Istenhitben, de Isten nélkül

Istenhitben, de Isten nélkül

1Sámuel 4,1-11
„És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izráelben. És kiméne Izráel a Filiszteusok ellen harcolni, és tábort járának Ében-Ézernél, a Filiszteusok pedig tábort járának Áfekben. És csatarendbe állának a Filiszteusok Izráel ellen, és megütközének, és megveretteték Izráel a Filiszteusok által, és levágának a harcmezőn mintegy négyezer embert. És mikor a nép a táborba visszatért, mondának Izráel vénei: Vajjon miért vert meg minket ma az Úr a Filiszteusok előtt?! Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját Silóból, hogy jőjjön közénk az Úr, és szabadítson meg ellenségeink kezéből. Elkülde azért a nép Silóba, és elhozák onnan a Seregek Urának frigyládáját, aki ül a Khérubok felett. Ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Fineás. És mikor az Úr frigyládája a táborba érkezék, rivalgott az egész Izráel nagy rivalgással, hogy megrendüle a föld. Mikor pedig meghallották a Filiszteusok a rivalgás hangját, mondának: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a zsidók táborában? És mikor megtudták, hogy az Úrnak ládája érkezett a táborba, Megfélemlének a Filiszteusok, mert mondának: Isten a táborba jött! És mondának: Jaj nékünk! mert nem történt ilyen soha az előtt. Jaj nékünk! Kicsoda szabadít meg minket ennek a hatalmas Istennek kezéből? Ez az az Isten, aki Égyiptomot mindenféle csapással sújtotta a pusztában. Legyetek bátrak és legyetek férfiak, Filiszteusok! hogy ne kelljen szolgálnotok a zsidóknak, mint ahogy ők szolgáltak néktek. Azért legyetek férfiak, és harcoljatok! Megütközének azért a Filiszteusok, és megveretett Izráel, és kiki az ő sátorába menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy Izráel közül harmincezer gyalog hullott el. És az Isten ládája is elvétetett, és meghala Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás.”

Ahogy láttuk a történetben, Izrael népe biztos volt a dolgában, örvendeztek és hitték azt, hogy az Úr közöttük van. Figyelemre méltó az is, hogy a Filiszteusok is így gondolták, annyira, hogy mélyen félelem szállt rájuk. Mégsem nyerhette meg Izrael a csatát, ennek pedig egyszerű oka az, hogy Izrael népe nem járt azon az úton, amelyet Isten rendelt számukra. Isten megannyi helyen elmondja, hogy ha parancsolatai szerint járnak, akkor övéké áldása és közöttük lakozik. Ha pedig nem járnak parancsolatai szerint, akkor átok száll rájuk és nem lesz velük (5Móz. 30). Vagyis röviden: feltételes szövetség. Ha így teszel, akkor ezt kapod, ha úgy teszel, akkor meg amazt kapod. De mikképpen van ez a mai korban?

A mai kor legtöbb hívője úgy gondolja, hogy amit Jézus hozott, az feltétel nélküli szövetség. Vagyis, hogy nem a cselekedeteink, vagy az Isten parancsolatainak megtartásán van a lényeg, hanem azon, hogy elfogadtuk-e Isten kegyelmét. De valóban így van ez?

János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Itt is egy feltételes üzenet, mégpedig aki hisz, annak lesz örök élete! Tehát nem aki elfogadta a kegyelmét, hanem aki hisz. A hitet pedig Jakab nagyon egyértelműen megfogalmazta nekünk, hogy a valódi hithez cselekedetek társulnak. Olvassuk el:

Jakab levele 2,14-26
„Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;  És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.  Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. Hasonlatosképpen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, amikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki? Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.

A hitünket Isten nem a szánkból, hanem a cselekedeteinkből olvassa le. Ezért van az, hogy aki hisz, vagyis cselekszi Isten akaratát, annak lesz örök élete. Feltételes szövetség, ezért mondja szintén Jakab:

Jakab levele 4,7-8
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

Látjuk ismét a feltételes szövetséget? Engedelmeskednünk kell Istennek, megtisztítva és megszentelve magunkat, csak ekkor lehet közösségünk Istennel! Járhatunk gyülekezetbe, lehetünk megannyi szolgálat szerves tagjai, lehet hírnevünk és tekintélyünk, de ha nem engedelmeskedünk Isten parancsolatainak, akkor nem vagyunk egyebek, mint a frigyláda Isten nélkül.  

Van még egy sokat mondó történet az igében, olvassuk el:

5Mózes 1,21-46
„Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, amiképpen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj! Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, amelyen felmenjünk, és a városok felől, amelyekbe bevonuljunk. És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet. És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt. És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen. És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket. Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott! Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól; Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek mind aszerint, amint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt; És a pusztában, ahol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, amiképpen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg jutátok e helyre. Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek. Aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, amelyen járjatok, és felhőben nappal. Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván: E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, amelyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat. Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be! Józsué, a Nún fia, aki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek. És a ti kicsinyeitek, akikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, akik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt. Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé. És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind aszerint, amint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harci eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre. Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől. És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre. De kijöve az Emoreus, aki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig. És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok. És sok időn át lakozátok Kádesben, ameddig ott lakozátok.”

Talán még sosem testesült meg ez a történet jobban, mint a mai korban. Isten mondta, hogy vonuljanak fel és harcoljanak. Nem tették meg, nem engedelmeskedtek Isten beszédének. Majd ez után azt mondta Isten, hogy ne menjenek, akkor pedig szintúgy nem engedelmeskedtek Isten beszédének, hanem felmentek és harcoltak! Mennyire esztelenek nem? Nem kevésbé, mint a maiak. Nem Isten beszédét követték, hanem a saját akaratukat. Láthatjuk, hogy elindultak harcolni, de nem volt Isten velük. Nézzünk meg további történeteket:

4Mózes 21,5-9
„És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.”

Ez is egy igen beszédes történet az igében, hiszen nem sokkal rá, hogy megkapták a törvényt:

2Mózes 20,1-4
És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.”

Mégis ennek ellenére Isten kérte Mózestől, hogy ekképpen tegyen! Miért? A történet egyik fontos kulcsa az Izrael népét érő kígyók, amelyek halálos sebet ejtettek rajtuk. Megmenekedésük abban rejlett, hogy ha felnéztek erre a rézkígyóra, vagy ha úgy tetszik; arra, amire amúgy nem szabadott volna. Miért történt az, hogy Isten megtiltotta az ehhez hasonló dolgok elkészítését, majd mégis elkészítette Mózessel? Azért, hogy mindenekfelett Isten beszéde álljon, mert csakis az Ő beszéde által van a megmenekülés.

De van egy hasonló történetünk is:

Hóseás könyve 1,1-2
„Az Úr igéje, amely lőn Hóseáshoz, a Beeri fiához, Uzziás, Jótám, Ákház, Ezékiás, Júdabeli királyok idejében, és Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében. Amikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.”

Szabad parázna nőt feleségül venni? A mai kor szerint semmi gond ezzel, de ez a bűn és szabados élet velejárója, még a lelkiismeretük sem vádolja őket. Isten megtiltotta a paráznaságot, ítéletül pedig halálbüntetést szabott ki. Ám Jézusnál azt láthatjuk, hogy a parázna nőt nem ítélte el, és felületes értelmezés által azt a következtetést vonják le sokat, hogy megváltoztatta és eltörölte Isten törvényeit. Pedig ott sem arról volt szó, hanem azokról az emberekről, akik elpártoltak Isten igéjétől. Ugyanis egyedül lehetetlen valakit paráznaságon kapni, Isten törvényében pedig az van, hogy a férfit is meg kell kövezni. Ezért írt Jézus a porba:

Jeremiás könyve 17,13
„Izráelnek reménysége, oh Uram! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!”

A paráznaságról pedig Jézus is tanított, mégpedig a következőt:

Máté evangéliuma 5,31-32
„Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.”

Tehát aki elbocsátott asszonyt vesz el, az paráználkodik! Azon egyszerű okból, hogy az az asszony előzőleg egy másik férfival (férjével) hált, és ha annak életében más férfié lesz, akkor nem csak az asszony paráználkodik, hanem az a férfi is, akivel egybe kelt. Továbbá ha ez meg is történik, vissza már nem mehet a férjéhez, ugyanis megfertőzné az asszony őt. Bár a mai korban fittyet hánynak és kegyelmesnek érzik magukat, ha mégis visszafogadják a házasságtörőt, de az nem érdekli őket, hogy Isten azt mondja, hogy; ne!

Ahogyan rézkígyó esetében, úgy ebben az esetben is Isten olyan valamit parancsolt, amit amúgy tiltott. Miért? A történet figyelmes olvasása révén megláthatjuk, hogy mindez példázatként adatott Izraelnek, nem azért, hogy Isten Hóseásnak jobb híján feleséget szerezzen. De honnan tudhatták, hogy Isten parancsolata szerint tesznek, hogyan cselekedhette Mózes és Hóseás mindazt, ami a parancsolatok ellen megy? Úgy, hogy a parancsolatok felett ismerték azt, Aki azokat adta, vagyis ismerték Istent, ezért elengedhetetlen a személyes kapcsolat Istennel, hogy a szava pásztorul legyen számunkra.

De menjünk tovább és lássuk meg Izrael népének az erejét, és közöttük a mi erőnket is. Bálák felbérelte Bálámot, hogy átkozza meg Izraelt, de nem átkozta meg, hanem épp ellenkezően; megáldotta őket. De az ige olvasása által többször felbukkan Bálám neve, és ráadásul nem dicsőségben, hanem elrettentő példaképpen. Ugyanis Bálám volt az, aki Báláknak tanácsot adott arra, hogy hogyan győzheti le Izrael népét. Ez a tanács nem volt más, minthogy szakítsák el Izrael népét Isten parancsolatainak a megtartásától, paráznaság és bálványimádat által:

4Mózes 31,14-16
„És megharaguvék Mózes a hadnak vezetőire, az ezredesekre és századosokra, akik megjöttek vala a harcról. És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben mind az asszonyokat? Ímé ők voltak, akik Izráel fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lőn csapás az Úr gyülekezetén.” 

Ám Jézus ezt még pontosan elmondja:

Jelenések könyve 2,14
„De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak.”

Ahogyan eltávoztak Isten parancsolatától, úgy távozott el tőlük Isten is. Védtelenekké váltak, de ez egyértelmű, hiszen tudjuk, hogy a bűn elválaszt Istentől. Pál is megmondta, hogy az Istennel való kapcsolatunk feltételes, nem úgy van, hogy Jézus bennünk lakozik, bárhogyan is éljünk.

Filippi levél 4,8-9
„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.”

Tehát akkor lesz velünk a békességnek Istene, ha azokat megcselekedjük! Feltételes szövetség!

1Korintusi levél 10,1-12
„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”

Tanulunk belőle?

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás