Kezdőlap

Királyi Papság

1Pt 2,9
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;”

Az Igét látjuk-ismerjük... De kinek szól ez az Ige? Kik a Papok? Csak egyesek-e, vagy mindenki is? HA pedig mindenki is... Hogyan lettünk mi Papok?

Nos lássuk az erről az Igét, hogy megérthessünk, mert ezen múlik hogy felismerhessük szolgálatunkat,és abban haladva- azt gyakorolva megfuthassuk a pályánkat... Mindenek előtt, lássuk a Példaadásban, hogyan lesz valakiből Pap:

Mózes III. könyve 8,1-30
„Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván: Vegyed Áront és az ő fiait is vele, és az öltözeteket, a kenetnek olaját, és bűnért való áldozati tulkot, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret. És az egész gyülekezetet gyűjtsd egybe a gyülekezet sátorának nyílásához. És a képen cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta vala néki, és egybe gyűle a gyülekezet a gyülekezet sátorának nyílásához. Akkor monda Mózes a gyülekezetnek: Ez a dolog, a mit az Úr parancsolt cselekedni. És előállatá Mózes Áront és az ő fiait, és megmosá őket vízzel. És reá adá Áronra a köntöst, és felövezé őt az övvel, és reáveté a palástot, az efódot is reáadá, és felövezé az efód övével, és megerősíté azt rajta. És feltevé arra a hósent, és betevé a hósenbe az Urimot és a Thummimot. Azután feltevé fejére a süveget, és elől odatevé a süvegre az arany lapot, a szent koronát, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek. Vevé Mózes a kenetnek olaját is, és megkené a hajlékot minden bennevalóval egybe, és felszentelé azokat. És hinte abból az oltárra is hétszer, és felkené az oltárt és annak minden edényét, a mosdómedenczét is a lábával együtt, hogy azokat megszentelje. Az Áron fejére is tölte a kenetnek olajából, és megkené őt, hogy felszentelje őt. És előállatá Mózes az Áron fiait is, és felöltözteté azokat is az ő köntöseikbe, és felövezé őket övvel, felköté nékik a süvegeket is, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. Azután előhoza egy tulkot a bűnért való áldozatra, és Áron az ő fiaival egybe a bűnért való áldozat tulkának fejére tevé az ő kezét. És miután megölték azt, vőn Mózes annak véréből, és tőn az újjával az oltárnak szarvaira köröskörül, és megtisztítá az oltárt, a többi vért pedig önté az oltárnak aljára; és felszentelte azt, hogy engesztelést szerezzen rajta. Azután vevé mindazt a kövérséget, a mely annak a bélin vala, és a máj hártyáját, és a két veséjét és azoknak kövérségét, és elfüstölögteté Mózes azokat az oltáron. A tulkot pedig, azaz annak bőrét, húsát és ganéját megégeté tűzzel a táboron kivül, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. Azután előállatá az égőáldozatra való kost, és Áron és az ő fiai rátevék kezeiket a kos fejére. És megölék azt; Mózes pedig elhinté a vért az oltárra köröskörül. És a kost tagjaira vagdalák, és Mózes elfüstölögteté annak a fejét, a tagjait és a kövérjét. A beleket pedig és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögteté Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égőáldozat ez, tűzáldozat ez az Úrnak, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek. Azután előállatá a másik kost is, a felavatási kost, és rátevék Áron és az ő fiai kezeiket a kos fejére. És megölék azt; Mózes pedig vőn annak véréből, és tőn abból az Áron jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére és jobb lábának hüvelykére. Előállatá az Áron fiait is, és tőn Mózes a vérből azok jobb fülének czimpájára, és jobb kezöknek hüvelykére és jobb láboknak hüvelykére; azután oda tölté Mózes a vért az oltárra köröskörül. És vevé a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, a mely a bélen van, továbbá a máj hártyáját, és a két vesét azoknak kövérjével egybe, és a jobb lapoczkát; És a kovásztalan kenyerek kosarából, a mely az Úr előtt vala, vőn egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot, és egy pogácsát, és raká azokat a kövérségekre és a jobb lapoczkára; És tevé mindezeket az Áron kezeire és az ő fiainak kezeire, és meglóbáltatá azokat az Úr előtt. Azután elvevé azokat Mózes az ő kezeikből, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égőáldozattal egybe. Felavatási áldozatok ezek, kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. Elvevé pedig Mózes a szegyet, és meglóbálá azt az Úr előtt; a felavatási kosból a Mózes része lőn ez, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek. Azután vőn Mózes a kenetnek olajából és a vérből, a mely az oltáron vala, és meghinté Áront és az ő ruháit, az ő fiait és az ő fiainak ruháit ő vele együtt, és megszentelé Áront és az ő ruháit, és az ő fiait és az ő fiainak ruháit ő vele együtt.”

Most pedig lássunk egy másik felszentelési eljárást:

Mózes III. könyve 14,1-20
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz. A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék: Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot; Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett. Az élő madarat pedig, vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett. És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre. Azután a megtisztulandó ember mossa ki az ő ruháit, borotválja le minden szőrét, és mosódjék meg vízben, és tiszta lesz; így menjen be azután a táborba, de a sátorán kivül maradjon hét napig. A hetedik napon pedig borotválja le minden szőrét: a haját, szakállát, szemöldökeit és minden egyéb szőrét borotválja le, és mossa ki ruháit, és mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz. A nyolczadik napon pedig vegyen két ép bárányt, meg egy ép nőstény bárányt, egy esztendőst, és olajjal elegyített három tized efa lisztlángot ételáldozatul, és egy lóg olajt. A pap pedig, a ki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának nyílásához. És vegye a pap az egyik bárányt, és áldozza meg azt vétekért való áldozatul a lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az Úr előtt. A bárányt pedig ott ölje meg, a hol a bűnért való áldozatot és az egészen égőáldozatot ölik meg a szent helyen; mert a miképen a bűnért, azonképen a vétekért való áldozat is a papé; igen szentséges az. És vegyen a pap a vétekért való áldozatnak véréből, és kenje meg azzal a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, és az ő jobb kezének hüvelykét, és jobb lábának hüvelykét. Vegyen a pap a lóg olajból is, és töltsön a papnak a bal tenyerére. És mártsa be a pap az ő jobb kezének újját az olajba, mely az ő bal tenyerén van, és hintsen az olajból az újjával hétszer az Úr előtt. A maradék olajból pedig, a mely az ő tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérén felül. És a mi megmarad az olajból, a mely a pap tenyerén van, kenje a megtisztulandó ember fejére; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr előtt. Azután készítsen a pap bűnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak; azután ölje meg az égőáldozatot. És vigye fel a pap az égőáldozatot és az ételáldozatot az oltárra; így szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.”

Az Első eljárás tehát a Pappá Szentelés, míg a második a Poklosságból megtisztult emberre vonatkozó eljárás... Mózes könyvében tehát látjuk, hogy az Örökkévaló, rendelkezett a Poklosságból megtisztult emberről, ámde a Poklosságból soha nem tisztult meg senki az egész Izraélben. Kivéve a Síriai Naamánt, de ő mint tudjuk is, nem Isráelita volt... A Poklosságból való megtisztulást tehát a Szanhedrin: Messiási jelnek Titulálta! A Poklosság tehát, mint tudjuk is: Gyógyíthatatlan-végleges betegség, ami menthetetlenül Halálba visz... Attól nincs menekedés. A Poklos ember elveszíti az érzékelését is, így nem érzi többé a sérülést sem... ez miatt egyre súlyosabb sérüléseket okoz magának, azok pedig elfertőződnek, így siettetve a véget. Van még egy erre vonatkozó, és érdekes adalék:

III.Mózes 13,12-13
„Ha pedig folyton fejlődik a poklosság a bőrön, és a poklos fakadék elborítja a fakadékosnak egész bőrét tetőtől talpig mindenfelé, a merre a pap szemei látnak; És ha látja a pap, hogy ímé elborította a poklosság annak egész testét: akkor ítélje tisztának a fakadékot; mivelhogy egészen fehérré változott az, tiszta az.”

HA teljesen elborítja azt az embert a Poklosság, akkor miért tiszta? Nos: Mert a poklosság, (Lepra) csak az első stádiumban fertőző! Ha már kiteljesedik, akkor már csak azt rombolja, azt viszi a pusztulásba, akiben tenyészik... másra már nem veszéjes. Tehát amíg nem egyértelmű hogy baj van... vagyis amíg rejtett a betegség, addig veszélyes másokra...

A Poklosság a Testnek, ugyan az, mint a Bűn a Léleknek! Abból tisztulás nincs! Az végérvényesen a halálba viszi az embert! Attól nincs megtisztulás! Ráadásul, és most visszautalnék az érdekes adalékra: A bűn is érzéketlenné teszi az embert, így egyre nagyobb bűnökbe merül az...Pláne meg, amíg a bűnösség rejtett, addig renkívüli veszélye van másra nézve, mert fertőző! Ha azonban már köztudottá válik, akkor már nem fertőz, mert az embereket akkor már meg nem tévesztheti... hiszen köztudott hogy az illető bűnös, így nem fogadnak tőle semmit... legalábbis alapos vizsgálat nélkül nem...

Ezért bűnből megtisztulni, ezen prófécia alapján:

Jer 31,34
„És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”

Tehát ezen prófécia alapján, ez is Messiási jel! A Bűneinkből kizárólag a Messiás által van tehát menekedés! Csakúgy mint a testi poklosságból való megtisztulásból! Ezért mondja ezt Jeremiás:

Jer 17,14
„Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!”

Nos, ezekben tehát az Írás feltárta a párhuzamot... akkor tehát jussunk értelemre, és vegyük észre, hogy a poklosságból megtisztult emberre vonatkozó, felkenetési eljárás, ugyan az, mint a Pappá való felkenetés! / III.Mózes,14- III Mózes 8. /

Minthogy Yessua, a megígért Messiás, a Poklost is megtisztította Messiási jel gyanánt, és bűneinket kész megbocsátani, ha valóban őt követjük!

Jn.8,31-32
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.”

Tehát: Ha valóban és teljesen Hozzá térünk, Őt követjük-neki engedelmeskedünk...

Lk 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?”

Tehát akkor megtisztít és megbocsájt nekünk! Így azonban mivelhogy Ő az Életét adta értünk, mi is földi életünkkel tartozuk neki! / Gal.2,20/

Minthogy ezt megtesszük, tehát nekiszenteljük magunkat... Nos így lettünk tehát Királyi Papság-Szent nemzet... Ha tehát Papi nemzet lettünk, valójában a feladatunk is adott! Ha ezt felismerjük, akkor tehát kötelességünk is ismert, és nem mondhatjuk azt: "Nem tudom mit szeretne tőlem az Úr..." Nos az már Igaz: Ha valóban fel akarjuk ismerni a Feladatunkat, és az szerint akarunk járni, akkor elő kell vennünk az Örökkévaló Igéjét... Lássuk hát a prezentációt:

A Léviták voltak hát a Papi nemzet, és Mózes a Próféta! Amit üzent az Örökkévaló Mózessel, azt tették a Léviták... Konklúziként tehát, a Papok feladatkörét, és szolgálatuk aktualitását, a Próféta által átadott üzenet határozta meg! A Baj minden esetben akkor kezdődött, amikor a Papok függetlenítették magukat a Prófétáktól... Lássunk erre egy példát a sajnos sok ezerből:

Sámuel I. könyve 3,1-25
„És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás. És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott), És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt: Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok! És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék. És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le. Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje. És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket. Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére. Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele. Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem. Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket. Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal. Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, a mit mondott néked! Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik. Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni. És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett. És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.”

Éli főpap tehát azt modta: " Ő az Úr... tegyen amit akar... De a figyelmeztetés szerint nem cselekedett! Akár csak ma! Általánosan! Van egy, a maiaknak is szóló példázat a Szent Tanban:

II.Kir.2,19-25
„És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli. És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki. Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés. És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott. Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz! És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket. Onnét azután felment a Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.”

Itt tehát azt látjuk, hogy Elísá, vagyis Elizeus felől bizonyságot ad az Örökkévaló, hogy ő bizony Próféta... A Következő dolog pedig az, hogy a gyermekek kicsúfolják őt... megvetik őt... Kik ezek a gyermekek, és mit példáznak ők? Nos azokat példázzák, akik gyermeteg módon csúfolkodnak,Istent nem veszik komolyan, és Rendeléseiből viccet csinálnak! Erről így szól Pál:

1Kor 14,20
„Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.”

Illetve:

Ef.4,11-14
„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által.”

Lássuk a magyarázatot:

I Sámuél.8,5-8
„És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás. Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz. És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök. Mindama cselekedetek szerint, a melyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, a melyen kihoztam őket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is a szerint cselekesznek.”

Itt az érdekesség kedvéért, álljunk meg egy picit, mert szeretnék valami fontosat mutatni, amiből megértitek, hogy az emberi – vagy vallásos emberi gondolkodás, mennyire távol van az Isten Igazságától:

Nézzétek csak:

„És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.”

Koncentráljunk csak: „Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon”

Érdekes nem? Ha Sámuél közöttünk élne, akkor minimum lehúznák róla a gyülekezetekben a keresztvizet, mert az az általános nézet, ha a gyermek eltévelyedik, akkor a szülő sem lehet Igaz... és fordítva is... Eme rövid kis beveztő után, rákanyarodnék a lényegre:

Mára a Hívők tábra, végfelhasználói társadalommá vált, Isten üzenetével mit sem foglalkoznak... Meg kell érteni Testvérek, hogy az Örökkévaló veszi a fáradságot, és üzent nekünk, és ma is üzenne nekünk... az új üzenetek akkor fognak fokozottabban érkezni, ha a régebbi üzenetek megfelelő tiszteletet kapnak! A Hívők pedig nem figyelnek az Úr üzeneteire, hanem megteremtették az új piacot, és megteremtették a kívánság szerint való prófétaságot, és az erre felépülő prófétálás szupermarkettjét. Most pedig változtatok a hangomon..

Ezékiel próféta könyve 13,1-23
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! prófétálj Izráel prófétái ellen, a kik prófétálnak, és mondjad azoknak, a kik önnön szívökből próféták: Halljátok meg az Úr beszédét! Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, a kik az önnön lelkök után mennek, mert semmit sem láttak. Mint rókák a romok közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izráel! Nem hágtatok fel a törésekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körül, hogy megállhassatok a harczban az Úrnak napján. Hívságot láttak s hazug jövendölgetést, kik ezt mondják: Monda az Úr! holott az Úr nem bocsátotta őket, és még várják, hogy betelik beszédök. Avagy nem hiábavaló látást láttatok-é, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-é? midőn ezt mondjátok vala: Monda az Úr! holott én nem szólottam! Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy hívságot szólottatok és hazugságot láttatok, azért ímé én ellenetek leszek, ezt mondja az Úr Isten. És lészen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. Azért, mert eláltatták az én népemet, mondván: béke! holott nincsen béke; és ha a nép falat épít, ímé ők bemázolják azt mázzal. Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik; ömlő záporeső lészen, és ti jégeső kövei hulljatok, szélvihar hasítsd! És ímé leomlik a fal. Avagy nem mondják-é majd néktek: hol a mázolás, a melylyel mázolátok? Ezokáért így szól az Úr Isten: És meghasogatom szélviharral búsulásomban, és ömlő zápor lészen haragomban, és lésznek jégeső kövei búsulásomban annak elrontására. És ledöntöm a falat, melyet mázzal mázoltatok és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentoma; és leomlik, és ti veszszetek el közepette, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr. És teljessé teszem búsulásomat a falon és azokon, a kik mázolák azt mázzal, és mondom néktek: nincs a fal és nincsenek, a kik azt mázolák, Tudniillik Izráel prófétái, kik prófétálnak Jeruzsálemnek és látnak néki békességnek látását, holott nincsen békesség, ezt mondja az Úr Isten. És te, embernek fia, fordítsd orczádat néped leányaira, a kik önnön szívükből prófétálnak, és prófétálj ellenök. És mondjad: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, a kik kötéseket varrogatnak minden kézcsuklóra, és takarókat készítenek akármilyen termetűek fejére, hogy lelkeket vadászszanak! Némely lelkeket elvadásztok népemtől, másokat elevenen megtartotok a magatok hasznára. És megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kellene meghalniok, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, a mely hazugságra hallgat. Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én kötéseitek ellen leszek, a melyekkel ti a lelkeket vadászszátok, mint madarakat; és leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, melyeket ti vadásztok, szabadon bocsátom, mint madarakat. És elszaggatom takaróitokat, és megszabadítom népemet kezetekből, és nem lesznek többé zsákmány a ti kezetekben, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy megszomorítjátok az igaznak szívét hazugsággal, holott én őt bántani nem akartam, s megerősítitek a hitetlen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy őt életben megtartsam. Ezokáért hívságot nem láttok és jövendőt nem jövendölgettek többé, s megszabadítom népemet a ti kezetekből, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.”

Most tessék hivalkodni hogy mi lettünk a lelki Isráél,és azokat elvetette az Úr!

Figyeljünk, az 5-ös versre:

„Nem hágtatok fel a törésekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körül, hogy megállhassatok a harczban az Úrnak napján.”

Azaz: Nem készültetek, és nem készítettétek fel a népet!

Jer.6,10-19
„Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az ő fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban: Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam azt visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el; És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr. Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek. És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr. Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok. Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.”

Az Úrra kellene inkább figyelni, és az ostoba beszédtől elfordulni! Az ostoba szolgálók felismerésének módja felől így szól az Úr:

Ésaiás próféta könyve 32,1-6
„Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben; Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön. És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek; A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól. Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek. Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.”

És ezeknek biztos megléte felől ezt:

Mal 3,18
„És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.”

Mi a módja tehát ezeknek? Nos az egyetlen és kizárólagos módja a felismerésnek: NÉZZ ISTENRE,AKARD ŐT MEGISMERNI... ÍGY AZ Ő KÖVETÉT IS FEL FOGOD ISMERNI! Lássuk tehát annak a következményét, hogy az Úr küldötteit megvetették és megvetik mind e mai napig... Az Igaz követeit pedig, és nem ám a hazug magamutogatókat... Mert az Úr küldöttei oly frusztrálóak... nem akarnak jókat mondani...nem a kedvünkre akarnak tenni... mindíg piszkálnak.

Hóseás próféta könyve 4,1-7
„Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön. Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri. Azért búsul a föld és elerőtlenül minden, a mi azon lakik, a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek. Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddőzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak. De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem. Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról. Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom dicsőségöket!”

Figyelitek a 6-os verset?

"Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy..."

Első vers: "Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai..." 6-os vers: "Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy..."

Isráél fiai nem voltak Papok! csak Lévi nemzetsége volt a Papság... Ez tehát az utolsó időkre szóló prófécia! Ez már a "szelíd olajfának" szól! Ajh... de sok száraz gally gyűjtetik össze... Figyeljétek csak:

Ézs 30,33
„Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.”

Mindezek tekintetében tehát: A Próféciák azért adattak, hogy felkészítettek legyünk az eljövő dolgokról, az idők jeleit felismerve pedig tudjunk közbenjárni Istennél, a Testvérekért, az egyházért, és a világban levő emberekért, mert tudjuk:

2Pt 3,9
„Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.”

Most pedig ezt olvassuk:

Ézs 59,16
„És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt.”

Egykor szólt az Örökkévaló:

1Móz 3,9
„Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?”

És tudjátok testvérek: Nincs múltidő! Ma is ez a kérdés! Azt is mondja tehát az Örökkévaló:

Ézs 27,11
„És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok előjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtője, és nem kegyelmez néki alkotója.”

Az értelem-illetve: tudomány nélkül való népről ezt mondja az Úr Igéje:

Ésaiás próféta könyve 59,1-21
„Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott. Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog. Nincsen, a ki az igazság mellett szólna, és nincsen, a ki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szűlnek. Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; a ki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki. Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányok nem felvehető; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erőszak tette van kezeikben. Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken. A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet. Ezért van távol tőlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, és fényességre, és ímé, homályban járunk! Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint a kiknek szemök nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt. Morgunk, mint a medvék mindnyájan, és nyögvén nyögünk, mint a galambok, várjuk az ítéletet és nem jő, a szabadulást és távol van tőlünk. Mert sokak előtted gonoszságaink, és bűneink bizonyságot tesznek mi ellenünk, mert gonoszságaink velünk vannak, és vétkeinket ismerjük: Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktől, szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkből hazug beszédeket. És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utczán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és a ki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen. És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt. És felölté az igazságot, mint pánczélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek. És félik napnyugottól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, a melyet az Úr szele hajt. És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr. És én ő velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, a mely rajtad nyugoszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!”

Kemény szavak mi? Ugyanis ha nincs Isten Ismeret, akkor van tévelygés... A Tévelygésben tett dolgok, pedig nem lehetnek kedvesek Isten előtt! A 20-as vers pedig a kulcs a továbbiakhoz, miszerint:

"És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr."

Na : Nekik szól az szövetség igérete! Megtérni hát, de kihez? Hogyan? Mimódon? Ehhez kellenek tehát a küldöttek! Ők azok, akiket arról lehet felismerni, hogy a hívőktől megvetettek, beszédükre nem figyelnek... Ugyanis a hívők többsége,maga választja meg a szolgálóit, a szolgálók pedig arról beszélnek amit a nagyérdemű hallani szeretne... Ezek tehát vagy ötletelgetnek, vagy... vannak akik pedig szereplési vágytól fűtve lopkodják össze a kijelentéseket... Testvérek: Értsük meg: Vanak akik csak tündökölni szeretnének a szolgálók közül... Ők nem az Úrtól veszik át a táplálékot az Úr népe számára... Ők nem állnak az Úr elé, hogy mint felszolgálók, az ételt az Úrtól elhozva szervírozzák azt...nekik nem kell kijelentés! ők a könnyebb utat választják! Más szolgálóktól veszik a kijelentést, és így és éppen ezért erőtlenül, és sok esetben hatástalanul adják azt tovább... Ez sem jó, bár tagadhatatlanul jobb, mint az ötletelés. De rendkívül veszélyes is egyben, mert ha nem erővel történik az Igehirdetés, akkor sok esetben erőtlenné teszik az Úr szavát, mindeközben immunizálják a hallgatóságot! Róluk szól az Úr:

Jeremiás 23,28-32
„A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr. Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly? Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától. Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja! Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.”

A Próféciák tehát életmentő útmutatás az Úr népe számára! Nem félredobni kell azokat, hanem élni és szolgálni az alapján! Az Úrtól küldött üzenet, pedig a maiaknak így szól: TÉRJETEK MEG A TÉVELYGÉSEITEKBŐL, ÉS KERESSÉTEK AZ URAT! KÉSZÜLJETEK, ÉS KÉSZÍTSÉTEK FEL AZ Ő NÉPÉT AZ ÍTÉLETRE!
/ Ma még talán nem késő.../

Most pedig mozdítok egy ici picit a másodperc mutatón, és a szózat így szól:

Jel.22,10-13
„Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.”

ÁMEN