Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Találkozás Istennel

2Mózes 33,1-7
„Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, amelyet kihoztál Égyiptom földéről, a földre, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt. És bocsátok előtted Angyalt, és kiűzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat: A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emésszelek az úton. Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit. Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled. És lerakták magokról az Izráel fiai az ő ékességeket, a Hóreb hegyétől fogva. Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lőn, hogy mind aki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.”

Számomra az első kérdés az volt, hogy mi szükség volt arra, hogy a táboron kívül állítsák fel a sátrat. Ráadásul úgy is olvashatjuk, hogy messze a tábortól! Erre van egy egyszerű válasz:

Józsué könyve 7,11-12
„Vétkezett Izráel, áthágták szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtandó dolgokból, loptak is, és titokban a holmijuk közé tették. Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben és azért hátráltak meg ellenségeik előtt, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót.”

Isten nem vállal közösséget a bűnnel. Ez a mai napig sincs másképp, hiszen Isten nem változik. Így olvashatjuk az igében:

Jakab levele 1,17
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

Isten tehát mindig is szent volt, szent ma is és szent lesz mindörökké. Isten kihozta Izrael népét Egyiptomból hatalmas erővel és nagy jelekkel. A pusztai időszak kezdetén megjelent az Úr Izrael egész népe előtt és törvényét adta nekik. Egészen félreérthetetlenül az is a törvények között volt, hogy ne készítsenek arany és ezüst szobrokat. Mégis azt olvassuk, hogy türelmetlen volt a nép (akárcsak ma), és nem akartak tovább Mózesre, illetve Isten törvényére várni. Készítettek maguknak arany borjúkat istenek gyanánt és elkezdtek enni-inni és felkeltek játszani. Így olvassuk az igében:

2Mózes 32,4-6
„És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről. Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.”

Így van ez ma is, a legtöbben nem várnak Isten igéjére és a csönd időszakában nyilvánvalóvá lesz, hogy kinek hol is van a szive. Az Ő szívük még Egyiptomban volt. De mi következik mindebből? Megromlott a nép, Isten igéjét nem tartották meg, ezért Isten nem lakott velük! Ezért olvassuk a kezdő igerészünkben azt, hogy Mózes messze a tábortól vonta fel Isten sátorát! Messze a bűntől! Istent nem lehet akárhogy imádni. A bűn semmiféleképpen nem illik bele a képbe.

De milyen üzenetet hordoz ez a mai korban számunkra? A mai kor nem a fényes korszaka a kereszténységnek, bár sokan abban a tévhiedelemben élnek. Az egykori hit hősök cselekedetei nem összeegyeztethetőek a mai úgy nevezet hit hősök cselekedeteivel. A helyzet az Testvéreim, hogy amint már említettem, Isten ugyanazt a szentséget követeli meg. A mai kor legtöbb gyülekezete nem él olyan szentségben, amely alapfeltétele az Istennel való közösségnek. Nem kicsiny kovászról van szó, hanem a bűn tudatos megtűréséről és az Isten rendeletein való taposásáról. Kérdezem akkor, hogy vajon Isten együtt lakik a bűnnel? Semmiképpen sem! Ezért fordul elő, hogy aki találkozni akar az Úrral, akkor annak ki kell jönnie a gyülekezetből.

Nem szeretnék félreértést, ugyanis senkit sem bátorítok a gyülekezete elhagyására, viszont tény az, hogy Isten lélekben imádókat keres önmagának és nem gyülekezéseket ahol a követői kényük kedvükre viselkednek:

János evangéliuma 4,23-24
„De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”

Isten megadta a módját, hogy hogyan imádhatjuk Őt. Történetesen ez nem a testi megnyilvánulások, hanem a lelki megnyilvánulások. Nevén is nevezi: igazságban. De mi az igazság? Jézus eképpen mondta:

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Jézus az igazság! Jézusról pedig tudjuk, hogy Ő a testté lett ige, vagyis Isten igéje az igazság! Így imádhatjuk az Istenünket, az Ő igéjén keresztül vezet az út! Ezért is mondta Jézus az előbb felolvasott igeversben, hogy Ő nem csupán igazság, hanem út is.

Azok a közösségek, gyülekezetek, ahol nem Isten igéje számukra az élet, ott mit keresne Isten? Isten ott van, ahol igazságban tisztelik Őt, vagyis ahol megtartják Igéjét.

Ám ez valahogy már nem módi, hogy csupán az igét hirdessék. Próbálnak a gyülekezeti tagok érzelmeire hatni, más megnyilvánulást keresni amely által kitűnnek a gyülekezetek közül. Versengés van Isten gyermekei között és egymáson való uralkodás. Táplálék gyanánt pedig saját bizonyságokat osztogatnak és még a felhozott igéket sem a helyükön értelmezik.

Jézus követőit az apostolok idejében úgy nevezték a kívülállók, hogy a Názáreti irányzat (Apostolok Csel. 24,5). Mégis a mai napon hány irányzatot tudnánk összeszámolni amely az úgynevezett Názáreti irányzatból ered? Én meg sem próbálnám megszámolni... Egyik irányzat szerint mindenkinek meg kellene gyógyulnia, a másik szerint dús gazdagoknak kellene lennünk, ott a nevetgélős-fetrengős, a kötelezően nyelveken szólós, és még lehetne sorolni. Lássuk meg, hogy ezekben mi a közös: a külső (testi) megnyilvánulások és ráadásul az igében sincsenek benne (még ha bele is magyarázzák). A szívük még Egyiptomban van, a húsos fazekak mellett.

Római levél 8,6-8
„Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.”

Összefoglalóként tehát Isten nem lakik együtt a bűnnel, a saját Fiától is elfordult mikor magára vette a bűneinket. Miért is gondolnánk azt, hogy mi különbek vagyunk Isten Fiánál? Mégis sokan úgy élnek, mint ha Isten Fiánál különbek lennének. Azt mondják, hogy Jézus azért jött, hogy elvegye a bűneinket és ez által közösségünk legyen Istennel. Ezt sem értik igazán, hiszen nem attól lesz üdvösségünk ha bűntelenek vagyunk, hanem ha Jézus él bennünk.

Izrael népe vétkezett azzal hogy idegen istent készített magának, míg Mózes a hegyen volt Istennel. Ezután Mózes lejött, meglátva ezt az aranyborjút összetörte, majd következett egy mészárlás Lévi fiaival akik nem kímélték a saját rokonaikat sem, majd azt olvassuk, hogy az Úr is megverte a népet. Utána még történt valami:

2Mózes 33,1-4
„Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, amelyet kihoztál Égyiptom földéről, a földre, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt. És bocsátok előtted Angyalt, és kiűzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat: A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emésszelek az úton.Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit.”

„gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit”

Megtörtént a bűnbánat! Mégis ezután vonta fel Mózes a sátort messze a tábortól! Mit akarok ezzel mondani? Azt ami benne is van ebben az Igében, így olvastuk:

de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emésszelek az úton.”

Ők ugyanazok maradtak mint előtte. Vétkeztek, belátták, bűnbánatuk volt, mégis történetüket végig követve megláthatjuk, hogy folyton lázadtak Isten ellen. Az az út ellen, amit kijelölt nekik Isten, hogy azon járjanak. Nekünk is adatott út amin járnunk kell, nem változott, ez továbbra is Isten igéje!

Ennek a mai anyagnak a címe: Találkozás Istennel. Istenhez csak egyetlen egy út vezet, Ő Jézus akiről tudjuk, hogy az Istennek igéje. Testvérek, megkaptuk az Úr Igéjét, vágyjunk hát megismerni belőle Istent, hogy közösségünk legyen Vele. Ez az egyetlen út, amelynek végén az Atya áll.