Akiket Isten megdicsőít

Akiket Isten megdicsőít

Áldott testvéreim, az elmúlt hét alatt nem kis katarzison mentek át azok, akik hallották és befogadták az ezt megelőző két anyagot. Válaszút elé álltunk, a döntés nekünk adatott. Valóban uralkodhatunk teljes mértékben a testünkön? Valóban ha testiesen élünk, nincs mentségünk? Ennyire szigorú lenne Isten?

Bizonyára tudjátok Testvéreim, hogy az igét nem mi magunkhoz kell hogy szabjuk. Nem úgy kell alakítani az Úrnak a beszédét, ami mi még számunkra belefér, hanem magunkat kell az Úr igéjéhez alakítanunk. Ezért nem is azt fogjuk hallani Testvérek, ami még belefér az életünkbe, hanem azt, amit az Úr kér tőlünk. Ezért tegyünk félre minden testiséget, és nyíljon meg a lelkünk arra, amit az Úr mutatni akar nekünk.

Az apostolok idejét egyesek mára már elérhetetlen időknek gondolják, mások pedig maguk kreálta ügyeskedésekkel nagyobb csodákról beszélnek. De mi az igazság? Az apostolok idejében történtek hatalmas csodák, gondoljunk akár Péter árnyékára, ami ha a betegekre vetődött, meggyógyultak:

Apostolok Csel. 5,12-16
„Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornácában valának. Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalá őket; Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága. Úgyannyira, hogy az utcákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök, És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötretteket: kik mind meggyógyulának.”

Vagy ott vannak Pál kendői, amelyeket elvittek a betegekhez és azokra rátéve meggyógyultak:

Apostolok Csel. 19,11-12
„És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által: Annyira, hogy a betegekhez is elvivék az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének belőlök.”

Már ez által is betegek gyógyultak és démonoktól szabadultak. Gondolták a vándorló zsidó ördögűzők, hogy ha már ilyen egyszerű, ők is kipróbálják, csak sikerülhet! Hát nem sikerült nekik, mert nem az árnyékban, vagy a kendőkben van az erő, hanem Jézusban, Aki annak adja hatalmát, akik valósággal Őt követik. Ezért mondja ezt az ige is:

Jelenések könyve 19,10
„És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.

Vagyis Jézus tesz bizonyságot a valódi követőiről az által, hogy jeleket és csodákat tesz általa. Ez pedig nem csak a prófétaság ajándékára igaz, hanem mindarra, amiben a gyermekei munkálkodva bizonyságot tehetnek Róla.

Ezek az erők és csodák mára már eltűntek, és ugyancsak egyesek úgy gondolkoznak ezekről, hogy az Isten külön kegyelmének az ideje volt mindez. De ez nem így van, ez csak kimagyarázás ahelyett, hogy az emberek magukba néznének. Isten ugyanis nem változik!

Az apostolok idejében még élt az a tiszta tanítás, amelyet Jézus hagyott az Ő követőire. És nem csak élt ez a tiszta tanítás, hanem meg is tartották azt! Ezért kísérte Isten jelekkel és csodákkal, bizonyságot téve róluk, hogy ők valóban a követői. Tökéletes közösségnek indult, amelyet maga Isten védelmezett nem mindennapi jelekkel. De előbb ugorjunk a Tanach-i időkre, nézzünk meg egy történetet:

4Mózes 15,32-41
„Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon.     És elvivék azt, akik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez.     És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni. És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kivül. Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kivül, és agyon kövezék őt, és meghala, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt. És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, amelyek után ti paráználkodtok. Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”

Nem lehet félreérteni, Isten szavát nem méltatta annyira, hogy megcselekedje. Bűnt követett el, mert ellenszegült Istennek, és ezért halállal lakolt. Isten kitakarította a kis kovászt. Ugyanis az a közösség szent volt, mert az Isten parancsolataihoz hűek voltak. Vegyük észre, hogy ez a dolog után rendelte el Isten a bojtokat (másnéven a cicetteket), hogy mindenkor szem előtt tartva törvényeit, megemlékezvén arról ne hágják át azokat!

De miképpen van ez a mi életünkben?

Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”

Tehát már nem külső jegyként van rajtunk bojtok formájában, hanem Isten azt a szívünkbe írta! Hogyan? Szokták mondani, hogy a Szentlélek által. De ez így nem teljes. Ugyanis ezek a külső jegyek, a bojt, és más igéből tudván a homlokdísz, az Isten parancsolatairól való megemlékezés miatt adattak. De Jézus feltámadása óta, ezek a jegyek már nem külső utalásként, hanem belső bizonyságként vannak mibennünk, azokban, akikben valósággal Jézus él. Mert úgy teljes ha megértjük: Jézus kárhozatra ítélte a bűnt a testünkben, vagyis uralkodóvá tett minket a testünk felett, hogy ne kövessünk el bűnt! Nem kívülről szemléljük már az Úr parancsolatait, hanem a bensőnkbe zárva megcselekedjük azokat.

Innen pedig ugorjunk az apostoli időkre:

Apostolok Csel. 5,1-11
„Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát. És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala. Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték. Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne. Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged. És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé. És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.”

Isten kitakarította itt is a kis kovászt, ez a közösség tiszta volt, mert megtartották az Úr parancsolatait. De mára, ahol Istennek a közössége csupa kovász, hol kezdje a takarítást? Mert ha elkezdene takarítani, senki sem maradhatna meg. Ezért mondja ezt az ige:

Római levél 5,20-21
„A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

Ez pedig azért van, hogy némelyek megmeneküljenek. De ettől Isten nem adta lejjebb a megtérési feltételeket! Figyeljünk a 21. versre is. Azt írja, hogy uralkodott bennünk a bűn, ami halált okozott. Viszont Jézus áldozata után már a kegyelem uralkodik mibennünk – de most nagyon figyeljünk -, az igazság által! Folytatásban pedig még jobban kikerekedik: az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”  Vagyis láthatjuk, hogy csak azokban uralkodik a kegyelem, akik igazságban élnek, és ez visz majd az örök életre.

Mondtam már régebben és emlékezzetek: az Istentől kapott kegyelmünk Istenre nézve dicsőséges, de ránk nézve szégyen. Mert bár kegyelemből van üdvösségünk, de Isten akarata nem az, hogy kegyelemből éljünk! Mert hitből kell hogy éljünk, amiről tudjuk, hogy cselekvő!

Római levél 1,17
„Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

Itt futnunk kell néhány kört, hogy ne legyenek félreértések. Kijelenthetjük, hogy kegyelem nélkül menthetetlenül elvesznénk. De mi is ez a kegyelem? Arra van, hogy bármennyi bűnt is követek el, Isten magához fogadhasson? Nem erre kaptuk a kegyelmét, akik így gondolkodnak, azok sosem ismerték meg Őt. Jézus előtt a bűn uralkodott a testünkben, viszont az Ő áldozatával a bűn már nem uralkodhat azokban, akik Őbenne hisznek. Ez a kegyelem! Kegyelmet kaptunk arra, hogy kövessük Istent, hogy járhassunk az Ő akarata szerint.

 Isten tehát azt várja tőlünk, hogy cselekedjük az akaratát, éljünk úgy, ahogyan Ő élt:

1János levele 2,4-6
„Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.

Ha pedig az Ő akarata szerint járunk, akkor már nem a kegyelmét fogja kiárasztani ránk, hanem a dicsőségét! És megérkeztünk testvérek, mert ez a mai téma mondanivalója.

Az apostolok jól értették, hogy a testük ellenség, amellyel nap mint nap meg kell küzdeniük. Jézustól jó tanítást nyertek, hiszen Jézus is úgy győzedelmeskedett, hogy a teste kívánságainak egyetlen egyszer sem engedett. Mindenkor a lélek szerint járt és így lett hatalma a testünkben levő bűn felett. Már nem uralkodik rajtunk a bűn, és az apostolok ezt megtartva élték életüket. De Jézusnak eme törvénye nem csak az apostoloknak adatott, hanem mindazoknak, akikben lakozást véve legyőzte a bűnt. Ezért mi, akik követésére adtuk magunkat, ugyancsak az vonatkozik ránk, hogy a test kívánságait ne teljesítsük.

Az apostolok élete nem folytonos bukdácsolásokkal telt, rajtuk meglátszott Isten dicsősége, mert a lélek szerint jártak. A lelkük egyre jobban összekapcsolódott Istennel, érzékenyek lettek Isten akaratára és az Úr használni tudta őket! Tudták, hogy ki mikor gyógyulhat meg. Az ő kijelentéseik nem hullottak a porba. De miért is? Azért mert ők egész valójukkal az Urat szolgálták és nem a maguk útján jártak, hanem azon az úton, amelyet Jézus mondott nekik. És így vált be rajtuk az Úrnak az ígérete is:

Ézsaiás könyve 44,24-26
„Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi. Aki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, aki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!”

Testvérek, nem bonyolult ez. Mindenkiben Isten lelke van, viszont akikben Jézus megelevenítette a lelket (vagyis életre keltette), azok Istenhez közelivé lettek. Ha bennünk Isten lelke életre kelt, akkor Isten lelke szerint járva, Ő maga viszi véghez az akaratát. Ennek pedig ne legyen gátja a testünk, amin amúgy teljes mértékben uralkodhatunk.

Azért mondja Jézus, hogy amiképpen Ő az Atyában és az Atya Őbenne, úgy mi is Őbennük leszünk, ha valóban az Ő lelke szerint járunk! Ebbe viszont nem szólhat bele a test.

Istennel megköttetik a házasság, ha mi Őbenne vagyunk és Ő pedig mibennünk. Ez az ismeret, aminek a földi képmása a házastárs aktusa, amellyel megpecsételődik a házasság. De ahogyan ez a földi házasságban is van, nem maradhat meg egy házasság, ha nem tartja össze a hűség. Mert Istennel ugyan sokan eljegyzésre kerülnek, de közülük sokan nem jutnak el a házassághoz. Akik pedig eljutottak a házassághoz, azok közül sokan hűtlenné lettek és ez által a házasságot felbontották.

Jézus azért halt meg, hogy többé ne uralkodjon a bűn a halandó testünkben, akkor talán nem taposunk a váltságáldozatán, ha a bűnt a testünkben szabadjára engedjük?

Zsidó levél 3,12-14
„Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.

Mindvégig szilárdan megtartva, és nem pedig egyszer Jézus mellett döntve, majd ezután hátradőlve. Most pedig jöjjön egy olyan igerész, amit idáig nem értettem, de így hogy most megértettem, nem is tudom hogy nem vettem észre:

Zsidó levél 10,1-10
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek, Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.

Figyeljünk Testvérek erre az igére: „Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat…”

Vagyis Isten már nem kedvel, nem akar bűnért való áldozatot! Jézus eljövetele előtt hosszú időn át mutattak be bűnökért állatáldozatokat, Jézus feltámadása után pedig folytassa ezt a kereszténység, ha nem is állatok, de bűnvalló imák formájában? Nem! Nem ez az Isten akarata! Azért adta oda a Fiát, hogy a bűn többé ne uralkodhasson a testünkön, nem áldozatokat akar Isten, hanem engedelmességet.

1Sámuel 15,22
„Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!”

Isten immár azt mondja, hogy cselekedjük az akaratát, hiszen ahogyan az ige is mondja, Jézus testének az áldozata által különválasztottunk egyszer s mindenkorra, mégpedig arra, hogy tegyük akaratát.

Zsidó levél 10,19-23
„Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, Azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, És lévén nagy papunk az Isten háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől, És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett,”

Azoknak a mai napig ott van a kárpit, akik test szerint élnek. A kárpit csak azoknak vétetik el, akik lélek szerint járnak és a testnek a kívánságait (bűnre való csábítását) nem követik! Ugyanis így olvastuk:

„Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, Azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által…”

Jézus beállt a kárpit helyére, az Ő teste az út. Jézus nem a Mennyben tervezi a gyermekei megigazítását, hanem még a földi életben. 

Azok juthatnak Isten jelenlétébe (a Szentek Szentjébe), akiknek elvétetett a kárpit. Nem úgy van ez, hogy a kárpit mindenkinek elvétetett, és uzsgyi, előre Istenhez. Isten nem változott, továbbra is bűnt gyűlölő és nem vállal közösséget azzal, aki bűnt cselekszik. Jézus váltságáldozatán meg ne tapodjunk, hiszen ezért halt meg, hogy többé ne a bűnnek, hanem Neki szolgálva örök élet birtokosai lehessünk. Minden feltétel adatott, hogy tökéletesen követhessük Őt.

Zsidó levél 6,7-8
„Mert a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől; Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.”

Testvérem, neked mennyire kell az üdvösség?

{flike}












 

 


Nyomtatás