Dilemma a Tizedről- avagy: fizessek vagy ne fizessek?

Mózes IV. könyve 3,1-13
„Ezek pedig Áronnak és Mózesnek szülöttei azon a napon, a melyen szólott az Úr Mózesnek a Sinai hegyen; Ezek az Áron fiainak nevei: Az elsőszülött Nádáb, azután Abihú, Eleázár és Ithamár. Ezek Áron fiainak, a felkenetett papoknak nevei, a kiket papi szolgálatra avattak fel. De Nádáb és Abihú meghala az Úr előtt, mikor idegen tűzzel áldozának az Úr előtt a Sinai pusztájában, fiaik pedig nem valának nékik. Eleázár és Ithamár viselék azért a papságot, Áronnak, az ő atyjoknak színe előtt. Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván: Hozd elő Lévi törzsét, és állassad Áron pap elé, hogy szolgáljanak néki. És ügyeljenek az ő ügyére, és az egész gyülekezet ügyére a gyülekezet sátora előtt, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot. Ügyeljenek pedig a gyülekezet sátorának minden eszközére is, és Izráel fiainak ügyeire is, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot. És adjad a lévitákat Áronnak és az ő fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól. Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg. Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: Ímé én kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közül, minden elsőszülött helyett, a mely az ő anyjának méhét megnyitja Izráel fiai között: azért legyenek a léviták enyéim. Mert enyém minden elsőszülött; a mikor megöltem minden elsőszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr.”

Ez tehát a Szövetség első felére vonatkozó rendelés, az Ároni főpapság, és a Levitai Papok kiválasztását illetően. A Szövetség első felére vonatkozó jellemzők tehát:

1.)Áron főpaság

2.)Lévitai papok

3.)A róluk való gondoskodás. (ezt nevezzük tizednek)

A Léviták 50 éves korukig, minden nap, a nap 24 órájában szolgálatban álltak a gyülekezet sátorában, illetve majd később a Templomban is. Nekik nem lehetett örökrészük Izraél törzseivel, Nem volt birtokuk, nem volt vagyonuk. Nekik az Úr volt az örökrészük!

IV. Mózes 8,16-26
„Mert bizony nékem adattak ők Izráel fiai közül; mind azok helyett, a kik az ő anyjok méhét megnyitják; Izráelnek elsőszülöttei helyett vettem őket magamnak. Mert enyém minden elsőszülött Izráel fiai között, emberből és baromból; a naptól fogva, hogy megöltem minden elsőszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem azokat. A lévitákat pedig minden elsőszülött helyett vettem magamnak Izráel fiai között. És odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és az ő fiainak Izráel fiai közül, hogy Izráel fiainak tisztében járjanak a gyülekezet sátorában, és hogy engesztelést végezzenek Izráel fiaiért, és ne legyen Izráel fiai között csapás, ha a szenthelyhez közelednek Izráel fiai. Úgy cselekedék azért Mózes és Áron, és Izráel fiainak egész gyülekezete a lévitákkal; a mint parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felől, mindazt úgy cselekedék ő velök Izráel fiai. És megtisztíták magokat a léviták, és megmosák ruháikat, és meglóbálá őket Áron áldozatul az Úr előtt, és engesztelést szerze nékik Áron, hogy tisztákká tegye őket. Azután pedig bemenének a léviták, hogy végezzék az ő szolgálatukat a gyülekezetnek sátorában Áron előtt és az ő fiai előtt; a miképen parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felől, akképen cselekedének velök. Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván: Ez is a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendős korától fogva és azon felül, menjen be, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátorának szolgálatában. Ötven esztendős korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé. Hanem segítse az ő atyafiait a gyülekezet sátorában, hogy azok az ő tisztökben eljárjanak; de szolgálatot ne teljesítsen. E képen cselekedjél a lévitákkal az ő szolgálatukban.”

IV.Mózes 18,20-32
„Monda pedig az Úr Áronnak: Az ő földjökből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked ő közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között. De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatjokért való osztályrész ez a melylyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát. És ne járuljanak ezután Izráel fiai a gyülekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak. De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és ők viseljék az ő bűnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget. Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, a mit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem ő felőlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségtekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet. És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek, mint a szérűről való gabona és mint a sajtóból kiömlő bor. Így vigyetek ti is felemelt áldozatot az Úrnak minden ti tizedetekből, a melyet beszedtek Izráel fiaitól, és adjátok abból az Úrnak felemelt áldozatot Áronnak, a papnak. Minden ti ajándékotokból vigyétek a felemelt áldozatokat az Úrnak, mindenből a kövérjét, a mi abból szentelni való. Mondd meg azt is nékik: Mikor a kövérjét áldozzátok abból, olyanul tulajdoníttatik az a lévitáknak, mintha a szérűről és sajtóból adnák. Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatokért. És nem lesztek bűnösök a miatt, ha abból a kövérjét áldozzátok: és Izráel fiainak szent dolgait sem fertőztetitek meg, és meg sem haltok.”

Mindezekből láthatjuk: A Szövetség első felében, az Ároni rend szerinti Főpap és a Léviták voltak a közbenjárók Isten és az Emberek között! Ők voltak akik Közben jártak, engesztelést szereztek, és Istentől közvetítettek az emberek felé. Akkor még ugye az Ember nem mehetett közvetlenül Istenhez, ezért kellettek a közbenjárók!

2Móz 20,19
„És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.”

IV Mózes 3,9-10
„És adjad a lévitákat Áronnak és az ő fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól. Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg...”

Áron, mint Főpap kiválasztásáról is Tudunk pedig:

Mózes IV. könyve 17,1-13
„És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, és végy tőlök egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére. Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vessző esik az ő atyjok házának fejéért. És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, a hol megjelenek néktek. És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek. Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala. És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában. És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt. És kihozá Mózes mind azokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az ő vesszejét. És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak. És megcselekedé Mózes; a mint parancsolta vala az Úr néki, akképen cselekedék. És szólának Izráel fiai Mózesnek, mondván: Ímé pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk! Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestől elpusztulunk-é?!”

Ez Tehát a szövetség első felére szóló kiválasztás. Ebből világosan kiderül: A Főpapi Rendbe születés által lehetett bekerülni, tehát: Kizárólag az Áron leszármazottai tölthették be ezt a tisztséget!/ Koheniták / Mintahogy azt is láthatjuk: A Léviták rendjébe sem kerülhetett be senki,csak az lehetett közbenjáró,templomi szolgáló,áldozati rend betöltője... aki Lévi leszármazottja! Ők tehát, a nap 24, órájában szolgáltak az oltár körül, Örökségük az Israéllel nem lehetett, vagyonuk nem volt, más munkát nem végezhettek... Ezért rendelte az Örökkévaló a tizedfizetést, hogy nekik legyen ennivalójuk. Lássunk ezekre még egy példát, ami egyben az utolsó tizedfizetésre való felhívás is:

Mal.3,7-11
„Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg? Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura.”

Ugye azért senki nem gondolja hogy Isten Éhezett, és ezért kérte a tizedet? Nézzük csak szó szerint mit is mond?

Mal.3,10
„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban...”

Hogy legyen ennivaló tehát a hol? AZ ISTEN HÁZÁBAN! Vagyis a BÉJT HA MIKDASH-BAN! A Templomban! Miért a templomról szól az Úr? Nos azért, mert előre szólt:

V.Mózes 12,5-7
„Hanem azt a helyet, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden ti törzsetek közül, hogy az ő nevét oda helyezze és ott lakozzék, azt gyakoroljátok és oda menjetek. És oda vigyétek egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, kezeiteknek felemelt áldozatát, mind fogadásból, mind szabad akaratból való adományaitokat, és a ti barmaitoknak és juhaitoknak első fajzását. És ott egyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden keresményének, a melyekkel megáld téged az Úr, a te Istened.”

Sőt!

V Mózes 12,13-14
„Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz; Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.!”

Mindezzel tehát el van rendelve Istentől:

1.)Csak az általa kijelölt helyen  lehetséges áldozni- vagyis végezni a Szenthely munkáit!

2.)Csak azok jogosultak a Tized szedésére, akiket az Örökkévaló kiválasztott az oltár munkáira!

Most tehát summázzuk az eddigieket:
Az hogy kizárólag az Áron leszármazottai tölthették be a Főpapi tisztet, az TÖRVÉNY! Hogy kizárólag a Léviták szolgálhattak a Szenthely körül, az Törvény! Hogy Nekik nem lehett semmijük, tehát sem vállalkozásuk, sem magántulajdonuk, sem vagyonuk, az TÖRVÉNY! Az hogy kizárólag a róluk való gondoskodás a Tized fizetés, az TÖRVÉNY! Hogy csak ők voltak jogosultak a Tized szedésre, az TÖRVÉNY! Hogy kizárólag az Örökkévaló által kiválasztott helyen volt szabad Áldozni-közbenjárni... az, TÖRVÉNY! A TÖRVÉNY PEDIG NEM LEHETŐSÉG, NEM IS EGYÉNI ELBÍRÁLÁS,NEM IS ÖNKÉNTESSÉG... HANEM MEGKÉRDŐJELEZHETETLEN, VITATHATATLAN  RENDELÉSE AZ ÖRÖKKÉVALÓNAK! A Messiás után 70-ben a Béjt ha Mikdash, a Templom leromboltatott, az áldozási rend megszűnt, átadva a helyét a TÖKÉLETESNEK, Tehát az egyszer s mindenkorra tökélyre vitt, és örök időre szóló engesztelés vérének, és Föpapjának! A Messiás engesztelő áldozata óta nincs tehát véres áldozat, ezért az Örökkévaló megszüntette a Szenthely helyhez kötöttségét, és az Ő kegyelmét kiárasztotta a nemzetekre is! Az V Mózes 12,13-14 tehát, vagyis:

V Mózes 12,13-14
„Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz; Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.!”

Ez tehát felfüggesztésre került! Hiszen az Istetisztelet módja-lehetősége már nincs helyhez kötve, pontosan azért, mert a tökéletes engesztelés okán, szükségtelenné váltak a további véráldozatok! Az Úr tehát az Ő mérhetetlen szeretetéből, kiárosztotta a kegyelmet a nemzetekre is! Ezt bár jó előre jelezte, de valójában csak akkor teljesedett be, amikor ezt mondta:

Mt. 28,18-20
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”

Most pedig lecsillapodva, figyeljük csak meg mit is mondott az Úr?

„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket...”

Tehát nem azt mondta: engedjétek tanítani a nemzetekbelieket,az Ismeret nélkül, hanem hogy TANÍTSÁTOK MEG NEKIK! Hiszen így is folytatja:

„Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek...”

És ez akkor, és még hosszú ideig így is volt! Mert az Apostolok nevelték ki a szolgálókat a nemzetekbeliek között, és az Isteni Tant ők tanították! Íme egy ige erre:

Apcsel 15,19-21
„Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.”

Nagyon régóta letette az örökkévaló a tanítás alapköveit, hiszen már Ézsaiásnál is ezt mondta:

Ézs 2,3
„És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;”

Ez a tanítványozás pedig: kb.: a Messiás után 325-ig így is volt! Ekkor következett be a szakadás, amiről Pál is prófétált:

2Thess 2,3
„Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia...”

Ez a szakadás pedig abban nyilvánul meg Pál szavai szerint:

Effezosz 2,11-22
„Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.”

Tehát amit Isten egybekötött, azt a Nemzetek, Róma vezetésével szétszakították! Az Isten által adatott Szent Tant- kannonizálták, az Újszövetségi írásokat hirdették, mert ha valaki csak az Újszövetségi írásokat olvassa, annak érthetetlen és megismerhetetlen a Szent tan! Mivelhogy az Isten tanítását meg nem ismerték, ami egyébbként az alapköve és eredeztetője lehet a kegyelemnek, ezért aztán láthatjuk is azt a szörnyű tévelygést, ami a Keresztény gyülekezetekben folyik... Azt mondtam hogy az Istentől való tanítottság az alapköve a bűnbocsánatnak! Azért mondom, mert ezt így határozta meg az Örökkévaló!

Jer.31,27-37
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával. És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr! Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele. Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!”

Figyeljük csak meg:

„Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”

Tehát első, az Istentől való Tanítottság! és csak az után a bűnbocsánat! Áldott Testvérek: Amiről az eddigiekben szóltam, az nem egy egyetemi diszkurzus! Nem egy Teológiai ötletelés! EZ ISTEN IGÉJE! Az eddigiekben elhangzott dolgok, mind az Örökkévaló szavai!  Igyekeztem felmutatni azt az Istentelen tévelygést, ami manapság folyik, mégpedig azok között, akik Istenről neveztetik magukat! A kérdés tehát: Fizessek-e tizedet a gyülekezetemnek? Én is kérdeznék valamit: Mijen jogon akarsz tizedet fizetni? Mert ha valaki Tizedet fizet, az azt jelenti: Nem a szövetség jelen időre vonatkozó szabályai szerint él! Mert a Szövetség egykori szabálya ez volt: Áron és a Lévi nemzetségét választotta az Örökkévaló közbenjáróknak! Őket valóban el kellett Tartani! Mivel nekik Isten rendelése szerint nem lehetett semmijük, ezért hogy ne haljanak éhen, a Tized volt az Ő részük! Ezt másra tilos volt fordítani! Ez nem fizetés volt! Ebből nem lehetett házakat építeni,nem lehetett Autót venni, ezt nem fordíthatták nyaralásra, nem ebből javítgatták a Templomot sem! A templom felszerelését, és a templom javítását adományokból kellett karban tartani!

Királyok II. könyve 12,1-15
„Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királylyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának pedig Sibja vala neve, a ki Beersebából való volt. És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei előtt mindaddig, a míg Jójada pap oktatá őt; Azonban a magaslatok oltárai nem rontattak le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok oltárain. És megparancsolá Joás a papoknak, hogy minden pénzt, a mely Istennek szenteltetik és az Úr házába bevitetik, mind a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét, mind pedig, a melyet kiki szabad akaratja szerint az Úr házához bevisz. Vegyék magokhoz a papok, mindenik a maga ismerősétől, és építsék meg az Úr házának romlásait mindenütt, a hol romlást látnak rajta. De mikor Joás király huszonharmadik esztendejéig sem építették meg a papok az Úr házának romlásait, Előhivatta Joás király Jójada papot a többi papokkal együtt, és monda nékik: Miért nem építitek meg az Úr házának romlásait? Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerőseitektől, hanem az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt. És a papok beleegyeztek, hogy többé semmi pénzt nem vesznek el a néptől, és nem javítják ki a ház romlásait. És Jójada pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyhezteté azt az oltár mellé jobbfelől, a mely felől az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a templom küszöbinek őrizői minden pénzt, a melyet az Úr házába hoznak. És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a főpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, a mely az Úr házában találtatott. És a megmért pénzt a munka vezetőinek kezeibe adták, a kik az Úr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építőknek, a kik a házon dolgoztak, És a kőmíveseknek és a kőfaragóknak, fa és faragott kő vásárlására, az Úr háza romlásainak kijavítására, és mindarra, a mi a ház javítására szükséges volt. De abból a pénzből, a melyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüst poharakat, sem késeket, sem medenczéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényt. Hanem a munkásoknak adták azt, és csak az Úr házát javították ki abból. Számot sem vettek azoktól az emberektől, a kiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el.”

Tehát akik most szednek Tizedet, az Ige szerint illetéktelen dolgot tesznek, hiszen:

1.)Nem a Koheniták törzséből valók, nem is Lévi törzséből valók!

2.)Nem a szövetség jelen időre vonatkozó szabályai szerint járnak el!

3.)Akkor tehát rájuk nem érvényes a Messiás engesztelése, hiszen közbenjárói tisztet töltenek be!

4.)Nem arra fordítják, amire az Örökkévaló elrendelte!

A Szövetség jelen idejére vonatkozó változás pedig ez:

1Pt 2,9
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”

Azért lettünk Papi nemzet mi mind, mert az Úr törvénye szerint a poklosságból megtisztult ember az Úrnak szenteltetik! A III.Mózes 14,1-32-ig, ugyan azt a Felkenetést rendeli a poklosságból megtisztult ember számára, mint a Papi felkenetés! ( III.Mózes 8)

A Testnek a poklosság, ugyan az, mint a léleknek a bűn! Abból kigyógyulni lehetetlen! Abból csak Isten állíthat helyre! Ezért a Poklosságot megtisztítani- Bűnt megbocsájtani csak Isten Teheti! Ez Tehát Messiási csoda! Amit a Messiás meg is Tett! Minthogy tehát mint az Örökkévaló Papjai, mi mind járulhatunk az Isten elé, Yessua által, (Ő a Főpapunk), nincs szükség más közben járóra! Ezt mondta Pál Is:

1Tim 2,5
„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.”

Mint ahogy a közbenjárásért a Szövetség első felében is kellett adni a közbenjárónak, Úgy van ez ma is, csak a fizetség TÖBB MINT AKKOR VOLT! Mert az Ároni főpapság idején minden szerzemény Tized részét rendelte az Isten, Most a Tökéletes közbenjárásért a Tized már nem elég! MINDENÜNK AZ ÖVÉ! ÚGY AZ ÉLETÜNK,MINT VAGYONUNK...MINDENÜNK AZ ÚRÉ! Ezért mondja Pál:

Gal 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

És ismét:

2Kor 5,15
„Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.”

Ha pedig ez így van, akkor mi után, és miből adjunk tizedet? És ez Testvérek rendkívül komoly dolog! Pontosan ez az Oka, hogy az Újszövetségi írásokban nem ismétlődik többé a Tizedfizetésre való felszólítás! Van ugyan Adakozásra való felszólítás! Ez pedig a Testvéri szeretet megnyilvánulása, és ennek más- sokkal inkább önkéntes indíttatása van! Sajnos éppen az Ismeret hiánya miatt, sokan a mai napig keverik a szezont a fazonnal... Mert a Tized az Törvény volt, addig az Adakozás önkéntes alapú! A Kettőt pedig nem lehet, és nem is szabad összemosni!