A bűn csak bűnt szülhet

A bűn csak bűnt szülhet

2Sámuel 11,1-27
„Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot szolgáival meg egész Izráellel együtt. Pusztították az ammóniakat, és körülzárták Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt a fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony igen szép termetű volt. Dávid elküldött, és kérdezősködött az asszony felől. Ezt mondták neki: Betsabé ez, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége. Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt. Az asszony bement hozzá, ő pedig vele hált, aki éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából. Azután hazament az asszony. De az asszony teherbe esett. Ezért ezt az üzenetet küldte Dávidnak: Teherbe estem! Akkor Dávid ezt üzente Jóábnak: Küldd hozzám a hettita Úriást! Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz. Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid, hogy jól van-e Jóáb, jól van-e a hadinép és jól folyik-e a háború. Azután ezt mondta Dávid Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábadat! Úriás kiment a királyi palotából, és utána vitték a király ajándékát. De Úriás a királyi palota bejárata előtt feküdt le urának a többi szolgájával együtt, és nem ment haza. Amikor jelentették Dávidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt mondta Dávid Úriásnak: Hiszen útról jöttél! Miért nem mentél haza? Úriás így felelt Dávidnak: A láda, meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt! Akkor ezt mondta Dávid Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is. Azután hívatta őt Dávid, hogy vele egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment ki lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza. Reggel azután levelet írt Dávid Jóábnak, melyet Úriással küldött el. Ezt írta a levélben: Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok vissza, hogy levágják, és meghaljon! Így történt a város ostrománál, hogy Jóáb Úriást arra a helyre állította, amelyről tudta, hogy ott kemény harcosok vannak. Amikor kitörtek a városbeli férfiak, és megütköztek Jóábbal, néhányan elestek a hadinép közül, Dávid szolgái közül. Meghalt a hettita Úriás is. Jelentést küldött azért Jóáb Dávidnak az ütközet egész lefolyásáról. Ezt parancsolta a küldöncnek: Ha elbeszéled az ütközet egész lefolyását a királynak, és ha a király haragra lobban, és ezt mondja neked: Miért mentetek harc közben olyan közel a városhoz, hát nem tudtátok, hogy a várfalról lelőhetnek benneteket? Ki ütötte agyon Abimeleket, Jerubbeset fiát? Egy asszony dobott rá a várfalról egy malomkövet, és ezért halt meg Tébecben. Miért mentetek olyan közel a várfalhoz? Akkor így válaszolj: Szolgád, a hettita Úriás is meghalt. A küldönc tehát elment, és amikor megérkezett, jelentette Dávidnak mindazt, amit rábízott Jóáb. A küldönc ezt mondta Dávidnak: Először erősebbek voltak nálunk azok az emberek, ránk törtek a mezőn, de mi visszaszorítottuk őket a kapu bejáratáig. A várfalról azonban lövöldözni kezdtek szolgáidra az íjászok, és meghaltak néhányan a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt. Akkor ezt parancsolta Dávid a küldöncnek: Mondd meg Jóábnak: Ne tartsd ezt olyan nagy bajnak, mert a fegyver hol ezt, hol azt pusztítja el. Harcolj még erősebben a város ellen, és rombold le! Így biztasd őt! Amikor meghallotta Úriás felesége, hogy meghalt a férje, Úriás, elsiratta az urát. A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az ÚRnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Dávidnak ezt a bukását mindannyian jól ismerjük, tanulságul íratott meg számunkra, hogy ne keljen a saját bőrünkön megtapasztalni, hanem más hibájából bölcsen tanulhassunk. Látjuk, ahogyan a bűnbe egyre mélyebben beevezett Dávid, először megkívánta más asszonyát, majd vele hált, próbálta a maga kis emberi ügyeskedéssel megoldani a bűnét, majd mikor nem sikerült, még nagyobb bűnt követett el, megölt egy ártatlan és igaz szívű embert. Sikerült eltusolnia a bűnét, mígnem Isten szólt Nátán prófétához, és egy példázatban a király elé tárta súlyos bűnét. Mi volt ennek az ára? Dávid gyermeke, akit Bethsabé szült neki e parázna kapcsolatban. Ismerjük az írást:

Galátzia levél 6,7
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.”

Vajon miért került egyre mélyebbre ebben a bűnben? Meg van írva:

3Mózes 20,10
„Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.”

Rettegett volna a haláltól? Azt tudhatjuk, mert az ige bizonyságot tesz több helyen is róla, hogy Isten nem személyválogató, így ez ítélettől a király sem mentes. Nézzük meg azokat a hatalmakat, amelyeket Isten adott a királynak:

1Sámuel 8,9-18
„Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenök bizonyságot, és add tudtokra a király hatalmát, aki uralkodni fog felettök. És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért. És monda: A királynak, aki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak. Ezredesekké teendi őket, és hadnagyokká ötven ember felett; velök szántatja meg barázdáit, és velök végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harci szekereihez az eszközöket. Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek. Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja. Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja. Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal. Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki. És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket.”

Tehát nincs közötte az, hogy elveheti más feleségét. Mégis megtette, ezért a törvény szerint halállal kellett volna lakolnia. Vajon valóban megkövezte volna a nép Dávidot? Erre egyértelmű választ nem tudnék mondani, de nagyon elképzelhető, hogy nem. A királyra ki mert volna kezet emelni?

Dávid próbálta eltüntetni a bűne nyomait azzal, hogy Uriást hazaküldve a feleségével háljon, így a Dávidtól fogant gyermekről azt gondolta volna jogosan mindenki, hogy Uriástól származik. De nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt Dávid tervezte, és itt láthatjuk Uriásról azt, hogy igaz szívű ember volt:

2Sámuel 11,6-13
„Akkor Dávid ezt üzente Jóábnak: Küldd hozzám a hettita Úriást! Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz. Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid, hogy jól van-e Jóáb, jól van-e a hadinép és jól folyik-e a háború. Azután ezt mondta Dávid Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábadat! Úriás kiment a királyi palotából, és utána vitték a király ajándékát. De Úriás a királyi palota bejárata előtt feküdt le urának a többi szolgájával együtt, és nem ment haza. Amikor jelentették Dávidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt mondta Dávid Úriásnak: Hiszen útról jöttél! Miért nem mentél haza? Úriás így felelt Dávidnak: A láda, meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt! Akkor ezt mondta Dávid Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is. Azután hívatta őt Dávid, hogy vele egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment ki lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza.”

Nem akart a feleségével hálni, nem akart otthon aludni, míg a testvérei a harcmezőn vannak. Ez bizonyára emlékeztette valamire Dávidot, mégpedig arra, amit a legelején olvastunk:

2Sámuel 11,1
„Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot szolgáival meg egész Izráellel együtt. Pusztították az ammóniakat, és körülzárták Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.”

Miért? Hiszen neki ott lett volna a helye. Uriás igaz szívű volt, nem akart magának semmi jót, amíg a testvérei életre-halálra menő harcban vannak. Dávidnak is ez lett volna a dolga, de inkább kimaradt ebből a harcból, és látjuk is, hogy nem jól sültek el a dolgok. Mert amikor az ember nincs a harcban, akkor a világ dolgaival kezd el töltekezni. Ezért nem szabad lesodródnunk a harcmezőről, nem szabad a harc idején kényelmes életet élni.

Történt egyszer, hogy Dávidot majdnem megölték a harcmezőn, ezért Dávidot eltiltotta a nép, hogy a csatába vonuljon velük. Csakhogy ez jóval a Bethsabéval való paráznasága után történt:

2Sámuel 21,15-17
„Ezután ismét háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az ő szolgáival együtt, és harcolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada. Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot; De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: Soha többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad.”

Dávid tehát nem ment a harcba, hanem a palotájában tartózkodva kiment nézelődni és megleste Bethsabét fürdés közben. 

De mi a helyzet Bethsabé-val? Vajon Ő is cinkos volt? Erről nem ír semmit sem az ige, viszont azt gondoljuk meg, hogy a király parancsának nem mondhatott ellen egyetlen ember sem. Hívatta magához Dávid, ha nem ment volna, akkor az életével fizetett volna érte. Ez a bűn megfogant Dávidban és végre is vitte elhatározását, majd végül nem csak Uriás, hanem a Bethsabéval való közös gyermekük is meghalt. Hogyan is írja az ige?

Jakab levele 1,15
„Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”

Mi nekünk ebből a tanulság? Az, hogy legyünk bölcsek, sosem sülhet el jól a dolog, ha a bűneinket próbáljuk takargatni. Csak egyre mélyebbre kerülhetünk, ez pedig azért van, mert Istent nem lehet megcsúfolni, nem lehet átejteni, megkerülni, Isten mindenkit igazságosan ítél meg. Még egyszer hadd jöjjön ez az ige, mert nagyon fontos megérteni:

Galátzia levél 6,7
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.”

Ez pedig nem csak a hitetlenekre igaz, hanem a hívőkre is. Mindjárt meg fogjuk látni. Végül mi történt e történetben? Nátán felfedte a király előtt a bűnét, Dávid erre bűnbánatot tartott, de a gyermekét nem menthette meg, amit vetett Dávid, azt is aratta:

2Sámuel 12,13-14
„Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonynyal meghal.”

De mit aratott még Dávid? Amit tett Bethsabéval titokban, azt tették vele, csak nyíltan:

2Sámuel 12,10-12
„Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt.”

Mikor is történt meg ez és ki által? A saját fia, Absolon tette meg mindezt:

2Sámuel 16,20-22
„Monda pedig Absolon Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk? Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak ágyasaihoz, akiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, akik melletted vannak. Sátort vonának azért Absolonnak a tetőn, és beméne Absolon az ő atyjának ágyasaihoz, az egész Izráelnek szeme láttára.”

Dávid itt is aratott… Láthatjuk, hogy bár Dávid az Isten szerint való férfiú volt, aki teljesítette Isten akaratát, de vele szemben sem kivételezett Isten. A bűn az bűn Isten szemében, bárki is követte el. Még a saját fiától, Jézustól is elfordult az Atya, mikor magára vette a bűneinket. Ezért egy pillanatra se gondoljuk azt, hogy a bűneink nem választanak el minket Istentől. Ne gondoljuk, hogy jól meg lehet magyarázni, hogy miért kell bűnt tennünk. Ne gondoljuk azt, hogy emberi logikával vagy érzelemmel megmagyarázva enyhíthetjük a bűneinket, sőt, ahogy telik az idő, annál mélyebbre kerülünk.

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás