A sokak számára kedves szobanövények

Csepregi Ferenc Tanulmányok 2015. július 31. Találatok: 3087

A sokak számára kedves szobanövények

Ézsaiás könyve 58,1-14
„Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”

Áldott testvérek. Ezen prófétai üzenet arról ad számot, hogy az egykori nép, „picit” tévútra tért, és míg meg voltak győződve a maguk igazságáról, addig az Örökkévaló úgy vélte, hogy lenne még „egy kis csiszolni való” a szent életvitelükön. Sokan gondolják úgy, hogy ez csak az egykoriaknak szóló üzenet, meg ráadásul csak a zsidóknak szól, mert a mai kor dicső nemzedékének ezekre már nem kell ügyelniük, hiszen ami tökéletes, az tökéletes. Volt idő, mikor az Isten rendelései, parancsolatai, törvénye, amire felesküdött az Isten népe, az emberi parancsolatoknak, véleményeknek, gondolatoknak köszönhetően, távol került azoktól, akiknek adatott. Hogy kiknek adatott az Isten törvénye? Csak a zsidóknak? Nos meg van írva:

5Mózes 29,9-20
„Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia; A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is; Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened; Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést, Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk. (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.) Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek): Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.”

Elsőként a 14-15-ös Igeszakaszt olvassuk el újra:

„És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést, Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.”

Hogy ez mit jelent? Nos, akármit is jelent, ugyanezt mondta Jézus a főpapi imájában:

János evangéliuma 17,17-20
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem.”

Nos tehát akkor ez azt jelenti, hogy azokkal köti az Isten a szövetséget, akik a saját fülükkel hallják, és azokkal is, akik majd csak később adják magukat az Úrhoz, ámde ugyanazon Kritérium alapján, tehát az Isten törvényének megtartása által! Hogy teljesen megbizonyosodhassunk az felől, hogy ez nem csak zsidókra vonatkozó állítás, több helyen is említve van a következő felszólítás: pl.:

4Mózes 15,16
„Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.”

Ezek a „jövevények, akik közöttük laknak” azok a nemzetbeliek, akik nem születtek ugyan zsidónak, de az egy igaz Istenben, azaz Ábrahám, Yichák, Yakov Istenében jutottak hitre, és őket nevezték a későbbiekben „prozelitáknak”. Ezekkel megegyezően olvashatjuk a prófétánál:

Ézsaiás könyve 56,1-8
„Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék: Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész; És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára! Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez!”

Ez a fejezet folytatódik is, ámde már más hangvitelben. Olvassuk csak:

Ézsaiás könyve 56,9-12
„Mezőnek minden vadai! jertek el enni, erdőnek minden vadai! Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverők, szunnyadni szeretők! És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok ők, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt! Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítő italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb!”

Hogy miért ez a fordulat? Ennek megértéséhez, vissza kell térnünk az 5Mózes 29-hez.

5Mózes 29,18-21
„Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek): Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.”

Bevallom, ezen fordítás, hogy is mondjam; félreérthető. A 18-19 es versek így hangoznak az „eredeti írásban”:

„Nehogy legyen köztetek férfi vagy nő, vagy család vagy törzs,a kinek szíve elfordul ma az Örökkévalótól a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgálja ama népek isteneit: nehogy legyen közöttetek mérget és ürmöt hajtó gyökér. És volna, midőn hallja emez eskü szavait, és áldaná magát szívében, mondván: béke lesz velem, bizony szívem makacsságában járok- hogy elpusztítsa az ázottat a szomjassal.”

Tehát ez az „eredeti” ige, és félelmes az értelmi változás ugye? Tehát azokról szól, akik megvetik az Istent, és felesküdnek azok ellen, akik az Istennek való engedelemre szentelik az életüket. Hogy miért lett érdemben másként fordítva ez a rész, azt nem tudom. De az eredetiben, mint látjuk, nem részeg és szomjas szerepel, hanem ázott és szomjas. A különbség pedig szembe tűnő, hiszen az ázott jelenti a megelégített, betelt állapotot, míg a szomjas, a vágyakozót, törekedőt, elepedt lelkűt. Ebben az aspektusban pedig azt olvassuk, hogy az Isten óvva int azoktól, akik látszólag az Isten népéhez tartozónak adják ki magukat (báránybőrbe bújt farkasok), ámde mérget teremnek, tehát el akarják veszteni azokat, akik Istenben teljes életet élnek, és azokat is, akik arra az életre vágynak, tehát: törekednek arra. Ugyanakkor békességben érzik magukat, és az Isten rendeleteit elvetve, tagadva, a szívük tanácsa szerint járnak, és ezt még hirdetik is. Az ítéletük, mint olvassuk is a folytatásban megvan! Tudjuk, hogy voltak és vannak, akikre tökéletesen ráillik ez a leírás. Nekünk azonban az Isten igéje adatott, és annak követése, sőt, figyelmeztetés is azzal kapcsolatban:

5Mózes 4,1-2
„Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.”

És most értjük meg, hogy miért az a váratlan fordulat az Ézsaiás 56 végén, miszerint:

„Mezőnek minden vadai! jertek el enni, erdőnek minden vadai! Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverők, szunnyadni szeretők! És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok ők, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt! Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítő italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb!”

Ugye látjuk, hogy az első felében, azok számára ígéri az Isten a jót, és a kívánatos révbe érést, akik követik az Isten igéjét. De az a helyzet sajnos, hogy ezekből lesz a legkevesebb, hiszen a mostani „őrállók”, akik akár próféták, akár pásztorok vagy tanítók, nem figyelmeztetik a hívőket arra az aprócska problémára, hogy történetesen rossz irányba mennek. Sőt, azok, akiknek a nyáj vigyázásával kellene törődniük, mind (de legalábbis a legtöbbjük) méreg, és ürömhajtó gyökér, azaz: báránybőrbe bújt farkas! Békességem van, a szívem tanácsa szerint járok, megtéretlen, körülmetéletlen szív... Isten iránt való makacssággal teljes. Na tehát az Ézsaiás 58-al kezdtük a ma esti alkalmat, és megláttuk, hogy biza nekünk is szól a figyelmeztetés, ami bennünket is meg, sokkal inkább: visszatérésre hív, mégpedig az Isten igéjének követéséhez! Most egy érdekes fordulat: Ézsaiás 55 az ige követése által való tökéletességet említi. Ézsaiás 56 az Isten áldását kiterjeszti a nemzetekbeliekre is, de már figyelmeztet. Ézsaiás 57 az Isten igéjének követőinek felvétele után kiáradó haragot említi. Ézsaiás 58 azokhoz szól, akik tökéletesnek gondolják magukat, ámde nem azok az Isten szemében, és utjaik korrigálására hív fel. Mi alapján? Az ige alapján természetesen. Na igen, de azt már annyian és annyiszor félre magyarázták. Talán már senki sem „ismeri” az igazságot. Na ezért van az, hogy a Messiás az, akitől ezt is megtudjuk. Ugyanis az ige szerint, és ezt tudták eleink is: kizárólag az Isten igéjének követése által, tehát az engedelem által lehetünk békességben az Istennel. Ezért nevezzük az Isten igéjét útnak, ami, aki Istenhez, és a vele való békességbe vezet.

5Mózes 26,15-19
„Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.”

Hogy ez beteljesedhessen, és elérhetővé válhasson, ezért a Messiás egyik jótéteménye az emberiség számára (ezt valamiért sokan figyelmen kívül hagyják), az Isten igéjének tiszta tanítása!

Ézsaiás könyve 42,1-16
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben. Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok! Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.”

Most olvassuk el újra a kezdőigénket:

És ezek után döbbenjünk meg:

Lukács evangéliuma 13,1-30
„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek. Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt. Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában. És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni. És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből! És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent. Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon. Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni? Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon? És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek. Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt? Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain. És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve. Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek. Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti; Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál; De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek! Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek. És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.”

Azt látjuk, és ami döbbenetes számunkra, hogy míg az Ézsaiás 56, az igazság ismeretének hiánya miatt beállt tévelygésről szól, addig a Lukács 13 annak gyakorlati példáját mutatja (még mondja valaki hogy nem egységes a Szentírás)! Ez van, és ide vezet, ha az Isten tanítását olyanok tanítják, akik szabadidejükben mérget és ürmöt teremnek, akik békességet és szabadságot hirdetnek, de nem az Istenben, hanem az Istentől! Akik az újszövetségi írásokból azon néven válnak ismertté, mint: báránybőrbe bújt farkasok. De van ám a nyájnak is felelőssége ezekben! Hiszen Jézus mondja:

János evangéliuma 10,1-5
„Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.”

Ezek után, visszatérve a kezdeti kérdésünkhöz, miszerint: „érinthet-e bennünket az Isten igéjéhez való visszahívás, és az igének való engedelemre való felszólítás?” Nos, döntse el mindenki, önmaga számára!

{flike}

szobanövények

Nyomtatás