Az igazság tükrében
 

Malakiás 1,1-14
„Az Úr igéjének terhe Izráel ellen, Malakiás által. Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak? azt mondja az Úr: Jákóbot pedig szerettem; Ézsaut ellenben gyűlöltem, és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá. Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk; de térjünk meg és építsük fel a romladékokat: ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők építenek, de én elrontom, és elnevezik őket istentelenség határának és oly népnek, a melyre örökké haragszik az Úr. És látják ezt a ti szemeitek, és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izráel határa felett. A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet? Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való. Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura. Most azért engeszteljétek meg az Istennek orczáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-é ezt néktek? azt mondja a Seregeknek Ura. Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből! Hiszen napkelettől fogva napnyugotig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura. Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele útálatos. És azt mondjátok: Ímé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből? azt mondja az Úr. Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitványnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között!” 

Áldott testvérek. A mai alkalom, talán legmarkánsabb, ez alkalomra talán, legkifejezőbb mondata, a 6-os versben fogalmazódik meg: 

"A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?" 

Mielőtt kifejtenénk ennek okát, szeretném felemlíteni az ez idő szerinti aktualitást és annak irántunk való vonzatát. 

1Péter Apostol 2,1-25
„Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek; Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére. Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát; Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái. Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek. A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is. Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.” 

Királyi papság, szent nemzet... De értjük-e ezeket és tudunk ezzel élni? Kiknek íródott ez a címzés vajon? Mindenkinek-e, vagy csak bizonyos csoportnak? Nos, ha úgy vesszük, csak „bizonyos csoportnak” mindjárt kifejtjük ezt is. Mert vannak, akik a szent tan "bizonyos írásait" a címzettekre vonatkozó figyelmeztetésnek, tanításnak tartják, de nem magukra vonatkozó utalásnak. Ennek fényében tehát a Tanach, mint "Ószövetségi" írások összessége, a törvényekkel, parancsolatokkal, rendelésekkel együtt a zsidóké; Pál levelei közül pedig, a korintoszi levelek a korintosziaké, a galata levél a galatziabelieké, az effezoszi levél az effezosziaknak íródott... és így tovább. A többieknek pedig marad a szentírás borítója. Csakhogy akik így gondolkodnak, azok gondolják meg azt is, hogy ha és amennyiben ez így van, akkor az Istentől adatott ígéretek is a címzetteké csak! Másoknak akkor mi keresnivalójuk van ezekben? Ebből a nézetből ennyi is bőven elég, erre nem vesztegetnék több szót, hiszen ez beláthatjuk: butaság. A papságra, a papi nemzetről pedig tudva levő: egykor az Örökkévaló a Lévi nemzetségét választotta magának, mint papi nemzetet és ebbe a papságba csak beleszületni lehetett, tehát aki nem a Levi nemzetségében született, az nem is lehetett pap! Erre jellemzően: 

4Mózes 3,10      
„Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.” 

Ezt az időszakot nevezzük "átmeneti" időszaknak, mivel ez a papság, csak a Messiásig létezett. A Messiás előtti kor jellemzői ebben a tekintetben: a Szuká há Kodes (a Szent Sátor), majd a Béjt háMikdásh (templom), hiszen törvénybe adatott: 

5Mózes 12,13-14
„Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz; Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.” 

Ezt a papságot nevezzük az Ároni főpapság korának tehát. Azután az idők rendjére nézve elérkezett egy korszakváltás, amiről írt a zsidókhoz íródott levél szerzője is: 

Zsidókhoz írt levél 8,1-13
„Fődolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle, Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített. Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen. Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal, A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked. Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett. Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak. Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök. Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.” 

Ez tehát azt jelenti, hogy megváltozott a főpapság, mert az Ároni főpapság (Áron jelentése: szekrény/láda), tehát mindenképpen valami elzártat, rejtettet jelez és ezt meg is érthetjük a papságban való részvétel kritériumára, úgy, mint születés szerinti választás. Tehát ez helyett eljött a teljesség, a tökéletesség kora, és beállt a Melki Cedeki-i főpapság ideje (Melki Cedek jelentése: Igazság Királya), és ebben a főpapságban minden hívő, a papi rendbe tartozik! Mielőtt kifejtenénk, hogy hogyan és kik lettek a papi rend tagjai, tisztázzuk azt, hogy a zsidó levél 8. fejezete az Ároni főpapságára, megszűnésére és a Melki Cedeki-i főpaság újságára mutat, és ebből akkor nyilván kiderül, hogy csak az Ároni papságra vonatkozó úgy nevezett: papi törvények és ezen belül az áldozati törvények elavulását, megszűnését hirdeti (nem a micvák és szidrák összességét). Kik és mi által lettek a választottak papok? A 3Mózes 14ben, a poklosságból megtisztult ember törvényét olvashatjuk. A poklosság (lepra) egy oly "betegség" ami nem egymagában jut tökéletességre, tehát nem egymaga viszi halálba az áldozatát, hanem az áldozatát érzéketlenné teszi a sérülések érzékelésére! Majd ezek a többi sérülések juttatják végül halálba az áldozatot. Azt is láthatjuk, hogy ebben a 3Mózes 14ben van egy jellemző rész, nevezetesen: 

3Mózes 14,1-7
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz. A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék: Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot; Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett. Az élő madarat pedig, vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett. És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre...” 

A két madár esetének jelentése: a két élet. Az egyik a másik vérében szabadul a haláltól! Tehát, az egyik madár halála eredményezi a másik életben maradását, de a megöletett madár vérében él! Na most kellene tisztáznunk, hogy mi a vér? A vér a 3Mózes 17,11; illetve az 5Mózes 12,23 szerint az élet a lélek. Tehát, mindezek azt jelzik, hogy aki megmenekül, az csak úgy menekülhet meg, hogy már az érte megöletett életében él a továbbiakban. Mivel hogy a 3Mózes 14ben leírt, úgy nevezett poklosságból gyógyult eljárása, ugyan az, mint a 3Mózes 8-ban leírt pappá kenetés eljárása, továbbá ha figyelembe vesszük azt is, hogy a Messiás előtt bár a törvény meg volt erre nézve, de eset nem volt, ez azt jelenti, hogy egy Messiási jelről van szó, ami majd csak a Messiás megjelenésével jut teljességre.  Ez pedig egyszer jelenti azt, hogy a törvény a Messiási korban is érvényben marad és jelenti azt is, hogy akik a Messiás-ban jutnak hitre, azok a Melki Cedeki főpapság idején, már nem önmaguknak élnek, hanem annak aki érettük adta magát váltságul! Erről írva is van: 

2Korinthusi levél 5,14-21
„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.” 

Mindezekhez tegyük hozzá gyorsan, hogy a poklosság jellemzői, úgy mint: más sérülések által bejött felülfertőzés által igyekszik tökéletességre, tökéletes szinonimája a bűnnek az ember életében. Na így és ezek által lettek a Melki Cedeki főpapságban, papok azok, akik papok lettek. Miért nem mindenki tehát? Azért, mert sokan csak mondják, hogy megtértek és újjá születtek, de valójában nem történt meg ez a kritérium. És pontosan ezek miatt mondja az Úr, már előre: 

Máté evangéliuma 7,21-29
„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” 

Az ezt megelőző fejezetekben a róla szóló próféciáknak megfelelően, azokat betöltve, a törvényt tanítja Jézus! Azt is hozzáteszi summázásként: 

Máté evangéliuma 5,17-19         
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen...” 

Fontosnak érzem felhívni a figyelmet arra, hogy nem azt mondja Jézus, hogy: „Aki szelektál a törvény parancsolataiban...” hanem azt, hogy: 

„Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen...” 

Tehát, csak egy parancsolat megrontása által lehet ekkorát zuhanni. Mit jelent a megrontása a parancsolatnak? Nem azt, hogy nem vette valaki figyelembe, hanem azt, hogy egy parancsolat áthágása által lett vádlott valaki. Tehát, nem azokról szól, akik figyelembe sem veszik az Isten parancsolatait! Említettem volt, hogy Jézus-Yessua, a róla szóló próféciáknak megfelelően tanított és teszi azóta is a cselekedeteit. Nos: 

Ézsaiás könyve 42,1-8
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.” 

És ugye látjuk is ennek kezdetét Jézus által a Máté 5ben? Majd pedig: 

Ezekiél könyve 36,24-28
„És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek...” 

Ez a prófécia egyebekben, ismételten megjelenik a szent tan utolsó fejezetében több helyen is. 

Jelenések könyve 21,9-27
„És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.” 

(Ha és amennyiben valaki számára úgy tűnne, hogy a 19 és 20as versben felsorolt „drága kövek”, emlékeztetnek az ítélet hósenének (mellvértjének) köveire, nos, az nem a véletlen műve!) És itt van záró akkordként mindjárt a: 

Jelenések könyve 22,10-15
„Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot...” 

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a Tórában adatott parancsolatok helyett, lettek új Jézusi parancsolatok és ezeket kell csak megtartani. Valójában egyfelől, nincsenek új parancsolatok az újszövetségi írásokban, hanem csak az eredetiek! És most, mintegy figyelmeztetésül: 

Jelenések könyve 22,14
„Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” 

Jézus azt mondja:

„Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” 

Vajon kire gondol és kinek a parancsolatairól beszélhet Jézus? Mindezek fényében értelmezzük újra azt, amivel kezdtük a mai estét: 

Malakiás 1,6-7
„A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet? Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.” 

Hogy mi az a „megfertéztetett kenyér”? Pál mondja: 

1Korinthusi levél 5,6-8
„Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.” 

Pál nem ránk fogja, hogy bűntelenek vagyunk, tehát kovásztalanok, hanem mintegy kritériumként közli azt a tényt, hogy kovásztalanakká, tehát bűntelenekké kell lennünk! A szövetségben való részvételünk, a szövetség első felében ránk volt bízva: 

5Mózes 6,1-9
„Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt; Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.” 

Tehát rejtsd a szívedbe és hirdesd, hogy az Úré vagy! A szövetség jelen és egyben végső szakaszában, már nem ránk van bízva, hanem Isten végzi mindezeket el, az övéiben! 

Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” 

Tehát, a szövetség jelen idejében, a szövetség-ben résztvevőkre jellemző: Isten törvényét szeretik, hiszen az Isten a szívükbe írta azt és a gondolataik is elváltoztak a törvényben és a törvényről való gondolkodás szerint. Na most, lehet kézzel-lábbal jelentkezni, hogy: „újjá születtem, új teremtés vagyok...” Mert akkor, amikor mint vásott gyerkőcök az oviban: „én ezt nem akarom, nem így szeretném és máshogy gondolom, szerintem ez nem így a jó, hanem úgy jobb lesz, stb…” Akkor éppen nem azt mutatják azok akik ellenkeznek az Isten által meghatározott renddel, mintha szeretnék(!), mintha elfogadnák az új életet. Ma van: Yom Kippúr ünnepének utolsó napja. Yom Kipúr, ugye a megtérés és a böjt napjával kezdődött, majd az „engesztelés” napjával záródik. Ezen a napon a főpap (Melki Cedek), beül mint: Dajan ha Emet (Igaz Bíró) az ítélőszékbe, és döntést hoz rólunk. 

2Korinthusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” 

Ha esetleg a mai alkalom igehirdetése által, érintettnek érezné valaki magát, és mondjuk ma lenne az utolsó ítélet napja, vajon hogyan szólna a döntés az esetében? És ne gondolkodjon senki úgy: ki az aki tökéletes? Mert mindenki önmagáért ad számot azon a napon és a döntést nem fogja befolyásolni az, hogy mások sem voltak tökéletesek! Ráadásul szerény véleményem szerint, senkit nem fog megnyugtatni, hogy sokakkal mehet a kárhozatra. Ne egymást firtassuk vagy vizslassuk, hanem mindenki önmagát!

{flike}