Isten parancsolatait, azok kiszolgáltatottá válnak a Sátánnak, és nem bírnak ellenállni a kísértéseinek. Józsué és a vének arcra borultak, de Isten ezt mondta:

Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik…”

Ma is ezt kérdezi sokaktól, akik arcra borulnak ahelyett, hogy megcselekednék Isten parancsolatait. Nem bűnvalló imákat kell az Isten lábaihoz vinni, hanem engedelmeskedni kell Neki!

1Sámuel 15,22
„Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!

Szóval megláthattuk, hogy Jánosnak, Pálnak, Jakabnak és Júdásnak se hisznek, de mi több, magának Jézusnak sem hisznek!

Máté evangéliuma 7,13-14
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.

 Jézus tanítása tehát az, hogy szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz. De itt nem ér véget, sőt, döbbenjünk meg a folytatáson:

„…kevesen vannak, akik megtalálják azt.”

Kevesen vannak, akik megtalálják, még kevesebben, akik járnak rajta! De miért is mondtam azt, hogy Jézusnak sem hisznek? Mert a mai kor hamis evangéliuma az, hogy csupán el kell fogadnunk Isten kegyelmét és máris üdvösségünk van. Meg sem gondolják azt, hogy Jézus egyetlen alkalommal sem mondott olyat, hogy: „fogadjátok el a kegyelmemet”, hanem mindvégig az Atya parancsolatainak a megtartására tanított mindenkit. A kegyelmet félreértik, azt gondolják, hogy Jézus azért halt meg, hogy bármekkora Istentelen életet éljenek is, végül üdvözítse őket (nekik kötelező olvasmányként ajánlom a Máté 18. fejezetét). Pedig a valós kegyelem az, hogy Jézus bennünk lakozva alkalmassá tesz minket, az Atyának való engedelmes és kedves életre.

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás