Amit Jóbról tudni érdemes

Tanulmányok Találatok: 1471

Amit Jóbról tudni érdemes
 

Jób könyve 11,1-20
„Felele a Naamából való Czófár, és monda: A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza? Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?! Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt. De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened! És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből. Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél. Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra! És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is. Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd; Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság; Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél; Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról. Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel. Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál. Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked. De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!”
 

Áldott testvérek, a mai alkalommal, ezen fejezet tanulságán induljunk el, igei tanulmányainkban. Ezen könyv e szereplői, méltatlanul le redukált, és méltánytalanul sekélyes jelentéssel bíró része a kereszténység számára, pedig ha figyelnének is miközben olvasnak… Elsőként figyeljük meg, mit tudunk Jóbról: 

Jób könyve 1,1
„Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.”
 

Kevés olyan szereplője van a Szentírásnak, akinek sem születéséről, sem származásáról nem tudunk semmit, és ez halmozottan figyelemfelkeltő kell, hogy legyen számunkra. Az első a Szentírásunkban, akinek nincs származási vonala elbeszélve Melki Cedek, a másik Jób, megint másik Éli (Illés). A héber nevek ugyanis három tagból tevődnek össze Pl.: Yúda Ben Húr (csakhogy közismert nevet hozzak példaként) Yúda ez maga a név. Ben jelentése, hogy valakinek a fia, Húr jelentése, hogy Húr fiáról van szó. Tehát egyben Yúda Húr fia. Ez teszi lehetővé, hogy a névről felismerhető legyen, hogy kiről van szó. Ugyanis nem is volt, és most sem túl széles a választék a nevekben, Izráelben. Ha egy utcán elkiáltod magad, hogy Dávid, cirka minden második ember rád figyel. Hogy a sok Dávid között eligazodj, tudnod kell, hogy az, akit te keresel, annak ki volt az apja. Akkor van gond, ha az apa neve is sűrűn használt név. Akkor viszont, azt kell tudni, hogy az, akit keresel, honnan származik. Például (hogy ismert nevet említsek) Magdali Mária. Mivel hogy a Mária név sűrűn használt név volt, és vélhetően az apai név is, így arról történik az azonosítás, hogy mely területről jött. Nos, ez Magdala esetünkben, tehát egy halászfaluból származik. További érdekesség a nevekkel kapcsolatban, hogy a héberben, minden névnek van egyszer egy jelentése, és egy profetikus hordozása is. (Erről Jób esetében később.) Tehát Jóbnak sincs származási ága, sem származási helye jelölve, és tudjuk, hogy ez, figyelemfelkeltő számunkra. Amit tudunk róla, az az: 

„Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.” 

Négy olyan tulajdonság tehát, melyről azt tartjuk, hogy ember nem lehet ily tökéletes, de ne rohanjunk át ezeken a dolgokon, hanem ez egyszer tulajdonítsunk ezeknek figyelmet is ki tudja, talán érdekes következtetésre juthatunk ezek által. Azt még azért tisztáznunk kell, Isten mondta Jóbról ezeket a jelzőket, és nem a kortársaihoz méri őt az Isten, hanem a saját mértékéhez! 

Jób könyve 1,7-8
„És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.”
 

A zsidó gondolkodás szerint, egy ember értéke, a cselekedeteiből és Isten követéséből mérhető le. Na, most az a fura dolog történik tehát a szemeink előtt, hogy Jób, a törvényadás előtt, törvénytisztelőként él, hiszen a bűn fogalmát a törvény határozza meg. Persze Mózes előtt is voltak már parancsolatok, de ezek, mint mondtam is parancsolatok voltak még, és nem „a” törvény. Tehát ebből is és másból is következtethetünk arra, hogy mindenképpen Mózes előtt játszódik a történet. Miből még? Nos, mindenekelőtt a terület, mint Úz földje. Úz jelentése: „homokos talaj” tehát sivatagos területről van szó. Úz, Náchor és Milka fia volt. De ő nem követte Tárét, Ávrámot és Lótot az ígéretföldjére. Tehát feltehetőleg sőt, egyes nézetek szerint megkérdőjelezhetetlenül Mezopotámiában volt Úz földje. És minthogy tudjuk az Istenről, hogy nem egy perccel gondol előre, így arra a következtetésre juthatunk, hogy ez a történet, Ávrám elhívása előtti történet. Most térjünk vissza a név jelentésére Jób viszonyában, és egy alapvetően félreértéseken alapuló nézetet oszlassunk el. Jób jelentése: „a megtámadott, gyűlölt, üldözött, megvetett” Figyelem! Ez nagyon fontos! Tehát a félreértéseken alapuló gondolkodás eredete Jóbról: 

Jób könyve 3,25
„Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.”
 

