Fontos e a tudás?

2Mózes 4,19-26
„Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala. És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes. És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat. És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni. De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem! És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért...” 

Áldott testvérek. Gyakorta hallható állítás az, hogy a tudatlanság idejét elnézi az Isten. Beszéltünk mi már arról, hogy ez nem egészen azt jelenti, amit erről gondolnak nevezetesen: ha valamit nem vagy nem jól tudsz, akkor az, nem tulajdoníttatik bűnül. Elsőként is, ezen állítás eredetije: 

Apostolok Csel. 17,22-31
„Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket. Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek. Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem: Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból...” 

Tehát elsőként fontos megértenünk nem az általános tudatlanság az amit „elnéz” az Örökkévaló! Hiszen arról ezt mondja: 

Példabeszédek 1,20-33
„A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát. Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit. Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?! Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek. Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek. Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.” 

Pál az Isten keresés módjának tudatlanságáról beszélt ugyanis, de egy oly felkiáltással arról is, hogy meg kell térni! Ugyanis ez az Isten parancsolata, és ezt nyomatékosítja az ítéletre való figyelemfelhívással! 

Apostolok Csel. 17,30-31
„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból...” 

Tehát, ezek után visszatérve Mózes esetéhez, azt látjuk, hogy az Örökkévaló meggyőzi Mózest, hogy álljon be abba a szolgálatba, amit neki szánt, és Mózes éppen hogy elkezdené az engedelmet, az Örökkévaló ítéletével találja magát szemben. Na, ez érdekes dolog, már csak azért is, mert azt szokás mondani: „Isten úgy szeret téged, ahogy vagy, hiszen te is láthatod, mert ebben az állapotodban szólított el téged, tehát nyugodj meg.” Igaz ugyan, hogy bűnös állapotunkban szólított meg bennünket, hiszen nélküle nem is lehet tökéletesség! De pont azért szólított meg bennünket, hogy megmentsen! De nem úgy hogy a bűnös állapotunkra hazudja azt, hogy jó! Hiszen Isten igaz! Hanem úgy, hogy igazságra vezet bennünket! Ezt nevezzük így: megigazítás! Szóval Mózes pont, a tudatatlansága miatt került életveszélybe. 

2Mózes 4, 22-26
„Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat. És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni. De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem! És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.” 

Nézzük csak a történet hátterét, hogy megértsük ezt a jelenetet. Először is a szövetségkötés jele és annak rendelése: 

1Mózes 17,1-14
„Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes. És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged. És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz. És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok. És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való. Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.” 

Majd Mózes előtt azt olvassuk: 

2Mózes 2,23-25
„És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.” 

Tehát az Örökkévaló pontosan a szövetségről emlékezett meg, egészen pontosan erről a részéről: 

1Mózes 15,13-16
„És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be...” 

És hát az van, hogy pont az, aki ebben a tekintetben a szövetség közbenjárója lett, az hagyta el a szövetséget a tudatlansága miatt. Tehát még egyszer: 

1Mózes 17,9-14
„Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok. És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való. Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.” 

Bár Mózes körül volt metélve, de a fiát nem metélte körül. Pláne nem nyolcad napos korában. És ez ebben a tekintetben azt jelenti, hogy felbontotta a szövetséget. A halálos bűn pedig, halálos bűn. De miért kérte számon az Isten Mózesen azt, amit nem is tudhatott? Honnan tudhatta volna Mózes ezt a dolgot? Ezek szerint Isten azt is számon kéri, amit nem is tudhattunk volna? Nos, nem így néz ki a dolog! Mert ha kérdéseket teszünk ez ügyben, akkor elsőként azt kérdezhetnénk: Czipporah honnan tudta, hogy mit kell tenni? Nos Czipporah ugye midiánita volt?! És ráadásul midián papjának a lánya volt. (2Mózes 3,1) A midiániták, a Yismáélból származó egyik törzs, a tizenkettőből. És tudjuk azt is: 

1Mózes 17,23-26
„Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közűl és körűlmetélé férfitestöknek bőrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten. Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendős vala, mikor körűlmetélé az ő férfitestének bőrét. Ismáel pedig az ő fia tizenhárom esztendős vala, mikor körűlmetélék az ő férfitestének bőrét. Ugyanazon napon metéltetett körűl Ábrahám és Ismáel az ő fia.” 

Tizenhárom éves volt Yismáél, tehát tudta és értette, hogy mi ez a körülmetélkedés, és ezt így adta is tovább az övéinek, és ezért metélik magukat körül az arabok is. Yismáéltől származó 12 törzset nevezzük araboknak. Szóval testvérek ide vezet a laza törvénytartás! Hogy Jetro, mint pap Mózes gyermekeinek születésekor miért nem gondoskodott a körülmetélésről azt nem tudom, de látjuk, hogy kis híján katasztrófába fordult a dolog. Szokás ezzel kapcsolatban mondani még azt is „látható mennyire fontos az asszony a háznál, hiszen Czippora nélkül, rövid lett volna ez a történet” Na, igen, de hol volt Czippora, amikor megszülte a gyermeket? És egy újabb tanítás, ami egyben figyelmeztető jel is: 

2Mózes 4,22-23
„Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.” 

Egyiptom a világot szimbolizálja számunkra, annak minden bálványimádatával, kultuszával és rabszolga tartásával együtt. Amikor azt mondja az Úr: 

„Elsőszülött fiam az Izráel.Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.” 

Nem csak arról van szó, hogy a fáraó elsőszülöttére mond ítéletet az Örökkévaló, hanem arra, hogy minden világi felett ítélkezik! Az elsőszülött jelenti az atya örököse. Az az örökös, aki követi az atyja hagyományát. Aki a világ tanítását követi, az a világ elsőszülöttje, és örökli is a világgal, Isten ítéletét. Aki az Istent követi, mint Ábrahám Izsák és Jákób, az pedig az Isten elsőszülötte, és örököse is az Istennek. Pontosan erről szól a Zsidó levél: 

Zsidó levél 12,16-24
„Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást. Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó; Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le; És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek: Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez, És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.” 

Járultatok, vagyis csatlakoztatok! Tehát mindez azt jelenti, aki nincs az Istennel való szövetségben, az a világgal együtt, halálos ítélet alatt van! És azt is láthatjuk, hogy Isten ezen üzenete után, Mózes és fia lett volna az első áldozat, majd a tizedik csapásban sem csak a fáraó fia halt meg, hanem bár ott és akkor elhangzott az átok Istentől, mégsem ölt meg azonnal mindenkit. De utána próféciákkal erősítette, majd ténylegesen végbe vitte az ítéletet Egyiptomon, hiszen akiket mi egyiptomiaknak gondolunk, azok csupán betelepített népek, de valójában nem az ősi Egyiptom leszármazottai. Hogy ezek után, megválaszoljuk a kérdést, miszerint fontos-e a szabályok ismerete? Nos, röviden, ahogy Pál mondja: 

2Timóteus 2,5
„Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.” 

Picit bővebben pedig: 

Ámos könyve 3,3
„Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” 

Ez azért bővebb picit, mert ezen el is kell gondolkodni. Hiszen mielőtt adjuk magunkat valakihez, „ismeretre” kell jutni felőle nem? Akkor tudhatjuk meg mi a cél? Mi a követelmény? Mit ígér? Stb., na, akkor erről az ismeretről néhány keresetlen szó: 

Máté evangéliuma 7,21-23
„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” 

Ezt a történetet gyakorta halljuk, olvassuk, beszélünk erről, de értjük is? Ismeret tehát a kulcs. Nézzük csak: 

Máté evangéliuma 16,13-20
„Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.” 

Ugye az ismeret tehát? Mert Péter vallást tett arról, hogy „ismeri” Jézust. Jézus vallást tett arról, hogy „ismeri” Pétert, és erre az „ismeretre” építi fel az egyházát a Messiás! Az ismeret nem azt jelenti, hogy tudjuk, kiről van szó, hiszen akkor a démonokra is kívánatos vég várna, hiszen ők is tisztában voltak Jézus személyével. Az ismeret az eggyé válás fogalma, aminek folyományaként egy új élet születik, és lett például egy halászból egyházi vezető, aki életét adta az Uráért, hitéért, a testvéreiért. Aki, amíg e földön élt, mindent az Úrnak való szolgálatának rendelt alá. És hogy de ma már az újszövetség idejét éljük? Ezek már nem fontosak? Nos, az egyik első újszövetségi prófécia: 

Ezékiel könyve 36,22-28
„Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.” 

Tehát a Szentlélek jelenlétének a jele: 

Ezékiel könyve 36,26-27
„És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” 

Akkor tehát nem a fetrengés, kukorékolás, röhögés, futkosás stb. a Szentlélek jelenlétének az egyértelmű jele, hanem a törvény szeretete. Nos, ebben az esetben fordulni látszik a kocka, hiszen a mai hívők túlnyomó többsége nem nyilatkozik, hogy is mondjam finoman, nos „kedvezően” az Isten rendeléseiről, tanairól, törvényéről. De nézzünk egy másik ilyen irányú próféciát erről a korról: 

Jeremiás könyve 31,29-37
„Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele. Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!” 

Szövetség, vagyis frigy/esküvő. Tehát ugyanaz a férj, azaz Isten! Ugyanaz a nép, tehát az Isten népe, mindazokkal egybe, akik ebbe beoltattak. Ugyanaz a törvény! No comment. Ismeretre hívás, erről mintha már beszéltünk volna. Jézus mondja: 

János evangéliuma 14,6
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” 

Csak Jézus az, aki által eljuthatunk hitünk adójához és céljához! Mégpedig úgy, hogy Őt követve megszentelődünk, megigazulunk. De nem úgy, hogy ránk fogja, hogy igazak vagyunk, hanem úgy, hogy ha követjük Őt, akkor az ő igazságában járat minket. És ez új lenne? Nos, nem! Már régen megíratott Cedek-Cedek Tirdoch! Azaz: 

5Mózes 16,20
„Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.” 

De mi, vagy még inkább ki az igazság? 

János evangéliuma 14,17-19
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. 

Nos, hát az Isten igéje az igazság! Ezért mondja Pál: 

Kolosse levél 2,6-11
„Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne, Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással. Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Ő benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében...” 

Érdekes nem? Ahogy az igét olvassuk, mindenféle teória és vélemény nélkül, annyira érthető és egyértelmű pedig.

{flike}