Jom Kipur

Tanulmányok Találatok: 1049

Jom kipur

Lukács evangéliuma 1,1-23
„Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek, A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának. Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen. És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején; Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős. És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben. A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik. És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt. És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza...”
 

Áldott Testvérek. Van ebben az idézetben pár kulcsszó, aminek felfedése által, érdekes felfedezésekre juthatunk. 

„Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.” 

Egy pap az „Abia” rendből, ennek jelentése körülbelül atyai rend, azaz kohenita. Közismert nevén: a főpapi rend. Áron közvetlen leszármazottainak vonala ez, és azért említi külön Erzsébetre, hogy: „Áron leányai közül” mert, bár az is Áron vonala ámde, ez a tisztség a nők számára nem öröklődik. Tehát mindketten Áron vonalát képviselték. Azután: 

„Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.” 

Ez pedig azt jelenti, hogy ez a történet egy bizonyos ünnepen, éspedig Yom kippur ünnepén történt! Hiszen, ezt az ünnepet megelőzendően a főpap egy hétre beköltözik a szentélybe, elkülönítve magát a családjától is, és ekkor a jó illatú áldozattal, véráldozattal járul Isten elé. 

3Mózes 23,23-32
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.”
 

Azt mondja:               

„Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.” 

Miért? A válasz Ézsaiásnál található: 

Ézsaiás könyve 57,14-21
„És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek az útat, vegyetek el minden botránkozást népem útáról. Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét. Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem. Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt. Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak, Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt! És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!”
 

Tehát ilyenkor semmi mással nem szabad foglalkozni, hiszen az engesztelés elengedhetetlen feltétele a bűnök megbánása. Azt mondja Ézsaiásnál:               

„Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg...” 

Tehát munkával sem! Az igazi megbánáshoz, kell az igazság ismerete is, ami megtéréshez vezet. 

Malakiás könyve 4,1-6
„Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”
 

Tehát ebben a kulcsmondat: 

„Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.” 

És ezután térjünk vissza a kezdő történetünkhöz: 

Lukács evangéliuma 1,13-17
„Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.”
 

Ezek után pedig ezt olvassuk: 

Máté evangéliuma 3,1-6
„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről...”
 

Van itt egy nagyon érdekes dolog testvérek, a sivatagban készíti fel a népet és akik, ennek hallatán megtérnek, bemeríti őket a Jordán vízében. Itt próféciák teljesednek be. Elsőként: 

Ézsaiás könyve 40,3
„Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!”
 

Ez ugye jelenti, hogy el kell különülni a nagyvárosi zajtól és az Úr elé kell menni! Azaz, el kell csendesedni az Úr hangjának meghallásáért. Ezzel egybevágóan egy másik prófécia: 

Hósesás könyve 2,13
„Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.”
 

Tehát, akik ténylegesen látják azt a különbséget, aközött amit az Úr kért az övéitől, és aközött, amit az övéi felmutatnak, azok mindentől elkülönülve az Úrhoz mennek, hogy valóban megigazulhassanak. Ezt tette a főpap is és ezt tették azok is, akiket bemerített a bemerítő. Van még egy érdekesség: 

2Királyok 2,1-8
„És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé: Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba: A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak. És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.”
 

Tehát az állomások: Gilgál, Béthel, Jerikó, Jordán. Ott sivatag van. A bevonulás állomásai: Jordán (Józsué 3,11-17.); Gilgál (Józsué 4,19-24.); Jerikó (Józsué 6.); Béthel (Józsué 6.) Tehát Éli (Illés ugyan azon az úton ment vissza a Jordánhoz, ahogyan Józsuénál bevonultak.) És itt jelent meg Éli (a bemerítő) újra valamiért. 

(Máté evangéliuma 11,1-15
„És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül, Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk? És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik; És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat? Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat! Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala. A kinek van füle a hallásra, hallja.”)
 

Tehát miért lehet fontos számunkra, hogy Éli ott jelent meg, ahol elragadtatott, és hogy azon az úton ment vissza ahol a nép bejött? A bevonuláskor még a Jordánon való átkelés előtt, ugyanis elhangzott a nép részéről egy fogadalom: 

Józsué könyve 1,16-18
„Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk. A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel. Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!”
 

(Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám be is tartották, hiszen Mózesre sem hallgattak és mindig lázadoztak ellene.) De nem akarok cinikus lenni, úgyhogy inkább azt emelném ki, hogy lett tehát egy ígéret, ami az Isten vezetésének követéséről szólt. (Azt mondtam már, hogy Józsué neve helyesen: Jósua mai héber szerint Yessua azaz Szabadító? Tehát a szabadító, aki be viszi a népét az ígéret földjére. Ugye ezek az ismérvek, akár mintha Jézus elő jegyei volnának?) Azután valamiért gyorsan el feledte a nép az ígéretét. Akik kimentek a Jordánhoz, azoknak eszükbe juthatott mindez, hiszen megbánva bűneiket megtértek. Ezek követték azután Jézust. Tehát Yom kipur az engesztelés ünnepe. Ezen a napon az Úr ítéletet tart, mint Dajan haemet (Igaz bíró) beül a székébe és ítél. 

2Korintusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”
 

Pál tulajdonképpen egyetlen mondatban foglalja össze Jézus beszédét a Máté 25-ből. Mert lesz ítélet! Az Úr ünnepei közül azokat, amik egyéb istenség ünnepének közelébe estek dátum szerint átírva, de fenn tartották a kereszténységben. Ilyeneket, mint: Pészach - húsvét; Savuot - pünkösd, Hanukából - karácsony, de az őszi ünnepek valamiért kimaradtak a sorból. Ezek az őszi ünnepek, (rettenetes napok) ami a megtérés fontosságára utalnak, (Ros hasónó, Yom kipur, Szukkoth) és rendkívül érdekes sorozatot tárnak elénk. Ros hasónó, mint a kürtzengések ünnepe (alkalma), ez az emlékezés napja is és ezen belül a megtérésre hívás, megtérés, bűnbánat. Yom kipur, mint az ítéletre (sorsunkról való döntésre) várás ideje. Ezen a napon három könyv nyittatik az Isten előtt: a köztesek könyve (ebbe van beírva minden teremtésnek a neve) az élők könyve és a holtak könyve. A köztesek könyvéből pedig, az Isten döntésének értelmében, beírja a nevünket az általa meghatározott könyvbe azok, akik úgy gondolják, hogy a nevük, járandóság szerint be van írva az élők könyvébe, nehogy meglepődjenek majd. Szóval a következő ünnep pedig a Szukoth, azaz a Sátoros ünnep. 

Jelenések könyve 21,1-3
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.”
 

Persze ez az utolsó felvonás azok számára lesz örömhír, akik az élet könyvébe írattak be.

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyomtatás