Előhozni az ót és újat

Máté evangéliuma 13,44-52
„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres; A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt. Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram. Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.” 

Áldott testvérek, a ma esti alkalommal, beszéljünk az ó és az új viszonyában. Ismétlésül a ma esti kulcsigénk: 

„Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.” 

Az akkori korban, a hívők gondolkodása bizonyos szempontból, az ellentettje volt a mai felfogásnak. Voltak az Isten népében olyanok nem is kevesen, akik a Szenttanra úgy tekintettek, hogy csak erre az életre, erre a világra ad nevelést és örökséget. Röviden, ezek voltak azok, akik nem gondolták, sőt tagadták, hogy van feltámadás és örökélet a test halála után. Állásfoglalásuk alapja az volt, hogy mivel számukra kizárólag a Tóra létezett szent iratként, erre a témakörre a Mózesi írások nem tettek/tesznek utalást. Ám a Messiásig az ő köreikből kerültek ki a főpapok, akik mind a vallási, mind pedig a politikai kérdésekben is döntést hozhattak. Ezek voltak a szadduceusok. Így tehát, az általuk képviselt értékrend, erre a világra koncentrálódott. Az ő általuk képviselt értékek egyik legárulkodóbb jelszava ez volt: 

János evangéliuma 8,52-53
„Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?” 

Jézus pedig azt tanította, hogy azok, akik a Tóra, a Tanach tanítását, egyben tudják értelmezni az általa hirdetett feltámadással, és utolsó ítélettel, hogy a Tanach arra adatott valójában, hogy erre a napra felkészítsen mindenkit. Erre is utalást tesz Pál: 

2Korintusi levél 5,6-10
„Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.  (Mert hitben járunk, nem látásban); Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” 

Tehát, hogy az egész testben töltött életünk az ige követése által, az igének megfelelően halad, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a feltámadás és az ítélet után, az Istennek irgalmából, az üdvösségben élhetünk az Istennel. Valójában ezt magyarázza Pál is Timóteusnak: 

2Timóteus 3,15-17
„És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” 

Tehát amíg a szadduceus tanítások szerint a Tóra támpontot, tanítást ad az e világon, e testben való jó igaz életre, igaz értékrend felállítására, hogy az Örökkévaló e világon adhassa az áldásait az Ő jóindulatában, e világon, e testben élhessünk Istennek irgalmából igaz, teljes és hosszú életet. Valójában ebben látunk különbséget a Tanach-i írásokban, amikor királyok, vagy egyéb vezetők, az imáikban a testi élet hosszát preferálják, szemben az újszövetségi írásokban az apostolok állásfoglalásával, ami a testi élet utáni öröklétet hirdeti, és ezt a szadduceusi nézetet támadja Pál, amikor azt mondja: 

1Korintusi levél 15,19
„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” 

Figyeljünk meg egy-egy esetet a Szenttanból ezekre: 

Ézsaiás könyve 38,1-22
„Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz! És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak, És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen. És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván: Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok. És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost! Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott: Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult. Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult. Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől! Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt. Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem! Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem! Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg! Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után! Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet! Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet! Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet! Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában! Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon. És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?” 

Ugye első olvasatra is kitűnik számunkra nem az úgynevezett „túlvilági életre” készül, és minden jó cselekedetét, amire a 3-as, versben tesz utalást: 

„És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.” 

Erre a világra, és a testben töltött élet hosszára cselekedte, erről pedig a 10-es vers árulkodik: 

„Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!” 

A 22-es vers pedig nem írja felül ezt a tényt, miszerint: 

„És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?” 

Hanem a magyarázat egyszerű és kézenfekvő, az Istennek vagy Isten nevének háza, azaz a Béjthamikdás, magyarul a templom, az egykori Mória, későbbi Jeruzsálem hegycsúcsára lett építve. Oda pedig fel kell menni. A kérdés valójában arról szólt, mi a jel arra nézve, hogy felkelhetek az ágyból? Most nézzük meg a következő igét, ami talán magyarázatul szolgál egy, a Jézus szolgálatára utaló kijelentésre: 

„Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után! Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet! Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet! Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet! Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!” 

Ez a kijelentés bár minden betűjében igaz állítás, ámde korlátolt kijelentés így is, mert erre a testi életre konkretizál. Most figyeljünk meg egy olyan kijelentést, amire sok magyarázatot sikerült már kiagyalni, de ezt az értelmét valamiért nem értették meg: 

János evangéliuma 2,1-10
„És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja; És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek. Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt, És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.” 

Figyelitek? 

„Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.” 

A tisztálkodás, tisztulás rendelését ki is adta? Nos, az Örökkévaló rendelése ez, hogy amikor valaki Őhozzá készül, előbb tisztuljon meg! (2Mózes 19) Természetesen ez csak szemléltetése a lelki megtisztulásnak! Hiszen a kulcsmondat, amit az akkoriak sem értettek meg teljes jelentésében: „Aki hozzá készül!” Ez a ház, árulkodott arról, hogy akik itt élnek, az Úrhoz készülnek! Éspedig engedelem által készülnek az Úrhoz! Na, ez lett megáldva. És mi a jó bor jelentése? Nos, az hogy az Örökkévalónak az ígéretei, áldása, irgalma nem igazán erre a világra adattak alábbvaló bor, hanem teljességében az ez után való örökéletre. Jó bor. És most figyeljünk meg egyet Jézus tanításából, mely erről tesz bizonyságot: 

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.” 

A Tóra, később Jézus magyarázatával, tanításával kiegészítve, nem csupán erre az életre koncentrál, nem ezen a világon teljesedik be és ér véget az Örökkévaló ígéreteinek sora, hanem alapja csupán, az ez utáni öröklét, ígéretekben való beteljesedésének! Míg a jobb kéz felől állók számára, az ige követése annyira ösztönössé vált, hogy fel sem figyeltek az úgynevezett jócselekedetekben való bövölködésre, más néven a jó gyümölcsök sokasodására mert, ahogy a 119es Zsoltár is mondja: 

Zsoltárok 119,10-19
„Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre. Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el. Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat...” 

Tehát amíg a jobb kéz felől állók, valósággal gyönyörködtek az Isten rendeléseiben, törvényében, és az Isten igéje így vezette őket a tökéletességre, bár esetleg meg voltak győződve arról, hogy csak ezen a világon tart a jó számukra az ítéletben kapott üdvre jutás volt az igazi „jó bor”. Az izraelitáknál él egy mondás „ha egy életet megmentesz, egy világot mentettél meg!” Ha egy emberrel jót teszel, az ő általa ismert világot változtatod meg. Ha többel teszel jót, akkor több világnézetet változtatsz meg. Isten pedig ezt nem a te egy életedben honorálja igazán, hanem e világ után, az Öröklétben! Éppen ezek alapján a büntetés is.

{flike}