Törvény megtartói

A törvény megtartóiról széles körben elterjedt az a felfogás, miszerint Krisztust megtagadják. Akik így gondolják, azokról egyértelműen kijelenthetem; ők nem ismerik az Istent. Akik nem akarják megtartani Isten törvényeit, azok Isten nélkül szeretnének élni, hiszen a törvény Isten akaratát adja tudtunkra, ezért aki az Isten törvénye nélkül él, az nem kíváncsi Isten akaratára. Próbálják szétválasztani a törvényt Isten akaratától, de ez lehetetlen, hiszen ennek a két szónak egy és ugyanaz a jelentése. Isten akarata az, hogy ne a testünket tápláljuk kívánságokra, hanem a lelkünket formáljuk az Isten dicsőségére. Erről szólt a mai nappal elmúló Jom kipur, amikor is Isten hívta fel a figyelmünket, hogy sanyargassuk meg önmagunkat. A test sanyargatásról kinek-kinek más és más jut eszébe, de röviden úgy lehetne összefoglalni a sanyargatását, hogy: semmit a testnek! De ugyancsak meg kell sanyargatnunk a lelkünket is, vagyis megszomorodnunk mindazon felett, amely Isten szemében nem volt kedves.

2Korintusi levél 7,10
„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.”  

Bár a keresztények nagy része úgy gondolja, hogy más az evangélium, ha zsidókról van szó, és más akkor az evangélium, ha keresztényekről van szó. Így szét is választják a zsidóságot a kereszténységtől, pedig Jézus összekötötte ezt a kettőt:

János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”

Erről beszél Pál:

Efézusi levél 2,11-22
„Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.”

(Később visszatérünk, hogy mit jelent a parancsolatok tételes eltörlése, azaz a választófal lerontása.)
Emlékezzetek, hogy mikor Izrael népe kivonult Egyiptomból, akkor hozzájuk rengeteg olyan ember csatlakozott, akik nem voltak zsidók:

2Mózes 12,37-38
„És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.”

Ők együtt vándoroltak a pusztában, zsidók és nem zsidók egyetemben. Majd Isten őket egyesítette, a törvénye által:

4Mózes 15,15-16
„Óh, község! néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti. Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik.”

Így vált a két nyáj eggyé, és nem volt közöttük különbség! Azaz beoltattak a pogányok a zsidóságba. Egy törvényük lett, ahogyan a nemrégiben olvasott igerészben Jézus is kifejtette:

János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”

Egy Pásztor, tehát a pásztorlás módja is egy. Ha pedig csakugyan egy nyáj, akkor egyfelé haladnak, egymást erősítve és védve. A két evangéliummal kapcsolatban olvassuk el a következő igerészt:

Galátzia levél 2,6-8
„A tekintélyesektől pedig, (bárminők valának régen, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az embernek személyét) mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek; Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangyélioma, mint Péterre a körülmetélésé; (Mert aki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok között).”

Miről van akkor itt szó? Nem arról, amit a legtöbben gondolni mernek erről, vagyis hogy a zsidóknak meg kell tartani a törvényt, a keresztényeknek pedig nem. A könnyebb megértésért olvassuk el Pál szavait:

Római levél 3,30
„Mivelhogy egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.”

A zsidókat azért hitből, mert a zsidók hittek az Istenben, de nem Ismerték fel Jézusban a messiást. Azaz nekik nem kell arról beszélni, hogy ki az Isten, mi az Istentisztelet, mi a Szentírás, hiszen ezeket tudják, ezért nekik úgy kell hirdetni az evangéliumot, hogy az írásokból bizonyítva meglássák, hogy Jézus a várva várt Messiás. Ezért igazítja meg őket Isten hitből. Ezt láthatjuk egyébként Péter beszédekor is, amit Savuot napján szólott. A zsidóknak az írásokból bizonyította, hogy Jézus a Messiás!

A pogányokból megtérteket pedig azért hit által, mert nekik be kell mutatni Istent, az Istentisztelet módját, a Szentírást, ezért nekik az alapoktól kell hirdetni az evangéliumot, hiszen hogyan hirdethetnénk nekik az írásokból, hogy Jézus a Messiás, mikor nem is ismerik az írásokat? Ezért kell, hogy ők először higgyenek Istenben, higgyenek a Szentírásnak.

Ezért azt láthatjuk, hogy a körülmetélés és a körülmetéletlenség evangéliuma nem a törvényben különböznek, hanem a hirdetés módjában.

Bár jól tudom, hogy erre előszeretettel csapnak le a keresztények egy olyan kérdéssel, hogy: „akkor mi újság a körülmetéléssel?” Hogy mi újság vele, azt megérthetnék olvasva az igét, ha olyan hozzáállással olvasnák, amely fenntartja a tévedésük lehetőségét.

Római levél 4,8-12
„Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul. Miképpen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.”

Tehát Ábrahám a körülmetélés jegyét azért kapta, mert bizonyított! Vagyis Isten elpecsételte őt magának, ezzel a jeggyel jelezve, hogy Hozzá tartozik. Vagyis értsük meg, hogy ez a külső jegy, a belső emberről tett bizonyságot.

Római levél 2,26-29
„Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”

Ezt a pecsétet Isten immár a szívünkre helyezte, de ezt ugyanúgy csak azok kapják, akik bizonyítanak Istennek hitben és cselekedetben. Nincs ezért ebben sem változás, csupán a külső megjelenésében, ezért sem metélte körül Pál Titusz, mivel ő nem volt zsidó, viszont Timóteust, aki zsidó volt, körülmetélte. Akkor mégis van különbség zsidó és nem zsidó között? Számít a körülmetélés?

Galátzia levél 6,15
„Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.”

Pál csupán a botránkozás elkerülése végett metélte körül Timóteust. Hiszen Timóteus zsidó volt, megtehette. Viszont ha Tituszt körülmetélte volna körül, azzal azt vallotta volna meg Pál, hogy az új szövetség nem lépett érvénybe. Mert mi az új szövetség?

Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”

Bizony ez a Szentlélek kiáradására vonatkozik, ezért vesztette értelmét a körülmetélés, és például a cicettek hordása. Fontos kiemelnem, hogy: nem törlődtek el, csak a megjelenése változott meg! Ezeket már nem a szemünkkel szemléljük, legyen az körülmetélés vagy ruha szegletén hordott bojtok (törvényre való emlékezés), hanem a Szentlélek emlékezteti, és ébresztgeti a lelkünket, hogy tartsuk meg Isten törvényeit.

Ígértem egy visszatérést a választófallal kapcsolatban, azaz:

„Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén;…”

Talán kezdjük ott, hogy sokan dédelgetik azt a hiedelmet, miszerint Jézus a földi pályafutása alatt eltörölte a parancsolatokat, és az Isten parancsolataitól mentes szabadságot hirdetett az embereknek. Olyan emberek is dédelgetik ezt a gondolatot, akik elvileg olvassák a Szentírást, de valahogy nem akarnak tudomást venni Jézus ama szavairól is, mikor kijelentette, hogy:

Máté evangéliuma 5,17-18
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.”

Jézus nem törölte el Isten törvényeit, a róla szóló prófécia az Ézsaiás 42. fejezete is arról szól, hogy a törvényt hirdetni, és naggyá tenni jött. Jézus a földi pályafutása során sokszor keveredett nézeteltérésbe a farizeusokkal, írástudókkal, és sokan azt hiszik, hogy mindez azért történt, mert Jézus nem tartotta meg Isten törvényeit. Mekkora ostobaság! Isten törvényeit egytől egyig megtartotta, nem tudtak Jézusra bűnt bizonyítani:

János evangéliuma 8,46
„Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?”

Jézus amikor nézeteltérésbe keveredett velük, akkor a vének hagyományairól volt szó, vagy éppen a törvények helytelen értelmezéseiről! Ha ezt megértjük, akkor megláthatjuk, hogy Jézus semmilyen parancsolatot nem törölt el, mint ahogyan Ő maga is bizonyságot tett a nemrégiben olvasott igerészben. Jézus lerontotta a közbevetett válaszfalat zsidó és nem zsidó között, ezt a válaszfalat pedig nem az Isten húzta, hanem az emberek! Emlékezzünk arra a történetre, mikor Péter látomást látott a ház tetején, majd 3 követ megjelent az ajtónál, és elmenve velük ekképpen szólt:

Apostolok Csel. 10,28
„És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:”

Tehát nem szabadott zsidóknak nem zsidókkal közösséget vállalnia. Hol is van ez megírva a Szentírásban? Sehol, mert ez emberi rendelet volt, ez volt az a bizonyos ellenségeskedés, ami elválasztotta a zsidókat a nem zsidóktól. Jézus tehát nem az Isten parancsolatait törölte el, hanem az emberek parancsolatait, és azokat a tételeket, amelyek megnehezítették Isten parancsolatait (pl: szabad-e gyógyítani Szombaton).

Végezetül:

Római levél 2,13
„Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni.”  

{flike}