Hívő házasodhat hitetlennel?

Áldott Testvéreim, ez a mai téma körül is félreértések keringenek, de ma megtudjuk Isten igéjéből, hogy mi ezzel kapcsolatban az Isten akarata. Elsősorban ott kezdjük, hogy Istennek a beszéde nem csak az új szövetségi iratokban található meg, hanem az úgynevezett ó szövetségi iratokban is. Mi már értjük és valljuk, hogy nem évült el Istennek a beszéde, ezért elsősorban fussunk neki a Tanach-i, vagyis az úgynevezett ó szövetségi írásoknak, amelyben megláthatjuk, hogy miképpen rendelkezik Isten e dolog felől.

2Mózes 34,10-16
„Ő pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csudákat teszek, amilyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, amely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, amit én cselekszem veled. Jegyezd meg magadnak amit ma parancsolok néked. Ímé kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust. Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, amelybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted. Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket. Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, akinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő. Hogy valamiképpen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy amikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból. És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén.”

Isten parancsolata tehát az, hogy ne vegyenek Izrael fiai feleséget idegen népből! De nem csak parancsot adott Isten ehhez, hanem magyarázatot is:

„És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén.”

Nem faji megkülönböztetésről van szó, nem egy száraz törvényről aminek ne lenne értelme, hanem az Isten féltő szeretetéről, amellyel óvja gyermekeit, hogy maradjanak meg Mellette.

De mondhatjuk azt, hogy természetesen nem vesz el egy keresztény egy muszlim hívőt. De ennél azért jobban a mélyére kell néznünk a dolgoknak. Ugyanis nem csak azok az idegen istenek, amelyek teljesen más vallást képviselnek! Jézus határozottan tudtunkra adta:

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Így megérthetjük Jézus következő beszédét:

Máté evangéliuma 12,30
„Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.”

Így azok az emberek, akik nem hisznek az egy igaz Istenben, azok bálványimádók, idegen isteneket követő emberek. Na, ezekre mondta Isten, hogy ne vegyetek közülük feleséget!

Tudjuk azt is, hogy Salamon volt a legbölcsebb ember a földön, mégis az idegen nők vitték bűnre:

1Királyok 11,1-10
„Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait, Olyan népek közül, akik felől azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájok, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel. És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei elhajták az ő szívét. És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, amint az ő atyjának, Dávidnak szíve. Mert Salamon követi vala Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát. És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja. Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, amely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának. És ekképpen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel, akik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak. Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, aki megjelent volt néki kétszer is, És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolatját.”

Erről beszél Nehémiás is a népnek, akik hasonlóképpen idegen nőket vettek feleségül Isten parancsát félretéve:

Nehémiás 13,26
„Avagy nem ebben vétkezett-é Salamon Izráel királya? Noha nem volt sok nép között hozzá hasonlatos király, akit szeret vala az ő Istene és királylyá tette vala őt Isten egész Izráel fölött; őt is bűnre vivék az idegen asszonyok:”

Nehémiás történetéből többet olvasva megtudhatjuk, hogy eme bűn miatt egyeseket megvert és megátkozott ugyanis nagy bűnnek számított ez. A múlt szerdai anyagban Ezsdrás történetéről is beszéltünk, aki a bűn súlya miatt saját haját és szakállát tépdeste, és ez a bizonyos bűn sem volt más, mint az, hogy Izrael népe idegen nők közül vett feleséget.

Emlékezzünk meg Izrael 40 éves pusztai vándorlására, ahol csakugyan felütötte fejét ez a bűn, méghozzá Bálám tanácsára. Izrael népét nem tudták megverni, nem lehetett megátkozni, ugyanis akik ellenük támadtak, azok Istennel találták szembe magukat. Ezért először Izrael népét Istentől kellett elfordítaniuk, hogy azután védtelenekké váljanak. Sikerült a terv, Izrael népe elegyedett a moabitákkal, a nők pedig elfordították a férfiak szívét az egyetlen Istentől.

Egyértelműen láthatjuk Isten igéjéből, hogy akik Isten népe, azaz akik Istennel jártak, nem vehettek idegen nőket feleségül. Továbbá értjük azt is, hogy mi volt az oka ennek, és azt is értjük, hogy aki nincs Jézussal, az más istenséget imád. Így például az ateista is idegen istenséget imád, mivel önmaga ura.

De vajon mit tanít az újszövetségi írások?

1Korintusi levél 7,1-17
„Amik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni. De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképpen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bőjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsolat szerint. Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy. Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is. De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni. Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten. Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, hát megmentheted-e a feleségedet? Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.”

Pál elég részletes útmutatást ad a hajadonnak, a házasoknak és az özvegyeknek is. Félre szokták érteni ezt az írást is, és alkalmazzák arra, hogy hívő házasodhat hitetlennel. Pedig nem erről beszél Pál! Pál a már meglevő házasságról beszél:

„Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.”

Így ha Istenhez megtér az egyik fél, az ne akarjon elválni, ha a hitetlen fél kész vele élni. Nem arról van szó tehát, hogy választhat-e magának hívő hitetlen feleséget, hanem arról, hogy a már meglevő házasságban ha valaki megtér, az maradjon a hitetlen házastársa mellett, ha az kész vele így élni.

Van az az elgondolás is, miszerint azért érdemes hitetlennel házasodni, hogy a hívő fél által a hitetlen fél megtérhessen Istenhez. Ez nem helyes felfogás, Pál is ekképpen írja:

„Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, hát megmentheted-e a feleségedet?”

A házasság az egység céljából adatott, nem küzdőtér gyanánt. Tudok sok olyan házasságról, amely hívő és hitetlen között köttetett, volt közöttük sikeres kimenetelű, mikor a hitetlen fél megtért az Úrhoz, de elnyomó többségében a hívő került távol Istentől és a hitetlen az hitetlen maradt. De gondolkozzunk csak: mi köze van egymáshoz a hívőnek és a hitetlennek? Milyen közös nézetük lehet? Hiszen a hitetlen a földiekért él, a földi dolgokban leli kedvét, míg a hívő a láthatatlanokat ragadja meg, a földi dolgokban pedig örömöt nem talál.

Ámos könyve 3,3
„Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?”

Egy hívő nő miért választ valakit fejéül, aki nem követi az Istent? Merthogy a nő feje a férfi! Egy hívő férj miképpen lehet feje egy hitetlen asszonynak!? Ez nem egység, nincs közös látás, nincs meg a legfontosabb cél.

Páltól olvashatunk az özvegyekkel kapcsolatban egy határozatot, amely megerősíti mindezt:

1Korintusi levél 7,39
„Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban.”

Világos tanítás ez, aki házasságot akar kötni, az csak az Úrban teheti meg. De ha az egész 7. fejezeten elgondolkozunk, megérthetjük, hogy Pál óvja a házasulandókat és tanácsolja, hogy ha lehet, maradjanak házasság nélkül, hogy teljes egészében az Úrra figyelhessenek. Mit gondoltok, egy hitetlen házastársnál mennyivel inkább igaz ez!?

Angol nyelven a tanítás az alábbi linkre kattintva elérhető:
Can Christians marry non-believers?