Hiszen minden nap áldozatot mutatott be önmagáért és fiaiért, ezért tehát azt tartják keresztény körökben, hogy Jób a félelméért kapta a Sátánnak való kiszolgáltatottságot. Nos, nem azért, hanem azért, mert ez az állapot, benne volt a nevében! És akkor nézzük az érdekes párhuzamokat, amik meglétének nem látásához, vakoknak kell lennünk. Jób, minthogy már születése után kapta a nevét, de jelentéséről már előbb tudtak a szülei, így az ő sorsa is megpecsételtetett már születése előtt! Pont, mint a? Igaz volt, bűn gyűlölő és feddhetetlen! Pont, mint a? Vigyázott, hogy mind magát, mind az övéit, Isten kegyelmében tudhassa! Pont, mint a? Bár Isten előtt tökéletes volt, mégis bűnnel és istentelenséggel vádolták meg! Pont, mint a? Azok fordultak ellene, akik szintén ismerték Istent, hisz mindaz, amit Jób barátai az Istenről mondtak színtiszta igazság volt. Csakhogy azt vádolták meg, akit Isten igaznak és követendőnek mondott! Pont, mint a? Majd azokért, akik üldözték, vádolták, rágalmazták, neki volt kizárólag joga közbenjárni! Pont, mint a? Ezen „érdekesen tűnő” párhuzamok fényében, Jób története úgy tűnik, mint egy ősi tanítás a Messiásról?! Azután az idő közeledtével a próféciákban: 

Ézsaiás könyve 53,1-4
„Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!”
 

„Mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.” 

Ez a Jób névnek a jelentése ugye? Testvérek, igen hosszúra sikeredne a mai alkalom, ha lépésről, lépésre végig mennénk a jellemző pontokon és párhuzamokon, és felesleges is ráadásul, hisz Jób történetét, és a Messiás földi pályafutásának állomásait ti is tudjátok. Mindenki magában újraértelmezheti azokat a jellemző párhuzamokat, amiket eddig nem vett észre. Már az ősi tanítás is azt hangoztatja, hogy azokat, akik Isten kezébe teszik az életüket, érhetik kellemetlenségek, vádolások, igaztalanságok, támadások, elárulás stb. Jézus is ezt mondja a követőinek, és az apostolok is ezekre figyelmeztetnek. Mindezek azért fontosak számunkra, mert megtörtént valami Jóbbal, ami a Messiással nem! De velünk, köztünk, újra, meg újra megesik sajnos. Ez pedig nem más, mint a sorsunk átkozása, tehát az az állapot, amit a „kétségbeesés” állapotának is nevezhetünk és a feladás állapotának. Pál így kommentálja ezt a tényt: 

2Korintusi levél 4,6-11
„Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.”
 

És végezetül egy intés ezek elkerülése felől, mely átvonul, mint felkiáltójel a teljes Szenttanon: 

Zsidó levél 10,32-39
„Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki, Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak. Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben. Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.”
 

Áldott testvérek általános és tény sajnos, ha megkérdezünk egy keresztényt arról „mik a kereszténységnek, tehát az Isten követésének közvetlen jegyei? A következő választ kapjuk: 

Márk evangéliuma 16,16-18
„A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.”
 

Csakhogy, és itt a félreértés, ezek következmények! És innen indulnak a bajok. És a megvetettség? És az igaztalan vádak? És az üldöztetések? Megtiprások, rágalmazások a hitünkért és az Istennek való odaszánásunkért? Az Isten igéjének tiszteléséért? Hiszen pont ezek miatt válnak sokan állhatatlanokká, meghátrálókká. Sokan, pont ezek miatt térnek át azok oldalára, akik káromolják az Isten nevét, sokakból, pont ezen „nehézségek” miatt lesz testvéráruló! Jézus tanítása is, kikhez szól? 

Máté evangéliuma 5,1-17
„Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai. És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván: Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak. Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”
 

Azokhoz szól, akik a megpróbáltatások idejét élik, és elhatározzák, nem hátrálnak meg! 

Ézsaiás könyve 53,1-12
„Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!”

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyomtatás