Hogyan értelmezzük az igét?

Hogyan értelmezzük az igét?

Áldott testvérek, a mai napon arról lesz szó, hogy Isten miképpen kívánja tőlünk az Ő beszédének az értelmezését. Ugyanis mindig voltak olyan emberek (és belőlük van több), akik az Isten igéjét magukból kiindulva értelmezik, majd azt élik és tanítják. De ez egyértelműen nem helyes! Isten beszéde kell hogy alakítsa az életünket, és nem az életünk kell hogy alakítsa az Isten igéjét.

Szokták mondani azt, hogy: „ebben a dologban békességem van!” Ezzel a kijelentéssel mintegy igazolja a cselekedeteit, hogy helyesek. De valóban igazolhatjuk ezzel? A cselekedeteink igazolásához az ige adatott, nem az érzelmeink, ami által érezzük a békességet. A békességünk lehet magunktól, lehet mástól (beleértve nem csak az embereket, de az ördögöt is), és lehet Istentől is. Ne csaljuk meg önmagunkat!

Miképpen különböztethetjük meg? Egyedül az ige által. Amire Isten törvénye azt mondja, hogy nem szabad, akkor lehet bármekkora nagy békességünk is a megcselekedésében, bűnnek fog az beszámíttatni nekünk. Az egyik lop, a másik nem, mégis mindkettőnek békessége van abban, amit tesz. Talán nagyobb lenne a lelkiismeretünk Isten törvényénél? Elgondolkoztató, hogy vajon miért nem hisznek a mai zsidók Jézusban mint megváltóban? Számomra egyáltalán nem meglepő, ennek az egyik nagy oka a kereszténység. Mert ha azt mondják egy zsidónak, hogy higgy az Úr Jézusban, és akkor bármennyi bűnt is követsz el, végül üdvözít téged, vagy ha elmegy egy Istentiszteletre, és fetrengő, röhögő embereket talál, törvénytaposó embereket, akkor egyáltalán nem lehet őket hibáztatni azért, ha azt mondja: ez nem az Ő Messiása. És teljesen igaza van! Mert valóban ezt teszi a mai kereszténység nagy része, a törvényt megtapossák, mondva, hogy az már nem kell, helyette pedig megtöltik emberi butasággal, túlszellemiesített hangoskodással és bizarr jelenségekkel. Az ilyen törvénytaposókról ezt határozza az ige:

2Thesszalonikai levél 2,7-12
„Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.”

Antikrisztus és a követői, avagy a törvénytaposó és társai. Megtapossa Isten parancsolatait, hogy azzal nem kell foglalkoznunk, és erre tanítja a követőit is. Így fognak kézen fogva menni az örök kárhozatra, amit választottak, abban fogják tölteni az örökkévalóságukat: vagyis ott sem kell majd engedelmeskedniük Istennek. Már kezdetben láthatjuk a törvénytaposót:

1Mózes 3,1-6
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.”

Ugyanez folyik a mai korban is. Isten beszédét meghazudtolják, és ez nagyszámú követőkre talál. Isten megmondta, hogy aki nem cselekszi beszédét, az meghal, a mai napon azt mondják erre, hogy: „dehogy halunk meg!”

Nem szeretnek Isten törvényéről hallani, azzal a felkiáltással, hogy nem a cselekedeteink által van üdvösségünk. Pedig ha nincs igaz cselekedet, ott nincs igazi hit sem. A nagy ítéletkor sem a hitünket teszi mérlegre Isten, vagy azt, hogy mennyi bűnt bocsáthatott meg nekünk, hanem a cselekedeteinket:

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

És még azt mondják, hogy nem a cselekedeteink által ítél meg minket Isten? Az igaz embernek valóban nem kell rettegnie, mert nem hágja át Isten törvényét. Az igaz ember Istennek kedves életet él, míg azok az emberek, aki a saját elgondolásuk után mennek, azok a törvényt tapossák.

1Timóteus 1,8-11
„Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele, Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért.
Paráznákért, férfifertőztetőkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért, és ami egyéb csak az egészséges tudománynyal ellenkezik, A boldog Isten dicsőségének evangyélioma szerint, mely reám bízatott.”

Azért nem az igazakért van a törvény, mert az igaz Isten akarata szerint, azaz törvényesen él. A törvény az Istentelenek miatt adatott, hogy az Istentelen cselekedeteiket megítélje általa. Mert aki bár elfogadja Isten kegyelmét, de nem engedelmeskedik Isten beszédének, azok szabadok akarnak lenni Istentől. Milyen Istenimádat ez? Jézusról szóló próféciák arról tesznek bizonyságot, hogy az Atya beszédét, vagyis igéjét, törvényét, parancsolatait naggyá teszi, és tisztán hirdeti:

Ézsaiás könyve 42,1-25
Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, aki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, amelyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben. Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok! Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok. A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom. Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak, akik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink! Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöcben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, aki mondaná: add vissza! Ki veszi ezt közületek fülébe? aki figyelne és hallgatna ezután! Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, aki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!”

A zsidók a mai napig ilyen Messiást várnak, nem csoda hogy visszautasítják azt a Jézust, akit a keresztények többsége hirdet és bemutat a cselekedeteikkel. Mert ha azt hallják, hogy Jézus eltörölni jött a törvényt, és hogy bármilyen életet is élhetünk, Isten magához fogad minket, akkor nem lehet hibáztatni őket, ha nem hisznek, mert ez valóban nem a várva várt Messiás.

Meg kell érteni, hogy a tanach-i próféciák a Messiásról teljesen igazak. Ezzel általában semelyik hívőnek nincsen gondja, viszont tovább már kevesen gondolkoznak, hogy a Messiásról szóló próféciákból ismerhetjük meg igazán Jézust! Az eljövetelekor sokan azért nem hittek benne, mert felborította mindazokat a szokásokat és tanításokat, amelyek nem Isten igéjén nyugodtak, hanem hagyományokon és emberi bölcselkedéseket. Azért sem hittek Neki sokan, mert a Júda oroszlánját várták a személyében, aki megszabadítja őket a római elnyomástól. Pedig először úgy jelent meg, mint Isten báránya, aki magára veszi a bűneinket! Ma is sok, önmagát mély hívőnek mondó ember nem ismeri fel az igazi Jézust, mert amikor arról hall, hogy az Isten parancsolatai nem töröltettek el, hogy a valódi hit az engedelmességgel jár, akkor azt gondolkozás nélkül azonnal elvetik. Így Jézus ma is sokaknak botránkozás köve, megbotránkoznak az igazi evangéliumban, de az ítélet napján nem mondhatják majd, hogy nem hallottak róla. 

Hogyan értelmezzük akkor a szentírást? Minden bizonnyal nem az érzelmeink, vagy a jelek és csodák hatására. Az apostolok is, sőt maga Jézus is, a tanach-ból tanítottak, ezért fontos azt is megérteni, hogy csupán az újszövetségi írásokat tanulmányozva nem érthetjük meg Isten akaratát, és nem is ismerhetjük meg Isten személyét. Pál sosem idézett Pétertől, vagy Jánostól, Péter sem hivatkozott Jakab írásaira. Nagy zavar van a kereszténységben, a legtöbben úgy tanítanak és úgy élik hívő életüket, hogy még maguk sem értik. Mert ha kicsit őszinték lennének önmagukhoz, akkor nem lennének vakok, de inkább behunyják a szemüket, becsukják a fülüket, ezt nevezem én strucc kereszténységnek.

{flike} 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás