Világosság nélkül

A teremtés első napja igen mély üzenet rejt, ezzel az igével nyitjuk meg a ma esti témánkat:

1Mózes 1,1-5
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.”

Ha figyelmesen olvastuk, akkor megláthattuk, hogy Isten nem teremtette a sötétséget, hanem elválasztotta a világosságot attól. Ebben az üzenet pedig az, hogy önmagában a sötétség nem létezik, ha van világosság! Isten elválasztotta a sötétséget a világosságtól, ugyanis semmi köze egymáshoz, amint írja az ige:

2Korintusi levél 6,14
„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?”

Meg kell értenünk, hogy mit jelent a sötétség és mit jelent a világosság. Jézus mondta a következőket:

János evangéliuma 8,12
„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”

Tehát Jézus a világ világossága, és ez az a világosság, amely eljött a földre. Ő világosította meg számunkra az utat, kihozva minket a sötétségből a világosságra.

Ézsaiás könyve 9,2
„A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!”

Azt olvassuk a kezdetben, hogy mielőtt még égitesteket teremtett volna Isten, már azelőtt a világosság létezett. Ez volt ugye az első nap, a negyedik napon pedig olvassuk az égitestek teremtését:

1Mózes 1,14-19
„És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.”

Láthatjuk, hogy a holdat és a napot csak a negyedik napon teremtette Isten, pedig már az első nap Világosság lett, amelyet el is választott a sötétségtől. Bár a teremtés napjainak hívjuk ezeket, fontos tisztázni, hogy Jézust nem teremtette Isten, hanem szülte!

János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Jézus tehát nem teremtmény, hanem az Atya egyszülött Fia. Mert mi a kettő között a különbség? Ahogyan az asszony is szül, a testéből egy másik test, az életéből egy másik élet lesz, és a gyermeknek élete lesz önmagában, akképpen történt ez az Atya és az egyszülött Fia között is. Hiszen már megértettük, hogy Jézus a testté lett ige (Atya beszéde), így nem nehéz elképzelnünk azt, hogy amikor az Atya beszél, akkor minden esetben Jézus köszön ránk. Így született Jézus, az Atyából való élő beszéd, amelynek élete van önmagában:

János evangéliuma 5,26
„Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:”

Mivel tudjuk, hogy Jézus a világ világossága, ahogyan a teremtés első napján is láthatjuk – pedig még világító testek sincsenek az égen -, akképpen láthatjuk a Jelenések könyvében is:

Jelenések könyve 21,23-24
„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.”

Itt látjuk beteljesedni az Ézsaiási igét, amelyben Isten előre megmondta, hogy vissza fog állni az a tökéletes állapot, ami kezdetben volt:

Ézsaiás könyve 60,19-20
„Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.”

Emlékezzünk vissza, hogy a János evangéliuma 8,12-ben olvastuk, hogy Jézus bizonyságot tett magáról, hogy Ő a világ világossága. De ugyancsak Jézus bizonyságot tett a tanítványairól, hogy ők szintén a világ világosságai. Olvassuk el:

Máté evangéliuma 5,14-20
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.”

Ez pedig csak úgy lehetséges (ami az evangélium egyik főüzenete is), ha a tanítványokban valósággal Jézus él. Ha pedig bennünk Jézus él, akkor nincs többé sötétség.

János evangéliuma 11,9-10
„Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.”

Ahhoz hogy ne legyen csetlés-botlás, ahhoz látni kell a világ világosságát (Jézust). Ehhez a világosságban kell járni, vagyis az ige szerint, ahogyan az a nappal fiaihoz illik:

1Thesszalonikai levél 5,5-6
„Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.”

Bármennyire nem tetszik sokaknak, akkor is az Ige a Pásztorunk! Már beszéltünk arról, hogy a világ világossága nem más, mint az Atya beszéde/igéje, azaz Jézus. Ha pedig ez így van – márpedig ez tényleg így van -, úgy ahol Isten igéje nem található meg, ott bizony sötétség van. Azt pedig tudjuk, hogy amiket Jézus szólt, az nem az Ő beszéde volt, hanem az Atyáé:

János evangéliuma 14,23-24
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

Az Atya elküldte az Ő beszédét mihozzánk, hogy életünk legyen általa (Jn. 12,50). Ha pedig nem járunk Jézussal, akkor sötétségben kóborolunk. Nekünk kell követni Jézust, és nem Jézus követ minket.

2Korintusi levél 4,3-6
„Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.”

Bár sokan beszélnek Jézusról, de mégis sötétségben (törvénytelenségben) járnak, és azt gondolják, hogy látnak. Pedig nem a szemünk adatott ahhoz, hogy igazán lássunk, hanem az Isten törvénye adatott ehhez.

Zsoltárok 19,8-9
„Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.” 

A maiak is vallják, hogy Dávid az Isten szerint való kedves ember volt, viszont csak nagyon kevesen mondják el vele együtt, hogy az Úrnak rendelései megvidámítják a szívüket. A sötétség értelméről így nem szükséges hosszan szólni, egyértelművé válik számunkra, hogy ahol nincs Isten igéje, ott törvénytelenség van, vagyis: sötétség!

{flike}